Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-13 / 59. szám

DÉLMAGYARORSZÁG SZEGED: SzerketzIOtég : Deák Ferenc 17 A O í ¥|M A D KlÁDnilCk |T MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal • •cca 2. Telefon 13—33. - Kiadóhivatal, T AOAKIlArj P1AKI/1U9 ÍJ (Jrl ucca 6. Teleion <31. szám, « » « « » KOlciónkUnyvtór és Jegyiroda: Aradi a a 0 HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség •cca 8. Teleion 30Ö. - Nyomda: JLöw www c /v • v i ^ ^ és kiadóhivatal : Andróssy ucca 23. fctpót ucca 1®. Teleion lO—34. «•>«««« III. EVFO LYA M, 59. SZA M Telefon 4<). szám.« « « «««««««« fizetési Ara havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-öO, kUllttldifn 6-40 pengO. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 2-4 fillér. Dal a kisvárosról. Cikket olvasunk a pesti sajtóban arról, hogy a főváros kezd kisváros-jelleget fölvenni, libben lehet valami igazság, nem először hallani róla s be kell vallani, hogy a kurzus Budapestje nein azonos például az 1910-es Budapesttel, csak olyan elszegényedett rokona neki. Nem is azért szúrt szemet nekünk a cikk, mert fölfedezte a kisvárost az egykori világvárosban, hanem azért, mert örömmel üdvözli Budapestnek ezt a ^regenerálódását«. örül annak, hogy elmulóban van :>a liberálizmus Budapestje«, a bűnös, éjszakázó, erkölcstelen nagyváros s jön helyette a csöndes, becsületes, igénytelen kisváros a maga tisztes örömeivel és mocsoktalan közéletével. Föltesszük ennek a mostanában nem éppen elszigetelt felfogásnak a jóhiszeműségét, de megijeszt bennünket a naivsága, amit kisvárosi őszinteséggel együgyüségnek kellene mondanunk. Éppen olyan ez, mintha mi itthon a nagy árviz évfordulóján, amely elsöpörte a város Szeged útjából a régi falu Szegedet, arról ábrándoznánk, hogy milyen szép lenne, ha holnap reggel arra ébrednénk fel, hogy visszatért a vizvette Szeged szalmatetős házaival, csordakutjaival, deszkapallós uccáival, amelyeken akkora a sár, hogy a házpásztor kuvaszokat és pulikat ölben kell kivinni ugatni. Ezt nyilván nagyon tökéletlen álláspontnak találná a legkonokabb reakció is s azt mondaná rá, hogy akinek nem tetszik a mai Szeged, az kitelepedhet Szőregre s ott élvezheti az ősök puritán életritmusát. A kisvárost magasztaló dal azonban nemcsak együgyű, hanem veszedelmes is, mert ami ezelőtt csak ártatlan poétáskodás-számba ment, az ma politikai krédóvá is válhat. Hiszen mikor az egész maradékország csak egy kis paraszti majorság a régihez képest,- akkor nincs az minden jelentőség, sőt célzatosság nélkül, hogy a kurzus-sajtó minden alkalommal a kisvárost magasztalja a nagyvárossal szemben. Nem Budapest védelmében irjuk ezeket a sorokat, hanem az urbanitás védelmében, a mely a régi nagy Magyarországon is kisebb volt, mint kellett volna, ma pedig anyagi nyomorúságunk révén minden hangulatcsinálás nélkül is veszedelemben van. Minden tiszteletet-becsületet megadunk például Sokorópátkának, vagy Alpárnak, de azért nem szeretnénk, ha az egész ország ezeknek az idillikus kis helyeknek a képét öltené magára. Bizonyára a kisvárosnak is megvannak a maga előnyei s a kisvárosi élet is dicsekszik örömekkel és szépségekkel, de biztos az, hogy a kisvárosokban minden merő becsületesség és erény és a nagyvárosok mind elsülyeszteni való Szodomák és Gomorák? Biztos az, hogy a kisvárosi élet sokkal tisztább és üdébb, mint a nagyvárosi? Vájjon a falun kevesebbet káromkodnak-e, mint a városban és a liliomos mezőkön csakugyan nem szorul-e védelemre az erkölcs? Budapesten emberibb volt-e az élet akkor, mikor olyan csöndesek voltak az éjszakák, mint Pusztamérgesen, mert csak Kmetty Károly ur és hozzá hasonló jeles honfitársak mertek kilépni az uccára? Tagadhatatlan, hogy Budapest e tekintetben néhány évvel ezelőtt igen elvidékiesedett, sőt lejebb szállt a vidék színvonalánál, — de hát csakugyan nagyobb nemzeti dicsőségünk volt ez nekünk, inint például a millenáris Budapest? A »vissza a kisvároshoz!« jelszóval szemben nem hivatkozunk Szabó Dezsőre, akit éppen akkor ünnepelt magáénak a kurzus, mikor az Elsodort falu-ban dantei erővel rajzolta meg a vidéki közélet hajmeresztő képeit. Inkább hivatkozunk annak a cikknek az Írójára, aki a kisvárosért való lelkesedésével provokálta ezeket a sorokat. Ha Kiskőrösön érdemesebb élni, mint Budapesten, mért nem ott hirdeti a kurzus rajongója a kisváros dicsőségét. Az iróink, a művészeink, sőt bíráink és tanáraink is mért kívánkoznak inkább a főváros mérgezett légkörébe, mint a mezővárosok költői porába és sarába? És ttgfttti mi lehet a magyarázata annak, hogy az angol, francia, német, az amerikai polgári élet kifejlődése összeesik London, Páris, Berlin, Newyork nagyvárossá lételével? Sőt, hogy a magyar történeti fejlődés vonala is pontosan egybeesik Budapest nagyvárossá fejlődésének vonalával? De itt jobb lesz elhagyni, mert ebből a ténymegállapításból az következik, hogy Budapest elkisvárosiasodásának a magyar történeti fejlődés lezuhanása felel meg, — ez pedig már politika volna. Ennek a cikknek pedig nem az a célja, csak a kultura védelme, a városi kulturáé. Ha az egész ország elkisvárosiasodik, az igen érdekes fejlődési folyamat lesz, de veszedelmesen hasonló ahhoz, mikor valakit fazékban nevelnek mesterséges törpévé. Radlcsék Isméi beléplek a kormánykoalícióba. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Belgrádból jelentik: A jugoszláv belpolitikának nagy szenzációja van. Radics István ma az újságírók előtt kijelentette, hogy a vezetése alatt álló parasztpárt ismét belép a kormánykoalícióba és a párt tagjai ismét tárcát vállalnak a kormányban. Badicsnak ezt az elhatározását hosszas tárgyalások előzték meg, mert Badics csak azzal a feltétellel volt hajlandó a koalícióba belépni, ha Uzunovics miniszterelnök elejti Maximovics belügyminisztert. Miután erre a miniszterelnök nem volt hajlandó, a kérdést ugy oldották meg, hogy a belügyminisztériumiján egy uj államtitkári állást kreálnak, amelyet a horvát parasztpárt egyik tagja tölt be, aki Horvátország és Dalmácia belügyeiben teljesen önálló hatáskörrel és rendelkezési joggal intézkedhetik. A megegyezés folytán a parasztpárt három, tárcát kap a kormányban, amivel újból létrejön a nemzeti megegyezés kormánya, amely most már stabil és munkaképes többséggel rendelkezik. Klebelsberg Kunó olaszországi programja. Budapest, március 12. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter vasárnap az olasz közoktatásügyi miniszter meghívására Olaszországba utazik. A miniszter római tartózkodása alatt az olasz—magyar szellemi együttműködés érdekében érintkezésbe fog lépni az olasz kormányférfiakkal, elsősorban Mussolini miniszterelnökkel és Fedéle közoktatásügyi miniszterrel. Ugyancsak ezt a gondolatot fogja fejtegetni Klebelsberg Kunó gróf az olasz történelmi társulat felkérésére a római egyelem aulájában tartandó olasz nyelvű felolvasásában. A római tartózkodás után Fedéle olasz miniszter társaságában meg fogja tekinteni a legújabb pompejii, herculanumi és caprii ásatásokat. A kultuszminisztert a milánói nyelvtudományi társulat is felkérte előadás tartására. Milánóban a magyar— olasz történelmi vonatkozásokról fog előadást tartani. Útjára Sváb Gyula helyettes államtitkár és Ilaász Aladár miniszteri osztálytanácsos kiséri el a minisztert. Három j&ónapon belül vissxavonfáK a Saar-viáéKi csapatokat. Véget ért a Népszövetség Tanácsának 44-ik ülésszaka. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Genfből jelentik: A Népszövetség Tanácsa ma délután befejezte ülésszakát. A délutáni ülésen a Saar-kérdés körüli vitát folytatták és Briand, Chamberlain, Vandervelde, Scialoja, valamint a Saar-vidék kormánybiztosának felszólalása után a következő módosításokat hagyták jóvá: A Saar-vidéki csapatokat legkésőbb három hónapon belül visszavonják. Az újonnan felállítandó vasutvédelmi osztagot a Saar-vidéki kormánybiztosság csak különleges esetekben veheti igénybe és végül a kormánybiztosság igyekezni fog a 800 főnyi létszámot a lehetőség szerint csökkenteni. Az ülés végén Briand örömének adott kifejezést, hogy ebben a kérdésben is diadalmaskodott a locarnoi szellem, majd Stresemann zárószavaiban köszönetet mondott a főtitkárságnak munkájáért és befejezettnek nyilvánította a Népszövetség 44-ik ülésszakát. Gazdasági és pénzügyi blokád a békeszegifi államok ellen. Genf, március 12. A Nemzetek Szövetségé- I és pénzügyi blokádjáról szól. A konkrét jenak Tanácsa Benes előadásában meghallgatta az egyezségokmány 16. §-ába vágó néhány rendelkezés gyakorlati alkalmazásáról szóló jelentést, amely a békeszegő állam gazdasági lentésekel a tanács a juliusi és a szeptemberi ülésszakban fogja tudomásul venni Benes javaslatára.