Délmagyarország, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-09 / 6. szám

12 DÉL-MAGYARORSZÁG 1927 január 9. következtetni és pedig arra, hogy a kormány­nak, ugy látszik, van oka félni Andrássy Gyulától, mert abszurdumnak tartom, hogy ilyen világhírű politikusi kétszer is megbuk­tasson. Egyébként nem tarlom az időt alkal­masnak arra, hogy mosl nyilatkozzam, el­jön majd az idő, amikor cselekedni kell. Zichy János gróf, akihez munkatársunk szintén kérdést intézett, az egyenes válaszadás elől kilérl azzal ,hogy a választás titkos volt és igy nem tudja miképpen történt az. hogy Andrássy kisebbségben maradt. Azl hiszem — mondotta Zichy János gróf — hogy Pallavicini fellépése és az ellenzéki lista felállítása volt az oka annak, hogy a fő­rendek szembe fordullak Andrássyval (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Ríissay Károly a köveikezőket mondotta: »Andrássy kibuktatása ismételten bizonysága annak a kormánypolitikának, amelyei a kép­viselőválasztások alkalmával tapasztaltunk Andrássy kibuktatásának híre igen kino san érintette Apponyi Albert grófot, akinek környezetéből az a hír szivárgott ki, hogy ezek után semmi sem fogja útját állni annak, hogy Apponyi megtalálja a többi ellenzéki pártok­hoz a közeledés útját. A főrendiházi választások során a mai nap fo­lyamán az alábbi eredmények érkeztek be: A Debreceni Tisza István Tudomány­egyetem felsőházi rendes taggá Pokoly József hittudo­mányi egyetemi tanárt, póttaggá dr. Tóth Lajos jogtudományi egyetemi tanárt választotta meg. Az Országos Képzőművészeti Főiskola tanári kara felsőházi rendes taggá L y k a Károly rendes tanárt póttaggá Réti István ta­nárt választotta meg. A Zeneművészeti Főiskola tanári testülete a felsőházba rendes tagul II ubay Jenőt, póttagul pedig Bartók Bélái küldte ki. Az ügyvédi kamarák részéről ltí fővárosi és 33 vidéki elektor ma ej­tette meg a felsőházi tagválasztást, melynek (ered­ményeképpen a budapesti ügyvédi kamara részéről rendes tag dr. P a p p József, a budapesti ügy­védi kamara elnöke lett, póttag dr. Köves Béla másodelnök, a vidéki kamarák részéről rendes fel­sőházi tag lett Szuly János pécsi kamarai el­nök, póttag pedig dr. Széli Gyula, szegedi ka­marai elnök. A kereskedelmi és iparkamarák szintén ma tartották felsőházi tagválasztó ülésüket. A választás eredménye a következő: Budapest­ről rendes felsőházi taggá választották B e 1 a t i n y Arthur kamarai elnököt, Székács Antal alel­nököt és Feli n er Henrik GyOSz elnököt. Pót­tagok: Jungfer József az iparegvesület alel­nöke, Bittner János a kamara ipari alelnöke és Goldberger Leó gyáros. Sopron, január 8. II uber János kanonok, volt nemzetgyűlési képviselő, akit Sopron város köz­gyűlése felsőházi póttaggá választott meg, a vá­lasztást nem fogadta el. A vidéki kereskedelmi és iparkamarák részéről rendes felsőházi lagok: Pálfy Dániel, az IPOSz elnöke, S eszi in a Jenő debreceni ka- j marai elnök és Chorin Ferenc gyáros. Póttagok: | ­Halbrichter Károly győri, Orbán Arnold pécsi, N e u m a n n Adolf miskolci kamarai elnö­kök. Az Országos Magyar tí> iijteméiiyegyetem ma délutáni ülésében felsőházi rendes taggá vá­lasztotta C s á n k I Dezső dr. országos levéltári igazgatót, póttaggá pedig H ó m a n n Bálint nem­zeti muzeumi főigazgatót. Már Berlinben is pusziit az influenzajárvány. Budapesti tudósítónk telefonálja: Berlinből je­lentik: Az influenzajárvány itt is fellépett és a hivatalos statisztika szerint tegnap 41)0 megbe­tegedés fordult elő. 3 halálesettel. A járvány aJAtta sí iioqu|Q)i sa uaqzmiqo'j 'uuqBíJvSpnis nagyobb méreteket ölt. A polgármester levele a szegedi főrendekhez. (A Délmagyarország munkatársától) Dr. Somogyi Szilveszter polgármester szombaton a következő levelet intézte dr. L ő w Immánuel­hez és dr. Tóth Károlyhoz, a magyar zsidó­ság, illetve a szegedi egyelem megválasztott fel­sőházi képviselőihez: Méltóságos és főtisztelendő dr. Lőw Immá­nuel főrabbi, felsőházi képviselő urnák Szeged sz. kir. város halósága és közönsége ne­vében van szerencséin üdvözölni, amikor a ma­gyar izraeliták legkiválóbbjai oly sok érték között — Főtisztelendő Méltóságodat Ítélték leg­méltóbbnak arra, hogy egyházközségeiket a ma­gyar országgyűlés felsőházában képviselje. Megbecsülése ez a tudomány, a haza és a val­lás szolgálatában eltöltött sok évtizedes munkás­ság maradandó értéket képviselő eredményeinek, de mi szegediek külön érdemül tudjuk, hogy éh­ből a nagy tisztességből városunkat is éri egy fénysugár, mert nem feledlük el, hogy olv sok megtisztelő és csábító meghívás és ajánlat elle-* nére a hazai röghöz és az ősi fészekhez való ra­gaszkodás eredménye, hogy Szeged főrabbiját érte a ma történetében legmagasabb kitüntető bizalom és mi igaz örömmel és felemelő megnyugvással tehetünk bizonyságot, hogy a legtekintélyesebbek választása a legméllóbbra jutott. Fogadja főtisztelendő Méltóságod őszinte tisz­teletem és igaz nagyrabecsülésem tolmácsolását. Szeged. 15)27. január 8. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester. Méltóságos dr. Tóth Károly tudomány­egyetemi ny. r. tanár urnák, a Ferencz Jó­zsef Tudomány Egyelem Rector Magnifi­cusának és felsőházi képviselőjének. Szeged sz. kir. város hatósága és közönsége nevében üdvözlöm abból az alkalomból, hogy a magyar tudomány kitűnőségei Méltóságodat Ítél­ték — annyi érdemes közölt — legérdemesebbnek arra. hogy a Ferencz József Tudomány Egyetemet az ujjáalakuló magyar országgyűlés felsőházában képviselje. Méltó megbecsülése ez a tudomány és haza, a közművelődés és a haladás szolgálatában sok éven át kifejteit, -nem múló értéket képviselő munkásságnak, illetékes elismerése a hivatottság­nak és rátermettségnek. De nekünk szegediek­nek különös örömünkre szolgál, hogy a meg­tisztelő bizalom kiváló letéteményesében városunk őszinte barátját tisztelhetjük, aki akadályokat nem ismerő hatalmas lendülettel méltóztatik támogatni törekvéseinket az előretörés és haladás utján s akinek további sikerei elé teljes megnyugvással tekintünk. Fogadja Méltóságod őszinte liszteletem és igaz nagvrabecsülésem tolmácsolását. Szeged, 1927. január 8. |Ben Hur Elsőrendű 193 sár-és hócipők megérkeztek ! Dr. Somogyi Szilveszter polgármester. Ramon Novarró í Tartósságban, minőségben, árbo > felülmulhatatlanai 5QM5EST t i qoI harisnyáink szenzációt I ellenek •‍ &J ___— — _ ­'ípSA^Szjzffccí modern kozmetikai gyógyszerekkel. Haj festé» Ánaimatlai hajfesték elárusitása minden színárnyalatban, önhasználatra Báli kikészítés. FÜRST RÓZSI kozmetikai szalonja, Szeged, 22 szM Wagn r palota 821 Feketesas u. Lift feljárat Folklore. Irta: Móra Ferene. Nem kell megijedni a szótól, nem lakik benne olyan akadémiás tudomány, amilyent mulat. Sőt tartok tőle, liogy a nyájas olvasó, ha megtudja, mi az a folklore, azt mondja rá, hogy bolondság az, nem tudomány. Mert mi szittyák borzasztó huncut emberek vagyunk. Amit nem értünk, arra azl mondjuk, hogy az nem nekünk való, mert tu­domány. Amit megértünk, arra meg azt mondjuk, hogy nem nekünk való. mert nem komoly tu­domány. No hát a folklore még a szittyáknál is huncu­tabb, mert az hol tudomány, hol nem tudomány. Mikor engem az első kutramenésnél arra tanított az édesanyám, hogy a megmentett kantából egv kicsit mindig loccsantsak ki a földre, az már folk­lore volt, de nem tudomány. De aki kisütötte, hogy ez a vizkiloccsantás tulajdonképp annak az italáldozalnak a szimbóluma, amely az ősök ide­jében kijárt a földistennek, az már tudósa a folk­lórénak. Ennek a megállapításnak a hitelességében azon­ban, laikus őszinteséggel szólva, kissé tar tó­in ányos vagyok. (így hívják a tartózkodást azok a magyarok, akik lia úrral beszélnek, rugal­mas-nak mondják a rugós lovat. Még akkor is, ha nemzetgyűlési képviselők.) Meri édes szü­lém arra oktatott ugyan, hogy minden kancsó vizből juttassak a föld-anyának, de szegény édes­apám sohse oktatott arra. hogy borral locsoljam meg a földet. Ellenben a kenyér folklorisztikájában már sokkal jobban megbízott. Miért van has­alakja minden kenyér tetejének? De annyira ám, > hogy még köldököt is szerkeszt rá a kenyérsütö­gető ujjahegye. Mért van félhold alakja a kiflinek és hajfonatformája a fonatos kalácsnak? Holott 1 ize, ropogóssága, fosilóssága nincs ebhez az alak­hoz kötve. És ez az alak nemzetközi. Az írlandi asszony csak ugy formálja a kalácsot a nyirfa­kéreg-lísztből és likopódiumkorpából. mint a szalymazi asszony a búzalisztből, És az inkák földjén is megtaláljuk az ötezeréves fonatos ka­lácsot — cserépből. És éppen ez a cserépkalács igazít útba. Ez a cserépkalács áldozati szimbó­lum volt az asszonyi haj helyeit. A kenyér is az volt valaha az asszony helyett, aki sütötte. És a kifli is valami kardos istennőnek a tartazandó­sága lehetett, akár a szűz Diánáé, akár a nem szűz Kortaztéé. Inkább gondolom emezének, meri őt tisztelték valaha hajadonsütögetésscl érzéki li­hegésü szíriai éjszakákban. Hát ez mind folklore. (És ezt a fonatos ügyet jó addig tisztába hozni, inig lehet. Mink még tudjuk, hogy az asszonyok valaha fonták is a hajukat. Az unokáink már csak a muzeumok viaszfiguráin látnak ilyen csudát. A Vajákos Engi Tüdő Vince is folklore. Meg az a nóta is az. amivel a dajkánk valaha elaltatott. (Amivel a kántorunk fog valaha elaltatni, az már nem folklore, mert az műkölté­szel, a jó Isten bocsássa meg.) Ellenben az^ hogy a szőregi magyarok közt nem szabad a s ze in z í k szót kimondani, mert az ördög leg­kisebb fiát is annak hívják, az olyan folklore, amilyent még a tudósok se mindennap pipálnak. ' Hogy most már mért csinálok én ilyen nagy reklámot a folklorenak, mikor az most nem is ak­| luálisV Nekem az, mert már megint az utamba | vetődött az alföldi c s e li-p r o b 1 é m a. Legelőbb (Mtömösön találkoztam vele vagy husz esztendeje. Valami falusi templom romjait ás­tam én ott ki a középkorból. Előkerült vagy nyoic­van csonttetem. Gyűrűk, gombok, boglárok voltak velük, rajtuk a firenzei Anjou-liliom. S ahogy éu olt Nagy Lajos királyról okosítom az embereket, azt mondja az öreg Szemerédí: De hallja, mégis csak a csehök épitetlek itt valaha templomot. Igy hallottam én azt a régi öregektől. Azóta aztán akármerre járok az Alföldön, min­denütt találkozom ezzel a gyanúval. Nem is gyanít, hanem hit. Honfoglaló magyart ha találunk lovas­sirban. az: cseh huszár. A bronz csákány: csehek baltája S minden halomra' azt mondják, hogy templom volt rajta a csehek idejében. Néme­lyik még mosl is megvan a föld gyomrában, aki­nek n a p a c e 1-ja van. az meg is láthatja. A pap aranyos ruhában áll az oltárnál és olt térdepel körülötte a sok veres ábrázatú cseh vitéz. A héten a Ballagí-tói partokat vallattam az alsóvárosi fűtőháznál. Valami nagyon szegény ha­lásznép lakhatta a Krisztus születése táján. De olyan szegény, hogy miránk nem igen hagyott egyebet a csontjainál. S most még ezeket is a cseheknek adják a napszámos magyarjaim. — Csupa cseh nemzet vöt ez, mondja fej­csóválva. Miért mondják, nem tudják ők se. Senkise tudja. Hiszen ezen a tájon soha csehek nem jártak, ki­véve a Bach-korszakot, aminek egyéb emléke se maradt, csak a cseh disznó. De ezek nem lehetnek azok a csehek, akiket az ősidőkbe bele­képzel a magyar. Hol vehette őket? Olyan folkloristát szeretnék már látni, aki ezt meg tudná mondani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom