Délmagyarország, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-28 / 22. szám

•ZEOCD : Szeike»zi6ség : Deák Ferenc •cca 2. Telefon 13—33. - Kiadóhivatal, UIcMnkbnyvlór és Jegyiroda: AxadI «cca 8. Telefon 306. - Nyomda: Löw Upót ucca 19. Telefon 16—34. « « « « « « PÉNTEK, Í927 JANUÁR 28 <& e> ® III. ÉVFOLYAM, 22. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal : Lri ucca 6. Telefon 131. szám. « » « « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Református templom­bazár. Télefon 283. szám. « « « « « « « Klőtlzetésl ára havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-60, kUHHidUn 6-40 pengő. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. Eszményi nívó. » Az eszményi nívóról a nagy árviz óta sok vita folyt le a szegedi nemzetgyűlésben. De most nem erről a nívóról beszélünk, hanem arról, amely felé legalább is törekednie kel­lene egy városi közgyűlésnek, amely a kor szellemének és követelményeinek valahogy meg akar felelni. Ha ezt az eszményi nivót tekintjük, akkor nehéz dolog szatírát nem irni arról a színvonalról, amelyen a torony alatt állanak a város atyái, tisztelet annak a né­hány kivételnek, aki tévedésből és véletlenül mégis méltán képviseli az ország legnagyobb vidéki városának érdekeit és igazait. Ha az ember a karzat magaslatáról letekint erre a senatus populusque Szegediensisre, bizony eszébe jut a dantei fölirás, amelyet egy igen szomorú gyülekezet kapujára tett a költő: ki itt belépsz, hagyj föl minden reménnyel! Öreg ember nem vén ember, az igaz, de ilt annyi kivénült közéleti múmiát és kísér­letet láthatsz és hallhatsz, hogy akár egy városi muzeumi főrendiház kitelnék belőlük. Nem túlságosan sokan vannak, sőt egészen gyéren lézengenek a padsorokban. De ezek legalább itt vannak, ha a legtöbbnek eszten­dőkön keresztül se lehet hallani a szavát. (Legföljebb a szavazatát.) Hanem hiszen még az sem volna valami végzetes baj, hogy hall­gatnak, mini Tóth Béla klasszikus dinnyéje a fii be n, mert hallgatni, ha nem is éppen arany, ám sokszor bölcseség, kivált azok ré­széről, akikben egyéb bölcseséget úgyis hiába keresnél! Ellenben akik beszélnek, szenl Kleo­fás, milyen szónoklatokat kongatnak és pen­getnek ebben a méltósággal és szépséggel ékes teremben! Már egyszer ezen a helyen sürgős interpellációt jegyeztünk be ezek ellen a le­vegőt rontó és nivót süllyesztő orátorok és O «/ 0 rétorok ellen, akik a szónoklaltannak leg­elemibb szabályait félretéve, sőt nem ismerve, törik, szakad, fölállanak és beszélnek, csak azért, hogy beszéljenek. Először is a tartalom hiányzik a beszédjükből. Akinek nincsen mon­danivalója, az hiába hápog akár órák hosszat, a semmiből végre is semmi lesz. Másodszor is a forma hiányzik a beszédjükből. Rende­sen a végén kezdik és mikor a végére érnek, akkor újra kezdik. Legalább háromszor meg­ismétlik azt, ami már a hallgatóság könyö­kén nő ki és mint valami újságot adják elő, persze körülményesen és nagyképűen azt, amit már az újságolvasó verebek csiripelnek a Széchenyi-téren. Egy valamirevaló önképző­körben, amelyei hozzáértő tanár vezet, sokkal tartalmasabb és formásabb felszólalások tör­ténnek, mint ezen a közgyűlésen szokáso­sak. A leglöbb úgynevezett szónok még hanggal se sokáig győzi, egy darabig csak kong, de hamarosan ugy bereked, mint egy repedt fa­zék. Vannak veszedelmes távbeszélők, akik ugy bolyonganak és botorkálnak a mérföldes körmondatok homályos és hepehupás renge­tegében, hogy minduntalan egy közbeszólás­nak kell feléjük csördíteni, hogy más irányba terelje őket és végtelen és éktelen lamentá­ciójuknak csak az elnöki gyöngéd erőszak vet véget, beléjük fojtva a szót, amely persze csak szó, szó, szó, mint a dán királyfi igen helyesen jegyezte meg. Végighallgattuk többek között azt az áldat­lan és terméketlen színházi csatározást, amely­nek vezérszónoka egy hírlapi cikkre támasz­kodott, amely miatt éppen sajtópört indított a színház igazgatója. Amit e parázs vita során összevissza beszéltek, azt sokkal jobban tudja akármelyik újság akármelyik riportere. Azok szavaltak színházról, akiket soha, de soha se láttunk még a szegedi Thália templomának csarnokában, bizonyosan azért, mert igy sok­kal elfogulatlanabbul és tárgyilagosabban fog­lalkozhatnak azzal a kérdéssel, amely egy idő óla a szegedi kávéházi konrádoknak ezer­szer elcsépelt és agyonbeszélt témája. (Hi­szen a színházhoz mindenki jobban ért, mint a színházi emberek és különösen városunk­ban vannak elegen, akiknek állandó foglal­kozása a színházi válságok zavarosában való halászat.) Mi pedig tisztelettel indítványozzuk, hogy haladéktalanul állítsanak föl egy tanfolyamot felnőttek számára, ahol beszéd- és értelem­gyakorlatot végeznének azok a városatyák, akik mindenáron beszélni akarnak, de nem tudnak! A csütörtöki mmiszierlanács a bolthelyiségek felszabadítása mellett döntött. Budapest, január 27. Vass József népjóléti ; miniszter tegnap az üzlethelyiségek felszaba- j ditásával kapcsolatosan ki jelentette, hogy nem j tartja keresztülvihetőnek a felmondási idő- 1 pont kitolását, csupán arról lehet szó, hogy a jelmondás érvényességét negyed vagy félévvel meghosszabbítsák. A főváros képviselőinek küldöttsége mailéi­ben a másik illetékes miniszternél, Hermann Miksánál jelent meg és kérte intervencióját a kereskedők érdekében. Hermann Miksa tel­jesen oszlja Vass miniszter felfogását, neki is az az 'álláspontja, hogy nem lehet soká meghosszabbítani a kötött forgalmai, de a fokozatos áttérést a szabad forgalomra ugy kell megkezdeni, hogy az ne veszélyeztesse az érdekeltek exisztenciájál. Budapest, január 27. A MTI. jelenti: A kormány lagjai Bethlen István miniszterelnök elnöklésével ina déluláu 5 órakor minisztertanácsot tartottak. \ minisztertanács a kereskedelmi miniszter elöter­jeszlése alapján foglalkozol! az üzlethelyiségek felszabadításának elhalasztása kérdésével és ugy döntött, hogy az érvényben lévő rendeletet nem áll módjában megváltoztatni, annál kevésbbé. mert a netalán bekövetkezendő sérelmek amúgy is szi­gorú jogvédelemben részesülnek. A folyóűgyek le­tárgyalása után a minisztertanács este 10 órakor ért véget. Anglia meginditfa az offenzívát Kína ellen. Londonból jelenlik: A hadügyi és a tenge­részetügyi minisztérium rendelkezése alapján pénteken és szombaton tóöö gyalogost és tü­zért hajóznak be, akikel Sanghaibá szállí­tanak. Bombayből jelentik, hogy több indiai feje­delem felajánlotta támogatását és hajlandó­nak nyilatkozott nagyobb csapattestet küldeni Kina ellen. A japán sajtó egyhangúan eliléli Anglia kalonai készülődéseit és azt irja, hogy Ang­lia erőszakos fellépése nem helyes. 99x »9 .Becsületes képviselője akarok lenni Szeged városának mondotta Kassay Károly. A demokrata s>árl Pakoís József lelkiismeretére bízta, hogy melyik mandátumáról mondjon le. — Hosszas tár— gyaiások Gál Jenő körül. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A közigazgatási bíróságnak az a döntése, amelyben a főváros déli kerülete mandátuma ellen a fajvédők által beadott petíciót, alaki okból elutasította, akuttá tette azt a hely­zetet, amely hetek óta irritálta a demokrata párt életét. El kellett most már dönteni azt a kérdést, hogy Pakots József, aki a budai és a déli kerületben kapott mandátumot, me­lyik mandátumról, kinek a javára mondjon le. A demokrata párt vezetősége kedden haj­nalig tanácskozott erről a kérdésről, anél­kül, hogy megállapodásra jutott volna. A tár­gyalási félbeszakították és ma délelőtt foly­tatták. Órákon át tartó, hosszú vita után, melyben a pártnak csaknem minden egyes képviselője résztvett, jött létre egy megálla­podás. Köztudomásu és ezt Pakots József sohasem titkolta, hogy a déli kerület man­dátumát kívánja megtartani, egyrészt azért, mert a déli kerületben erős talaja van és sok a hive, másrészt azért, mert budai jelölésekor megállapodás volt, hogy erről a mandátumá­ról dr. Gál Jenő javára lemond. A demokrata párt vezetősége azért nem járult hozzá Pakots József felfogásához, mert Gál Jenőről olyan híreket terjesztettek, hogy a választások előtt tárgyalásokat folytatott a kormánnyal és csak ezen tárgyalások ered­ménytelensége után vállalt jelöltséget a de­mokrata párt listáján. Amikor Gál Jenő ezek­ről a hiresztelésekről értesült, dr. Hajdú Mar­cell és több más demokrata párti tag ellen rágalmazás miatt bűnvádi eljárást tett folya­matba. Ilyen előzmények után döntött ebben az ügyben a pártvezetőség és ugy határozott, hogy Pakots József lelkiismeretére bizza, hogy melyik mandátumáról mond­jon le. Ha azonban Gál Jenő javára mondana le, ugy garanciát kell vállalnia arra, hogy abban az esetben, ha Gál Jenő által megindított rá­galmazási pör Gál Jenőre kedvezőtlen ered­ménnyel végződne, Gál Jenő az utána következő Vörösváry Miklós nyug. táblabíró

Next

/
Oldalképek
Tartalom