Délmagyarország, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-19 / 14. szám

2 DÉLMAGYARORSZAG 1927 január 19. Hogyan lehetne megjavítani Szeged közvilágítását. Irta : Wimmer Fülöp. Fenti cini alatt a »Délmagyarország« vasárnapi számában megjelent cikk tartalmát nem hagyhatom szó nélkül, inert noha a cikk irójál nem ismerem, leszögezhetem egyrészt, hogy a cikk azon tendenciája, hogy a tanácsot, illetve a polgármester urat nyilt állásfoglalásra késztesse, feltétlenül helyes, de a cikk azon része, amely ezen célt szolgálni kívánja, olyan, mintha az a gázgyár igazgatósági irodájából kerüli volna ki. Talán helyesen járok el, ha polémiámban a cikk menetéhez alkalmazkodom és sorravéve az abban foglalt állításokat, mindjárt jelentkezem mint olyan, aki igenis az összes megoldási módozatok között, m. p. mindkét részről a legmegfelelőbbnek tartom a gáz és villamossági üzem közös részvénytársaság által történendő lefolytatását. Itt mindjárt »vörös fonal«-ként kívánom megjelölni azt az irányt, amely a gázgyári kérdésekben leginkább alkalmas, hogy bennünket állandóan vezessen. Tanuljunk az ellenféltől, amely a közös részvénytársaság ügyében meglehetős körültekintéssel, a kölcsönös érdekek szemelőlt tartásával kidolgozott ilyen tervet kezdetben helyestílt ugyan, de mihelyt látta, hogy túlzott követeléseit ezen keretben nem érvényesítheti, az egész eszmél visszautasította. Ezen a kiküldött kisbizottság által letárgyalt tervnek az s'olt egyik legfőbb előnye, — anélkül, hogy a gázgyárat lényegesen túlterhelte volna, — hogy a városnak az így közösen alapított és közösen vezetendő részvénytársaság létesítéséhez az első években pénzre szüksége nem volna ; mindazonáltal a gázgyár ma és évek óta kétségtelenül jóval nagyobb tiszta haszonnal dolgozik, mint a cikkben emiilett 8 százalék. A gázgyárnak azon eljárását, — amely szerint dacára annak, hogy 1935 október 31-én összes berendezését és 40 év alalti össz-szerzeméuyét ingyen kell a városnak átadnia, amely átadástól ma már alig 9 év választja el, — mégis ujabb nagy befektetéseket eszközöl, — én már hónapokkal ezelőll a közgyűlésen szóvátettem és kértem a szükséges óvintézkedéseket az ellen, nehogy esetleg újból egy oly kellemetlen meglepetés érjen bennünket, mint az 1920. évi átadási kötelezettség alkalmával, úgyhogy a vasárnapi cikk ezen részére csak annyit mondhatok, hogy a gázgyár evidensen a városi tanács annyira nem megfelelő eljárásából meriti azt a reményt és azt a bátorságot, hogy még ma 9 évvel az ingyenes átadás előtt uj befektetéseket eszközöl. A döntőbíróságra nézve újból csak a fenli »vörös fonálra« utalok, mely szerint nyugodtan alkalmazhatjuk eljárásunkat ahhoz, hogy az ellenfél hogyan viselkedik és mivel látjuk, hogy a gázgyár nyugodtan és szívesen nézi, sőt élvezi a döntőbíróság utolsó határozatát, egész nyugodtan már ebből is merítem azon meggyőződést, hogy igenis helyénvaló és a város érdekében áll a döntőbíróság megszüntetése és evvel az általa hozott összes határozatok megszűnése, inert a szénárak és munkabérek alapos vizsgálata bizonyítja azt, hogy nincs és nem lesz joga a gázgyárnak a mai árakat a békeárak alapján felemelni. Nagyon kívánatos volna a vasárnapi cikkíró azon várakozása, hogy a kormány helyt fog adni a közgyűlés kivánságának, ha az ugyan ezúttal tényleg felterjesztetik. Ezzel szemben leszögezem azt a tényt, hogy mindig az én indítványomra az utolsó 2—3 évben legalább is háromszor határozta el a közgyűlés a döntőbíróság megszűnése iránti kérvény felterjesztését, anélkül, hogy valaha eredményt hallottunk volna. Talán a ládafiókban tartott akta itt is szerepet játszik. Nevetséges azonban az az állítás, hogy a döntőbíróság a gázgyárnak évenként 400 millióba kerül, a tény az, hogy egy fillérbe sem azon díjazáson felül, amelyek a felek, tehát a gázgyár is, a döntőbíróság utolsó határozata fejében három év előtt fizettek. Tévedésben van a cikkíró, amikor a k ö z-vijlágitásról beszél, mert éppen a k ö z-világitás árát .emelte fel a dönlőbiróság, szerintem teljesen jogtalanul, úgyhogy ezirányban csak előnye lehet a városnak, azt pedig, hogy egyrészt a kereskedőket, vállalkozókat, iparosokat stb. nagy egységárakkal terheli meg és ennek ellenében a köztisztviselőknek kisebb engedményeket nyújt, a város, ha helyénvalónak tartja, később is mindig megteheti. Nem helytálló az az állítás sem, hogy a városnak a dönlőbiróság megszűnése után nem. lesz joga a gáz- és villanyárak magasságára befolyást gyakorolni, mert hiszen mihelyt a döntőbíróság megszűnik, feléled az eredeti szerződés, mely az árak mindenkori megállapítására nézve igenis a szükséges megállapításokat tartalmazza. Akármennyire nem megfelelően vezeti a város a gázgyárral szembeni ügyeket az én meggyőződésem szerint is, a vasárnapi cikk írójának azt a gyanúját, hogy a város a legolcsóbb árak megállapítására nem fog törekedni, mivel a bruttó bevételből 5 százalékot kap, nem oszthatom. E sorokat pedig nemcsak azért iroin, hogy a cikk téves állításait megcáfoljam, de főleg azért, hogy természetesen én is — hiszen ennek minden alkalommal kifejezést adtam — a külvárosrészek mielőbbi rendezését és mivel aránylag ez legkönnyebben lehetséges, egyelőre megfelelő világítását kívánom, de természetesen ugy, hogy ez ne történjék oly lehetetlen módon, hogy minden teher a várost és minden jövedelem és nyereség a gázgyárat illesse. Nem kételkedem abban, hogy a városi tanács által a szombati gyűlésen ez ügyben történt első konkrét lépése teljes ere'dménnyel fog járni, ha a gázgyárral való főtárgyalásokat kellő szakszerű előkészültséggel. de főleg azzal a határozottsággal és eréllyel fogja vezetni, amely a taktikázásban felülmúlhatatlan gázgyárral való tárgyalásokban szükséges, hiszen a vasárnapi cikkíró állal megállapított azon helyzet, — hogy a gázgyár, noha életfonala csak 9 évig tart már, ugy tesz, mint hogyha ez örökkévalóság volna és éppen az általam említett laktikázással mintegy nyugodtan bevárja mindannyiszor a város közeledését, — megköveteli azt, hogy ezzel a taktikával szemben a város époly ügyes és ismétlem főleg céltudatos eljárást kövessen nehogy a most már döntőleg fontos kérdésekben a város megint alulmaradjon. Fokozódik az influenzajárvány, de egyetlen spanyolnátha sem fordult elő Szegeden. CA Délmagyarország munkatársától.") Az kerületi tisztiorvosok naponkinti jelentése szerint a könnyebb lefolyású influenza mindinkább erősbödik Szegeden. Nagyon sok olyan szegedi család van, ahol a családfőtől kezdve mindenki ágyban fekszik. A rendőrségen Véber Árpád, Schön Károly rendőrkapitányok és Lipkay Zoltán rendőrfogalmazó betegedtek meg A törvényszéken löbb biró és hivatali tisztviselő volt kénytelen beteget jelenteni. A vasútnál, postán és más állami hivatalokban szintén tömeges influenza-megbetegedések fordultak elő. A tisztiorvosok jelentése szerint ezeknek a betegségeknek azonban semmi közük nincsen a spanyolhoz. Kivétel nélkül könnyű lefolyásúak. Súlyosabb természetű megbetegedésről még nem érkezeti jelentés. Budapest, január 18. A népjóléti minisztériumban az influenza elterjedéséről ma a következő kommünikét tették közzé : A székesfővárosi tisztiorvosi hivatal jelentése szerint a hétfői nap folyamán 34 egyén betegedett meg influenzában, ezek házilag kezeltetnek. A kórházba 46 beteget szállítottak be, ezek közül csak 40 bizonyult influenzásnak, a kórházban ápoltak közül 10 esethez társultak szövődmények, (mégpedig tüdőgyulladás 8, középfülgyulladás 2 egyénnél), haláleset egyáltalán nem fordult elő. A vidékről beérkezett jelentések szerint nagyobb számban fordullak elő influenzás megbetegedések a bácsbodrogmegyei Nagybaracska községben. A szövődményes esetek száma ott 4. Haláleset egy esetben sem fordult elő. A honvédségnél nagyobb számú megbetegedések voltak Kőszegen, Győrben, Pécsett, Sopronban, Nyíregyházán, Szegeden, Miskolcon, Székesfehérvárott, Szombathelyen és Budapesten. A megbetegedés jellege állatában véve mindenütt könnyű, súlyosabb lefolyású esel mindössze 13 volt. Haláleset egy sem fordult elő. Budapest, január 18. A tisztifőorvos az influenza járványról a következő jelentést adta ki: A hétfői nap folyamán a főváros területén spanyolnáthás megbetegedés nem fordult elő. Influenzában megbetegedett és lakásukon ápolnak 31 egyént, kórházba szállítottak 46 beteget. A kórházban ápolt betegek közül 8 egyénnél tüdőgyulladás lépett fel, haláleset nem történt. Ujabb Helyszíni szemléi rendelteit el a szentesi rablógyillcosság ügyében. (A Délmagyarország munkatársától.) A Délmagyarország többször beszámolt a szentesi borzalmas rablógyilkosságról, amelynek tettesét Faragó Antal rovottmultu lakatossegéd személyében nemrégen elfogta a szentesi rendőrség. Faragó azóta a szegedi ügyészség foglya. Bűnösségét azonban eddig csak feltevések bizonyitotlák. Faragó tagadta a borzalmas bűncselekmény elkövetését, bizonyítékokat pedig a vád eddig nem tudott produkálni. így történt azután, hogy a szentesi rendőrség uj nyomozást kezdett el anélkül, hogy bármi eredményt is ért volna el. Az ügyészség a napokban azután ujabb kutatást rendelt el ez ügyben. Az uj nyomozást és az uj helyszíni vizsgálatot Zombory János vizsgálóbíró ejli meg, aki kedden délelőtt már ki is utazott Szentesre. Az uj vizsgálat lefolytatása tisztázni fogja azt a kérdést, hogy a letartóztatott Faragó Antal követte-e el a szentesi rablógyilgosságot, vagy pedig olyan más egyén, akinek személye még ismeretlen a nyomozó hatóságok előtt. Gróf Klehelsberg eredeti álláspontjához hiven egri mandátumát szándékozik megtartani. *€ (A Délmagyarország munkatársától.) A Délmagyarország mai számában részletesen beszámoltunk azokról a bonyodalmakról, amelyek az egységes párt szegedi mandátuma körül keletkeztek. Megírtuk, hogy a mandátumot a kultuszminiszter nem tarthalja meg pártpolitikai okok mialt, a második jelöltnek, Szterényi József bárónak pedig nem kell, mert a Budapesten járt szegedi küldöttség szerint a város közönsége Klebelsberg Kunó grófhoz ragaszkodik. A listán utána következő két jelölt a felsőházba került és így az első szabad ember Bokor Pál helyettes polgármester. Ebben a pillanatban a helyzet így fest, természetesen minden oldalon megindultak a kombinációk. A szegedi kormánypárti körök kombinációja szerint Szegednek még is csak Klebelsberg Kunó gróf lesz a kormánypárti képviselője. Ezért a megoldásért harcol a polgármester és az egyetem, viszonl Szterényinek is nagy tábora van a szegedi egységes párt keretein belül. A mandátum sorsának kérdése Budapesten intéződik el, szinte teljesen függetlenül a szegedi csoportok kívánságaitól, sőt már ' el is intéződött, amint azt a kormányhoz egé- I szen közelálló és jól informált egyik lap таг | számában jelenti. »Egészen merész kombinációk jelentek meg egyes kerületekkel kapcsolatban, — irja a lap. Igv többek között konkrét formában híresztelték, különösen fajvédő oldalról, hogy gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter szegedi mandátumát fogja megtartani és az egri valamint a komáromi kerületekben ilyen formán uj választást írnak ki. A hir természetesen minden komoly alapot nélkülözött, bár a kultuszminiszter egymásután kiadott cáfolatai ellenére a fajvédők rendületlen kitartással lanszirozzák Klebelsberg »végleges elhatározásátA tényállás viszonl az, hogy Klebelsberg Kunó gróf változatlanul, eredeti álláspontjához hiven, egri mandátumát szándékozik megtartani, Szeged város listájának első helyéről lemond és Szterényi József báró lesz minden fajvédő híresztelés ellenére Szeged kormánypárti képviselője.« Szegeden ezzel szemben a »beavatottak« már arról beszéllek, hogy Szterényit felsőházi taggá nevezik ki. Képheretezési műhely H0FFER és TÁRSA Szeged, Iskola ucca 18. szám. 109