Délmagyarország, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-19 / 14. szám

•ZE6ED : Szerkesztőség : Deák Ferenc •cca 2. Telefon 13—33. - Kladóhlvalal, «OlctOnkiinyvlár és Jegyiroda: Aradi •cca 8. Telefon 306. - Nyomda: Liíw Upót ucca 1». Telefon ÍO—34. «««««« SZERDA, 1927 JANUÁR 19 0 0 0 III. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal s Url ucca 6. Telefon 131. szám. « »> « « » HÓIiMEZOVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Református templom« bazár. Telefon 283. szám. « « « « « « « •lőfizetési ára havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-bO, ktllfőldőn 6-40 pengő. Egyes szám lő, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. A tehetségnek tisztelet! Molnár Ferenc és Heltai Jenő világhírű magyar irók nagy és ritka külföldi kitüntetésben részesültek. A francia becsületrend lovagjaivá nevezte ki őket Doumergue, a francia köztársaság elnöke. Ez bizony nem kis dolog és ez nem csupán a két kiváló iró dicsősége, hanem az egész magyar nemzeté. A müveit nyugat hódolata ez a magyar kultura előtt, amelyet nem lehet fölényes mosollyal és olcsó fréfával elintézni. Mi azzal az örömmel és elégtétellel fogadjuk ezt a páratlan kitüntetést, amelyet mindig (és sajnos, egy idő óta olyan gyéren) érzünk, valahányszor magyar érték, magyar tehetség diadalmasan áll meg a világ előtt, dicsőséget szerezve címerünknek. Ha llerezeg Ferencet vagy Pékár Gyulát érte volna ez a tisztesség és ez az elismerés, akkor nekik tapsoltunk volna. Mint ahogy Kosztolányi vagy Szabó Dezső, Habits Mihály és Móricz Zsigmond is méltók volnának erre a becsületrendre. Hogy éppen Heltait és Molnárt találta meg a gloire nemzetének kitüntetése, annak természetes okai vannak. Ez a két pompás iró először is legnagyobb sikereit a színpadon aratta, a világot jelentő deszkákon, amelyek csakugyan a legbiztosabban és leggyorsabban viszik világgá az igét és ez a két érdemes szerző többek között a francia színpadi irodalomnak legszorgalmasabb és legavatottabb átültetője volt a magyar deszkákra, mi több, a maguk szellemének és tudásának fölöslegéből is bőven kölcsönöztek a franciáknak. Mindenképpen megilleti őket a napoleoni érdemrend, amelyet, most már egy egész világ láttára viselnek a hazai irodalom nagyobb dicsőségére. De van ebben a nagyszerű elismerésben valami intés is, amelyet a Duna és Tisza közén kellene egynémelyeknek megérteni és megszívlelni. Esztendők óta folyik itt egy becsmérlő és lekicsinylő hadjáral, elsősorban éppen Molnár Ferenc ellen, de sok más magyar érlék és tehetség ellen is. Irodalmi analfabéták, az újságíró akadémia padjairól kikerülve, köszörülik lollaikat Molnár Ferenc és más világsikereket arató magyar színműírók ellen, a tehetségtelenség és irigység szent és örök jogán. Mert a valódi tehetség alfája és ómegája, hogy meglátja és megbecsüli a tehetséget, akármelyik bokorban termett is. A tehetség mégis csak a legnagyobb vigasztalás ezen a földön, a tehetség látványa fölemelő, csak a tehetségtelen ember számára leverő. A tehetségtelen tollforgatónak egyetlen mentsége és elégtétele, hogy nem áll egyedül, sőt egész csordában legel e világon, a tehetségtelen dilletáns, akár ír, akár fest, akár ugrál, személyes és halálos ellenségének tekinti a talentumot és mert a művészet iránt érzett reménytelen szerelmét. nem tudja más módon kiélni, így hát nekimegy annak, aki külömb nála, akinek sikere van, aki valaki, akit a múzsák és a közönség szeretnek. Lehet, hogy Molnár Ferencnek nem minden müve marad fenn az irodalom történetében, de a Liliom kétségtelenül korunk egyik legerősebb és legmélyebb szinpadi remeke, amelyről a kegyetlenül éles és kíméletlenül élces Alfréd Kerr is megállapította, hogy lángeszű vonások vannak benne és A Pál-uccai fiuk mégis csak az ifjúsági regények egyik legszebbike és legjobbika és a Széntolvajok bármely irodalomban számottevő alkotás lenne. Hogy Molnár Ferencen egy időben a hanyatlás jeleit észlelték, az nem zárja ki, hogy a hanyatló Molnár Ferenc kisujjában még még mindig több van, mint a pályája delelőjén álló Zsirkay János — nagyujjában és ez a Molnár Ferenc, ha csak krokikat irt volna és semmi mást, akkor is egyik nagy jóltevője lett volna egy sereg olvasónak, akiket megkacagtatott ragyogó ötleteivel, páratlanul gazdag, játékos szellemével. Heltai Jenő pedig, finom és kedves, néha egészen mélyen emberi Írásaitól eltekintve, valóságos irodalmi diplomatája korunknak, aki erősen följavitotta a magyar ljtteratura megismerésének és megbecsülésének nemzetközi kurzusát. Most már egy kissé nehéz lenne irodalmi gajdeszbe tenni itthon azt a Molnár Ferencet, akinek egy egész világ publikuma tapsol és a legbüszkébb és legtartózkodóbb európai náció dekorál a Pour la meritc dicsőségével. A szellem és alkotás világában nincsen numerus clausus, olt szabad verseny van és oll nincsenek országhatárok, a géniusz átrepül rajluk bátran és boldogan, hiába dobálja felé kicsinyes méltatlankodása lapos göröngyeit a lilisztérium. Verebekre ágyúval lövöldözni szomorúan mulalságos dolog, de egészen nevetséges dolgot müveinek azok a tollas legények, akik a repülőgépre gumipuskával parittyáznak. ¿1 balpárt szerdán foglalKoziK a „reverzális" és a Kettős m an dátum oK Kérdésével. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A Független Nemzeti Demokrata Párt szerdán este értekezletet tart, amelyen dönteni fognak arról, hogy Pakots József, akit a budai és déli kerületben is megválasztottak.* melyik mandátumáról mondjon le. Ugyancsak a holnapi értekezleten foglalkoznak a párt tagjai által aláírandó reverzális kérdésével. A párt vezetősége ugyanis arra az álláspontra helyezkedik és ezt a pártban érvényesíteni kívánja, hogy a párt minden tagja Írásban vállaljon kötelezettséget arra vonatkozólag, hogy ha a pártból bárki bármilyen okból kilépne, ugy a párt programjával nyert mandátumot az illető képviselő vissza adja a { parinak. 09 A Fiúméba vezető ut Jugoszlávián megy Keresztül, oda nélKülünK, vagy ellenünK nem ¡utfiatnaK Ki." Markovics volt miniszter nyilatkozata a jugoszláv—magyar viszonyról. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Szabadkáról jelentik: Hétfőn Újvidéken tartózkodott dr. Markovics Lázár volt igazságügyminiszter, aki egy radikális párti gyűlésen vett részt. A gyűlés után Markovics, aki a kormányon levő radikális pártnak egyik legtekintélyesebb és legbefolyásosabb tagja, fogadia a vajdasági magyar újságírókat, akik előtt nyilatkozott Jugoszláviának Magyarországhoz való viszonyáról. — Ami Magyarországhoz való viszonyunkat, illeti — mondotta —, szükségesnek tartjuk, hogy Magyarország és közöltünk közeledés jöjjön létre. Ezért nem tudom elhinni, hogy Magyarország olyan olaszbarát politikát inaugurálna, amelynek éle Jugoszlávia ellen irányulna. Erre Magyarországnak semmi szüksége sincs és ez nem is állhat érdekében, hiszen a Fiúméba vezető ut Jugoszlávián megy keresztül a tengerhez és oda nélkülünk, vagy ellenünk nem juthatna ki. Éppen ezért nem hiszem, hogy olyan paktumba belemenne, amelynek éle ellenünk, vagy más kisántánt állam ellen irányulna. Én hiszek Horthy kormányzó mohácsi beszédében és remélem, hogy a megindit,ott tárgyalások kedvezően fejeződnek be. Meg vagyok győződve, hogy budapesti uj követünk olyan szellemű instrukciókat kapott, hogy a megkezdett tárgyalásokat az eddigi mederben folytassa és iparkodjon azt mielőbb tető alá hozni. Értesülésünk szerint Markovics Lázár Budapestre utazik. Utazása a folyamatban levő jugoszláv—magyar tárgyalásokkal áll összefüggésben. Angol tengerészek szálltak partra Kínában, hogy az idegenek lemészárlását megakadályozzák. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Londonból jelentik: Hankauban változatlanul kritikus a helyzet. A sanghai villamosvasút ak alkalmazottai tűntető sztrájkba léptek. A kantoni külföldi negyedben kínai diákok plakátokat ragasztottak ki, amelyeken az idegenek meggyilkolására szólítják fel a lakosságot. Erre az angol flotta parancsnoka egv ágyúnaszádot küldött Kantonba, 200 tengerész pedig partraszállt. London, január 18. Az angol kormány elhatározta a sanghai koncessziók feladását. Briand kijelentette, hogy Franciaország megőrzi semlegességét Kínával szemben. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: Briand ma délután Crewe angol nagykövetet fogadta, akivel a kínai helyzetről hosszas tárgyalásokat folytatott. A nagykövet aziránt érdeklődött, hogy milyen magatartást tanúsítana Franciaország abban az esetben, ha konfliktus törne ki a kantoniak és az angolok között. Briand kijelentette, hogy ebben az esetben Franciaország megőrizné teljes semlegességét.