Délmagyarország, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-16 / 12. szám

1927 január 16. DÉLMAG V ARORSZÁG 3 Szalay József, a 25 éves „legöregebb főkapitány" rendőri élmények helyett kulturáról, könyvekről és képekről nyilatkozik. (A Dél m agyarország munkatársától) Valamelyik újságíró megállapította, hogy dr. Szalay József huszonöt év óta főkapitány és szombaton reggel ott feküdt asztalán a belügyminiszter igen meleg hangú és megkülönböztetett tenoru gratuláló levele. Sorra érkeznek a táviratok és a gratulálók : Szalay József a szegedi rendőrkerület főkapitánya az ország legöregebb főkapitánya, Huszonöt éve. egyfolytában, hol Vásárhelyen, hol Szegeden. A jubilálást, az ünneplést elhárította. Csupán vasárnap este leül rendőrlisztjei, Jinunkalársaini' közé, ahogy ő mondja, egy kis családias beszélgetésre, víg vacsorára. És nem következnek most e cikk soraiban szirupos, hozsánnázó sorok. Szalay Józsefet jellemzik azok a szavak, amelyekel a 25-ik évforduló napján e sorok írója jegyzőkönyvébe jegyzett. Az ország legöregebb főkapitánya a 2"> éves fordulón, — amikor negyedszázados rendőri működéséről, negyedszázados főkapitányi emlékeiről kérdeztük — kulturáról, képekről, k ö n y ve k r ö 1 és kiállításokról beszélt. • Mosolygott, elhárító lendületet inteti a kezével. Így szóltam: — Ma van pontosan 25 éve . . . — Igen ez igy van, ma 25 éve, 1902 január 15-én tettem esküt, mint vásárhelyi főkapitány . . . 92-ben kezdtem Békésmegye szolgálatában. Aztán Orosházán voltam szolgabíró. Huszonöt év előtt vásárhelyi főkapitány lettem és ^zóta állandóan a rendőrséget szolgálom. 1919-ben — a rendőrség államosítása idején — Beniczky ödön szegedi kerületi főkapitánnyá nevezett ki. — Mi volt 25 év alatt . . . édes jó Istenem! Vásárhelyen kitűnően sikerült gazdasági és ipari kiállitás elnöke voltam, megalapítottam a közkönyvtárat, amelyről épen most olvastam, hogy 16.000 kötete van. Amikor én otthagytam, még csak tízezer könyvünk volt. És megvetettem a vásárhelyi néprajzi múzeum alapját. — Az sem volt utolsó, aminl most visszagondolok, amikor orosházi szolgabíró koromban gazdasági kérdésekkel foglalkoztam, különösen a baromfi tenyésztést propagáltam felolvasásokkal, kiállításokkal. Rövidesen eredmegcirógatta a homlokát, néhány vigasztaló szót mondott neki, azután elsietett fehér köpenyében, mint valami kis szakállas angyal a kárhozottak seregében. Vincent sokáig tétován állott, majd elindult sétálni az udvaron, körbe-körbe, mint az elítéllek. Majd fáradtan leült megint a padra, egy terebélyes beteg, egy bretagnei paraszt mellé. Mind a ketten pipáztak és az óriás paraszt lamentálni kezdett maga elé: — Nem engednek haza a földemre, meg akarnak ölni. Az én földem a legszebb a világon^ mellelte van a tenger. Miért kell itt senyvedni nekem, mikor semmi bajom se volna, miért nem engednek haza, ahol a sós levegő visszaadná a kedvemet? A két pipa füstje szőkén ölelkezett és Vincent látta, amint hatalmas sós cseppek gördülnek végig a paraszt arcán. Mikor a bretagnei fölállott, maga elé meredve, olyan volt, mint valami beteg öreg tölgy, amelyet idegen talajba ültettek át. Reves fa, amelyik a gyökereit keresi, szegény. Vincent fölsurrant a nagy, közös hálóterembe. Egy tükörben megpillantotta magát, idegen arc meredt felé. Ulolsó önarcképére gondolt és arra, hogsy milyen lesz halotti maszkja ... • Mikor a lompa dörrenésre az ápoló és a doktor fölszaladt, az ágyán elheverve találták Vincentet. A rettenetes puskaporszag betöltötte az egész termet és Vincent fehér-kék kabátján egy nagy folt piroslott. Eszméletén volt, elkényszeredett mosollyal fogadta a megrémült embereket, akik a sebet bekötözték. Vincent a pipáját kérte, amely még ott füstölgött a kis szekrényen az ágya mellett. — Nem lesz már semmi baj se, kedves doktorom, —• mondotta és nagyon messzire nézett. Olyan fénybe, amelytől a földi szem örökre lecsukódik. mény is mutatkozott, lényegesen fellendült a baromfiexport és most legutóljára olvastam, hogy karácsonykor az Alj öld szive, Orosházától Félegyházáig negyven milliárd értéket exportált — egyedül pulykából! Ugy érzem, ebben valami kis részem nekem is van . . . — Ebben az időben gróf D'Orsay-vn\, a mezőhegyesi telep akkori parancsnokával a tájfajta lótenyésztést forszíroztuk, hogy a gazdák jobb 1 ¿»állománnyal rendelkezzenek. Ma már mindenki tudja, hogy mit jeleni ez a nemzetgazdaságban . . . Amikor a 25 éves főkapitány idáig ért, hirtelen megfogta a karomat, Íróasztalához húzott és rámszólt : — Nézzen oda, arra a képre!.... Na, mit szól hozzá!... Ugye mondottam, hogy lud az a fíu! Az íróasztalával szemközti falra mulatott. Ott lóg aranyrámában Tóbiás Györgynek, a fiatal szegedi festőnek legújabb markáns, valóban frappirozó képre. Szántás az A 1 f ö ld ö n ... . A főkapitány lestől csinált ebből az alföldi fiúból és München, Itália után aranyrámába keretezte vásznát. Oda akasztotta íróasztalával szemben. Hogy mindig rátaláljon a szeme, amikor a szigorú főkapitány szigorú rendőri aktákat ír alá. . És megáll az interjú közben, ragyogva néz rá : — No lássa, lesz valami a fiúból.... • Aztán folytatta. — 908-ban Kelemen Béla, aki akkor főispán volt, ide hozott Szegedre főkapitánynak. És én örökké hálás vagyok neki ezért, hogy (A Délmagyarország munkatársától.) A Délmagyarország szombati számában részletesen beszámolt arról, hogy Molnár Ferenc és dr. Marton Sándor színházi ügynöksége sürgős keresetet adott be a szegedi törvényszékhez, amelyben azt kérték a bíróságtól, hogy rendeljen el zárlatot a »Játék a kastély' ban« cimü Molnár-darab anyagára, illetve tiltsa be a darab szombat esti szegedi premierjét. A törvényszéken az ügy sürgősségére való tekintettel a keresetet azonnal kiosztották dr. IAszló Adolf táblabírónak, aki szombat reggel 9 órára már ki is tűzte az ügy tárgyalását, A jogászi és színházi körökben nagy érdeklődéssel várt tárgyaláson Faragó ödön színigazgató ügyvédjével, dr. Deutscli Imrével jelent meg, mig Molnárékai dr. Pap Bóbert betegsége miatt dr. Kornis Béla képviselte. A tárgyalás megnyitása után dr. Kornis Béla a Marton-cég nevében előadta, hogy 1926 november 2-án dr. Marion Sándor és Faragó Ödön színigazgató közölt egy általános szerződésnek nevezett megállapodás jölt létre. Ezt a szerződést azonban csak Marton irta alá. Ennek értelmében a színigazgató csak akkor szerezheti meg valamelyik színdarab előadási jogát, ha a kívánt színdarabra vonatkozóan külön megegyezik a kiadóval. Faragó azonban a »Játék a kastélyban« cimü darab előadására külön szerződést nem kötött dr. Marionnal, aki ezért a darab előadását megtiltotta Faragónak. A szegedi színigazgató igy nincs jogosítva a darabot előadni, sőt azt hirdetni sem. Dr. Deutsch Imre: Itt megjegyzem, hogy Faragónak a Marton-féle darabokra még soIwsem volt külön szerződése, mégis előadta azokat. A tárgyalás további során erős vita tárgyát képezte az a kérdés, hogy dr. Marton Sándor milyen jogcímen lép fel Molnár Ferenc nevében és hogy Molnár Ferenc a »Játék a kastélyban« cimü színdarabra a kiadói jogot átbeülletett egy kulturvárosba és itl dolgozni engedett. Azóta, immár 19 éve a DugonicsTársaságot vezetem. Az volt előttem mindig, hogy necsak itt Szegeden dolgozzunk, hanem menjünk ki vidékre is. Oda kell menni a néphez és igy belekapcsolni Szeged kultúrájába. Voltunk Vásárhelyen, Makón, Szentesen, Baján és voltunk Alsótanyán, Felsőtanyán, Röszkén. Kimentünk a közönség közé. És talán nem egészen sikertelenül. A háború alatt a Stefánia Szövetség kebelében az anyavédelemért dolgoztunk és létesítettünk egy munkaközvetítői bizottságot. Ma már kiépített szervezetek, városi intézmények dolgoznak ezeken az utakon. — Az irodalom és az ilyen munkák jelenlelték nálam a pihenést és ez okozta, hogy bibliofil lettem. Merem már mondani, hogy szép könyv- és kéziratgyüjteményem van, a Petőfi-gyűjteményem 500 darab! Mind első kiadás! — És sokat utazgattam is — ha már mindenre kiváncsi —, csak ugy passzióból. Tagja lettem a Nemzetközi Rendőrkongreszszusnak és legutóbb ebben a minőségben Amerikában is jártam. • Még egy kérdés a legöregebb főkapitányhoz: — Politika? Szalay József kissé korholó szemekkel felel : — Politikával csak akkor foglalkoztam, amikor 1901 végén képviselőjelölt voltam Orosházán. És most azt mondom, hál'Istennek kisebbségben maradtam Veress Józseffel szemben, akkor lelt belőlem főkapitány. • Nem kellenek ide szirupos szavak, hozsannázó mondatok : a 25 éves főkapitány kulturáról, könyvekről és képekről beszélt. Vér György. ruházta-e dr. Marionra. Iía igen, korlátozva-e, vagy korlátlanul. Dr. Deutsch: Nem tudom, hogy Marton milyen jogviszonyban van Molnár Ferenccel. Molnár jelenleg Párisban tartózkodik és igy ő nem tilthatta le a szegedi előadást. Dr. Kornis: A kérdésre érdemileg most nem ludok nyilatkozni. Előbb érintkezésbe kell lépnem pesti megbízómmal, amiért is három napi halasztást kérek, hogy bizonyítékaimat előterjeszthessem. Dr. Deutsch Imre Faragó képviseletében a zárlati kérelem elutasítását és egyben azt kérte, hogy a dr. Marioncéget a költségekben is marasztalja el a bíróság. Megemlíti még, hogy dr. Mártonnál Faragó csak általános szerződést kötött. Külön speciális szerződést sohasem kelleti kötni a kiadói céggel, amit bizonyít az is, hogy a Noszty fíu esete Tóth Marival, a Cirkuszhercegnő. és a IIajtóvadászat cimü darabokat, amelyek szintén a Marton-cég darabjai voltak, minden külön akadály nélkül elő lehetett adni. Előadta még dr. Deutscli, hogy a panaszlónak téves az a felfogása, mintha a Játék a kastélyban cimü darab idő előtti vidéki előadásai a fővárosi színigazgatók érdekeit veszélyeztelnék. A darabot már Nyíregyházán is előadták, még pedig közvetlenül a budapesti premier után. Egyébként dr. Marion előzőleg már beleegyezett a »Játék a kastélyban« szegedi előadásába, amit a színház három titkára, Varga Béla, Angyal Dezső és Görög Sándor is igazolnak. László táblabíró: Ezek mind titkárok? Faragó: Igen. Nekem több titkárom van, mint egy miniszternek ... Faragó jogi képviselője kérte még Stella Gyulának, a színészegyesület elnökének kihallgatását. Elsimullak az akadályok a „Játék a kastélyban" szegedi előadásai elől. Elnapolták a szombati tárgyalást, mert mindkét fél bizonyítást terjesztett elő.