Délmagyarország, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-01 / 1. szám

A szegedi rendőrség piac! deíeMvcsoporíoí szervez, hogy megakadályozzák a pengő«v!$szaélésekel. mílással kapcsolatban történik .és itt külöj nősen a tanyaiakra vetik ki hálójukat. A rendőrség a hozza beérkező jelentések alapján ma tervbe vette, hogy rendes piaci detektív csoportot szervez, amelynek tagjai arra az időre, amig a pengőszámitás teljesen átmegy a gyakorlatba, állandóan a piacon teljesítenek szolgálatot. A detektívek természetesén azt is ellenőrizni fogják, hogy árdrágítások ne történhessenek. A szegedi rendőrségre eddig ilyen árdrágítás i, feljelentés még nem érkezett be. amit azzal magyaráznak, hogy jobbára még koronával fizetnek és egyelőre mindenki fél a pengőtől. (A Délmagyarország munkatársától.) ' A pengőszámitásra való áttérés rendkívüli nehézségeket és kellemetlenségeket hozott magával. Az eddigi megállapítások szerint kétféle módon élnek vissza a lelkiismeretlen pengőcsalók a közönség tájékozatlanságával. Az egyik módszer magának a pengő ércpénznek ti meghamisítása. Már a pengő kibocsátása előtt ugyanis ügyes szélhámosok nagymennyiségű régi egy- és kétfillérest, valamint 10 fillérest- szereztek be és ezeket most kifényesítve, mint pengő ércpénzt igyekeznek forgalomba hozni. Megállapítható, hogy már ezideig nagyon sok ilyen hamis-pengőt hoztak forgalomba. A szélhámosok másik módszere az átszáA polgármester rézfokost kapott ajándékba, hogy „el lehessen némítani az ellenvéleményt". Köszöntések Szilveszter napján. (A Délmagyarország munkatársától.' Az esztendő utolsó napja mindig olyan félhivatalos ünnepnap féle volt, a muló, agonizáló esztendő bucsuünnepe. Az emberek, akik általában és rendszerint félnek a bizonytalan jövendőtől, de félnek a megőregedéstől is, boldogan, mámorosan búcsúznak el minden esztendőtől, a mullá szelídülő év minden bajától, szenvedésétől. Ebből a különös ellentmondásból keletkezett a félhivatalos ünnep, amely Szilveszter uralma alatt majdnem főigazgatói szü netté változott a szegedi városházán. A hivatalos óra is csak délig tart a robotos hétköznapok kél órája helyett, de nyolctól tizenkettőig nem tesznek mást a városi urak, mint hogy felveszik — immáron pengőértékü — újesztendei fizetségüket (Kaszó Lexi ur, mint főkasszamesler az egyetlen talán ezen a napon, aki rogyásig dolgozik a torony alatt), boldog uj esztendőt kívánnak egymásnak, szépen sorba, a rang és mód szerint, aztán megindulnak a polgármesteri előszoba felé. Szil ve sztert köszönteni. A főkasszamesleren kivül a polgármesternek is robotos napja ez az ujesztendővel kombinált névünnep. Eljön ilyenkor hozzá az egész város, külön-külön és deputáeióként, aztán mindenki mond valami szépet és jót, kíván sok szerencséi, boldogságot, az emberi kor legvégső tatárán is lul terjedő életei, végezetül pedig boldog uj esztendőt. A i>olgániicster szerencséjére ügyes szónok, szép szavai és szép mondatai vannak raktáron erre az alkalomra, idéz Goethéből, Schillerből, Shnkespeareből, sőt még Analole Francéból is. I)e mást válaszol mindenkinek és beszéde belekapcsolódik mindig azokba az igen csak hasonló, sőt majdnem azonos szóbokrétákba, amelyekkel a tisztelt előtte szóló kedveskedett neki. Azután ajándékok is érkeznek, gobelin-feuekü "hamutálcák, bőrszivarok, virágok, elevenek és leszakítottak. Kajwtt a szegcdi vitézektől egy művésziesen kidolgozott rézfok ost. benne az ország és a város cimere. — Vitéz Gárgyán Imre volt a vitézek szónoka örvendezik a névnapos polgármester •—, na1 gyon szép beszédet mondott. Az volt a lényege, ! hogy ez a fokos nagyon alkalmatos és használható jószág. Sétálni is lehet vele legényesen, támaszkodni is lehet rá öregesen, védekezni is lehet vele, de támad n i is. Erősen hizlalnak, hogy ezzel járjak a közgyűlésekre és ez legyen jogarom, amellyel n a g y s z er ü e 11 el lehet némítani minden e 11 e n v é 1 e m é n y t. Az asztalon ott vannak a hagyományos névnapi szivarok és cigaretták. A szivar és cigarettanemek vállakózásából lehet következtetni a közgazdasági helyzetre. Tavalyelőtt ínég csak Cubá-Porforikó járta, az elmúlt évben már Brittanica is került, amely — mint tudnivaló, még mindig a szivarok töltöttkáposztája, ahogy Vulpes ur valamikor megállapította — az idén pedig, közmegelégedésre eljutottunk már az Operasig. A cigaretta (valuta) azonban süly«-dt. Tavaly még Princessas képében nyilatkozol! meg a polgármesteri köszönet a néyuapi jiSlriiráiw«floia$EJ, az idén azonban a szivari'iistre hitvány tüdőknek meg kellelt cregedniök a különlegességek trónusáról az általános pultra taszított K a v a 11 á v a 1. A polgármester egyébként berendezkedett a hölgyekre is, jófajta esokolá dé bonbonok is akadtak asztalán. BiZTOS E. Schatz Magda fiizőszalonjában j legolcsóbban készülnek hasfüzők, melltartók sib. Szeged, Somogyi ucca 15. 3gg Telefon 14—30. OOKOUptt Hdófelszőlamiási tárgyalások. A szegedi 1. számú adófelszólamlási bizottság január 3~án a következők felebbezéseít tárgyalja: Falik Emánuel szövetkereskedő, Kréméi* H. cég zsibárus, Falik Ilermahn zsibárus, Fried Jakabné zsibárus, Fischoff Sándor zsibárus, özvegy Friedmann Farkasrté zsibárus, Ilausler Gyula, Kovács Ferenc ügynökök, Szántó és Társa ügynökség, Mihályi Sándor bizományos, Gyula Pál, Geréb József, Gaál János Gnbody Márton, Ilacker Jenő, Arató Dezső, Mogán Jakab, Kisházi Andor, Iricz Dezső ügynökök, Erdős Miklós bankigazgató, Schulcz Gusztáv, Rudolf és Rosenberg, Papp László, Lendvai Vilmos, Kovács György, Révész Sándorné, Szécsi Dániel ügynökök. Január 4-én: Taraszovics ödön, Dacsó Arnold, Mayer Gyula, Román András, Horváth Lajos, Barlos Béla, Kugli Péter, Bérezi Dezső, Jenovai Jenő, Kádas Zoltán, Koch Béla, Lendvai Sándor, Nyilasy Dezső, Politzer Jónás, Pudler Andor, Sági János. Stein Sándor, Bors Mihály, Danka Sándorné, Bánfi Sámuel, Krámer Izsák ügynökök, ördögh Mária szatócs. Január 5-én: Kolánvi János, Braun Miksáné, Csonka Gergely, Bartók Vilmos, Karbiner Pélcr, Bomsch Béiáné, Danner László, Szepes Annin, Grets Miklós, Szeredai József, Klein Mór, Fazekas Endre, Francén Jenő paprikakereskedők, Ehrenstein Hermann ruhakereskedő, Grünberger Márlon, Aszódi Adolf bőrkereskedők, Horváth Dániel büffés, Breider Henrik sajtkereskedő, Bajlai Imre életniiszerkereskedő, Stern Alfréd (iiókereskedö Nagy újévi vásár! CcaxúlUtott árak Soós árulásban »29 Szeg d Iskoia és Oroszlán ucca sarkai , le). 1U—77. Divatos télikabátogombokat készítek minden színben Nagyban is szállítok. Tisztelettel Csordásné v. gombkötő Szeged, Jerney-ház Te vagy az a hires ? Irta: Móra Ferenc. Bizony mikor ez az eset megeseti, még akkor nagyon kis helyen elfért Szeged városa: abból is látható, milyen kis hely volt akkoriban a városunk, hogy mindössze egy borbély lakott benne. Nagy tudomány volt pedig akkoriban a borbélyság s nagyobb ember a borbély, mint a generális. Hiszen a generális egyebet se tud, mint verekedni s vagy az egyik veri meg a másikat, vagy a másik az egyikei — s ezzel ki van az egész tudományuk. A régi világbeli borbély valóságos akadémikus volt hozzájuk képest. Piócázni, eret vágni, köppölyözni, csillagok járásából jövendőt mondani, esőt csinálni, szelet megállitani, füből-fából orvosságot főzni: ez mind hozzátartozott a borbélyi tudományhoz, a szőr vesztésen fölül. S mivel mindezen dolgokban nem volt párja Jakab mesternek igy hivták a szegedi borbélyt — kevélység dolgában se volt neki párja Halrongyostól kutyanyakig. Nem is borotvált volna ő mást, csak a főbírót, a tanácsbéli urakat, módos görög ljoltosokat, azoknak a zsebében csörgött borravaló gyanánt az ezüstgaras. Az öreg legénynek jutottak a csizmadiák, a szabók, a szűcsök és egyéb közrendű népek, azoknak a markából hullott borravalónak a rézpeták. Hát az inasnak ki maradt? Neki maradtak a hajdúk, a largoncások. a koplalósok és egyéb istenszegényei: ezek fülrángatás képében fizették le a borravalót. I)e, ha újesztendő napja nagyon jó kedvében találta őket, akkor a fejebubjára is adtak egy barackot a sureulusnak: — Tovább élj. öcskös, ebben az esztendőben, I mint a múlt esztendőben! Persze ette a kis inas máját a keserűség, holott I az ő kezében is fogott ugy a borotva, mint akár ! a majszterében, akár a segédében. De nem ért I az semmit, még a vargainasoknak is több becsüle- | tet adtak a pattogatott-kukoricás asszonyok, mint neki. Igv aztán nagyon sokszor csak az éhkoppot nyelte a jámbor, mikor a följebbvalói annyit föcsöztek mindenféle földi jókkal, hogy maguk is sokallák. Éppen akkor is füstölt kolbászt kávézóit Jakab mester, mikor ijedt kiabálás verte föl a I.atrán-uecát: — Itt vannak a törökök! Jakab mesternek torkán akadt a kolbász ijedtében. Hát még mikor meghallotta, hogy annyian vannak, mint a drótféreg s hogy ugy bekvártélyozták magukul a nagy piacra, mintha sohase akarnának többet elmenni. Mi lesz ebből, radnai szent szűz! Hát az lett, hogy egyszer csak beállít Jakab mesterhez egy nagy darab török. — Te vagy az a hires szegedi borbély? — Csakis, nagy jó uram. Éppen én vagyok az. Miben lehetek szolgálatodra? — Szeddössze hamar a szerszámaid. A kegyelmes Kecsep basa méltónak talált arra, hogy a te kezed szabadítsa meg a szakállától. Jakab mester háromat is ugrott egy nyomba s egyszerre ott termett a Kecsep basa sátrában. Csupa selyembársony volt annak a firhangja is, csupa arany-ezüstben jártak ott még a szerecsen kutyamosók is. No, Jakab niesler, itt olyan borravaló néz kí, hogy még az unokád is virilista lesz belőle! — gondolta magában a borbély. Ahol ni, emeli is már az egyik szerecsen a zacskó aranyat, mikor rárecseg a Kecsep basa: Idehallgass, te hires borbély. Ha szépen megborotválsz, aranyba foglaltatlak". De, ha megkarcolod az ábrázatomat, akkor megnyúzatlak és kitömetlek korpával, érted-e? Jakab mesternek a térde is összeverődött ijedtében. ahogy leborult a basa előtt. Kegyelmes basa, nem én vagyok az a hires borbély. Az öreg legényem az, míngyárl szalajtom, csak hazamehessek. Egy pillanatnyi idő múlva már ott istenkedett az öreg legényuek: Szaladj csak, fiam, borotváld meg a basa őkegyelinességét. Soha se láttál még olyan finom uri embert. Patyolat a bőre, arannyal bélelt a tenyere. Legyen a tiéd, barátom, ne mondhasd, hogy mindig én kaparom el előled a nagy marhákat. Jakab mester azzal bebujt az ágy alá, az öreg legény pedig átkattyogott a törökhöz. — Te vagy az a hires borbély? Én vagyok, kegyelmes uram. No, majd meglátom. Már a habol is megkeverte a legény, mikor azt kérdi tőle a basa: — Elmondta-e a gazdád, hogy áll a bál? Semmit se szólt az, kegyelmes basa. — Arannyal kenetlek meg, ha jól fog a borotvád: mogyorófahájjal kenetlek meg, ha belevágsz a bibiresóimba. Szappant, borotvát, basát, ott hagyott az öreg legény, csak ugy futtában kiáltott vissza: Hot a borotvám, ólom a kezem, kegyelmes basa; de majd küldök én magam helyett mindjárt olyat, aki akkor is simogat, mikor farag Otthon aztán körülcirógatta a kis inast. No kölvköm. ne mondd, hogy rossz szívvel vagyok hozzád. Olyan nagy urat engedek ál neked, hogy holtig emlegeted. Beajánltalak a Kecsep basának, szedd hamar a tenyeredbe a lábad. Azzal 6 is lebujt az ágy alá Jakab mester mellé, az inas pedig ment fütyörészve a basához, aki mordul fogadta — Te vagy az a híres ' — Én ám, hírleien basa ur, sergett-pergelt a gyerek s már akkor pemecselte is a Kecsep basa állát, egy csöppet se nagyobb megilletődéssel, mint valami jámbor tápéi szamárhajlóét. - Megállj, gyerek! — röffent rá a nagy szőrmék ember. — Tudod te, milyen az én szerződésem? Majd megmondja, basa bácsi, ha akarja.