Délmagyarország, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-01 / 1. szám

1927 január 1. DÉLMAGYARORSZAG 3 Négy napig feküdi ellemeieáienül egy haivaimyolcéves egyedülálló asszony holáíesíe. (A Délmagyarorszúg munkatársától.) A Fel­hő-uccában kedden hajnalban meghalt i'öldi Ilona t>S éves asszony. A teljesen egyedül álló asszony már régóta betegeskedett. Rokonai nem VolCák, nem ápolta senki és halála pil­lanatában senki sem állott betegágya mellett. Földi Ilona különben is szinte titokzatos éle­tet éli. ugy hogy a házbelieknek fel sem ti'int, hogy Földi Ilona jellegzetes alakját nem látják többé az udvaron. Kedden délben azonban az egyik lakó csak ugy kíváncsiságból benyitott az öregasszony lakásába. Az alacsony szobában a földön fek­ve találta Földi Ilonát holtan. Arca el volt torzulva. A haláleset híre pillanatok alatt elterjedi az uccában sokan már gyilkosságra, vagy öngyilkosságra gondoltak, de senkinek sem jutott eszébe, hogy a rejtélyes halálesetről ér­tesítse a rendőrséget. Mindenki arra számi­tól t, hogy az idős asszony rokonai majd el­intézik a lemelésl. Ez azonban nem történt meg. Elmúlott a szerdai nap is, sőt a csü­törtök is, amikor még semmi intézkedés sem történt. A holttest átható szagot terjesztet,, mire a házbeliek közül valaki felment a pol­gármesleri hivatalba és ingyen temetést kért. Intézkedés azonban ennek ellenére sem tör­tént. A holttest már harmadik napja feküdt el­lemetetlenül. A házbeliek végre a rendőrség­hez fordullak. A rendőrség intézkedésére az­után a holllcslet pénteken délelőtt elszállí­tották. Földi Ilona holttestét a törvényszék orvoslani intézetében felboncolták, hogy a ha­lál okát megállapítsák. Malí&cIéStte líraiul lei kell trrat A leisőíorontáíi ármeníeslíő társulat főmérnöke a csa­íornázás problémá|áról. ('A DélmagyarorszSg munkatársától.) A sze­gedi várospolitikában az elmúlt esztendő két­ségtelenül fordulóesztendő voll. A város la­kossága felébredt abból a kártékony közöm­bösségből, amely évtizedeken keresztül eltűrte a meddőségei és iránytalan várospolitikát, amely apró részletkérdések megoldásában merüli ki, sőt még a részletkérdések megol­dásánál is a protekciós szempontok érvényc­süllek. Maga a polgármester állapította meg a választási harc kellő közepén összehívóit városrendezési nagybizottság értekezletén, hogy az az ucca kapott a múltban kövezetei,, aszfaltot, világítást, amelynek nagyhangú prd­tektorai vollak a város parlamentjében. Ezeknek a protekciós városrendezési toldoz­gat,ásóknak az eredménye a inai Szeged és eredménye az a hatalmas mozgalom, amely u külvárosrészekből indult ki és amely az általános városrendezés jelszavát irta a lo­bogójára. A mozgalom egyre hatalmasabbá és egyre általánosabbá fejlődik, bár a város tanácsa ügyes taktikai fogásokkal (lásd a de­cemberi közgyűlésen a költségvetés tárgyalá­sát) haladékot verekszik ki magának, a vá­ros közönsége — a jelek ígérete szerint — nem fogja sokáig eltűrni azt az értelmetlen és céltalan halogatást. A decemberi közgyűlés második felvonásá­ban került sorra a költségvetés kiadási rova­— Ha szépen megborotválsz, arannyal méretlek föl, de ha megkarcolsz, fülednél fogva szögezlellek föl siltnek a mühelytek ajtaja fölé. — Majd elválik, hány zsákkal telik, — felelt meg a kis inas, azzal neki fogott a borotválásnak. Szép varacskos ábrázata volt a basának, mint a kantalup-dinnye, de olyan sima lelt az, mint a sári-lök, mire leszedte róla a szőrlarlót az inas. S még csak a keze se rezzent meg a betyárnak a nagy ijesztgetésre. — Ember vagy, öcsém, akárki l'ia vagy, — simogatta a basa a tokáját, — mindjárt arany­ban hempereghetsz. Ilanem előbb azt mondd meg "ekem, hogy nem féltél, mikor borotváltál? Pe­cllS bizony mondom neked, megemlegetted volna azt a napot, mikor a Kecsep basa arcát megkar­molászod. — "ja. basa bácsi, csakhogv nekem is van ám sütinvalóm. __ nevetett a kis borbély. — Ame­lyikpercben megkarcoltam volna az ábrázatoclat. ugy le nyisszentettem volna a fejedet a nyakadrót, hogy nincs az a csiriz, amelyiktől visszaragadt volna. Kecsep basát egyszeribe kilelte a hideg ijedté­ben. Fölsegítette a kis inas hátára az aranyos zacskót, aztán mindjárt takarodót fúvatott a kür­töseivel, mert nem akart többet Szegeden borot­válkozni. Erre aztán Jakab mester is, meg az öreg legény is, elő merlek bújni az ágy alól. De bújhatták már akkor! A szegediek már ak­korra a kis inast tették meg főborbélynak. Eme­zek meg most már mit csinálhattak volna sze­gények? - Jakab mester beszegődött hozzá öreg legénynek, az öreg legény meg kis inasnak. Hogy ez a régi történet most uein nagyon ak­tuális? Nem hál, hiszen akkor meg sem írtam volna. Csak éppen, hogy mindig ez jut eszembe, mikor azon tanakszanak, hogy ki menjen főrend­nek Pestre ... Iának első fele. Mint ismeretes, hosszú, de eredménytelen vita támadt a városrendezési télel felett. A város közönségének hangulatát azok tolmácsolták, akik erélyesen követelték a város hatóságától az első lépés megtételéi, a csatornázási tervpályázat hala­déktalan kiirását. A többség azonban ismét lui maradt önmagá­hoz, magyarán mondva, beugrott a polgár­mester tréfájának, amelynek talán egyetlen komoly célja kísérleti cél volt. Azt akarta megtudni a polgármester, hogy akarata ural­kodik-e még olyan korlátlanul a közgyűlési többség felett, mint amilyen korlátlanul a forradalmak óta uralkodott. A kísérlet ebből a szempontból fényesen sikerült. A közgyűlés többsége elfogadta a polgármester halogató javaslatát, hozzájárult ahhoz, hogv ne já­rulj 011 hozzá semmihez és az első lépés he­lyett változtassa meg a költségvetés kövezési tételének a cimél. A polgármester kívánsága szerint átkeresztelte varost éliue/ttsi tételnek a kövezési tételt. így azután, mivel a város­rendezés fogalma magában foglalja a csator­názás fogalmát is. a csatornázási szándék komolyságának megvan a látszata minden kö­telező következmény nélkül. Aki időt nyer, az mindent nyer — gondol­hatta a polgármester, amikor megtette a köz­gyűlésen ígéretét, hogv tanácsot kér majd a szegedi mérnökegylettől a csaiornázási terv­pályázat kérdésének megoldására és a ka­póit tanácsról két hónapon belül jeleniést tesz majd a közgyűlésnek. Két hónap alatt sok szennyvíz lefolyhat még a meglévő rossz csatornákon is, ami a fő. Wimmernek most még nincs igaza, azért se írjuk ki most a tervpályázatot a csatornázásra. Majd, ha na­gyon szorítanak bennünket, akkor eset­leg — két hónap múlva kiírjuk, de akkor a saját akaratunktól, nem kívülről' érkező kiv anságra. Mert nem hisszük, hogy Szeged város polgármestere el tudna képzelni álta­lános, évszázadokra szóló csatornázást előre elkészített tervek nélkül De szeret abszolút laikusnak látszani néha. de csak azért, hogy kényelmesen rásüthesse másra is a laikus­ság bélyegét. A polgármester a szegedi mérnökegylettől akar tanácsot és útbaigazítást kérni. Tudo­másunk szerint a szegedi mérnökegyesület igen értékes és érdemes tagjai közölt csator­názási szakértő nincsen. Vannak ügyes épí­tészek, gépészek, vegyészek, akik szakszerű tanácsot adhatnak esetleg arra, hogy milyen hajtóerejü motor a legalkalmasabb a szi­vattyútelepeknél, hogy a szennyvíz üledékéből milyen jóminőségü műtrágyát lehet nyerni, de a legfontosabb kérdésre, a főkérdésre, hogv miként kezdjen hozzá a város az álta­lános csatornázás munkájához, csak azt az egyetlen választ adhatják, hogy ki kell írni a tervpályázatot. A fontos mégis az, hogv ezt a hivatalos tanácsol a közgyűlés csak két hónap múlva tudhatja meg. A város közönsége bizonyára türelmetlenül vál *ná meg ennek a kéthónapos türelmi idő­nek a végét. Éppen ezért elhatároztuk, hogy megelőzzük a polgármesteri és mi kérünk szakvéleményt valakilől, aki hivatott arra, hogy szakvéleményt adjon. Felkerestük hiva­talában Szlovák Iván Ervint, a Felsőtorontáli ánnentesitő társulati igazgató-főmérnökét, aki állandó figyelemmel kiséri ezl a csatorná­zási háborút és kikértük véleményét a kér­désre. Szlovák Iván Ervin érdeklődésünkre a kö­vetkezeket mondotta: .Vagyon csodálkozom azon, hogy a város halósága ebben a kérdésben a szegedi mér­nökegvesülefhez fordul tanácsért, amikor a népjóléti minisztérium műszaki főosztálya, amelv ezelőtt a belügyminisztériumhoz tarto­zott, már harminc esztendeje foglalkozik csa­iornázási kérdésekkel. Ez a hivatal ellenőrizte az összes városok csatornázási munkálatait, ez bírálja majd felül Szeged város esetle­ges csaiornázási tervét is és ez irányította a debreceni csatornázási munkálatokat is. A népjóléti minisztérium műszaki főosztályában igen neves csatornázási szakértők dolgoznak, akikkel a kormány állandóan lanulmányoz­lalja az összes európai városok csatornázási munkálalail és csatornarendszereit, meri a magyar városok• csakis így larlhalnak lépést az állandó fejlődéssel. Véleményem szerint a város kérdésére csak azt a szakvéleményt kaphátja, hogy. ki kell irni a tervpályázatot. Nem állja meg a helyéi az a kifogás sem, hogy a csatornázásra, mint az általános vá­rosrendezés egyik részletmunkájára, nem szoktak tervpályázatot kiírni. A dolog ugy áll,' Kögy a legtöbb esetben a csatornázási tervekéi az egyéb városrendezési munkálatok terveivel együtt szokták elkészíteni, ha ál­talános városrendezésre kerül sor valahol. Szegeden azonban az általános városrendezés kereleit, terveit meghatározta már a királyi biztosság, itt most csak csatornázásról van szó, tehát a csatornázásra kell elkészíteni a ¡erveket, akár ugy, hogy a város megbiz vala­ki! a tervek -elkészítésével, vagy pedig terv­pályázatot ír ki. Terv nélkül természetesen gondolni sem lehűl csatornázásra. Könnyen ugy járhatna a város, mint ahogy a nagy­korul csatornájával járl. Itl megtörtént a leg­nagyobb csatornázási skandalum. A vArosnak csak akker Jutott eszébe, híígy meg kellene csi­lláim a nagykörút csatornáját, amikor a tizennégy milliárd ko­ronás kövezés níár elkészült. Azlán meg is csinálták a csatornát. Az úttest egyik, vagy másik szélén harminc cenliméte­res csatornacsöveket fektettek le és bizonyos távolsá; ikban megcsinálták a csalornalcfolyó­kat is, az aknaityilásokat. Most van csatornája a nagykör­útnak, de több kárt csinál, mint hasznot. Az aknanyilások leié nem lejtösödik az. út­test, a kövezetre hulló csapadékvíz tehát csak akkor folj ik bele, ha akar. Rendszerint azonban nem akar. Az uccaseprők segítené­nek ezen a bajon, ha tudnának, illetve ugy segítenek, ahogy tudnak. Mivel ötven-hatvan méternyire még seprűvel sem lehet elhajtani a vizet, a derék uccaseprők ott, ahol megtorló­dik a viz, kiszednek néhány szegélykövet;. Az úttest vize így belefolyik a nyílt árkokba, onnan pedig átfolyik a gyalogjárókon és el­lepi a nagykörúti házak udvarait, pincéit. Pedig van csatorna. De van ennek a csator­mának más hibája is: magasabban fekszik, mint. a nagyköruii telkek, a háztulajdonosok léhát nem vezethetik bele a házukban össze­gy ü lemlő sze nnyvizet. . — Nem ismerem annyira a szegedi viszo­nyokat, hogy a csatornázás irányelveiről vé­leményt mondhatnék. A természetes megoldás­nak az lálszik, hogy a csatornahálózatnak is arra kellene lejtenie, amerre a Tisza medre lejt, tehát Felsővárosról Alsóváros felé. Ami az eszményi nívó kérdését illeti, szerintem ehhez nem sza­bad mereven ragaszkodni. Majd megmutatja a jó csatornázási terv, hogy hol, milyen nívóra van szükség. A viz elleni küzdelemben elég nagy prakszisom van és ennek alapján ugy itéleni meg a helyzetet, hogy műszakilag nem állunk olyan rettene-

Next

/
Oldalképek
Tartalom