Délmagyarország, 1926. december (2. évfolyam, 277-301. szám)

1926-12-05 / 281. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 1926 december 5. üindesikl az egyesült ellenzéki isaipái*ti*a szavaz* aki numerus clausus helyeft tanulási szabadságot akar*. napon kiderült, hogy az egységes párti ajánló iveken szereplő aláírások igen nagy százaléka érvénytelen. Az egységes párt jelöltjeit ugyanis rendkívül sokan ajánlották olyanok is, akiknek nincsen választójoguk, akiknek a neve nem szerepel a választók névjegyzéké ben. A választási bizottság pénteken délelőtt az egységes párti ajánlási ivek revízióját kezdte meg és azóta kizárólag ezzel foglalkozik. A Délmagyarország munkatársa felkereste szombaton délben dr. Skultéty István választási főbiztost, aki érdeklődésére elmondotta, hogy az egységes párt ajánlási iveinek átvizsgálásával éjfél előtt nem végeznek, pedig péntekről szombatra virradó éjjel is hajnalig dolgoztak a választási biztosok és a bizottság tagjai, igy csak vasárnap kerül sor az egyesült ellenzéki balpárt és a szociáldemokrata párt ajánlási iveinek felülvizsgálására, de remélik, hogy hétfőn reggelre elkészül a bizottság hatalmas és komplikált munkájával. A revízió eredményéről azonnal értesitik a pártokat, hogy szükség esetén benyújthassák a törvényben megállapított határidőn belül a pótlásokat. A szombati revízió alkalmával egyébként kiderült, hogy az egységes párt ajánlási iveit a szegedi színtársulat tagjaival is aláíratták. A színészek valószínűleg tréfára vették a dolgot, mert hiszen^ fel sem tételezhető róluk, liogv ne tudnák választói jogosulatlanságukat. Ez természetesen az uj tagokra vonatkozik, akik még nem szerezték meg Szegeden a választójog előfeltételeit. A fontos mégis az, hogy a színészek számával is gyarapodott az egységes párli lista ajánlóinak száma. Szentesen Huza Barna összes- aláírását visszautasították. Szentesről jelenti a Délmagyarország tudósítója: Szentesen Bugyi Antal egységes pártival szemben Buza Barna lépett fel függetlenségi programmal, aki a győzelem reményével vette fel a küzdelmet. Megszerezte a szükséges ajánlásokat, szombaton pedig a választási biztos összes ajánlását visszautasította. A visszautasítás indoka az volt, hogy az ! ajánlási iveken Országos Függetlenségi Párt | szerepelt, mig a közjegyzői nyilatkozatban csak Függetlenségi Párt állott. A biztos kifejtette még, hogy se szeri, se száma a pártoknak és mivel különbség van az ivek és a nyilatkozat közölt, nem tudja, hogy Buza Barna melyik párthoz tartozik. A választási biztos végzése megfelebbezhetellen és igy Buza Barna nem vehet részt a küzdelemben. Mákén pótlásra utasították az ellenzéki jelölteket. Vasárnap délig be kell nyujiani a pótlásokat. (A Délmagyarország makói munkatársától.) Pénteken este fejezte be Vild Károly választási biztos a benyújtott ajánlási ivek átvizsgálását és nyomban közölte az eredményt a pártok megbízottjaival. A hivatalos megállapítás szerint csakis Petrovics György, az egységespárt hivatalos jelöltje kapott kellő számú érvényes ajánlást, az ellenzéki jelölteknek kisebb-nagyobb hiányt kell még pólplniok, nevezetesen dr. Könyves-Kolonics Józsefnek 177 dr. Kiss Menyhértnek 149 Tesziing Józsefnek 54 érvényes ajánlást kell még benyújtania, hogy a szerdai választáson a jelöltek sorába kerüljön. Petrovics ajánlási ivein 4150, Könyves-Kolonicsnál 749, Kiss Menyhértnél 777 és Tesziing Józsefnél 872 érvényes aláírást állapított meg a választási biztos. Az egységespárli Petrovicsnái körülbelül 200!) aláírást törölt és hogy milyen nagymérvű törléseket kellett végeznie, az elképzelhető abból a körülményből, hogy több mint 12.000 aláírás foglaltatott a négy jelölt ajánlási ivein, holott a makói választói névjegyzék csak 9262 nevet tartalmaz. A Könyves-Kolonics párt és a Tesziing párt szombaton este kapta meg a választási biztos értesítését, ezek számára vasárnap délelőtt 11 órakor jár le a pótlások benyújtására megállapított 36 órai határidő. Kiss Menyhérték már jobban járlak, mert bizalmi emberüknek csak ma reggel tudták kíkézbesitení a választási biztos értesítését, ők tehát vasárnap estig érnek rá á pótlások benyújtásával. A függetlenségi Kossuth párt vezetősége kijelentette, hogy kellőszámu tartalékaláirásokkal rendelkezik és kellő időre be tud nyújtani annyi pólajánlást, amennyivel feltétlenül biztosítani ludja KönyvesKolonics jelöltségét. Makón meglehetős izgalmat kellett az ajánlások felülvizsgálásának eredménye, a vérmesebb egységespártiak már egyhangú választásban reménykednek, az ellenzéki pártok vezetői azonban nyugodtan fogadiák az értesítést, mert mindegyik párt bízik benne, hogy jelöltjét behozza a választási küzdelembe. Az ajánlási ivek aláírói között akadtak szép számmal, akik két, sől három jelöltnek ivét is aláírták. Ezek ellen büntető eljárási indíttat a választási biztos és nevüket közli a járásbírósággal. Ezek közül különösen egy választópolgárra vár súlyosabb büntetés, aki annyira felül tudott emelkedni az alacsony pártszempontokon, hogy mind a négy jelöltet megboklogilotta aláírásával. Elsőrendű 193 sár-és hócipők megérkeztek / Tartósságban, minőségben, árban felülmulhatatlanol jup&k+Sk&g&d Angol harisnyáink szenzációi l ellenek. |irillláns"ékszert !

arany,eza«t tárgyakat legmagasabb áron vásárol —-> ékswor^s:* Telefon 18-36 B3& ™ SS ™ S * *>" Szeged, Kelemen u. 7. LAKÁSÁNAK ELDUGOTT RÉSZÉN kincs van mert Önre értéktelenné vált szépirodalmi könyveket minden nyelvben és műfajban teljes MnyvÜrát, zenemüvBket é* használt isko atönvveket szépirodalmi Könyvekre becserélem. Hungária flntiquárium S »ányucca2 Irta: Móra Ferenc. Hát igen, olykor foglalkozom tudományokkal is, de azért ne tessék rám haragudni, hiszen nem érlek hozzájuk semmit. Aztán meg csupa olyan tudomány az enyim, ami nem kell már az ördögnek sem. Olaus Magnus a mesterem, meg az öreg Gesner. Ar,istoteles és Cardanus, a legfiatalabb is van vagy ötszáz esztendős. A Szent Brandanus szigete, amit ezer esztendővel ezelőtt láttak utoljára, nekem külömb probléma, mint a déli sark és a rádiumban nekem az az öröm, hogy az alehimistáknak mégis csak igazuk volt, mikor aranyat akartak csinálni az ólomból. Éjszakának idején a lét és nemlét határán, mikor a számban még a szivar, de már nem tudok róla, akkor szoktam én ezekkel az öreg alchimistákkal barátkozni, legkivált a tudós Theophrustus Bombastus Paracelzus de Hohenheim-mal, akit sok szerelméért és sok tudományáért egyformán kedvelek és mindig legközelebb ültetek az ágyam fejéhez. Együtt filtráljuk vele olykor az örök élet italát a karcsú würzburgi várurnő számára és tündöklik ilyenkor a szeme a minden titkok királyának, mint a vizbe esett csillag. Komoly tudományokra is oktat azonban és megtanított rá, hogy a zafír eltávoztatja a pestises kelevényeket, az achátes a mérgek ellen jó, szemverés ellen használ a korallium, szüziességet biztosit a smaragd és szerelemre ingerli hölgyünket a poharába kevert liliomméz Hálából én is be akartam őt avatni a darwini tanokba és beszéltem neki az állalok védőszineiről, de ő kinevetett és azt kérdezte tőlem, honnan tudom, hogy az állat is olyanoknak látja a színeket, aminőknek az ember és attól tartok, hogy neki van igaza. Az elektrolízissel is előhozakodtam egyszer, az anódokkal és katódokkal, de akkor egyenesen leszamarazott, mondván, hogy ő efelül is többet tud. mert ő a würzburgi asszony keblein tanulta ki a naturális mágiát, nem szénlemezeken és tömény sósav-olda ton. Mivel azonban a würzburgi asszony csak az éjféli órák szeretője, az ember pedig nappal is szomjúhozza a tudományt, a nyáron egyszer valami chémiai folyóiratra is ráfanyalodtam. Őszintén szólva el akartam aludni rajta — Szatymazon, ebéd után, a függőágyban, az eperfák alatt —, de nem sikerült. Az öröm miatt nem tudtam elaludni, hogy egy jeles tudós — az igaziakból való —, leleplezte egy gyerekkori ismerősöm panamáját. A selyembogarat értem, ezt a falánk és alamuszi háziállatot, akivel én soha se tudtam rokonszenvezni. Lehet, hogy azért, mert a nagyon elfőtt makarónira emlékeztet, de az is lehet, hogy csak azért, mert »versenyre hivta egyszer a pók a selyembogaratí s ettől a selyemkukacos költészettől kicsit idegenkedtem. Ennek dacára azonban a seiyembogár mindeddig annak a megtisztelő hiedelemnek örvendett az emberi társadalomban (noha örömét soha senkinek nem nyilvánította), hogy ő gyártja a selymet. Nos, hát most kiderült, hogy a selyemhernyó csak bitorolja ezt a megtisztelő közhiedelmet. Az igazi selyemgyáros nem ő, hanem az eperfalevél, ő csak annyit tesz, hogy az eperlevél növényzöldjének a váladékát összekeveri a maga gyomorsavával s kinyújtja szálasra. Ez pedig nem olyan kunszt, hogy utána ne lehetne csinálni. Onucci olasz chemikus már utána is csinálta. Kiáztatta a klorofilll az eperlevélből, összekeverte gyomorsavval és olyan finom selymet kapott, hogy a hideg rázná érte Juan-sikkájt is, vagy minek hívják most Kínában a Mussolinit. No, mondom, ezt én is megpróbálom. Nemcsak tudománykedvelésből, hanem selyemkedvelésből is. Kiskorom óta bolondja vagyok a selyemnek, színének, fényének, lágyságának, zizegésének s eszembe sincs itt d e s o u s s-kra gondolni, amik különben sincsenek már divatban. Kislányok hajában libegő pántlikára gondolok, bágyadt fényű oltárteritőkre, a hallelujás miseruhákra s az édesanyám hosszú rojtu selyemkendőjére, azokkal a nagy gömbölyű rózsákkal, amik mindig a pünkösdre emlékeztetik az embert. — Hát most lesz minden, — gondoltam magamban. Annyi selymet, gyártunk, hogy még a porrongyot is abból szabjuk. Csakhogy nem az Onucci módja szerint. Ahhoz való lombikok és gépek Szalymazon nem találtatnak. Spiritusszal se szerencsétlenkedünk itt, — mert még meggyúlna valami jóravaló magyar gyomorban. Hanem te gyere elő, praktikus magyar ész! Hát előjött, minden hosszabb töprengés nélkül. A dolog nagyon egyszerű. A bárányokat kell eperfalevéllel etetni. Van belőlük kettő. Eperfa van harminc. Selyem lesz harminc mázsa. Exigo monumentum aere perennius. Igenis, taft-selyemből való monumentumot. Az én buzgalmamon nem is mult semmi. A bárányok étvágyán se. Hanem a gyomorsavban lehetett valami hiba, mert az állatok pompás kondícióban voltak, de sehogyse akartak selyemnyakkendőket produkálni. No majd később, — biztattam magamat. Később azonban az történt, hogy az egyik bárányt ellopták, éppen mikor kezdeti már nem enni. (Valószínűleg begubódzott már akkor a gyomra.) A másik aztán dupla porciót kapott s gyönyörűen gömbölyödött egész őszig, amikor meg kellett tőle válnom. Rábíztam a gazdáékra, hogy nagyon gondját viseljék és most már csak sárga eperfalevéllel kosztolják. Abból lesz a szép finom sárga selyem. Most kapom a liirt, hogy a selyemgyártó bárány megdöglött. A gazda azt sejti, hogy az eperlevélkosztba döglött bele, ellenben biztosit róla, hogy még csak egy szál selyemcérnát se találtak benne. Ugy látszik, valahol elhibáztam a dolgot. Nem a bárányokat kellett volna eperlevéllel etetnem, hanem az eperfákat gyomorsavval öntöznöm. Azt hiszem, az öreg alchimista megint le fog szamarazni az éjjel. Pedig nyilván nem is én vagyok a szamár, hanem Onucci, a jeles chemikus.