Délmagyarország, 1926. december (2. évfolyam, 277-301. szám)

1926-12-25 / 298. szám

22 DÉLMAGYAROKSZAG 1926 december 25. ne a nyugdijképességre, hanem életképességre tanítsa gyermekeit. (Élénk éljenzés.) A szörnyű rémlátásoin bekövetkezett. Egy országot arisztokráciával fenntartani nem lehet, arisztokráciát hamar be lehet vásárolni, veszek egy várat és beleültetek egy goromba intézőt és megvan az arisztokrata. (Derültség.) Középosztályt kelt nevelni, mert enélkül államot fenntartani nem lehet. A drágulás azért volt nagy, mert fixfizetésre voltunk berendezkedve. Ez volt az első, amitől óvtam az országot, de senkisem hallgatott rám. Ellenben Nagyszebenből, illetve Brassóból kaptam levelet, amiből kitűnt, hogy a szászok megértettek és berendezkedtek tanácsom szerint. A magyaroknak azonban hiába beszéltem. Közben multak az évek és jött 1912. Csúnya dolgok történtek ekkoriban. Még nem tört ki a Balkán-háború, amikor a Rivieriáról visszajöttem és egy előadást tartottam a Gyáriparosok Szövetségében. Ekkor tábornokok, hercegek és olyan urak, akiknek nagyrésze ma fogházban, börtönben ül, megtámadtak azért, mert azt mondottam, hogy jön valami, nem tudom, hogy mi, de valami nyomást érzek. Ezek voltak a szavaim. Éreztem, hogy valami nagy dolog készül Európában és attól féltem, hogy ezt az osztrák diplomaták nem lógják észrevenni. Bám támadtak, hogy hogy merek én kételkedni gróf Berchtold osztrák diplomata bölcsességének véghetetlen előrelátásában. Amint később kitűnt, a négy balkáni állam ekkor már meg volt egyezve abban, hogy megindítják a balkán-háborút. Az előzetes tanácskozásokat egy nagy szerb államférfiú, Pasics, vezette, mert Pasics igen nagy ember volt. Hogy a tanácskozásokat meg ne tudja valaki, elhatározták, hogy olyan helyen fognak tanácskozni, ahol senki sem hallhatja őket. Az osztrák—magyar attasé tenniszt játszotl. Ezért kötötték meg a tennisz-téren az egyezményt és az attasé természetesen nem vett észre sémit sem, csak akkor kapott észbe, mikor kitört az első balkán-háború, a második balkánháború és a harmadik balkán-háboru. Ez volt a világháború. A világháború sem volt egyéb egy megnagyobbított balkán-háborúnál, mert kitolfa a Balkán halárait és szép Európának vége volt. Ismétlem, az osztrák diplomácia nem vett észre semmit, mig a háború a nyakába nem szakadt, de én észrevettem valami különös dolgot a pénzen. Mi bankárok hozzá voltunk szokva, hogy nyugatról kapunk pénzt és az igy kapott pénzt kihelyezzük a Balkánra. A Balkánra nagyon könnyű volt pénzt kihelyezni, de nagyon nehéz volt a pénzt vissza:kapni. Legsajátságosabb dolgok történtek egy államban, meg is nevezhetem, Görögországban. Amikor pénzünket kértük, kértük hogy fizessen az állam és a görög állampénztár nem tudott fizetni, az állampénztárnok azt mondotta, hogy fáj a feje, nem tud fizetni. Még most is fáj a feje. (Derültség.) Az első balkán-háboru alatt különös dolog törlént. a pénz eltévedt. A Balkánról ajánlottak aranyat a pesti piacon. Csodálatos volt, mert általában, ha valamely országnak háborúja van, annak nem szokott pénze lenni, a Balkán-államok pedig köztudomásúlag állandó pillanatnyi pénzzavarukról névezelesek századok óta. Tehát ha egy Balkán állam Budapestre küldött pénzt, mert Budapesten több kamatot adtak érte, mint Szófiában, attól nekem meg kellett ijednem. Ekkor mondottam, hogy a pénz eltévedt. Erre az eltévedésre volt is egy hasonlatom. Ugyanis a fejembe vettem, hogy olcsó eledellel, tengeri hallal fogom ellátni a középosztályt, hogy a középosztály és különösen a gyermekek hátgerince ne szenvedjen a rettenetes vámpolitika hatása alatt. Fiúméban egy halászali társaságot szerveztem. Először a német északi kikötőkben megnéztük, hogy halásznak a németek. Sajnos, a németek tul voltak organizálva. Az egyik kikötőbe egy hatszáz tonnás liajó futott be, amelyre rá volt irva y>Budapest«. Felvettem a fekete kabátomat és elmentem a halászati társaság igazgatójához és azt mondottam: »Iíérem, engedje meg, hogy mint magyar ember ezen váratlan örömért köszönetet mondjak.« Azután megkérdeztem: »Mondja uram, miért használták ezt a nevet ?« Az ur, akivel beszéltein, egy kemény és nyers porosz volt, aki kertelés nélkül megmondta az igazat. Azt felelte, hogy ők is kísérleteztek Budapesten a tengeri hal bevezetésével, de ugy becsapták őket, hogy még ma sem tudják elfelejteni. A hajót azért keresztelték el »Budapest»-nek, hogy örökké emlékeztesse őket arra, hogy oda többé halat ne vigyenek. (Általános derültség.) A szándékom a halellátással nekem sem sikerült, de szép és kellemes napokat töltöttem az Adrián és tanultam sokat a halaktól is. Nagyon szép volt éjjel kimenni vitorlással fogni halai. Él az Adriában egy különös fajtájú hal, a melonác. Ennek az a tulajdonsága, hogy nem tud a hidegben megmaradni. Ha hideg vizbe kerül, visszafordul. Ebben az évben azonban olyan nagy esőzések voltak a Földközi-tengeren, hogy halainkat nem tudtuk megtalálni, nem tudtuk elfogni őket. Ezek a néma barátaink, ugy látszik, nem tanultak földrajzot, hidegben nem szeretnek lenni és mivel akkor az Adriának a vize ép oly hideg volt, mint a Földközi-tengeré, a Földközi-tengeré pedig ép oly hideg volt, mint az Atlanti óceáné, hiányos Ez volt a második jele annak, hogy a pénz meginog. Ezt láttam. Én tudtam valamit, de nem tudtam, hogy mit. Nem tudtam, hogy gróf Berchtold ilyen bölcs. Nem tudtam mást mondani, minthogy valami készül a Balkánon. Ezt megmutatta nekem a pénz természetrajza. Nekem azonban egészen mást magyaráztak s mégis kitört ez az irtózatos dolog, a legszörnyűbb csapása a világnak, a világháború. A tízparancsolatban benne van. hogy ne ölj és mégis megöltek tízmillió embert. De büntetlenül ölni még sem lehet. Ennek a tízmilliónak külön még húszmillió nyomorékja is van az európai statisztika szerint. Az amerikai statisztika szerint 80 millió ember vesztette el a vagyonát. Elsősorban tönkrement a középosztály. Oroszországban, ahol a pénz cafattá válása folytán a középosztály teljesen tönkrement, ma egyáltalán nincs középosztály. Németországban voltam éppen akkor és snlyos kórságban vergődtem, mikor az orosz menekültek népvándorlása nyugat felé megindult. Valami szörnyű volt elképzelni is, hogv 800.000 orosz meneküli árasztotta el Európát. A menekülők nagy része nem kapott dolgot, a nőknek le kellett vágni a hajukat: igy keletkezett a bubifrizura. (Általános derültség.) Oroszországban teljesen tönkrement a Mi annyira tönkrementünk, hogy mig a háború előtt 5 koronáért kaptunk egy dollárt, volt idő, hogy, 90.000 koronát kellett adni egy dollárért és ma is egy dollár 72.000 korona Hogy hová jutottunk, legjobban egy megtörténi esettel világithatom még. Volt egy barátom, aki két fiának 500— 500 aranykoronát adott. Az egyik léha fráter vslt, a másik takarékos, derék fiatalember. Az egyik az 500 koronát aranyban befizette a takarékpénztárba és várta a háboru végét. Ekkor felvette pénzét és egy villamosjegyet vett rajta Budapesten. A másik, haszontalan fráter az 500 koronán pezsgőt vett s éjszakákon ál lumpolt. Az apja nagy bosszúságára az üres pezsgősüvegeket a pincébe dobálta s mikor a háborúnak vége volt, a pezsgős üvegeket eladla s tízszer mehetett villamoson. Ugyancsak a háború elején történt egy másik jellemző dolog, amely a nagyhírű Potiorek tábornok úrtól eredt, akinék a fejében az az őrült gondolat támadt, hogy Szerbiába ugy kell bemenni, hogy megkerüljük a bosnyák hegyeket. Kövess és Maekensen megmulatták, hogy hogyan kell Szerbiába bemenni ott, ahol nyitva van a kapu. Irtó nagy gyász származott, nem szólva az erkölcsi megrendülésről, ami épen a valután látszott meg. Mondom, egyszer ez a híres Potiorek elfogatott Szerajevóban egy magyar bankigazgatót. A bankárok összeültek és tanácskoztak, hogy kit kellene kiküldeni Szerajevóba. Azt mondották, azt, aki legjobban rá tud az emberekre ordítani, mert iLt az kell. Szerénytelenség folytán én reám esett a választás. Én aztán a gyufaskalyula-vasuton elmentem Boszniába megnézni a bankigazgatót. A börtönben sirva mondotta el nekem, hogy nem vétett semmit és hogy ártatlanul kell neki a börtönben ülni. Bizonyára nem siránkozott volna, ha sejtette volna, hogy én később mennyit fogok szenvedni a kommunizmustól, hiszen engem Meg merünk-e előttük állni, ha a magyar állatfi nem tudja a saját becsületszavát beváltani. Az államnak magának kell kezdeni a becsületességet. Annak a generációnak a nevében, amely felnő, nem kívánom az államtól, hogy a tőkét valorizálja, ezt nem lehet, mert milliárdokat hasitana ki a nemzetből, lvancm csak a kamatot. Ha takarékoskodnak, megvan rá a fedezet, a tőzsde pedig utána valorizálni fogja a tőkét. (Élénk éljenzés. Ugy van! ugy van!) Én a magam részéről mindent el fogok követni, hogy legalább a kamatot földrajzi ismereteik folytán kimentek a Földközitengerből a Gibraltáron át. Ugyanigv történt a pénzzel is. A pénzt húzza a kamat/oda megy, ahova a kamat húzza, ahol magasabb a kamat. A Balkán annyira telítve volt arannyal, hogy Párisból Bécs és Budapest helyett a Balkánra költözött. Valaki tömte a Balkánt pénzzel: középosztály, nálunk is igyekeztek azl tönkretenni, de még egészen nem sikerült, azonban a legjobb uton vagyunk, ha az állam nem tartja meg kötelességél és a hadikölcsönöket nem akarja valorizálni. (Élénk éljenzés.) A pénznek ez az irtózatos tragédiája egész Európára kiterjedt, csak Anglia maradt mentes tőle. Európa egy külön kontinens és Anglia nem Európa. Úgyszintén nem az Oroszország sem és nem is lesz soha. Anglia és Amerika egy testvér. A németek irtózatos szerencsétlensége az volt, hogy nem látták be, hogy Amerika be fog avatkozni a világháborúba Anglia javára. Anglia és Amerika összeházasodtak, egy nyelvet be.szélnek, sőt ma már kastélyokat Skótországból darabokba visznek át Amerikába. Oroszország sem tartozik ma már Európához. 1685-ben irtózatos kinok között és több ezer ember feje árán Nagy Péter áthozta ugyan Oroszországot Ázsiából Európába, de most Lenin és társai még több fej árán visszacipelték Európából Ázsiába. Többé Európában Oroszországgal találkozni nem fogunk. A másik oldalon pedig minél jobban halad a világ, Angii annál jobban közeledik Amerika felé, amely az ő igazi testvére. Mi következik ebből? Az, hogy kétszer is kivégeztek. 1919. május 2-án cellámba becsempésztek egy újságot, amelyben nagy meglepetéssel és őszinte megelégedéssel olvastam, hogy hősi Halált Haltam Másnílfiízor nöm foguk ilyen hősi halállál meghalni. (Derültség.)' Azzal a szegény bankigazgatómmal az történt, hogy rézüstöt vett s ezért Poliorek bezáratta. Megígértem neki, hogv közbe fogok járni érdekében. Ekkor azonban arra kért, hogy a másik cellában van egy spanyol zsidó barátja, szabadítsam ki azt is. Mondtam, hogy ezt nem tehetem, mert magyar ember vagyok és mint magyar állampolgár egy idegen állambelit nem szabadithatok ki. A magyart ki is szabaditoltam. Amikor vége volt a háborúnak, mindaketten eljöttek hozzám megköszönni. A magyar azt köszönte meg, hogy nem ült tovább. Mikor a másikat megkérdeztem, hogy tulajdonképpen mit jött megköszönni, akkor azt mondotta, azt jött megköszönni, hogy nem szabaditottam ki. Én fakereskedő vagyok, — mondotta — nagyban veszem a fát és kicsinyben szoktam eladni. Amikor le voltam csukva, az összevásárolt fát nem ludtam eladni és igy ma milliárdos lettems. Micsoda erkölcsöt tönkretevő, takarékosságot megölő, a jövő generációját előre megsemmisítő, minden emberi és erkölcsi lörvényt lábbal tipró tragédia volt a világháború, amely megmételyezte a pénzt azáltal — mivel az volt az általános felfogás, hogy a háborúhoz három dolog pénz, pénz és pénz kell, — hogy bebizonyította, hogy a háborúhoz nem pénz kell, hanem ember és anyag. Ennek a tragédiának a sorsával, amelynek ma oly különös stádiumában vagyunk, én azért szoktam foglalkozni, mmert nemcsak a mult érdekel, hanem érdekel a jövő is, nem a magamé és nem a miénk, hanem azoké, akik utánunk jönnek. .valorizálják. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Nem védekezhetünk azzal a jövő generáció előtt, hogy a pénz csalt meg bennünket, mert én folyton pénzzel foglalkozom, de engem a pénz még sohasem csalt meg, ami megcsalt az nem a pénz volt. (Derültség.) Ezelőtt 25 évvel azt kiáltottam, hogy jön a drágaság és ez a drágaság tönkretesz minket, ha nem védekezünk ellene. Azután láttam azt, hogy a pénz folyamánya a NyugatEurópa által szitott Balkán-háboru. Hiszen a balkániaknak soha pénzük nem lett volna, Páris már akkor készült a világháborúra. győztesek és legyőzöttek nincsenek, mert mindenkinek a pénze tönkrement. Hogy fogunk fiainknak a szemébe nézni, ha a magyar állampénztár a hadikölcsönöket nem valorizálja és a hadikölcsönbe fektetett vagyonunkért nem kapnánk semmit.