Délmagyarország, 1926. december (2. évfolyam, 277-301. szám)

1926-12-25 / 298. szám

1926 decemher 25. DÉL3V1 AGY ARORSZ AG 23 ha Franciaország pénzzel és Oroszország fegyverrel el nem láLja őket. A háború előtt és a mai állapot között, 1914 és 1926 közölt tapasztalható igen nagy különbségek mutatják legjobban a pénz tragédiáját. íla én a háború előtt, 1911-ben elindultam a föld körül és voll nekem 100.000 magyar koronám, jól tudtam, hogy Bécsben és Prágában ugyanannyit ér, ha átmentem Svájcba, kaptam érte 105. frankot, mehettem Parisba, ott ugyancsak annyit kaptam, aztán mehettem Londonba, ahol 24 koronáért kaptam egy fontot, Amerikában pedig a dollár 5 koronámba került. Ha visszajöttem, visszaválthattam a megmaradt pénzemet, ugyanezen a kurzuson. Ennek két oka volt. Az egyik az, hogy a világ közgazdaságát állandósilotla az, hogy az államok pénzrendszere fixirozva volt, a pénzérték nem ingadozott, hanem állandó volt, a másik pedig az, hogy sokkal kevesebb darabra volt feldarabolva a világ akkor, mint most. Azelőtt, ha valaki Fiúméból Prágába ment, nem kellelt neki megállni, hogy pénzét átcserélje. Ellenben ha valaki ugyanezt az utat most akarja megtenni, akkor ölször kell valutát cserélnie az olasz, jugoszláv, magyar, osztrák és cseh határokon. Még sokkal rosszabbul jár valaki, ha Fiúméból Finnországba akar menni. Régebben három valutát kellett váltani, oszlrákmagyar koronát, német márkát, orosz rubelt és azzal be is volt fejezve. Most pedig az előbb emiitett öt valuta után jönnek még a lengyelek, a lettek, az esztek-vesztek, litvánokhitványok (derültség), ugy, hogy mire megérkezik Finnországba, összesen tizenegy valutát kell váltania. Ezek a lehetetlen állapotok nem a kényelmet szakítják meg, hanem a gazdasági élet vérkeringését. Azt mondották egy egyetemi előadásomon a hallgatóim, hogy ja a tanár ur mindig felfelé utazik. Hát tessék megpróbálni megfordítva, felülről lefelé utazni, ugyanaz lesz az eredmény. (De , rültség.) A háború előtt, ha Budapestről el- j indultam az orient-expresszel, akkor egyetlen j valutát kellet vállani egészen a Vörös tengerig j amelyen nem ajánlatos száraz lábbal átmenni, mert abból bajok származhatnak. Elindultam magyar pénzzel, átmentem a román, szerb, török államokba, aztán Arábiába. Most azonban szegény Arábiát a népszövetség bölcsessége 15 államra osztotta fel. Tizenöt ország, 15 külön valuta, illetve egyik sem lévén valuta, állandó zavarokat okoz. A háború alaposan rendbehozta az egész világot. Nemcsak a mi valutánk nem stabil, hanem a győztes Franciaország valutája is erősen ingadozik. Méltóztassanak csak elképzelni a francia frank árfolyamának változását, amely hasonlatos ahhoz, amikor egy beteg embernek este 40 fokos, reggel 20 fokos láza van. Mi történik, ha ez igy ismétlődik ? Az, hogy ez a beteg ember előbb-utóbb bele fog halni. Európa is Franciaországgal együtt előbb-utóbb ebbe bele fog pusztulni. Erre tanit a világtörténelem, amely megállás nélkül halad előre. A világtörténelem az a nagy elefánt, amely átjött Ázsiából Európába, Európából átment Amerikába, ahol most már megállapodott, mert lehetetlen, hogy megdöntsék a dollár hatalmát és hogy a világon más uralkodjék, mint Amerika és Anglia. Franciaország későn ébredt rá, hogy most ők is le vannak kaszálva. Mert mi méri az emberiséget, ha nem a pénz és a vér. Minél több az ember és minél löbb az arany, annál hatalmasabb valamely állam. Mi történt Franciaországgal 1871-ben? A németek győztek. Először az ezüst valutájukat átalakították arany valutára. A francia pénz hatása alatt Németország oly irtózatosan szaporodott, hogy 120 ezer volt az évi szaporulat a halálozások felett, j most pedig a győztes Franciaország, amely ne- j künk Trianont diktálta, szerecsenekkel próbálja | felfrissíteni vérét, (Derültség.) a pénze pedig le- i esett. A győzelem után a frank majdnem egy- : ötödére esett. Ezzel szemben Amerikában, abban az egyetlen országban, amely nem irta alá a trianoni szerződést és nem garantálta ezeket a szerencsétlen határokat, már rendithetetlenül áll a dollár hatalma. Védi ezt az, hogy egész Amerika egy vámterület, minden természeti kinccsel, egy nyelvvel és egy valutával. Megjegyzem, hogy amikor Amerikába utaztam, öt nap és öt éjjel egyfolytában sohasem szálltam ki a vonatból. Ezeket a határokat igy tovább fenntartani nem lehet, ezt egész Európának be kell látnia, vagy ha nem, ugy bele l'ogunk Trianonba pusztulni. Azt mondhatják, hogy a magyarságot könnyű lekaszabolni, de a mi sirgödriink falai omladoznak és magunkkal fogjuk rántani egész Európát. (Éljenzés, zúgó taps.) A világ hatalma a harmadik peloponezosi háború után, amely Görögország bukásával végződött, átment Rómába, Rómából a népvándorlás ulán átment Angliába, onnét pedig legújabban átment Amerikába. Azt mondhatjuk, hogy ugyanaz a kupola, amely megvan Rómában a Szent Péter templomon, megtalálható Angliában a Szent Pál templomon, Amerikában pedig a washingtoni Kapitoliumon. Amerika mai közgazdasági helyzete ugy áll szemben az európai közgazdasági helyzettel, mintha Julius Caesar seregét állítanám szembe Napoleon hadseregével. Julius Caesar hadserege az első ágyuszóra elmenekülne, mert nincsen neki ágyuja. Európa leverte önmagát közgazdaságilag Amerikával szemben. Mégis itt azt kívánják a győztesek a legyőzőitektől, hogy fegyverkezzenek le. De mig a legyőzötteket Megy vérzik, addig a győztesek lázasan fegyverkeznek. Csak hadcl fegyverkezzenek! Vásárolják össze az összes gázmaszkokat, csináljanak adósságokat, nagy adókat, gyártsanak tankokat, repülőgépeket, végül szakadjanak egymás nyakába. (Nagij derültség.) Nem is kell semmit csinálni, csak meg kell várni a végét, hogy mi következik ebből. Európában nem nyugodhatnak meg az állapotok, mert sem a nemzetiségi, sem a területi kérdés megoldva nincsen. Most Európában egységes gazda sági terület nincsen. Én olvastam Élisée Reclus könyvében, hogy csak két gazdasági egység van, amelyet lehetetlen szétválasztani, a brit sziget és a Kárpátok Isegyrendszere. Ha egy amerikai Európába jönne, hogy a pán-európai kérdést rendbehozza, akkor okvetlenül Elzász-Lotharingiát egyesítené a széntermelő területekkel, mert Lotharingia a vas, a német Ruhr-vidék pedig a szén hazája és a keltő egymás nélkül nem lehet meg. Németországban Franciaország legyőzése után azért fejlődőlt ki oly roppant mértékben az ipar és kereskedelem és let,t a találmányok hazája, mert volt egy nagy embere, Bismarck, akinek volt esze és a vasat összeházasította a szénnel. Elzász és Lotharingia elválasztásának szerencsétlen következménye az is, hogy ujabban Franciaországban naponkint rengeteg vasúti szerencsétlenséget olvashatunk. Németország ugyanis a békeszerződés értelmében köteles ingyen szénnel ellátni Franciaországot. A német szén erős; a porosz szén erősebb, mint a francia szén, kalóriája sokkal nagyobb. A francia mozdonyok pedig francia szénre vannak berendezve és ez okozza a sürün előforduló vasú ti szerencsétlenségeket. Tegnap kaptam Brassóból egy levelet, amelyben kérnek, hogy nyilatkozzam az az ottani hírlapnak, mint az összes budapesti bankok egyesületének, a TEBE-nek elnöke, hogy mi az oka annak, hogy ők 30 napnál hosszabb időre pénzt nem kapnak és egyáltalában miért van az, hogy ők nem tudnak zálogleveleket eladni külföldön, holott Budapesten 5 százalékos pénzt kapnak. Én erre vonatkozólag megállapítottam, hogy Románia mindaddig nem fog hosszúlejáratú hitelt kapni, amig nem stabil a valutája. Itt elmondhatom, egy másik titkomat, amit eddig nem mertem elárulni, hogy tudniillik megjósoltam egy izben egy francia pénzügyminiszter bukását és atlól fogva mindig hozzám fordultak és boszorkánymester hirébe kerültem, amikor több miniszternek is megjósoltam a bukását. Csak az egyiknél tévedtem négy napot, én ugyanis azt jósoltam, hogy Caillaux október 31-cn fog megbukni és ő már október 27-én lemondott. Ez nem volt kollegiális eljárás az ő részéről, mint a Bumsz. volt minLsztertagja részéről. A Bumsz.-ról méltóztatnak tudni, hogy micsoda? Igen nagy és egyre szaporodó társaság: a Bukott miniszterek szövetsége. (Élénk derültség.) Jóslásomnak a titka igen egyszerű. Ugyanis a francia kormány annyira bizott a győzelmében, hogy nem mint a többi országok, közlük mi is, hosszúlejáratú hadikölcsönöket, hanem 10—20 hónap múlva lejáró váltókat bocsátott ki. Természetes tehát, hogy mikor elkövetkeztek a lejárati napok, a pénzügyminiszter nem tehetett mást, mivel fizetni nem tudott, minthogy lemondott. De nemcsak Franciaország, hanem Anglia is megérezte a világháborút. Legnagyobb csapás Angliára nézve, hogy nem tudja nyersterményeit elhelyezni. Ennek oka az, mint ahogyan én ismerem Anglia bányáit, hogy olt már a tenger alatt irtózatos mélységből bányásszák a szenet. Az igaz, hogy ez a legkitűnőbb fekete szén. Igy azután a szén termelése sokkal drágább, mint Amerika termelése, ahol még nem kell ily mélységekbe aknát fúrni. Amerika nem vesz Angliától szenet, mert pelroleumot használ, ami sokkal gazdaságosabb, Franciaországot pedig, mint már emiitettem, Németország látja el szénnel. Németország nem vesz szenet, mert igen rosszul stabilizált márkája van. Mi is vettünk szenet, de én kijelentettem egy angol nagykövetnek, hogy mi többet angot szenet vásárolni nem fogunk, mert nekünk nincsen tengerünk. Angliának eszébe fog jutni, hogy nemcsak az ellenségeit, hanem a fogyasztóit is tönkretette. Ezért nekünk közelednünk kell Amerikához, amely most uralmon van, ahol a dollár az uralkodó és ahol a dolgokon a közvélemény uralkodik. Tehát nekünk Amerika közönségéi kell meghódítanunk. Az angol-amerikai közvélemény telé kell orientálódnunk. Mai előadásomnak ezzel vége is volna, csupán két személyi megjegyzésem marad még tisztelt hallga lóim számára. Az egyik az, hogy igen tisztelt barátom, Wimmer Fülöp, a kamara nevében tekintélyes honoráriumot ajánlott fel a mai előadásomért. Nem tartom erkölcsösnek azt, hogy ha valaki nem dologzik, annak fizetnek és ép oly erkölcstelennek mondom azt, hogyha valaki dolgozik és nem kap érte fizetést. Azonban ezt a honoráriumot mégsem tartom meg magamnak, mert nekem vannak kis kosárfonó magyar siketnémáim, akiknek én vagyok az igazgatója. Még nálam is rosszabb nyelvek azt mondják, hogy én kipótolom azt, amit ők nem beszélnek. Ha önök látnák őket, higyjék el, meghatóbb dolgokat még nem láttam, mint ott, mikor látom a gyerekeket veszekedni és hang nem jön ki a szájukon. A sarokban kuporog egy kis leány, mutogat kezeivel, mert nincs neki fejecskéje. Tejet akarna szegény, de nem tud szólani. Én ezt a pénzt elviszem a karácsonyfájuk alá, mint Szeged ajándékát, azét a Szegedét, amely éppen olyan szerencsétlen, mint ők, mert Szeged a legtöbbet szenvedett város. Szenvedett árvíztől, szerencsétlen uj határoktól egyaránt. (Éljenzés.) A másik megjegyzésem az, hogy én egyszer már odadobtam magamat nemzetemért; nagy anyagi érdekeimet, családom nyugalmát, saját idegrendszeremet tönkretettem. Meggyőződésem az hogy ez volt a rendeltetésem és ezt nekem teljesítenem kellett. Még egy próbát meg fogok tenni. Ha igaz, hogy felláboltam, kell valami értelmének lenni, hogy miért láboltam fel. Nekünk magyaroknak egyetlen megoldásunk van: az amerikai közvélemény, mert Amerikában a közvélemény uralkodik. Ezzel a közvéleménnyel kell megértetnünk azt, hogy van egy magyar kérdés, ami nincsen még megoldva. Szándékom ezt megértetni fajom nevében az amerikai közvéleménnyel. Én, mint protestáns hiszek a predesztinációban és azt hiszem, hogy ez az én hivatásom. Lehet, hogy összedűlök. Két kiváló magyar ember, gróf Bethlen István és Teleszky János mondotta a betegágyamnál, hogy az én első összedülésem következtében kaptunk pénzt a külföldtől. A magyar szanálást az én összeomlásomon keresztüli lehetett végrehajtani. Ez az összeomlás, amelyről tudnak a külföldön is, lesz az én útlevelem Amerikába. Ha kimegyek, két nagy diplomata nevével megyek ki Amerikába. Az egyik Kossuth Lajos, a másik Jézus Krisztus. Más két ilyen világhalalomra nem hivatkozhatunk. Mikor először hangoztattam azt a tervemet, hogy Amerikába megyek és ott elsősorban mint protestáns kérek bebocsáttatást, megtámadtak érte, pedig Kossuth Lajos is ezen a réven talált rá a világ legnagyobb protestáns