Délmagyarország, 1926. december (2. évfolyam, 277-301. szám)

1926-12-25 / 298. szám

1926 december 35. 4Í DÉLMAGYARORSZAG 21 A Yála$zlá$ok adópoliiikáfa. Irta dr. Kertész Béla. A klasszikus finánctudományok nagytekintélyű professzorai bizonyára rosszalóan ráznák őszbecsavarodott fejüket. Hogyan is tehető fel az, hogy a választásoknak, az országos politikának kapcsolata lehessen az adózás ügyével, az ország adózási politikájával.' Elképzelni is vakmerő tudománytalanság. S mégis, engedjék meg a nemes professzorok, hadd mulassunk rá egynémely jelenségre, melyek a választásoknak az adózás politikájával való összefüggésre némi következtetést engednek. XV. Lajos királynak egyik karneválján az a bohó ötlete támadt, bogy találomra egy pórt keresett ki országa lakosai közül és a karnevál éjszakájára rábizta az ország ügyeinek intézését. A hatalom polcára ültetett pór első intézkedése volt, hogy elcsapta községének adószedőjét, A kísérlet folytatásától visszariadt a király és környezete, mert tartottak attól, hogy a községi adószedő után magasabb adószedőkre is sor kerül. A magyar választópolgárságnak is alkalma nyílott arra, hogy egy napra beleszóljon az állam ügyeinek intézésébe. De csak egy napra, mert vannak, akik tartanak attól, hogy abból is baj származhatnék, ha az adózópolgárság nemcsak választások utján, hanem egyéb uton is gyakrabban szólhatna bele saját ügyeinek intézésébe. Az egynapos karnevál elmúlott s most viszonzásul az állam öt esztendeig szól bele a napnak minden órájában minden egyes polgárnak ügyeibe, beleül a műhelyébe, boltjának kasszájába, részt követel ételéből, italából, lakáspénzéből, továbbra is minden kereskedésnek és iparnak hangosan követelőző csendes társa marad, ki veszteséget ismerni nem akar, csak a nyereségben, kíván részesedni. . Elmúlott a választási karnevál és az adó; záiogoUWii; és árverések több mini esiy hónap óta elapadni látszott forrása újult erővel buzog fel. Csodálatos jelenség, bogy égy hónap óta egyetlen behajtási aktus sem történt városunkban, egyetlen oly határozat sem került ki a pénzügyi hatóságoktól, mellyel valamely engedélyt megvontak, valamely kérelmet elutasítottak volna s ha nagyritkán mégis napvilágot látott egy adóügyi végzés, ugy ez csak az adózóra kedvező intézkedést tartalmazott. Távol áll tőlünk, hogy ezt éppen mi kifogásoljuk. csak afölötti sajnálkozásunknak adunk kifejezést, hogy ez az aranykor miért szűnt meg oly hamar és miért indult meg éppen közvetlenül a választások napja ulán a zálogol lások és árverési hirdetmények papircengete-t gének zizegő lavinája, hogy elárassza és lehengerelje az adózó polgárságot. Ha az államkassza oly bőven el volt látva, hogy egy hónapig minden adóbehajtás szünetelhetett, ha kedvező pénzügyi helyzetünk lehetővé tette, hogy egy hónapi vadászati kiméleti idö engedélyeztessék a meghajszolt adózópolgárság számára, ugv mindössze csak az érthetetlen, hogy miért kell az adóbehajtásnak a kiméleti idő letelte után felfokozottan. az eddiginél nagyobb eréllyel megindulni? Éppen igy az adófelszólamlási bizottságok működése- is. A pénzügyi kormány számos rendeletében sürgette az adófelszólamlási bizottságok munkájának megkezdését, hogv az adóév végére az összes tárgyalások befejezhetők legyenek. Csodálatos jelenség itt is, hogy a választások kiírásával egybeesett a felszóíamlási bizottságok munkájának elhalasztása. Naiv jóhiszeműséggel kérdezem, vájjon a felszólamlási bizottságok működését a pénzügyi kormányzat olyannak képzeli, vagy reményli-e, amelyek eredménye el fogja keseríteni az adózópolgárságot és ennek a választások előli való bekövetkezése kedvezőtlenül befolyásolta volna a választások eredményét? A politikának az adózással való szoros összefüggését tárja fel az adómérséklési törvényjavaslatnak benyújtása is. Miért kellett az adómérséklési ígéretek karácsonyfáját közvetlenül a választások előtt megcsillogtatni és miért nem lehetett ezt törvényerőre is emeltetni a régi nemzetgyűléssel, amikor ennek még oly sok hátralévő időtartama volt és amikor az adókönnyítések oly sürgősek a polgárság számára? Az adómérséklést törvényjavaslat rendelkezései egyébként sem válthatnak ki osztatlan örömöt. Jelent könnyítést a föld- és házadók, továbbá az illetékek terén, elé a kereskedelem és ipar számára súlyos terhei alól könnyebbülést semmiképen sem hoz. SőL még ez a törvényjavaslat is. mely az adómérséklések címét viseli, további fenyegetést foglal magában. A fennálló törvényi rendelkezések értelmében adócsalásnak vannak minősítve bizonyos cselekmények a fényűzési és általános forgalmi adók, a kereseti, ház- és társulati adók terén. Nem képezett adócsalást semminemű cselekmény a földadó, jövedelmi és vagyonadó keretjein belül. Az uj adómérséklési törvényjavaslat az adócsalás köréi most már kiterjeszti a jövedelmi és vagyonadóra is. Kimondja a javaslat 17. szakasza, hogy adócsalást, követ el az. aki üzleti könyveit a jövedelem- és vagyonadó megrövidítésére irányuló szándékkal nem a valóságnak megfelelően vezeti és ezekkel a könyvekkel a pénzügyi hatóságokat bármilyen módon félrevezetni törekszik. A jövedelem- és vagyonadó terén tehát az uj törvényjavaslat az adócsalás körét egyedül olyan irányban terjeszti ki. ahol a könyveket vezető adózókat sújthatja. Az általános kereseti adóról szóló 300/1925. számu rendelet a kereskedőket és iparosokai az adóztatás céljára könyvek vezetésére kötelezi. Az adókivető hatóságok kötelesek lennének a szabályszerűen vezetett üzleti könyvek eredménye alapján az adóalapot megállapítani. Sajnos, igen ritka esetben történik az adókivetés az üzleti könyvek alapján s ott, ahol a könyvvezetés szabályossága semmiképen sem kifogásolható, még ott sem fogadja el az adókivetés változatlanul a mérleg eredményét, ott sem veszi figyelembe a veszteséges üzleti év eredménye után az adóalap teljes hiányát. Mi célja van tehát az egész könyvvezetési kötelezettségnek, amikor nem a könyvek alapján, hanem önkényes becslés alapján történik az adóztatás? S miért kell a könyveket vezető kereskedőt és iparosi az adócsalás büntető szakaszaival szorítani a szabályos és kifogástalan könyvvezetésre, amikor ennek eredményét az adókivető hatóság ugy sem hajlandó elfogadni? Mi értelme az adócsalás büntetésével való ujabb fenyegetésnek, ha csak az nem, hogy az ott kilátásba helyezeit zaklatások elriasszák a könyvek alapján való adóztatás kérelmezésétől azokat, akik erre szabályszerű üzleti könyveikre való hivatkozással a törvény értelmében jogot tarthalnának? Lojálisak voltunk. A kormány a választások előli nem akarta zálogolásokkal és árverési hirdetményekkel megzavarni választópolgáraink belső elmélyedését és a politikai meggyőződés kialakulásának komplikált lelki folyamatát. Mi sem zavartuk ezt a csendet és csak most tesszük fel kérdéseinket. M pénsz tragédiája. Hegedűs Lóránt előadása a szegedi Kereskedelmi és iparicamarában. Tiz esztendővel- ezelőtt jártam először Szegeden. Tiz esztendeje nem beszéltem Szeged intelligens és művelt közönsége előtt. Ez a ti/ esztendő azonban sokkal többel jelent az idő tengerében az óra tik-lakjánál. Az emlékek, az impressziók sokasága, mely az embert megrohanja, ugy tünteti fel ezt a tiz esztendőt, mintha pár század volna. Ez a tiz esztendő amely mögöttünk van, sok mindent elmos, amire önök már nem is emlékeznek, ami ma is a fejemben van. amit mondottam utoljára akkor, amikor tiz esztendővel ezelőtt a pénz filozófiájáról beszéltem és fejtegettem azt, hogy el fog jönni a pénz tragédiája. A közgazdasági tudomány megállapítása szerint a pénznek kél funkciója van, ez a forgalmi eszköz és az értékmérő. Ha a kettőt egymástól elválasztjuk, bekövetkezik a 1 ragédia. Mihelyt valaki pénzt hamisít, többet nyomai, mini amennyire szüksége van, akkor annak az államnak a pénze megválik régi [örvényeitől és a kereslet és kinálat törvénye alá jut.; ez az ő tragédiája. Itt vagyunk á tragédia végén. Egy nemzetnek, sőt az egész, világnak tragédiáját mutatja a pénz. Európa megbukott, nincsenek győzök és legyőzöttek. Amerikába átment a világhatalom és néhány száz esztendeig onnan vissza nem jön. Ezt a pénz tragédiájának nevezzük, ez az, amit a háború előtt nem leheteti elmondani a képviselőházban. Esztendőkkel' ezélőtt. még a béke éveiben sokat tanácskoztunk a drágaság kérdéséről. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségében számos ilyen megbeszélést folytattunk. Egyik alkalommal, a gyáriparosok és bányamunkások tanácskozásán felállt valaki és azt mondotta, hogy Monlecuccolinak igaza volt akkor, mikor azt mondotta, hogy a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Ez annyira benn voll a közönség vérében, hogy jól emlékszem, amikor a szövetség l;ielőolőküldött egy szeszankélra a pénzügyminisztériumba, akkor ott előfordult többek közölt, hogy ki a moslékot, ki a trágyát akarta, azután elővették a melaszl s végül jöttek azok, akik cukorrépa-szeletet akartak és végül azok, akik mind az ötöt akarták. Akkor felugrott egy gazda és azt mondotta ,hogy Monlecuccolinak igaza van, mert a szesztermeléshez is csak három dolog kell, trágya,trágya és trágya. (Derültség.) Megjegyzem, Montecuccoli nagyon nagy szamár volt, mert a háborúhoz minden kell, csak pénz nem kell, hanem ember kell és anyag, mert pénzt csinálhatnak annyit, amennyit akarnak. Amig kátrányfesték és rongy volt, a világháború tovább folyhatott volna. Ellenben igaza volt a svéd kancellárnak (Oxenslierna), aki azt mondotta, ami a világpolitikát vezeti, az az ő nevének első két betűje. (Derültség) Mondom, a pénz mint értékmérő végigélte az egész világháborút és végigéltem vele én is. Megdöbbentem, amikor a múltkor vettem éppen' 25 éves, 1901-ben tartott adásomat, amikor azt mondottam, hogy én' meg vagyok ijedve. Azt mondottam, hogy ez a pér)z, amellyel én folyton foglalkozom, megijeszt, hogy ilyen nagyon drágul. Itt valami baj van. drágulás van. lís nagyon gvanus nekem ez a drágulás, miért van az, hogy azoknak az áruknak az ára nem emelkedik, amelyek messziről jönnek, mint például a kávé, tea, gyapot, sőt ezeknek csökken az ára, ellenben annál jobban emelkedik azoknak az ára, amelyek közelről jönnek, legjobban a lakás, mert azt iit kell előállítani. (Általános derültség..) Azl mondottam a magyar közönségnek ,hogy egy drágulási hullám fog jönni, ez a drágulás lehet jő, vagy lehet rossz. Hogy melyik drágulás jó és melyik rossz, az attól az országtól függ, amelyben történik a drágulás. Hasonlatos a drágasági hullám egy Waglier-motivumhoz a Walhalla nagy tetralógia jához. Az első este, amikor hangzik a hegedű, nagyszerű görög oszlopokat látunk, látjuk az istenek lakóhelyét és a végén átmegy a cintányérra. (Derültség.) Egy olyan országban, amely tovább tudja adni az árak nyomását, mint például Anglia, a drágulás lehet. Olyan ország, amely ixfizelésre és a fix kamatotönkremegy abban a pillaőt elborítja. Ez drágaság kedvező jelenség be van épitve a zásu papírokra, nat,ban, amint ; nem tudja tovább adni a pénz alakulásától függő drágaság nyomását. Ebben az országban tönkre kell mennünk nekünk, a középosztálynak. Ezt a középosztályi én kétségbeeseti kiáltással, látnoki erővel intettem, hogy vigyázzon és szabaduljon ki a fixfizetés jármából és azzal végeztem előadásomat, hogy HfJ JWU.. • ^J,JI