Délmagyarország, 1926. november (2. évfolyam, 253-276. szám)

1926-11-18 / 266. szám

1926 november 18. ftftLMAÓYÁfiÖRSXAO A Választás lesz — elengedik a. leventebirságokai (A Délmagycirország munkatársától.) A válasz­tások előszele teljesen felborította a várost, de megmozgatta azokat is, akiknek valami kívánsá­guk van akár a kormánytól, akár a város ható­ságától. A városházán egymást érik a küldöttsé­gek, a külvárosrészi és a tanyai polgárok járulnak a polgármester elé és számitva arra, hogy a vá­lasztások előtt könnyebben teljesülnek a kívánsá­gok, különböző kérelmeket terjesztenek elő kő­gok, különböző kérelmeket terjesztenek elő kö­vezés, csatornázas, világítás tárgyában. A polgár­mester feltűnő jó indulattal igér meg mindent és igy a küldöttségek azzal a titkos óhajtással tá­voznak tőle, hogy bárcsak beváltaná a polgármes­ter a jóindulalu Ígéreteket a választások előtt. Szerdán délelőtt szatymazi deputációt vezetett az egységes párt legújabb jelöltje, dr. Tóth Imre a polgármester elé. A polgármester a leginkább asszonyokból álló küldöttséget a tanácsteremben fogadta, ahol dr .Tóth Imre elmondotta, hogy a szatymaziak a leventebirságok elengedését ké­rik. Ezután a leventebirságok kirovásának előz­ményeit ismertette. Kijelentette, hogy a szatyma­ziakat a vörös, szociálista agitátorok bujtották fel a levente intézmény ellen és a szatymazi szülők az agitátorok biztatására nem engedték el a gyer­mekeket a leventeórákra. A polgármester röviden válaszolt a küldöttség­nek, elmondotta, hogy törvény kötelezi a szülő­kei- arra, hogy gyermekeiket elküldjék ezekre a leventeórákra. Aki nem teliesiti a törvényt, azt meg kell büntetni. Megígérte azonban, hogy ké­relmüket jóindulatulag fogja elbírálni. A küldöttség érkezéséről közben értesítették a főispánt is aki éppen az egységes párti korifeu­sokkal tárgyalt a listáról, de tárgyalásait félbe­szakítva azonnal a tanácsterembe sietett, ahol ^beszédet tartott. Kijelentette, hogy a íévente­intézményre szükség van. Meg van győződve arról, hogy a szatymaziak jóhiszeműen jártak • el, éppen ezért kijelenti, hogy a bírságokat el fogják engedni, de arra kéri a szatymaziakat, hogy ne üljenek fel semmiféle ellenzéki Ígérge­téseknek. — Legyenek meggyőződve — mondotta végül a főispán, hogy mi hárman, a polgármester ur, dr. Tóth Imre ur és én testvérként fogunk össze, hogy magukon testvéreinken segítsünk. Dr. Tóth Imre intésére erőltetett, de gyenge él­jenzést hallattak a szatymaziak és aztán csende­sen eltávoztak a városházáról. A választás szele fuj. Az egységes párt jelöltje megkezdte a munkát és az Ígéretek is elhangzottak. és megverlek egy sofforí a A knarzisslap szerkesztője az Igazoltatók között. (A Délmagyarország munkatársától.) Kedd­ről szerdára virradó éjjel hangos uccai bot­rány lármája zavarta meg az elcsendesedett Kárász ucca éjszakai nyugalmát. Nyolc-kilenc egyetemi hallgató, akik között jelen volt Iván Mihály is, a szegedi kurzuslap felelős szer kesztője, felelőtlen botrányt okozott ugy két óra felé, valószínűleg választási tréningképen. A kis csoport a korzó sarkán álldogált, ami­kor egy autó kanyarodott elő a Kárász uccá­ból. A fiatalemberek hangos és erélyes áll j-t kiáltottak, mire a soffőr lassított. A támadók azonban nem várták meg, mig a kocsi meg­állott, hanem utána iramodtak, megfogták, a kocsiból kiráncigálták Nógrády István sof­íőrt és kérdőre vonták, hogy miért nem állt meg parancsukra. A soffőr, aki tulajdonosa is az autónak, természetesen tiltakozott feltar­tóztatása ellen, a fiatalemberek erre neki­támadták, reprodukálhatatlan jelzőkkel illet ték, majd ütlegelni kezdték. Nógrády István segítségért, rendőrért káltott A nagy zajra egymásután nyíltak fel a Kárász uccai ablakok és a felzavart polgárok bosszú­san nézték az uccai botrány fejleményeit. A helyszínre csakhamar két rendőr is érkezett szétválasztotta a verekedőket és a támadó fiatalembereket, kőztük Iván Mihályt is iga­zoltatták. Értesülésünk szerint a fiatalemberek ellen éjszakai csendháborítás címén a rendőrség már meg is indította az eljárást. látom, Mlsútanya mecpiaí nem Rz&p semmit", — monáottálc a^ e^ysé^es párt ssserdai alalculó Ülésén. Érűelces inűiivány a felöléseltröl és a választólt. érzelmeiről. (A Délmagyarország munkatársától.) Sze­ged kormánypárti polgárait — mint ismere­tes — még Teleki Páli hivta meg a szerdai ősgyülésre bucsubcszámolója keretében. A meghívásra körülbelül százhatvanan meg is je lentek szerdán délután 5 órakor a Kass-szálló nagytermében: egyetemi tanárok, állami és városi tisztviselők, papok, postások, vasuta­sok és néhány tanyai magyar. A meghívót aláíró Várhelyi József pápai prelátus, amint az előre látható volt — nem jelent meg a pártgyülésen, betegségével men­tette ki magát. Helyette dr. Menyhárt Gás­pár egyetemi tanár lépett az elnöki emelvény­re és üdvözölte a megjelenteket. Elmondotta, hogy a nemzetgyűlés megszűnt és igy rövi­dcsen meg kell választania Szegednek is az országgyűlési képviselőket. — Hiven a régi tradíciókhoz — mondotta Menyhárt Gáspár — csak olyan képviselő­ket válasszunk, akik az egységes Bethlen-párt honmentő politikáját helyeslik. Szükséges ép pen ezért, hogy a város polgársága tömör egységgé szervezkedjen. Az előkészítő bizottság megbízásából ez­után felolvasta a megválasztásra ajánlott tisz tikár névsorát, amelyet az ősgyülés termé­szetesen egyhangúlag elfogadott. Elnökké még is Várhelyi Józsefet választották meg, társelnökökké Teleki Pál grófot, Kószó Ist­vánt, Kiss Ferencet, dr. Tóth Imrét, dr. Széli Gyulát, Czigler Arnoldot, Back Bernátot, Pálffy Dánielt, Tóth Károlyt és dr. Szandtner Pált. Ügyvezető igazgatót hármat is válasz­tottak, dr. Török Bélát, dr. Polgár Pétert és dr. Hunyadi Vass Gergelyt. Választottak ezenkívül elnöki tanácsot is. Dr. Széli Gyula a főispán figyelmezteté­sére indítványozta, hogy az ügyvezető elnöki tisztséggel a pártgyülés Menyhárt Gáspárt ruházza fel. Indítványát elfogadták. Menyhárt Gáspár ezután a következőket mondotta: — Az alkotmányosság elve azt kívánja, hogy, a választók maguk nevezzék meg a jelölteket Megjegyzések: Úgy van, bizony ugy. (Mivel a párlvezetőségben a város minden társadal­mi rétege képviselve van, azt indítványozom, hogy a pártgyülés hatalmazza fel a pártve­zetőséget a jelölések megejtésére. Menyhárt Gáspár beszéde közben a hátsó sorokból előóvakodik Papdy István, a röszkei esküdt és szépen meghajlik a közönség felé jelezve, hogy beszélni kiván. A főispán kör­nyezetében levő korifeusok azonban szelíden 7 visszatolják és erősen kapacitálják, hogy ne ! bontsa meg felszólalásával az egységet. Papdy I azonban ismét előretör, de visszatolják. Az egység megmentése azonban mégsem ; sikerült, mert Magyar Péter lépett elő és i szól a eképen: — TJgylátom, hogy Alsótanya megint nem kap semmit, még ígéretet sem, a sok elnök, { alelnök, ügyvezető között egysincs a mi em- ' bérünk. \ — Dehogy nincs, — mondja Menyhárt Gás v pár, — hiszen Barmos György plébános társ­elnök. — Az nem számit, —- állapítja meg Ma­gyar Péter — nagyon tiszteljük a plébános urat, de nem közülünk való 6 se. Menyhárt Gáspár megnyugtatja Magyar Pétert, hogy a pártvezetőség majd kiegészíti önmagát és akkor majd beveszik a tanyaiakat is. Magyar Péter fejcsóválva vonult vissza és most dr. Lévay Ferenc lépett elő ós egy irást nyújtott át az elnöknek; — Kérem méltóztassék ezt az inditványo mat felolvasni — mondotta —, ha azonban ugy találná az elnök ur, hogy az indítványt a pártvezetőség is elintézheti, tessék majd ott felolvasni. Én megnyugszom abban, hogy jó helyre kerül igy is. Ideges mozgás támadt az első sorokbas Lé vay felszólalására. A főispán tagabólag rázza a fejét. Menyhárt Gáspár pedig kijelenti, hogy majd a pártvezetőség intézi el az indítványt. Ezután néhány szóval megköszöni az érdek­lődést, arra kéri a megjelenteket, hogy fogja­nak össze, mert csak igy akadályozhatják meg azt .hogy ne olyanok kezébe kerüljenek a sze­gedi mandátumok, akiknek működése nem le het áldásos a hazára. Ezzel véget is ért a megalakulás, a közön­ség lassan szétoszlott, a vezérkar azonban to­vábbra is a teremben maradt és megkezdte a tanyai békétlenek kapacitálását. A gyűlés után kérdést intéztünk Lévay Fe­renchez, hogy mi volt indítványában, mira Lévay átnyújtotta indítványának másolatát, amelyet szószerint közlünk: »Méltóságos Uramt Mint a szegedi egységes párt 1926. évi no­vember hó 2l-iki vasárnapi ősgyülésének ösz­szeliivóját, mint aki a szegedi jelölést irá­nyítja, arra vagyok bátor felkérni, mint első kerületi választópolgár, hogy a lajstromos sza­vazásra való tekintettel ,amely szerint a hi­vatalos jelöltre egyöntetűen és kötelezően kell szavazni, a jelöltek személyének megválasz­tását az ősgyülésre bizn iméltóztassék, mert mindennemű hivatalosnak és félhiva­talosnak hirdetett jelölést a választó volgárok igen vegyes érzelmekkel fo­gadnak és annak teheti k ia párt magát, hogy jelölt­jeivel szemben a többi pártok jelöltjei jut­nak mandátumhoz. A hivatalosnak közölt jelöltek személye iránt legnagyobb tiszteletem nyilvánítása mel­lett ki kell jelentenem, hogy a felhozott köz­életi és politikai érdemeik megítélésénél a vá­ros lakosságának felekezeti jellegére is tekin­tettel kell lenni, mert a katolikus egyház eggik legintransingensebb tagjának politikai és köz­életi felfogásával nem értenek egyet a refor­mátus egyházközség cca négyezer választója, továbbá az evangélikus egyház ezer válasz­tója s az unitárius egyház ötszáz választója és a zsidó hitközség négyezer választója. . Nincsen megnyugtató módon biztosítva az sem hogy a katolikus egyház választóinak hány százaléka követi tűzön, vízen keresztül a ne< ..vezett jelölt urat A jelöléseknél a statisztikát bizonyos tekintetben figyelembe kell venni^ számítani kell az ellentétes politikai pártok erejével és némi tekintetben számot kell vet­ni a választópolgárok amaz alkotmányos ér­zületével, hogy a jelölések az eddigi for­máknak és szokásoknak megfelelően a vá­lasztó polgárok részvételével történjenek, vagy' legalább is a jelenlétükben nem pedig 20 meg­hívott ur előtt a másik 7 ur előzetesen tör­tént megállapodásának egyszerű felolvasásá­val. A jelöléseknél az eddigiek szerint figye­lembevették még azt is, hogy politikai és köz­életi érdemeket 2—3 ur, vagy pedig a város választópolgárainak nagyobb csoportja ismeri-e el és mcliányolja-e? Ez különösen fontos a mai választásoknál, amikor példa van rá, hogy sok éves és le nem tagadható közéleti és politikai érdemekkel rendelkező jelölteket » visszalépésre terrorizálnak, amikor egyes tár­sadalmi osztályoknak reprezentánsait több Íz­ben és kifejezetten mellőznek és a társadalmi osztály elárulójaként kezelnek. Ezért méltóztassék megengedni, hogy a párt keretén belől, még a kezdetek kezdetén orvosoltassanak ezen elkövetett hibák, — meg­tegyem a következő indítványomat, amelynek elfogadását kérem: Ezen ősgyülést előkészítő ülés küldjön ki egy bizottságot a választópolgárok igazi és hamisítatlan képviselőjeként, aki azután nyil-

Next

/
Oldalképek
Tartalom