Délmagyarország, 1926. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)

1926-08-29 / 199. szám

s DSLl«A«YAB0RS2Afl if£S augusztus 29 Gyilkos, pusztitó orkán Kelstsziléziában. Bresiiau, augusztus 28. A Schlesitchi Zeltung leíentése szedni csütörtökön délután KtleíSíiiésiában, különösen Oppeln kornyékén rövid ideig tartó, de igen heves zivatar volt, amely ulán txSrnyi orkán is jégeső kivetkezett. A ztntur kisetkeztiben tiibin énüket vesztették. A tádróveze ékek megrongálódtak és as ntak a kidöntött fik miatt járhatatlanok. • wwtQnwMwwwniaaw • >WWW»WAWVW>M«H)> wmiwiwiawwiwiiwiwiwwwawa^ Jó sradménysk a magyar atlétikai bajnokságok olső napján. (Budapesti tudósttónk telefonjelentise.) Siombaton délután tartották meg a magyar atlétikai bajnokságok első napját, amely néhány szép eredményt hozott. Ifen jó Hajdú 200 méteren e!ért ideje, valamint Szepes 61 mSteres gere'ydcbása. Barsy nem erőltette meg magát 800 méteren, mégis kéípercen belüli idővel ért célba. Jó eredmény Katlovlcs rudugrása is. Ríszletes eredmények: i 200 m. síkfutás. 1. Hajdú FTC 22.1 mp. 2. Fiuk BBTE 223 mp. 3. Veress Sopron 23.1 mp. Távolugrás bajnok. 1. Püspőky MAC 7.06 m. 2. Balogh MAFC 6.87 m. 3. Somf»y MAC 6.86 m. Gerelyvetés bajnok. Szepes BS'aMAC 61 m. 2. Oi lány MAC 56.42jn. 3. T. Siabá MAC 52 55 m. 400 m. gátfutás bajnok. Somfay M«C 564. 800 m. síkfutás. 1. Barsy László BBTE 1 p. 59 mp. 2 Síigethy MAC 2.01 mp. 3. Magdik MáFC 201.8 mp. Rudugrds bajnok. Karlovics MAC 3 70 2. Farkas FTC 3 40. 3. H.dtiázy Debrecen 3.40. 5000 m. síkfutás. 1. Grosz MTK 15.47. 2. Papp FTC 16.01. 3. Piros Ccglíd 16:11. Az FTC ismét legyőzte a III. kerületet. (Budapesti tudósítónk tilefosfelentise.) A CiáizárlQrdőben ma délután bonyolították le a vizipolókupa elődSniőjit, amely azonban tulajdonképpen döntőnek számított. Ai FTC és a III. kerület kei ültek ismét szembe egymással. Az FTC ismét győzedelmeskedett a tavalyi öajnok lelett. EzuUal a győzelem azonban sokkal impQnálóöb volt, mini legu oijára. 3:0-ás léiidő ulán 5: l-es vereséggel távozott a budaiak csapna. A zöld fehérek formájuk tetőpontján vannak, különösen a csatársor produkált elsőrangul. Egerken egyébként Sipos Msnci a 100 méteres női gyorsúszás országos rekotdjái javította meg 1.25 percre. Halálos papulőgépkarambol a lovsgőbsn. Prága, augusztus 28. Ma reggel 9 óra táj- *. nai repülőgép mintegy 200 méter magasságban ban az olmützi repülőtéren egy csapat repülő- összeütközött. Mindkét repülőgép vezetője miggép szállt let gyakorlatozás céljából. Kél k&io- | halt, a gépek Uljestn isszezusidtak. MMMMMMMMINMMMMMMMMMMMMMMMmMMMhinMKINM Bonyodalmak a langiri kérdés körül. (Budapesti tudósttónk telefonjelentise.) Párisból je eniik: A Temps értesülése szerint teljesen kizárt dolog, hogy Spanyolország a Nép szövetség ülésszaka előtt bármilyen oldalról is pozitív ígéretet kapjon a Tanger-kérdés kedvező megoldását illetőleg. A tangeri kérdés sokkal bonyjlulíabb, semhogy azt egy improvizált nemzetkőzi konferenciával meg lehetne oldani. Egészen bizonyos, hogy ez a súlyos probléma csak Pám, London és Madrid közös együttműködésével nyer elintéztsl. Rómából jelentik: Ma nyujloüák át a spanyol kSvetség épülelében as olasz kormány válaszát a Tanger-kérdisben, amely igen barátságos hangú és csupán annak a megállapítására szorítkozik, hogy az olasz kormány lehetőleg támogatni fogja a spanyol igényeket. Elsőrendű hí&r-pltos-munkdkat vállal méltányos áron Winter, Osztrovszky ucca 3. sz. Vclelonhivú 7-39. 196 Egy legény meggyilkolta a zemplénmárcai plébánost. Kasso, augusztus 28. A trgusp jelentett zemplénmárcai gyilkosság ügyében ma némi eredménnyel járt a nyomozás. A meggyilkolt plibieost n gyilkos hihetetlenül megeső Miva hagyta a padlón. Négy fejssectapást mért az áldosstr*, sután késtél elmetssetie a torkát. Valószínűleg á|»ztka mászott bi az ablakon és a sötétségben tapogatózva zajt ciapo't, mire a plébános felébredt és dulakodni kezde t a gyilkossal. A szoba jóformán valamennyi bútorzatát fsiforditották, az erősebb gyilkos azonban véglett a psppil a fejsze «egit» égével, aiu án átmetszett* a sorkit. A gyaau Míhálykó Mihály márcii legényre terelődött, akit előző napon öbbsn fáttak a plébános körül ólálkodni. A lesényt letartóztatták és a háziutstás alkoméval a padásán tényleg találtak egy vtrfo tes kcbilet. 8SSSaSSS8SSSSE»2£SSBSSS5«SSSSSaS Bál, revü, montmartrei éjszaka = • tizezer korona. Mire az olvasó kezébe veszi ezeket a sorokat, a szegedi művésztelep kiállítása már megnyílt a kuturpjotáisn és a közönség már megálltpithatia, hogy mtlyei jelentősége volt a művé »ztelsp megalakításának és raunkáiságánsk. A kiiiti áson tul most már egy utolsó is felejthetetlen vidáu ünnepség keretiben akarnak buctuzni a fiatal művészek Szegedtől. A kedd etil ujszegedi bshimbál keretei már tisztán látszanak. A fiaial festők és a rendezőbizottiág nagy agilitással dolgozik a pikiorbil sikeiéérí. MUdegytk festő már tlkiszült azokkal a kf'pkkel, amelyeket ajándékba fog kapni mindenki. A műsorok már készen állnak, mig a tzsbadizinpadra egyre nagyobb az érdeklődés és e őrciáthatólag számos meglepetést fog hozni. Hogy minél tarkább legyen a p'kiorbá', a műsort kél részre osztották, esl« Étsy E-ii?, Szeattamássy Alma, Bárdics Rózsi, Mára Ferenc és Baranyai Q/ula lépnek fal, mig éjfél után terűi szisre Juháiz Gyulr, illetve Max Gytin Tursedellő remek sza iráji, valamint Birdócz Rázsi és Deér Imre táncrevüje, vé|ül pedig megtartják a tehetségversenyt. A belépődíj ugy a vigadób&li, mint a Virágkiostkbeli pikoroálra együttesen és Osszssen tízezer kotosa. Jegyek előre válthatók a Dilmagyarország jfgyirodájábsn, Butát Lipót és a Várost nyomda könyvesbol jábin. Széchenyi kora Szegeden. irta: Móra Ferenc. V. Azt mondja a forrásomul használt feljegyzés, Széchenyi szivar ra gyújtott a szegedi piaristák reiectorumában, Hát itt megint bele kell köhintenem a memoárba. Széchenyi nem szivar n gyújtott, hanem cigarrp ra, mert még akkor ez volt a becsületes neve a saját bőrébe takart dobánytekercsnek. Helmetzy ugyan'— ez volt as a hires nyelvujitó Helmetzy, „aki a szavakat elmetszi" — megpróbált magyar nevet sdni az indigenának, elnevezvén azt szipá-nak, da ezen nagyon felbosszankodoít Vörösmarty. Miért szipa, mikor az vénasszonyt jelent ? Azért szipa, mert sz/pá kolják, — fűzte tovább a polémiát Helmetzy. A* nem igaz, mert a tubákot szipákolják, ezt szívják, — felelte Vörösmarty, — tehát legyen a neve szivar. Ez megint a finom izlésü Ciászár Ferencnek nem tetszett, mert var-on végződik, az pedig igen oóri dolog, hanem inkább legyen szivola, mert ebben a szóban költészet van és kéjgyönyör. Széchenyi maga is nyelvujitó volt ugyan — az ön szót is ő Ed'.a a müveit társaséietnek a durva kend és a rideg maga helyett —, azonban a szivar t egy darabig ó se tudta bevenni, hauem cigarro nak nevezte. Szóval cigarrora gyújtottak az urak és megindult a retectoriumban a nyájas és kellemdus társalgás. A lőbiró elmondta, hogy a tavaszon cseiktszgetett a Makkos erdőben és özet lőtt, amhöi csak kösehöi derült ki, hogy nem őz volt, hanem a Gazsi cigány putdéjsu A főbíró elitélte magát 15 lorlntra, mert vagy iöbiró az ember, vagy nem s ebből nyaralt ki a cigány lamillástót. Í^Laso?ba",.beflutott 8 'öbiróhoz, aki igen dühösen fogadta, mert azt hitte, hogy zsarolni akar az akasztófáravaló. Pedig dehogy akart, nagyon jószándék vezette a jámbort: azt jelentette be, hogy "van neki másik meglőni való puidéja is, azt is átengedi a nemzetes urnák 15 forintért... Aztán a gróf kezdett el anekdotázni, de azok olyan különös anekdoták voltak, bogy az arca nevetett az embernek, de a szive könybelábadt tőle. Például Fiumében, az egyetlen magyar kikötőben jár az angol kereskedő, mr. Smith, aki nem tud, csak angolul. Tanácsolják neki, hogyha itt boldogulni akar, akkor jó lesz megtanulni az ország nyelvét. — Da melyiket? — kérdi az angol. — A latint, a németet, vagy a horvátot ? Fogalma se volt róla, hogy Magyarországon magyarul is lehet beszélni. Minél tovább beszélt Széchenyi, annál mélyebb lett a csend. És mikor a grói is elhallgatott, felállt a vicerektor, Karácsonyi Imre, egy hetvennégyesztendős aggastváu és könybelább&dt szemmel megsimogatván Széchenyi homlokát, igy idézte az öreg Simeont: — Most már elbocsáthaiod, uram, a te szolgádat, mert szemeim látták, öreg kezeim megérintették annak homlokát, akit te küldtél közénk világosságnak. Sxéchenyi fiúi kegyelettel hajtotta meg magát az öreg piarista előtt és ezután « jelenet után nem lehetett többet anekdotázni. Felkeltek mindnyájan és elkísérték a grófot a hajóra. Mikor a most csákány alá vett Szegfű-uccába ériek, a gróf megfordult és visszanézett « piaristák házára. — Olt feledett tán Méltóságod valamit ? Szaladjak érte vissza ? — készségeskedett Gruber igazgató ur. — Nem feledtem én semmit — mosolyodott el a gróf —, csak ugy vagyok, mint a kvártélyos huszár, aki mikor tovább marsol, megfordul a I sarokról és visszanéz az elhagyott kvártélyra, hogy máskor is odataláljon, ahol olyan jő dolga volt. En is azt nézem, hogy akármikor jövök még Szegedre, mindig visszataláljak erre az áldott kvártélyra. Csakugyan ahányszor azután megiordult Széchenyi Szegeden — kétszer háromszor történt még —, mindig a kegyes atyákhoz száld. Mire a Duna fedélzetére értek, ott már egész sereg tisztelgő küldöttség várta Széchenyit, akinek mi&dsnkihez vnit barátságos szava. Külön is bemutatták neki Ábrahám Jánost, a leghíresebb szegedi supert, aki se irni, se rajzolni nem tudott, mégis olyan hajókat épitett, amiknek hire voit az egész országban. — Tudna-e ön ilyen hajót épiteni ? — kérdezte tőié tréfálkozva Széchenyi — Akár holnap, Méltóságos uram — felelte a auper —, mert megnéztem töviről- hegyire. Csakhogy amit én épiienék, az erősebb lenne ennél. — Az ám — biccentett Széchenyi —, de annyival nehezebb is lenne és nem lehetne vele hajókázni a Dunán. Ábrahám János nem szólt semmit, hanem egy esztendő múlva olvashatta Széchenyi a Jelenkorom, hogy a szegedi super a magafcésaitette hajóval a meg akkor meg nem nvitoit Vaskapu rettenetes szirtjei közt lement a Danán Gjlacig, ami olyan bravúros tett voit, hogy még a német lapok is megemlékeztek róla. „ Amikor kibeszélgette magát a gróf a szegedi polgárokkal, mindnyájukat meghívta másnap reggelre hajókirándulásra Algyőre, még pedig asszonyostul, lányostul. Aztán szives bucsut véve tőlük, visszavonult a kabinjába a levelezéseit elintézni s este csak néhány kereskedő látogatását fogadta még, akiket arra akart rávenni, hogy vásároljanak Dunagőzhajózási részvényeket. Ennyire azonban már nem ment a szegedi nemzet lelkesedése, amit aztán késfibb bosszúsan is emlegetett Széchenyi*