Délmagyarország, 1926. június (2. évfolyam, 125-148. szám)

1926-06-20 / 141. szám

I DBLMAG?AKORSZA«l tm junius 20 mégis jóvlszonyok között vannak, ennek csak örülnünk kell. A törvényjavaslatot hajlandó volna visszavonni, ha ennek érleime lenne. Nem lehet olyan törvényt hozni, amely eliisel­betetlen terhet jelent a vállalatoknak. Hajlandó vagyok a 65 százaiét maximumot Is módost­tds ald vonul, ha a gazdaiági viszonyok ezt megengedik. A minimum megállapítására nem az erős. hanem a gyenge vállalatok miatt van szűkség. — A biróság meg fogja találat a módot arra, hogy a nyugdijatok érdekelt adott etetek­ben megvédelmezze. A biróság a tOrrény által előirt arányszámot megváltoitathatj*, ha ugy találja, hogy a jövedelmezőséget tulalacsonyan állapította meg a vállalat. A jogerős bírót íté­letek pedig továbbra is érvényben maradnak. Huszár Károly elnök a vitát bezárja. Várnai Dániel terjeszti elő interpellációját a rendőri sajtó!udóiitöknak a főkapitányságról való kitiltása Agyében. Ez a rendelet súlyosan sérti a síjtószibadsigot, súlyosan éfiníi a hírszol­gálatot és sérti az újságírók érzékenységét is. Akik a hírszolgálatot akadályozzák, azok a kitérdtk ellen cielekszenik. Ejy verzió sierint egy a ftankigyben belekeveredett előkelő pnllil­kut tartotta magára nézve sértőnek, hogy gyakori kihallgatásáról mindig pontossá infor­málva volt a sajtó. Malatlls Qéza: Pali barátunk 1 Fábián Béla amiatt interpellál, hogy Vázsonyi egyik merénylőjét forgalmi adófűellenőrré ne­vezték ki. Lehetetlen, hogy amiior becsületes munkásoknak és tisztviselőknek B-Iistára kell kerülniük, amneiztiás gyilkosok álldiokat kap­nak, tői elő is léptetik őket. Kun Bóla inléi ezután interpellációt a kereskidelmi mi­niszterhez. Tud-e róla a miniszter ur, hogy az trstág legnagyobb vidéki Ipartestülete, a szegedi ipartestület most megjeleni évi jelenlétében hivatkozván az egész magyar kézmüiparosság hangulatára, megállapítja a kormányzati politikával való elégedetlen­séget s napról-napra nagyobb csoportoknak a szélsőséges ellenzéki irányzatokhoz való csatltkozáiái, meri a kormány as iparos kívánalmak teljesíté­sét folyton halogatja s azok közül még csak azokat sem teljesíti, amelyek egyszerű admi­nisztratív intézkedésekkel az érdekeltek meg­nyugtatására keresztülrihelök volnának. Foglalkozik a szegedi ipartestület jelentésével, mely testület vezetőségében olt van Pálfy Dá­niel kormányfőtanác8os és Pálfy József kor­mányfölanácsos, régi munkapárti kép ríselő. Fel­olvassa a jelentésből azt a rész', msiyből inter­pellációja szövegét merítette, majd kijelenti, hogy a szegedi ipartestület jelentése szerint az országban a talaj elveszett az egységes párt részére Ez a legnagyobb itétet, amelyet a kormányzat politikájának megbélyegzésére a migyar pol­srári társadalom egyik legjelentősebb része mondott. Az ülés délután 2 óra 20 perckor ért végef. Prónay Pál bizonyítani kivánta, hogy hadbirób esküt tettek titkos társaságoknak. Nagy Pál tábornok és Léderer Gusztáv. Budaptstről jelentik: A Schadl-\tn*c% elé került szombaton Prónay Pál, akit Nagy Pál gyalogsági tábornok jelentett fel. Prónay mind­járt az eején kijelentette, hogy Nagy Pál tit­kos társaságok sugallatára rágalmakat terjeszt róla, aki nem akarta magát azonosítani bűnök­kel. Prónay bizonyítani akarja, hogy Nagy Pál Léderer Gusztávot és társait mentesítette a büntetőjogi felelősség alól. Nagy Pál meghilt­jti közé tartozott Okolicsányi is, akit a Leirer­ügyben elítéllek. Prónay kérte a volt főparancs­nok elmeállapotának megvizsgá'áiát. A birőság í SSSSS2 azonban ezeknek a kérelmeknek nem adott helyet. Ezután Prónaynak egy másik pöre kö­vetkeiett, ahol bizonyítani kivánta, hogy titkos társaság dolgozott, az ügyész egy katonai per­ben összejátszott a tárgyalásvezetővel. QyCrfy hadbíró szenélyesen beszélte meg az vádlot­takkal a védekezés médjftt. Bizonyítani kívánta, hogy a hadbirók és ügyészük más esküt is tettek hivatali esküjükön kivül és ez a ti1 kos társasági eskü volt. A b'róság csak réizben adott helyt a bizonyításnak és a tárgyalást el­napol'a. }K3MK« yyOhy holdas este. • • ii Papp Qábor, az ismert szegedi festő néhiny év előtt, mikor műterme nyitott ablakán be­ssűrődOtt szobájába a Síéchenyi-téri virágok illata és bekandikált félig elkészített vásznai kőié a hold, elment a színházba. Éppen a Tatárjárás című operettet játszották és Riza bárónő érzelmesen énekelte Löventey főhad­nagynak „Oh, holdas este ..refrénü daláf. A májusvégi színházi est, a virágillat és hold­sugár alkotásra késztették Papp Qábort és megfestette ,1 holdas esi" cimü képét, amely később nagyon sok éjsiakáját teite álmatlan gondierhessé. A kép ugyanis elkészült él sok más képpel együtt Papp Qábor kicsiny vagyon­káját alkotta. Egy szép napon Papp Qábor elkeseredetten állapította meg, hogy a „leltár" adatai szerint hiányzik „A holdas est" cimü képe, a pénztári napló szerint pedig nem folyt be érte a várva-várt „alkotási dij". Elkesere­detten mesélte barátainak, hogy UK holdas est" eltűnt, valószínűleg ellopták, sőt később a tolvajt dr, Zboray Jenő ügyvéd személyében meg is nevezte. Zboray Jenő ügyvédnek is tudomására jutott Papp Qábor állítása és elkűldie segédeit a művészhez, egyúttal rágalmazás miatt felje en­tést adott be a járásbírósághoz Papp Qábor ellen. A lovagias ügy folytatását a segédek felfüggesztették addig az ideig, amig a biróság a büntetőfeljelentést elintézi. Siombaton délelőtt 9 órára tűzte ki a járás­bíróság az ügy tárgyalását. A felek képviselői megjelentek dr. Apcti Ernő járásbiró elölt, tárgyalásra azonban nem került a sor, mert dr. Zboray Jenő a kővetkező kijelentést (elte: — Miután időközben Papp Qábor bocsána­tot kért és fniután Papp Qábor elismert festő­művész, azért neki is lehetnek bogarai, el­fogadom a hozzám irt bocsánatkérő levelét annál is inkább, miután ludom, hogy fel­bujtásra mondta az inkriminált kitételt és én most a felbuttók e len fogok eljárást inditani, tehát Papp Gíbor ellen a bűnügyi feljelentést visszavonom. A járásbíróság feljelentéi hiánya miatt Papp Qábor ellen megszűntette a további eljárást, bocsánatkérő levelét pedig alább közOIjflk: „Tekintetes Dr. Zboray Jenő urnák, Helyben. Önről 1924. év nyarán azt a kifejezést használtam, hogy „egy képet tőlem ellopott". Minthogy ez sem a valóságnak meg nem felel és minden ténybeli alapot nélkülöz, minthogy továbbá a kitételt beteges és izga­tott lelkiállapotban használtam, ezért Öntől ezennel bocsánatot kérek és az esetet mélyen sajnálom. Papp Gábor." A történeti hűség kedvéért megírjuk, hoiy a „leltár" adaiai szerint „A holdas est" Papp Qábor félig elkészített vásznai között szerepel és jelenleg Andor Zsiga akarja megvenni — hitelbe. Kőváry Gyula a .Vadvirág' cupringere uj vígjátékaival a Belvárosiban. TAVASZI KÖPENYEK kosztümök, zsetnperruhák tegjutányosabban készülnek Flelsctuer Gizinél Aradi u. 5. II. 10. 999 Őseink a föld alatt. Irta: Móra Ferenc. HL Őseink a föld alatt körülbelül hetvenen voltak a Kundombban. Azért mondom, hogy körülbelül, mert találtunk olyan őst is, akinek mindene volt, csak éppen feje nem. No, ilyen polgártárs most is akad, ezért nem lett volna érdemes olyan mélyre lemenni. Aztán akadt olyan ős is, aki csupa fej volt, de kezét, lábát, derekát elhagyogatta valahol. Természetesen az ilyen oktalan őst, aki még azt se tudta, hogy nem fejjel boldogul az ember, hanem könyökkel, nem vettük beie a rendes ősök leltárába. Isten mentsen azonban a szándékától is annak, hogy ezeknek a rendetlen Csöknek szemrehányást tegyek azért, hogy nem győrték kivárni, mig én kijövök értük, hanem már előbb lölásatták magukat másokkal. Igazán nem tehettek róla a jámborok, hogy a vincellérek ásója beléjük akadozott tán még a középkorban. Találtunk például egy fekete földcsíkot a sárga 8gyagban, éppen abban a töl­tésben, amelyik a kisvasainak készült. Az a fekete esik azt mutatja, hogy ott évszázadokkal ezelőtt határárok volt. Ami csontváz abba esett, azt bizony mind elvágták derékban. De találtunk olyan sirt is, amelyikben szánt­szándékos rablók garázdálkodtak valaha. Ha talán nem is kortársai néhai ősünknek, de mindenesetre abból a generációból valók, amelyik még emlé kesett rá, hogy ott valami magas uraság van eltemetve, akinek a holmiaiért érdemes hat láb mélyre leszállni. Le is szálltak. A csontvázat szét­szórták, a koponyáját a lába tejénél találtuk meg és a térde kalácsát a hóna alatt. A dereka körül ott találtunk egy-két bronz fityegőt, ezt ugy látszik, ott felejtették. A garnitúra többi része hiányzott, azt töiszedegethették, bár nem 7alószinü, hogy ezekért ásták volna föl a sirt... Inkább hiszem, hogy arany fülbevalója lehetett az agg harcosnak, esetleg kardja, ami még az aranyholminál is ritkább. Kardc3 halmot nagyon keveset lehet találni a népvándorláskor! barbárok sírjaiban, aminek két magyarázata is lehel Az egyik az, hogy a jó kard nagy érték volt, azt nem adták vele az örökösök a halottal A másik az, hogy a kardforgató vitéze­ket nem otthon érte a halai, azok szerteszét hul­lottak el a becsület mezején, már mint minden­féle rabiókalandozásokon, Dacia és Pannónia közt. Ezért van, hogy az ezidőkbői való temetőkben leginkább csak asszonyok, meg gyerekek várják a föltámadás angyalának kűrijeiét. Lipp kanonok a keszthelyi szarmata temetőben vagy négyeser sirt tárt föl, nagyobbrészt asszonyét, gyermekét Aki férfi volt, az vagy szegényen eleresztett szolga volt, vagy, ha sok volt a cifrasága, akkor már fogahullajtott agg harcos volt. A kundombi ősökkel is Így állt a bál: asszonyok, gyerekek, szolgák, penzionált hősök. S a csont­jaibői még semmit se láttunk, mikor már tudtuk, hogy érdemes e velük vesződni, vagy se. Tudni­illik a demokrácia akkur is C3ak ugy dühöngött a temetőkben, mint most, csakhogy akkor nem fölfelé, hanem lefelé. A szegény emberre csak egy két lapát földet kap&rlak, az előkelőségeknek azonban olyan mély gödröt ástak, hogy csak lét­rán jöhetett ki hazajáró léleknek. Abban azonban egyformák voltak, hogy koporsója egyiknek sem volt. Az ismeretlen találmány volt a kundombi ősöknél A puszta földre fektették valamennyit, még pedig leginkább ugy, hogy az atcuk keletnek Részen, a napisten felé. Egyetlen egy sirt talál­tunk olyant, amelyikben a halott valami nemez­takaróba volt burkolva tetőtői talpig. Hanem ba az ágyukat nem veiették is nagyon puhára, legalább ennivalóval ellátták őket, hogy ne éhezzenek, mig átérnek az Isten füvellő mezőire. Egyetlen sirt se találtunk olyant, amelyikben a harapnivalót meg ne találtuk volna. Igen komoly harapnivalót, mert az ősök nem voltak bicsérdys­ták. (Hiszen ha azok lettek volna, tán most is élnének.) A legszegényebb öspolgár mellett is, akinek minden másvilági utravaiója egy nadrág­szoritó vascsatt volt, találtunk legalább egy-két csirkecsontot, vagy valami ludféle szárnyas comb­csontját, vagy mellcsontját. Birkacsont, vagy diaznő­caülökcsont is gyakran akadt. Egy süvölvény gyerek mellett egy újévi malac terjedelmű sertés minden porcikáját megtaláltuk. Kei ütközött olyan csontváz is, amely köröskörül volt véve állatcsontokkal, ugy látszik, az az előre költözött komáinak is vitt egy kis földi kóstolót. Mikor egy pár arasztos kis csontváz akadt az ásónk elé, nagyon kíváncsian néztem, ennél hogy oldották meg az útravaló kér­dést. Hiszen a szegényke még csak a tejfogakig se jutott el, megtaláltuk őket az állkapocsban, amit még nem bírtak áttörni. Ugyan megtaláljuk-e mellette a tejbegriz-pempőt ? Hat azt nem találtuk meg, hanem az egész kis melle, vália el volt boritva tojással. Egy másik gyereknek a kezében kis játék vödör volt, abban találtuk a tojáshéjat, persze darabokra törve. Egy ludtojást azonban sikerült egészben fölvennünk. Abszolút bizonyság rá, hogy a ludkultura semmit se fejlődött ezer­ötszáz év óta, — legalább a tojás terét). Ugy látszik, a ludak fejlődésképessége csak a gágogásra

Next

/
Oldalképek
Tartalom