Délmagyarország, 1926. május (2. évfolyam, 100-124. szám)

1926-05-13 / 109. szám

4 DBLMAQYARORSZAQ 1926 májas 13 Nemrégen készült el az uj vásárcsarnok, amely ötmil­liárdba került, a piacfér rendezésére négymilliárdot fordítanak, a csatornázásra ebben az évben tizen­hárommilliárdot — a város főgyűjtő csatornája nagyobb, modernebb', mint a szegedi, a magassága 320 centiméter, a szélessége pedig 280 — a város kétmilliárd költséggel az idén épül a soroksári Danaág mentén pompás strandfürdőjét is. — Az érdekes elösdís után megtekintettük a város elkészült és készülő közmüveit. AJ uj fertőt­lenítő Intézetet, a hullaházat, a kislakás építkezé­seket, a pompásan felszerelt köztisztasági üzemet, az uj tűzoltólaktanyát és teljesen modern felszere­lését, a városi közterek parkírozását és a vásár­csarnokot — Délben a város pompás ebédet adott ven­dégeinek tiszteletére, a hatalmas, ezerötszáz ember befogadására alkalmas, uj Kert-mozgó melletti étteremben. A bankett után megtekintettük a pest­erzsébeti gyártelepeket, másnap kedden a fővárosi kislakás építkezéseket és a Rákospatak szabályo­zási munkálatait tekintettük meg. Elmondotta még Berzenczey Domokos, hogy Pesterzsébet fejlődésének a kedvező körülmények véletlen találkozása az oka. A lakosság józan és áldozatkész. Vezérének tartja polgármesterét, aki­ben feltétlenül megbízik és aki nagyszerű szervező­tehetség. A kétezer holdnyi kiterjedésű város Pest közelében fekszik, a fővárossal szinte percenkint közlekedő villamosjáratok kötik össze, — három­ezer koronába kerül a Nyugati pályaudvartól Pest­erzsébetig a villamos. — Mi, szegediek, sok tanulságos tapasztalattal gazdagodva tértünk basa a háromnapos kirándu­lásról, — fejezte be Berzenczey Domokos. Párisi beszélgetés Kerenszkivel. „Az orosz parasztok a monarchiát a feudális urak rezsimjének tekintik.* Párls, május 12. (A Délmagyarország párisi tudósítójától.) Az első orosz forradalom vezérs és a rövid életű demokratikus orosz köztár­saság e'ső miniszterelnöke, Kerenszki Feodo­rovics Sándor már évek óta Párisban él, ahol a Dni cimü orosz antibolseviki napilapot szer­keszti és ebben küzd a demokratikus Orosz­országért. Kerenszki és lábora (ul jdonképen két fronton folytat hircot. EgyréBzt a reakciós nagyhercegek cári törekvései ellen küzd, más­rész a bolsevistákat támadja. Kerenszki ma a leggyülölfebb személyiség mindkét oldalon. A Délmagyarország párisi tudósítója ma a Dni szerkesztőségében felkereste Kerenszkit és hosszabb beszélgetést folytato f vele arről a kérdésről, mi, lesz Oroszországban, ha majd megbukik a szovjet? — Oroszországban sohasem fog többé cár uralkodni. Az orosz monarchizmus kizárólag külföldön létezik, migában Oroszorsiágbai a monarchia szónak csak történelmi jellege vai. A parasztok a monarchiát a feudális urak rezsimjének tekintik és ettől irtóznak leginkább. Oroszország fejlődése a diktatúrából csak a demokrácia felé vezethet. Az orosz forradalmit egyébként nem lehet a francia forradalommal összehasonlítani, mint ezt sokan teszik. A nép szabadságot akar. Oroszország nem bolsevista de nem is raonarchista, mirl az orosz nép nem reakciós érzelmű, hanem liberális és a po'gári szabadságokat garantáló demokratikus államot kívánja. — Milyennek képzeli el miniszterelnök ur ezt az akolmányt? — Olyan demokratikus-parl^msnláris alkot­mányt követelek, mint amilyen az összes nyu­gati államokban van. A jövendő Oroszország demokratikus köztársaság lesz, amslyaek élén felelős minisztérium és általánor, egyenlő és titkos választói jog alapján választolt népkép­viselet fog állani. — A monarchis'a emigránsok úgynevezett szent ligiji felvetette az összes antibolsevista erők egyesítésének tervét a bolssv'zmus sikeres legyüráse érdekébsn. Mi az álláspontja Önnek ezzel a tervvel szemben? — Éa is hive vagyok az erők egyesitélének, de csakis a demokratikus szervezetek egysége­sítését helyeslem, a monarctiisiákkal való szö­vetség azonban botorság lenne, többek között taktikai okokból is, mivel a bolsevisták amugyis előszeretettel azt fogják ránk, hogy moaarc&is­iák vagyunk. — Sokan azt tarlják, hogy a bolseviki ve­zérek táborából ki fog alakulni egy úgynevezett opportunista csoport, amely megdönti a bolse­viztiuit és megteremti az átmenetet a demokrácia feli Bizlk-e Öa ebben? — Nem, én nem hiszem ezt. Krasxinlól és Trockyl'ól várták ez! sokin, azonban eiek nem rendelkeznek Oroszországban hatalommal és befolyással. Kraszin ideje már lejárt és Trockyj­ról sem hiszem, hogy valaha is ezt a szerepet fogja játszani az orosz níp szabidiágharcában. A beszélgetés végén Kerenszki még közölte, hogy az ő pártja, a szociálforradalmárok és Miljukov tábora, a kadetek között te Ijes a harmónia a bolsevisták elleni küzdelemben. Végűi kérdésemre kijelentette, hogy a demokra­tikus orosz köztársaság feltétlenül respektálni fogja az Orosiországtó! elszakadt területek függetlenségét és önállóságit. Támogassa a város a lakosságot a hadikölcsönök és életbiztosítások valorizációjában. Az országos válságot Szeged fokozott mértékben érzi, mert határvárossá történt átváltozása folytán föéleterét, az ezelőtt ide gravitáló Bánátot elvesz­tette és igy felvevő pisca összehasonlíthatatlanul kisebb lett. De meg is látszik a pangás a város képén, hiszen Szegeden a nyomait sem lehet találni a régi élénk forgalomnak, a város üzietei heteken át alig érnek el valamelyes forgalmat és a gyárak és iparvállalatok is a legnagyobb nehézségeklel küzdenek. Ha van üzletág, amely nagyon virágzik a városban, az kétségtelenül a végrehajtóké, akik naponkint megtisztelnek bennünket látogatásukkal. Az egész vonalon a legkétségbeejtőbb pusztulás tárul elénk és fájdalommal keli tapasztalnunk, hogy az erre hivatott faktorok megbeszéléseken és ankéteken kivül alig tettek valamelyes lényegbe vágó intézkedést az ország bajainak orvoslására, ami talán nem is egészen az ö hibájuk. Az államnak 5 és félbillió korona teleslege van éa ezen horribilis értéket képviselő felesleg dacára is mereven elzárkózik a hadikölcsönök valorizációja elöl, v£gső kegyelemdöfést mérve ezzel a számta­lan közgazdasági bajok és még számtalanabb adó terhei alatt nyögő lakosságra. Rettenetes még csak elgondolni is, hogy kereskedők, iparosok, tisztviselők, munkások, egyszóval a középosztály tagjai, akik keserves verejtékkel megkeresett és nélkülözések árán összekupjrgatoti garasaikat, amelyek egy munkában eltöltött élet után csendes öregséget hoztak volna számukra, nemes lelkese­déssel áldozták fel a haza oltárán, teljesen sivár és bizonytalan jövőnek néznek elébe, mert a hadi­kölcsönbe lektetelt Ö3szegeik teljesen értéktelenné, úgyszólván semmivé váltak, hiszen 1 100.000aranykorona értékű hadikölcsön,ami ma papirkoronában másfélmilliárdnak felel meg, nem ér többet jelenleg négymillió koronánál. Az állam a hadikölcsönök nagyobb részét már úgyis magához váltotta. Kötelessége volna vala­mennyi eredetileg jegyzett és nosztrifikált hadi­kölcsönkötvénynek beváltása. Ezen ténykedése folytán — minden egyéb jó következménytőt elte­kintve — jelentékeny összegek kerülnének forga­lomba és a hosszú idő óta lerongyolódott tömegek vásárlásai folytán a forgalom az egész vonalon érezhetően fellendülne. A budapesti hadikölcsön-tulajdonosok már meg­indították mozgalmukat, amelyet városunk lakos­sága eddig közönnyel vett tudomásul. Jelen sorok Írója helyteleníti ezt a megmagyarázhatatlan közönyt és helyesnek tartaná, ha a szegedi hadikölcsön-tulajdonosok egy gyű­lésen szorgalmaznák a kötvények ügyének ren­dezését, Illetve a hadikölcsönök valorizációját. Es az akció Szeged városának is érdekét szol­gálná, hiszen a város az árvák pénzét is hadi­kölcsönbe fektette és igen kivánatos volna, hogy a befektetett összegeknek legalább egyrésze visz­szatérüíjön. A városnak és a lakosságnak tehát karöltve minden rendelkezésre álló eszközzel és minden erővel oda keli hatnia, hogy az állam az eredeti aranykorona-jegyzésnek bizonyos százalékát fizesse vissza a nagyobb Ö3szegü jegyzéseknél, kisebb, mondjuk 2000 aranykoronás jegyzésnél pedig természetesen többet. A hsdikölcsön ügyének ily módon való elinté­zésével megoldódnék az életbiztosítások valori­zációjának kérdése is, mert a hadikölcsönök valo­rizációjával párhuzamosan kötelezni lehetne a biz­tosító társaságokat arra, hogy az esedékessé vált életbiztosításokat valorizálva fizessék vissza. A biztosítási dijak legnagyobb részét is a közép­osztály hordja a biztosító társaságok pénztárába és azt lehet mondani, sok esetben a saját szájától kell a falatot az embernek megvonnia, csakhogy a biztosítási dijakat fizetni tudja. A nélkülözésre erőt ad azonban az a tudat, hogy a biztosítás lejárta uián a megtakarított összeget zavartalanul élvez­heti De ez a remény csak hiu ábránd, mert a biztosítási összeg időközben semmivé vált. Ugyan­akkor tehát, amikor a biztosító társaságok tulaj­donában egész uccákat kitevő paloták vannak, a szegény biztosított kispolgár, aki keserves garasait hordta ezen paloták téglái gyanánt a tátsaságok pénztárába, a legnagyobb bizonytalanságnak éa nélkülözésnek néz eiébe, a biztosító társaságok pedig a lehelő legnagyobb közönnyel nézik a csalodott kötvénytulajdonosok jogos kétségbeesését. Szerintem tehát a biztositások ügyét a hadikölcsön ügyével együtt a lehető legsürgősebben közmeg­elégedésre rendezni kell. Fenti ügyek elintézésén kivül, amelyek a forgal­mat kétségtelenül megnövelnék, egy pár szót óhaj­tok még szólni az építkezés kérdésiről is. Ami ezt a több szempontbői eminensen fontos ügyet illeti, nagyon helyes és üdvös volna, ha városunk elöl­járósága a német példát követné, amely abból áll, hogy a város parcellázza el üres telkeit és a telkek telei lefizető egyéneknek nyújtson 50 éven keresz­tül törleszthetö amortizációs kölcsönt, ahogyan ilyen kölcsönöket az árviz után is folyósitott már. Az építkezés ügyének ilymódon való elősegíté­sével a váro3 egyrészt a forgalmat növelné munka­alkalmak teremtésével és igy a beteg közgazdasági élet legalább egy kis vérkeringést nyerne, másrészt előmozdítaná a város gyors fejlődését, végül pedig jelentékeny mértékben enyhitene a lakásínségen és közelebb hozna bennünket azon ideális áilapolhoz, amely a váro3 lakáspolitikájának végcéljaként lebeg szemeim előtt, hogy t. 1. a nedves, egészségtelen, bacillu3termő pince!ak$sok lakói végre emberhez méltó, egészséges otthonhoz juthassanak. Meg vagyok győződve arról, hogy lenti ügyek elintézése, illetve rendezése mindnyájunk által igen hamar érezhető enyhülést hozna a közgazdasági életbe. É3 ha talán nem is szüntetné meg teljesen a bajokat, akkor Í3 feltétlenül loglaikoznunk kell ezen lontos kérdésekkel. Hiszen természetes, hogy egy súlyos betegség után lábbadoző beteget csak lassú, gondos és szeretetteljes ápolással lehet is­mét egészségessé és életvidámmá változtatni. Aján­lom a fent kifejtetteket Szeged város intéző ténye­zőinek szives figyelmébe. H. D. ÍA sashalmi csodaasszony; ^pintektől a KORZÓ MOZIBAN szerepel. 2000 m. hullámhosszig működő valódi TELEFUNKEN GYÁRTMÁNYÚ RÁDIÓ KÉSZÜLÉK 4/2 millió kész­leten havi félmillió 16S részletre E. Schatz Magda füzöszalonja Somogyi ucca 15. 720 Telefon: 14-30 GYERHIEKRUHA­üzlet felhagyás miatt a raktáron levő összes gyer« mekruhák, kalapok, kötények, ingek stb. felflino olcsó áron eladatnak. Horváth Isfvinné, Kelemen ucca 7. 223 csakis a Mimi Fogyasztási Szövetkezetében (Kossuth Lajos sugárut 12) és a Munkásotthonban (Hétvezér ucca 9) a gondnoknál kapható. VETKEZIK, Szegediek találkozó helye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom