Délmagyarország, 1926. május (2. évfolyam, 100-124. szám)

1926-05-30 / 124. szám

1926 máfcs 80. DELMAQYARORSZAQ 3 Tömörkény Bécsben. Irta: Juhász Gyula. Bécsnek büszke vára nem csupán Mátyás bns hadát nyögtr, ahogy nemzeti imádságunkban énekeli a mi Kölcseynk, hanem a magyar baka is sokszor nyögött és káromkodott a bécsi kaszárnyákban, mialatt vezérlő nagyjaink fátyolt borítottak a múltra és behódoltak a habsburgl uralomnak. Magyar emlékek és magyar nevezetességek után kutatva Bécsben, természetesen legközelebb voltak szivemhez és érdeklődésemhez azok a nyomok, amelyek Tömörkény István felé vezettek. Hiszen megnéztem én a magyar gárdapalotát is, a híres johann Berthold Fischer von Erlsch barokk remekét, ahol Bessenyei és testőrző társai virrasztottak mécses mellett, könyvek és irások fölött a szép királynő idejében, hiszen megkerestem én azt a baljós öreg intézetet is Döblingben, ahol a legnagyobb magyar a föltámadás hajnalán életét kioltotta, hiszen baszkén szemléltem a Naturhistorísches Maseum legnagyobb meteorkövét, amely magyar földön esett le a csillagos égből, de azért, amit szinte atyafiságos érdeklődéssel kutattam, az Tömörkény nevével fflggött össze. Mert tudnivaló, bogy a szegedi nép nsgy írója fiatal katona korában a császárvárosba is elkerfilt és talán itt töltötte angyalbőrben legderQsebb és legtarkább napjait. Sarajevőból jött föl a bandával Bécsbe, de nem egyenes uton, hanem szinte hihetetlen kerülővel, Krassó Siörényen, Csanádon, Aradon, Biharon keresztül. No de végre mégis csak fölértek a Szent István templom kétfejű sasos tornya alá a szegedi legények és Tömörkény beszállásolta magát a Stiftkasernébe, ebbe a hatalmas és komor császári és királyi babilonba, nem messze a Mariahillerstrsssetől. Első utaim egyike ide vitt, kegyelettel néztem ódon bagolyvárát egy eltOnt monarkiának és egyik kirepítő lészkét az ifjú Tömörkény álmainak. Pár szál virágot helyeztem el a kapualjba, egy légi katonára gondolva, aki innen indult el meghódítani a sziveket és elméket. Már azt a magyar vendéglőt nem találtam a Burgszinház mellett, amelyről mint jó magyar helyről emlékezik meg Tömörkény. Nagy Terka vendéglője volt ez, „mind csak magyar ember járt bele: testőiötr, katonák, iparosok, a szinház rmgyar gépészei, a szegedi Prófétában bizonyosan több német szó hallatszik, mint a bécsi Nagy Terkártál, mert onnan a német embert egyszerűen kinézte a sok katona." Hát ez már nincsen sehol, de aiért, amikor például a Leopoldstadt köveit koptattam, valehogy ugy éreztem, hogy velem balleg (mert ugy szép a legény, ha ballag) egy hajdani fiatal katonagyerek, aki a Mlrclik enyelgéseit hallgatta a csöndesebb és kiesöbb uccák egyszerű heurigéíben, pohár bor mellett és akit egyszer egy igaz szivü Mircli megvédett az ellenséges bajonétok támadása ellen. Tömörkény Bécsből egy alkalommal a határszéli Bruckba rukkolt nagygyakorlatra, egy másik alkalommal pedig Bécsújhelybe küldték puskaporos magezint őrizni. De, ugylátszik, hamarosan megette mind a kenyeret, amit részére ily külömböző vidékeken szőrlak szét mennybeli ^hatalmak, az öreg Mikes igéi szerint és egy szép nspon .sikoltozva ment sz vason az bagony" Szegedre, a szőke vizecske mellé vissza megint. Nagyon megszerette ez a Tömörkény István Bécs város — népét, a kedves, kedélyes, szelíd és vidám bécsi népet és katonakora legszebb bécsi napjainak számos rajzában állit maradandó, meleg emléket a legnagyobb szegedi népies Író. De ha gyér nyomai vannak is ma már ennek a bécsi tartózkodásnak, annál gyakoribb és örvendetesebb jeleit találtam annak a kultusznak, amely csak mostanában kezdődik igazában és amely Tömörkénynek, a magyar népies próza Arany Jánosának szellemét és müveit keresi, vigasztalásul és gyönyörűségül. Pick Móric földink erlaai könyvtárában bizony a főhelyen sorakoznak Tömörkény összes müvei (bár sok szegedi könyvespolcról el lehetne ezt mondani) és ö jelentette nekem, hogy Neumann professzor, a magyar származású jeles nőorvos állandóan Tömörkényt olvassa, ha magyar levegőt és magyar lelket, magyar szót és magyaCszivet akar. Hatvani Lajostól, Ady Endre leglelkesebb propagátorától hallottam, hogy Kari Kraus, a Fackel hires szerkesztője, aki nem kiméi se élőket, se halottakat, az ólomkatonáról szóló remekbe készült Tömörkény-novellát felolvasó estéinek műsorán tartja és a nagy Gogol misztikusan reális rajzaival tartja egyenrangúnak a Jegenyék alatt írójának magyar alföldi ábrázolását. A nsgy Tolstoj is í belevette egyetemes érdekű naplójába Tömörkény egyik Írását, valőszinüleg Makoviczky Dusán, a • -%tm "US. '-SIC. '-alfa. H. Sím -Ifc. -Tlfc Rózsahegyről való magyar titkára és orvosa hívta fel a nagy és szent muzsik figyelmét szegedi szellemi rokonára. Tömörkényt eddig is sikerrel fordították különféle nyelvekre, most Gáspár Endre, a kiváló esztétikus, Ady Endre angol tolmácsolója és Walt Whitman magyar átültetője fogja ismertetni és németül és angolul megszólaltatni Tömörkényt, akit a magyar géniusz egyik legegyénibb és legigazabb kifejezőjének tekint. Most már csak az kell, hogy itten Szegeden is éljen és viruljon tovább és mindinkább Tömörkény knltnsza, amely ennek a nagy és szép városnak kell, hogy ne csupán erkölcsi kötelessége, de szívbeli ügye is legyen l •mit ic tu "Sfa ifc.i Junius folyamán megalakul az uj kamara. A szegedi kereskedelmi és iparkamarai kerületben a kereskedelemügyi miniszter által elrendelt választások — mint ismeretes — már mindenütt befejeződtek. A választások mindenütt szabályszerűen folytak le és csupán Makin felebbezték meg a választást. Az igyes választási biiottságok a választási rendelet értelmében irataikat a kamarai kerület székhelyén működő központi bizottsághoz küldték be, amely asokat felülvizsgálat végett a kereskedelemügyi miniszterhez terjesztette fel. Ha a minisztertől a helybenhagyásra vonatkozó leirat megérkezik, dr. Somogyi Siilveszter összehivja az n] kamara első gyűlését, amely az einökflt és két alelnököt megválasztja. As elnökválasztás jegyzőkönyve megerősítés végett ismét felterjesztendő a kereskedelemügyi mintatérhez, kinek jóváhagyása után ismét a központi bizottság elnöke ugy a régi, mint az uj kamarai tagokat, úgynevezett kOzOs végűlésre hivja meg. Ez az ülés formailag is kimondja a régi kamara megszűnését és az uj kamara megalakulását. Uána nyomban az uj kamara megtarthatja első érdemleges ülését is. A terminusok figyelembevétele mellett arra lehet számítani, hogy as uj kamara még junius folyamán megalakulhat. polgármester, mint a központi bizottság elnOke, „Nem az irodalom és a művészet a kultura alapja, hanem a — fizika." Pfeiffsr professzor értekezése az egyetem évzáró ünnepélyén. A szegedi ,Ferenc Jőzsif Tudományegyetem szombaton tartotta meg igen szépszámú kflsönség előtt évzáró ünnepélyét, amily hagyományos keretek között folyt le, Dr. Rlesz Frigyes ezidei rektor tizenegy órakor nyitottá meg as ünnepi közgyűlést. Elmondotta a magyar Hiizekegyet, majd megnyitó beszédében megemlékezett arról, bogy — mint ötvennéfy év óta mindig — az idén is az egyelem alapításának évfordulóján tartják meg az évzáró közgyűlést. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg Ferenc József királyról, aki a törvényhozás utólagos jóváhagyásával Ötvennégy évvel ezelőtt alapította meg királyi szóval a kolozsvári egyetemet, amely bálája jeléül címébe foglalta az elhunyt uralkodó nevét. — Ez a dátum majdnem Összeesik egy másik, az egyetem történetében nsgyon fontos je* lentősigű dátummal, az egyitm elvitelinek évfordulójával. Törhetetlen hittel *árjuk azonban a feltámadás napját, dt ne beszéljünk sokat róla, hanem mindig gondoljunk rá és mindig dolgozzunk érte. A riklor felkérte ezután a rektort adó kar dékánját, dr. Pfeijfer Péter professzori, iz egyelem gyakoriali fisika tanárát, hogy bsgyománfos ssokás szsrint tartsa meg előadását. Pfeiffer professzor a fizikának a többi tudományokhoz való viszonyáról és as emberi kuliméra való hatásáról tartott előadást. Kifejtette, hogy az emberi kulfnra kifejlődését két igen fontos indító ok mozdította elő leginkább: az egyik az emberiségnek a kényelmes életre való törekvése, a másik pedig e megismerésre valé törekvés. A technika minden vívmánya, a gőzgép, a vasút, az elektromosság az első célt szolgálja, az emberisig kényelmét. A megismerés nem egészen azonos az emberi kíváncsisággal, hanem valami haialmas ösztön, mely arra sarkalja as embert, bogy megismerje mindazt, ami az érzékeire hat és mtgismerje azokat az okokat, amelyek a teremtés koronájává tették az embert. A megismerés liláin szomja vezetett a tudományokhoz és ezt a szomjúságot csakis a tudományok olthatják el. Ezután a fizikának a többi tudományokkal való kapcsolatáról beszélt és kifejtette, bogy tulajdonképen minden tudomány alapja is legfontosabb segítő eszkize a fizika. A technika nem más, mint alk&lmazott fizika és a fizika az emberi civilizáció legtermékenyebb talaja. — Nálunk, Magyarországon — snondoüs —, ba kuliuráról van szó, akkor száz ember kOzűl kiiencvenfcét as Irodalomra, a festészetre, a költészetre is a képzőmüviszeire gondol, legfeljebb keltőnek jut eszébe a technika. Pedig, ha a huszadik század kultúrájából kivesszük a gőzgépet, az elektromosságot, a rddlit, a repülőgépet, ami megmarad, nem kű önbözík semmivel sem az ókor kultúrájától, amikor Irtok olyan szép verseket is festettek olyan szip képeket, mint manapság. Nem a költészet, az irodalom, a művészet a kultura alapja és koronája, banem a fizikai és technikát laboratórium. Ha népűnk a nemzet létét biztosítani akarja, ezen a téren kell belekapcsolódni a világ kuüurközösségébe. Az évzáró közgyűlés éljenzéssel és tapssal honorálta az élvezetes előadást. A rektor felhívására ezután a karok dékánjai ismertették a különböző tudományos kérdésekre kiirt pályázatok eredményét. Feltűnő voll, hogy az ötszázezer koronás és egymillió koronás pályadijakért nagyon kevesen kellek az egyetemi hallgatók közül arra a nemes versenyre, amely régebben mindig lüktető és termékeny tudományos életet jelentett az egyetemeken. Most egy-egy pátyalitelre legfeljebb egy-egy hallgató nyújtotta be pályázatát. A pályadíjnyertes versenyzőket a közönség megéljenezte, amikor a rektor átnyújtotta nekik a borítékba zárt jutalmat. A pályadijak kiosztása ntán a rektor záró* beszédet tartott. Kijelentette, hogy az egyetem legfontosabb feladata a tudományos gondolkozásra való nevelét, mert az egyetem nem diplomagyár, hanem a jOvő gondolkodóinak az iskolája. A professzor csak uimutafó. Éppen ezéri as államnak és a társadalomnak talán még erején felöl is támogatnia kell az egyetemet és az ifjúságnak ezt a támogatást fokozott munkával kell meghálálnia. Ezzel az egyetem évzáró ünnepélye véget ért. Junius Bék^ffv lés 2 JOLW ' JILm. ' M. ML . y kabarétársulata este 9-kor a Belvárosi Moziban. Elsőrendű kárpitosmunkákat előnyös árban vállal könnyű fizetési feltételekkel Wiriter, Osztrovszky ucca 3. sz. Teletonhivó 7 —3S. 413