Délmagyarország, 1926. május (2. évfolyam, 100-124. szám)

1926-05-21 / 115. szám

Ura -mm terona. ... mH- »•«»>»»-*. i, Vetefea ÍM StaMfeHntt, :<walMM«fV*f 4* wwyfeifla; Aradi ucca 8. faltlen |SÍ, n/xa*-, nm Staémiiini i »*« KM«auu» 14 ** 1926 május 21, PÉNTEK flöüretfal iraki F.gj Mnapra helyben 40.000 kor, Badapealen te »I'1ökBB 45.000 kor. Égje* SÍ ám ári hétkCraap Z10Q kot. *t í*nestn»p KXK korona. II. évfolyam, 115, síim Kőtáblák. A magyar sajtó sirafnivalóin tragikus külpolitikai tájékozatlanságára vall az a némaság, amivel megtagadta érdekeltségét a parlamentté •leléptetett belgrádi kaszárnya egyik minapi eseményével. Ez az eset a Jugoszláv pártpolitika tzempon jából is alárendeli Jelentősége incidens, de Magyarország és a megvár Jövő szempontjából a Jugoszláv átlaüslalulás óta ennél fontosabb, ennél messzekibatébb esemény még nem törtért. Az történt ugyanis, bogy a Jugoszláviai radikális párt parlamenti klubjából egykét délszerbiai képviselő a vátianal fogva kilökte a zombori képviselőt: Lalosevícs János'. As incidens Jelentőségének felismeréséhez szflkséges tudni, hogy a radikális part m«t Jugoszlávia legnagyobb s kormányon levő pártja, az egyetlen szerbiai iirténeii párt, Lalosevics Jtaos pedig elnöke volt annak a nagygyűlésnek, amelyik 1918 december 2 lkán Uj vidéken a BCakának es Bánátnak Magyarországtól való elszakadását is Szerbiával való egyesítéséi kimondotta. Lalosevicset a •jugoszláv közvélemény" ugy tekintene eddig, mint a honalapítók egyikét, szavának olyan súlya, elhatározásának olyan tekintélye volt, mint valamikor a VOJAÍCS Istvánénak s most Pasic* délszerbiai testőrei a Bácska és Binát csatlakozásának proklamálőját — a szó szoros értelmében kirúgták a kormányzópártból. Ha volna aktiv magyar külpolitika, ehhez az sinciden*a-h<z főzne programját s ba volna aktiv, de néma magyar irredenta, most a fel' fénylő világosság mellttt tévedés és iflutiók nélkül láthamá meg felvállalandó és teljesítendő kötelességeit. Mert Pasiciék n«m Laiosevtcs Jánost rúgták ki a párjukból, hanem a Bácskát s a Bánát hozzájuk szakadt darabjat s azt az európai kuliurában neveíkedett véget, melyet a Duna örökre elválasztva tart tőlük. Otvastuk a magyar lapokat, melyek csak ugy lihegnek a trianoni bosszúért, melyeknek minden sora félreveri a nagyfa* rangot, — milyen pompás készültséggel, milyen hajlékony alkalmazkodó képességei, milyen nagytzerü tájékozatlansággal sietnek a világtörténelem egykorú eseményeidéi igazolni a maguk elfogult, kicsinyes politikáját. Az angol sztrájkból mindegyik lap a pártállásának megfelelő tanulságot sajtóit ki. Piisudski alig indult el, a magyar lapok már elkönyvelték akcióját a maguk kicsi számvetéseiben bizonyítékul és igazolásuk Ds ki törődik azzal, ki gondol arra, hogy mi történik körűlö<tönk, mi megy végbe Csehszlovákiában, Romániában, az S. H S. királyságban, mi történik velünk. Kit érdekel az, nogyan küzködnek, veieJtúktzntM, áldoznak véreink az idegen impériumok alatt, megnehezedett sorsuk milyen u) istenpróbák elé árija a világtörténelem kisebbségi sorsba tört első imgyar nemzedékét? Ki tötődik azzal, hogy melyik szavunk vérzí fel újra be ntm gyógyuló sebeiket, melyik meggondolatlan cse.ekedetün* (ornyosit uj akadályokat meg-megroggyanó libuk előtt? El kellene takarni orr dinkát a szégyentől, to arra gcndo'ur*, kik beszélnek s ja], kik cselekedtek a megyu irredenta nevében. Az egyik a magyar irrtdanfa hivatalos irányilója volt — lehet-e küipoii>ikai koncepció, mely nem erre irányul? — s ősikor a magyar irredenta nem tudta visszaszerezni Erdélyt s Eidéliyel az erdélyi birtokot, elutazott Buksié*.be s a Trianon utáni magyar koiöfyminisztérből román alatt vató íttsv. A másik pénzt bautiaif, hogy visszás* erezz* a Felvidéket. De na törtérseíesen nem a Felvidéken, h*?em Erdélyben vált volna tá negyvenezer katasztrális holdas birtok, váljon akkor is a Felvidéket t*rtoita volna lepísősotbsH viRszasmzendönek ? A harmadik kijelenti, ho«y magyar lapot kellet jalapitaoiok az eisaahitoti te? ületen. Et a ki iientés elég arra, hogy valemennyí kuebbgégi magyar lap ellen újra fellángoljon a mindig parázsló gyflölet irgalmatlan ödüzéir. Hisxen ezzel a kijelentéssel tálcán nyújtottak át nekik a bilincset a magyar sajtó elnémitáiira. Padig ba ax itthoni ttuhaf-magyar lapoknak s a kisebbségi magyar sajtónak küzdelmét össze akarjuk mérni, akkor as egyiket a nyugalmazott hadtestparancsnok háza előtt feledett aitbakhoz hasonlíthatjuk, a másik pedif — a Dobrdo hőse. Itt is, ott is a végeken dirabokra szakadozik az az érzelmi közösség, raetyet cemzetfentartó erfvé szerettek votna emelni as u| államalkod* Nekünk most egyetlen kötelességünk volna: szélesíteni a repedéseket, visszafordítani a tekinteteket s — ezt Apponyi Albert mondta — kívánatosabbá tenni itt az életet, mint amilyenben o*t résiflk van. Ez a belpolitika lence a legaktívabb s legeredményesebb külpolitika. S minden esemény, me y az uj ha'árokon tul, de a réji határokon belül töriénik, ennek az igazi, enne's az egyetlen magyar irredentának megvalósulását sürgeti. Mert a magyar végzet útját nem azok a kőtáblák jelzik, melyekre a hamisfrank kliséit rajzolták fe*, hanem azot a kőtáblák, melyekre a történelem irta fal tanulságai*. fc mmm0*mm*mm*mm0*m*mm0*m*0¥n nxtmmmmmmt* immoMotetovtinmvmMmmaemimonM********* II levegSbe repült a weriheimi lőporgyár. (Budapesti tudósaink telefonfeientése) Wírtbeimből jelentik: Csütörtökön a Wertheim melletti lőporgyár a levegőb* repüli. Az áldozatok siámás még nem tudják, de azt hiszik, hogy a romok alatt 20 hol test fekszik. Hirmi:cegy sebesölte! kérhazba szállítottak, köaüök bárom Sztrsoht főügyész elmondta a vádbesxédst. Hosszasan fejtegette, bogy a kormány semmiről sem ludott — Baross Gábor elájult, amikor meghallotta, hogy vtle szemben súlyosbította a vádat —- Wind?schgrse<z volt a szervező, a többiek csak ssgédkeitek. — Nádosy felelőssége súlyon, meri őrá támaszkodott az egész akció. „Hazafiság és pénzhamisítás: egymást kizáró fogalom." eltávoztam volna az intiBndapest, május 20. Töreky elnök a frankügy csütönoíi tárgyalását c?ak féltizenegy óra felé nyitotta meg, mert a bíróság előbb határozott a sxeidán előterjesztett biioryitáskiegésritési indítványok tárgyában. A biróság elrendelte Szontagh Tintás és Gyöngyössy Béla kihallgatását, néhány irat felolvasásai, egyeneköen elutasította az indit ványokat. Valamennyi védő semmisig! okot jelentett be. A? elnök most felállítja Wlrdischgraetzet és még néhány pótkérdést intéz hozzá. — Ez az akció be van fejezve, nem készültünk ujabb frankok kibocsátására — mondja —, de remélem, akadnak majd emberek... Az elnök: Méltóztassék ilyen nyilatkozatoktól íartóxkodni. A heiceg e*után elmondja még, hogy az akciót nem is tehetett volna folytatni, hiszen a gépeket megsemmisítették. — Mityen alapon mondotta ön a tárgyalás elején — kérdi ezután ai elnök —, hogy a Térké pészett Intézet, mint olyan, bekapcsolódott a frankhamisításba ? — At intézet bekapcsolódásához nekem semmi közöm — válaszolja Windischgraetz —, felvilágosítást erre vonatkozótag nem is igen tudok. En ugy fogtam fel az egészet, hogy a Térképészeti Intézetnek azon részei amelyekre a frankgyártást építettük, kapcsolódnak bele az akcióba. Az elnök: Azt tehát nem is tudja, hogy az intézet hogyan engedte át egyes résüeit, illetve azokat ki engedte át az akció részére? — Nem, ezt nem tudom. — Tervbe volt véve, hogy a hamiafrrnkok terjesztéséből befolyt összeget a Postatakarékpénz tárnál fizetik be? — Igen, folyószámlára kellett volna ezeket az összegeket befizetnünk. Az elnök: A forgalombahozatallal megbízott fiatalemberek igazolására állítólag széttéptek egy névjegyet. Ennek egyik fele az illetőnél maradt, másik fele máshoz került. A berlini kövességen kellett állítólag ezeknek találkozniok és ott a széttépett névjegyet összeilleszteniük. — Ezt a tervet — feleji Windischgraetz herceg — Jankovichtól tudom. O, kérem, személyesen volt ismerős a magyar követségeken. Természetesen ehhez az igazotési ügyhöz a berlini követségnek semmi köze. Nódosy Imrét kérdezi most az elnök, van e tudomása arról, hogy ezen akción tul még szándéKoztak hamlsfrankotiat készíteni? — Nem szándékoztunk semmit, — feleli Nídosy. — Nem hattottam erről, — mondja BETÖM Gábor. — Ha mfgegyszer hasonlóval jöttek volna — feleli Gerő — megtagadtam volna a részvételt. vagy pedig egyszerűen zettöl. Haits azt adja elő, hogy Gerő nem szolgálati nton kapott parancsot arra, hogy a frankhamisításban résztvegyen. Gerő: Ha nem szolgálati uton kaptam volna parancsot, hogyan lehetséges, hogy én állítólag szabaásógon voltam, bár a szabadság jegyzékben, amit tisztelettel becsatolok, nem szerepelek ? Az elnök H?ltsot és Gerőt szembesiti. Hatts igen energikusan szemébe mondja Gerönek előbbi vallomásat. Gerő Is megmarad álláspontja mellett. E/u án felmutatják a bűnjeleket. Méhes biró leteszi az asztalra a spárgával átkötött kopott kis barna bőr utazótáskát. — Ez volt az, amiben a frankokat hordták ? — kérdi az elnök. Windischgraetz: Dehogy kérem, ehhez képest az valóságos koffer volr. Azután Szontagh Tamásf, a TESs elnökét hallgatják ki, aki elmondja, hogy hogyan kerültek a frankok a Nemzeti Szövetségbe. Baross szólt erről az ő jelenlétében Sxötíseynek. Szörtsey — bár nem nagyon tetszett neki a dolog — hajlandó volt elhelyezni a ládát. Arról nem hallott, hogy a Szövetségben szortíroztak volna. Barossnak ar. volt a célja, hogy megsemmisítse a hamisítványokat. Gyöngyössy Béla, a TESz titkára elmondja, hogy Barosa meg akarta semmisíteni a frankokat. Amikor az ügy kipattant, megjelent a rendőrségen, de Baross felszólította, hogy ne tegyen vallomást. Szörtsey kijelenti, hogy most nem kíván nyilatkozni az ügyről. Baross: Mirden ugy történt, ahogy a tanu va«otta. Az elnfik ezután felolvastatja Olchváry Ödön hamburgi Ítéletét Ezután feláll a térképészeti egyik alkalmazottja és kéri, hogy szerezzék be a Térképészeit Intézetnél megtartott titkos értekezleten felolvasott bizalmas parancsot. Ebből ki fog derülni, hogy milyen utasítást adtak. N£hány Irat ismertetése után Windischgraetz feláll hogy fontos nyilatkozatot kiván tenni. — Most jutott tudomásomra, hogy tepnap egy állítólag Kcastantinápolyba igyekvő küldöncnél a nátyísfSMi repü'őtéren egy levelet talállak, amely Mészároshoz lett volna címezve. Ens vonctfeozőlag tzükségesiíek tartom kijelenteni, hogy a Mészároshoz intézett pár Sorom nem az