Délmagyarország, 1926. május (2. évfolyam, 100-124. szám)

1926-05-21 / 115. szám

s OKLMAQTARORSZA® ir^tf május 21 utóbbi idöbót való, hanem való még letartóztatásom, illetőleg a szigora őrizetbevételem idejéből. Én szükségesnek láttam már akkor, hogy Mészároshoz forduljak, aki az én ré szemre igen fontos dolgokról tud, amelyek az ügy lényegére vonatkoznak. — Előre láttam azt is, hogy én az elkövetkező főtárgyalás során kénytelen leszek számtalan ízben Mészárosra hivatkozni. Minthogy az a szokásom, hogy kijelentéseimet ugy teszem meg, hogy azokat huszonnégy órán belül igazolni is tudom és minthogy Mészárosra valóban számtalan esetben hivatkoztam, az ő tudomására vonatkozólag számtalan kijelentést tettem, állandóan próbálkoztam Mészárossal összeköttetésbe lépni. Utasitást adtam, hogy pár soromat, amelyen, egyéb nincs, mint hogy Mészárost felszólítottam, hogy nyilatkozzon, Mészáros kezeihez Juttassák. Meglepetéssel olvastam, hogy ez a pár sorom a franciák hireivel, értesítéseivel valamilyen összeköttetésbe hozatott. A főügyész áll most fel és elmondja a Bulissaügyet. Buüasát — mondja — bűncselekmény terheli és ezért tartóztatták fel. Ez meg is történt, elvették tőle iratait, megtalálták azt a levelet, amelyet Windischgraetz intézett Törökországba Mészároshoz. Teljesen jogos volt a feltevés, hogy Windischgraetz a levelet jogtalan uton csempészte ki a fogházból. Windischgraetz levelét lefoglalta a vizsgálóbíró és ezt most bátor vagyok átnyújtani a királyi törvényszéknek. Auer Pál, a franciák jogi képviselője áll fel. — Ami a Bulissa- ügyet i letl — mondja —, én szabad polgár, szabad ügyvéd vagyok, azzal levelezek, akivel nekem tetszik. Körülbelül tiz nappal ezelőtt dr. Bulissa Károly felkeresett, hogy Mészáros Gyula Konstantinápolyban bujkál, nem mer vallomást ter.nl, mert fél, hogy a franciák utaznak rája és kérdezi, hajlanüók-e elállni a franciák Mészáros üldözésétől ? — Erre én kijelentettem, hogy a franciák személy szerint senkire sem utaznak, különben is hivatalból üldözendő bűncselekmény terheli Mészárost, kiadatásának szorgalmazásától sem tekinthetnek el a franciák, de a francia bank nem támaszt ellene kárigényt, ha beismerő vallomást tesz Mészáros Qyula. — A B?nque de Francé különben értesítette a Konstantinápolyban tartózkodó Doucefot, hogyha Mészáros megtagadná a vallomást, értesse meg vele, hogy beismerése csak enyhithetl sorsát. Dr. Bulissa kért engem, adjak névjegyet Doucethoz. Ezt meg is tettem, mert különben Doucet nem áll vele szóba. Hogy Mészáros Gyula mit tud, arról Bulíssával ég? szót sem beszéltem. Dr. Telek György: Nem tudom megállapítani, hogy a főügyész ur ennek az ügynek a?. idehoz?<talával mit akart elérni, mert az, amit az ügyről előadott, nem tartozik az ügyhöz ... Az elnök: Inditványt méltóztassék tenni. Dr. Telek: De indítványomat két mondatban meg akarom indokolni. — Nem szükséges — mondja az elnök. — Csak annyit akartam mondani, hogy ide csak Mészáros kihallgatása tartozik, méltóztassék kikapcsolni, hogy Bulissa Károly ügyvéd hogyan és milyen módon keresett védencével érintkezést. Töreky elnök: A törvényszéknek az az álláspontja, hogy minden Intézkedés szükségtelen. A vádbeszéd. Délután egynegyed ötkor Sztrache ? főügyész hozzákezdett rendkivül terjedelmes vád beszédének elmondásához. — Magyarországnak a bolsevizmus szégyenteljes korszakán kellett áiesnie, koldusbotra futnia és ennek a szerencséden frankügynek keltett jönnie, bogy a világ figyelme felénk forduljon — kezdte beszédét. — Ebben a frankügy' ben nem volt köszönet. Megdöbbene kell tapasztalnunk, bogy a világ milyen könnyelműen 4s könnyen ítél, bogy azt a csekély jóindulatot, amelyet sikerült elérnünk és amelyre ennek a szerencsétlen nemzetnek annyira szüksége van, tegnapról mára elvesztettük. Sárral dobálnék mindenünnen éi mindenkit az európai sajtó legnagyobb része ezt az ügyet a nemzet ügyének állította be és amikor itélt a bűnösöktől, Ítélt magáról a neműiről is. — Ezt as ügyet politikai üggyé avatták. Ezt az ügyet, amely körül csendnek kellene honolnia, idő előtt a politikai küzdőtérre bnreolták, ennek az leit a következménye, bogy a gyűlölködés szenvedélyes barca, szélsőséges, e fogad* hatatlan itéletekbsz vezetett, amelyek megbélyegezték magái a közvé eményt is. Hallottunk olyan véleményeket, hogy nem itt kell keresni a bűnötöket, hanem a kormányban. Hogy sehol sem kell kereini öket, mert hiszen hazafias felbuzdulásról van szó. Ezekben a szélsőséges felfogásokban van egy csomó pártpolitikai, világnézeti elfogultság, csak egyetlenegy hiányzik belőlük, az igazság keresése. A magyar biróság pedig csak ast keresi. A magyar biróság munkája mladen gyanún felül áll, szeme csak egy célpont felé néz és annak eléréiére törekszik, csak a törvényt tartva kezében, az igazságérzetére és lelkiismeretére hallgatva a célpontot, az igazságot el is fogja érni. Állítja ezután, bogy Magyarország fólite it boldogsága idején ez a bűncselekmény nem születhetett volna meg. Es a bűncselekmény a mi nemzeti szerencsétlenségünk egyenes leszármazottja. Az a boldog nemzet, amely örök napsugárban él, nem tudja elképzelni, milyen élete lehet annak a másiknak, amely nem örül és nem mosolyog, amely önhibáján kivül zuhan bele a sötét mélységbe, onnan még a csillagos eget sem lálhalja. — A hazán segiteniakarás szándékát, a hazafias célt itt megtaláljuk majdnem valamennyi vádlott védekezésében. Ezzel szemben sokan voltak és vannak ma is, akik azt mondják, hogy nincs itt hazafias cél, hanem hazug célért, rut egyéni önző érdekek biztosítására történt minden. Különösen Windischgraetz Lajost álliiják oda, akinek könnyelműsége, pazarlása, kártyaszenvedélye, eladósodottsága egye* nesen predesztinálják arra, hogy őnála csak anyagi érdekek lehettek a mozgató momentumok. De vájjon mondható-e abszolút önzetlennek az, aki a maga sárospataki uradalmáról a haza oltárára tesz mindent, mert hiszen beismerje, hogy az volt a célja, bogy a pénzhamisítás révén fedezi azt, amit ebbe az üzletbe befektetett. Ez nem igát hazafiasság. — Aki hazafiságból a hazán segiteni akar, idegen zsebek, vagy idegen emberek megkárosításával, az ilyen hazafiságból nem kérünk. Annak dacári, bogy én ezt elismerem, mégis kénytelen vagyok eüsacrni, hosy nem lehetnek az in kezemben bltonyiiikok, amelyek alapján azt mondhatnám, hogy Wlndlschgraetzet a tóját önző anyagi irdtkei vezették. A hazafias cél a bűncselekményt nem mentL Hazafiság is pinthamisltás egymást kizáró fogalom; pénxhmtstlás, mint hazafias cselekedet, a hazafiság ptofanizáiáta, a hazafiságnak sarkaiból vali kiforgatása. A vádlottaknak legnagyobb bűne az, hogy semmit nem fontoltak meg. Nem akadt a társtságban senki, aki ennek a siralmas, ostoba tervnek szörnyű következményeit eléjük tárta volna. Rut bálá.lanság kell ahhoz, hogy éppen Hollandiát válasszák a torgalombshoiÉtal helyéül, amely velünk és gyermekeinkkel szemben annyi szivjóságot mutatóit, amiért tőlünk örök köszönet és hála )ár. Az egész akcióban a legszégyenteljesebb az, bogy Idegen emberek piaze is megkárosítása utján akarták előteremteni azt, amivel a haza sorsán segítsenek. — Büntetőjogi jelentőség ssempontjából a vádlottak nem egyforma elbírálás alá esnek, a szervező fejt kétségtelenül Wlndlsekgtaelz voll. At eszmél más adti, hiszen ő sem tagadja Nem tudni pontosan, de valószínű, bogy MéNem merték volna feltételezni, szároi Qyula, hatással voltak még rá Schnltze és még más ismeretlenek. Wlndltchgraetz volt a szervező, az estközök beszerzője Ribt. Jankovich, Nádosy csak segidkeztek neki. Megállapítható, hogy az égisz akció könnyelmű is hihetetlen gondatlanul volt kezelve. Es bebizonyosodott a főtárgyalás során is az egyes vallomásokból. Megállapítható, hogy a vedelő smepet Windischgraetz felületesen, gondatlanul és rosszul játszotta meg. A tárgyalás ideje alatt a hallgatás köpenyébe burkolódzik, de ez a hallgatás nem az a komoly, bölcs haligatif. Beszéltek helyette a titoktartó titkár, aki háromféle vallomásában háromféieképea adta elő a dolgokat, határozatlanul, teljesen értelmetlenül es ellentmondóan. Beszéltek helyette Sigray és Mikes püspöfr, akiknek vallomása csupán hallomáson alapul. Sigray vallomása a Wjndiíchgraetztől veit értesülés, Mikes vallomása nem irdemel komolyabb teklnieibevételt. A néma herceg helyett buszéit Friedrich ii, akinek vallomáss leglényegesebb része az a salvus conduclus, amellyel a frankhamisításra Bethlen miniszterelnök jogot adolt. Est a salvus conduciust már itt a főtárgyaláson megcáfolták és különféleképen vallottak ebben az ügyben Hir Qyörggyel együtt, aki a ssokoiűgyre vonatkoztatta est. Hir György is Pallavicini vallomása valóilantág. MegdUapitlatott, hogy Hir György nem beszilheteit a miniszterelnökkel ebben az ügyben. — Ha volna salvus conductus, az itt feküdne a törvényszék asztalán. A kirdis a legteljesebb tisztázást nyerte annyira, hogy Magyarországon jóhiszemű magyar ember nincs, aki mát vileminyen volna, mint in. Hivatkozom elsősorban Nddosy vallomására, aki a nyomozás során az első naptól kezdve mindmáig, ha kelleti mindennap folyton és folyton kijelentette, bogy a kormány elnökének s a kormány egyetlen tagjának erről a hamitiiásról soha semmiféle tudomása nem voit. — Hivatkozom továbbá Szörtseyre, Prónayra és Andor Endrére. A miniszterelnök nem tudott a dologról és amikor megtudta, utasította Nádosyt, hogy akadályozza meg. Ezután igen részletesen fejtegeti, hogy a kormány semmit sem tudott az egészről, a vádlottak vallomását sorakoztatja fel, amelyek bizonyítják, bogy a kormány semmit sem tudott. Hivatkozott a föűgyász arra, hogy Bethlen eskü alall vallotta, hogy nem tudott a dologról, ez pedig megfelelő bitonylték. Amikor ezeket elmondja, emelt hangon igy sxól a főügyész: — Mindezek alapján hangosan hirdetem e helyről, hogy az ax állilás, hogy Bethlen István gróf az egész frankügyről kezdettőt végig tudott volna, nem igaz. A herceg még abban a jóhiszemű iivedisbtn sem leheteti, hoty a kormánynak tudomása leheteti ax ügyről. Ezuián áttért Nádosy szerepért. Az ő aktiv szerepe a futáriiaiolványok és az útlevelek megszerzése volt. Többet nem fud véle szemben bizonyítani. Súlyosnak tartja Nádosy felelősségit, meri ő volt a háttér, amelyre támaszkodott ax egitz akcli. A tábori püspöknek is a hercegnek a neve csak gyenge pislogó mics volt Nádosy tekintélye ét at állásában rejlő fényözönnel szembea. Az 0 neve ebben az országban a legismeríebbsk közé tartoio't. hogy amiben Nádosy tmre résztvett, az tiltott cselekmény, hogy az országos főkapitány, kinek feladata minden bűncselekmény megakadályozása, a legsúlyosabb bűncselekményre, a pénzhamisításra rá ne csapna vasmarokkal, ha az nem külön elbírálás alá eső cselekmény volna. Neki hivatali állásánál fogva azt az ajánlatot, amellyel hozzája léptek, minden feltétel nélkül azonnal vissza kellett volna utasítania és megakadályozni mindent, hogy valami ne történjék. — Nádosynak látnia kellett volna, bogy mennyire sóvárog és eped ez a beteg ország a maga pangó kereskedelmében, iparában, siralmas magánháztartásában további sikerek után. És ö a kormány bizalmi embere a kormány hátamögöif mégis eszközül adta magát oda egy olyan vállalkozásnak, amely, akárhogy is fordul a szerencse kereke, csak bajhoz, rom esak akkor eszmélt fel, amikor a baj már bekövetkezett. Nem szenvedhet kétségei, hogy a bűnbánó magatartás enyhítő körülményül kell, h3gy sxoigáijon. De ez nem változtat azon a végtelen szomorú tényen, bogy az itt jelenlévő összes vádlottak közül hazája ellen a legnagyobb bűnt a hazdidshoz, katasztrófához vezet. Sajnos, Nddosy 1 ján segiteni akaró Nddosy Imre követte el