Délmagyarország, 1926. május (2. évfolyam, 100-124. szám)

1926-05-01 / 100. szám

s BBLMAQYAKOKSZAÜ 192t május t. állításainak valótlanságát. Riichl Richárd a bortermelés válságáról szól. Ezt addig, amig a trianoni szerződés fennáll, nagyon nehéz lesz megoldani. Azt kívánja, bogy a bíróságok a jövőben ne a magyar állsm nevében, hanem a magyar királyság nevében hozzák meg ítéleteiket. Utay Ernő a trianoni szerződés káros gazda­sági kővetkezmínyeiről beszél. A külföldi köz­véleményt nem érdeklik a magyar ügyek, csak ha valamilyen szenzációról van szó. Uj válasitó­Jog szükséges, hangoztatja. Kfogásoljs a bíráló­bizottság működését. A Nagyatádi mandátuna ellen beadott petíció a mai napig sincs el­intézve. Somogyi Béla a következő szónok: Meg­győződése szerint, ha a kormányt a frank­űgybS! kifolyólag megbuktatták volna, annak igen su'yos következményei lellek volna. Szabó József szólal fel ezután: A három hónap óla tartó frankhamisítás vitájára az or­szágnak semmi szüksége nem volt, a frankügy után, ugy látszik, a titkos társaságok kérdése az a vesszőparipa, amelyen egyesek lovagol­nak. Ez is felesleges szófecsérlés. Etkhardt Tibor a következő szónok: A mi­niszterelnök optimista, ha azt hiszi, bogy a ti« kos társaságok elleni akcióval megszűnnek as ország bajai. Az országos válságnak az alap­okát a háború, a forradalmakon és megcson­kításokon kivűi liberális, önző és rideg üzleti alapon álló töke hatalmasság kialakulásábm látja. Dacára, hogy agrár állam vagyunk, a mezőgazdaság érdekét az ipari érdekekkel szemben hátiérbe szorítják. Élesen lámadta az egyes trösztök politikáját. Megengedhetetlennek tarlja, hogy as ország szennyesét a külföldön kiforgassák. Niccs kifogása az ellen, bogy az emigráns-kérdést minden bosszútól mentesen, de a neszel érdekeinek figyelembevételével in* téiiék el. Ltndval István azzal a hírrel foglalkozik, hogy Bánffy Miklós gróf, volt külügyminiszter román állampolgár lett. Nam tudja, mi rejlik ennek az ügynek hátterében. Mindenesetre tartsa, hogy egy vett kiligymintszter csak axirl, hsgf birtokait megmentse, román állam­polgár lisz. Kifogásolja, bogy Lovászyt és Wellner Jakabol, feledve forradalmi magatartá­sukat, hazaengedték. A frank ügyről szólva, azt a megállapítást leszi, hogy Franciaországgal szemben minden megengedhető. Az a meg­győződése, hogy a parlamentárismui mai for­máiéban nem maradhat meg. Több fölszólaló nem lévén, sz tinik a vltdl betárta. Bud János pénzügyminiszter válaszolt ezután az elhangzott felszólalásokra. Újból ki­jelenti, hogy nem tartaná magát méltónak helyére, ha nem volna benne optimizmus. A pesszimizmus csak rombolni tud. Határozottan állítja, hogy a szanálási tervek kereteitől nem tért el. Az adikat nem fokozta, ellenkezőleg mérsékelte. A jövedelmi adót el­törölni nem lehet. A tisztviselői illetmé­nyek megjavítására szűkség volt és azt ne saj­nálja 0 iái Oisiton a tisztviselőktől, mert nyu­godt lelkiismerettel állítja, bogy a tisztviselői kar bárhol megállja helyét. Nem törekszik feleslegre, mert az a felfogása, hogy az állam ciak annyit siedjen be, ameny­nyire feltétlenül szüksége van. De bizonyos forgótöke feltétlenül kell. — Számos kifogás hangzott el a Viktória­malom szanálásn ellen. Kijelenti, hogy az or­szág hitclképsssége érdekében cselekedeti, mert külföldi köicsöneiaket legnagyobb részben épp aiokban az államokban sikerűit elhelyezni, amelyeket a Bacher-féle összeomlás érintett volna. Többen foglalkoztak s vámhitelek kér­désével. A vámbitel régóla szokásban voll, mi­vel azonban a régi rendszer nem volt meg­felelő, ezt átszervezte. Erre a célra 343 milliár­dot bocsátott rendelkezésre. Sióvátették többen az állami üzemek kérdését 8 azok bérbeadása mellett foglallak áUáat. Rámutat arra, hogy az állami üzemek egyrésze és így főként a vas­utak a legtöbb országban nem rentábilisak. Kétségtelen, hogy as államvasutaknak a tarifák mirsiklisire kelt tirekedaiik. — A forgalmi adónak a fázisrendszerre való átszervezését többen követelték. Hajlandó erre at disttrvetisre, de mindezideig nem sikerűit kielégítő megoldást találni. As elnik ezután a vitát bezárja. A Hát a költségvetési általánosságban elfogadja. At elnik napirendi Javaslatot tesz. Javasolja, hogy a legközelebbi ülést kedden délelőtt tartsák. Az fllés fél 11 órakor ért véget. Kedden megkezdődik a költségvetés részletes vitája. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A nemzetgyűlés pénteken este 10 órakor befejezte a költségvetés általános vitáját és a költség­vetést általánosságban ellogadia. Amíg a vita az ülésteremben folyt, addig a kormány tagjai­a miniszterelnöki szobában minlstierlanácsra illek isste, amelyen Stlerényl József báró is részlvett, aki a takarékossági bizottság mun­kájára vonatkozólag tett jelentést. A miniszter­tanács fél 10 kor véget ért és a kormány tagjai is az ülésterembe mentek és jelenvoliak a kölíségve'és általános vitájának a befejezésénél. A nemzetgyűlés legközelebbi ülését kedden fogja tartani és akkor kezdődik a költségvetés részlete^ vitája. A keddi ülés még 12 órás lesz, azonban már sterdán 8 irás iiisel Üst­nek a Hátnak, mert az egységes pirt pénte­ken erre vonatkozó indítványt nyújtóit be. Az ellenzék komolytalannak minősíti az egy­séges pártnak ezt az Indítványát és a keddi ülésen a 12 órás ülések fentartása melleit fog felszólalni. Hétfőn hirdetik ki az Ítéletet a Leirer-pörben Izgatott jelenetek között hallgatták ki Leirert. — Ökolicsányi ellen csak orgax­daság miatt emeltek vádat. Budapest, április 30. A Liirer-ügy pénteki főtárgyalásán Leirer Lőrincit hallgatták ki. Isten és ember előtt tiltakozik as ellen, hogy leányát ugy állítsák be, mintha Kernsztensz Tiva­dar azeretöje lett volna. Ltánya menyasszonya volt Kernsztensz Tivadarnak és csak később lett volna az eljegyzésük. Lványálól megkér­dezte, hogy kivel van összeköttetésben és Amália azt mondia, hogy ismer valami Okolt­csánytt, aki kijárta neki, hogy a villanyóra kevesebből mutasson, mini amennyit igeit. Azt állítja, hagy Ökolicsányi háromszor volt Amália lakásában. Ökolicsányi a fegyőrök közül elébe ugrik és ezeket mondja az öreg Leirernek: Alávaló hazug, ezt maga estelte ki, már tegnap is összepaklizoti a cseléd/ével. OkoUcsányi védője kárded Leirert, hegy lehetett Amáliának a vőlegénye Kernsztensz, amikor nős. Leirer bosszúsan feleli: Ezt kérdezték meg Kernsziensstöl. Ezután Soóky ügyész tartotta meg vádbeszé­dét. Okolicsányit csak orgazdasággal lehet vá­dolni, egyéb bizonyíték nincs. Bolla ellen­ben bűnrészes a rablógyilkosságban. Végűt a védőbeszédek hangzottak el, amelyek során izgult incidens játszódott le az ideges Leirer Lőrinc körűi. Az itéle et hétfőn délben hirdetik ki. x A Délmagyarország kiadóhivatala, kölcsön­könyvtár* és jegyirodája a Klauzál-téri Európa­házban van. Bejárat Aradi uccán. Laczkovics. Irta: Juhász Gyula. A Generális kaszáló mögött már lement a nap és a Gréven -huszárok egykori kapitánya as esti szürkületben olvasta tovább kedves Horatiusát. Nem is nagyon kellett az öreg betűket látnia, hi­szen elméjében volt a régi római minden sora, ki­vált az óda, amely a férfivirtust magasztalj]: Iustnm ac ienacem proposiit vlrum... Most is ez a vers dübörgött lelke mélyén, mikor hármas kopogás hallatszott szállása ajtaján. Lacz­kovics kihúzta magát, as ajtó megnyílt és belépett rajta a barát. Csontos perg&menarca, parázsló szeme világított a félhomályban. Homlokon csó­kolta a kapitányt és szó nélkül helyet foglalt a kis asztal melleit, amely ódon könyvekkel volt tele­rakva. — Erik a vetésünk — szólalt meg rövid, beszé­des hallgatás után a barát —, nyugatról kél a mi napunk, csak bátorság és türelem! A francia­országi változások meg fogják újítani ennek a földnek színét is. A testvérek száma egyre nö, a legjobb nevek állanak mellénk. Iae a lista, amely mindent megmond. Kazinczy, Verseghy, Szentjőbi Szabó, Bicsányl, literatúránk reménységei és ékes­ségei, valamennyien velünk vannak. — A poéták mindig is hívei voltak az uj dol­goknak, Cupiáitas novarum rerum. Lílkes isten­fiak, de nekem inkább kemény legények kellenek 1 — Itt van Szentmarj zy Ferenc. Itt van Hajnóczi József, lit van Sigray Jakab. — No, majd elválik a vallatásnál I Mikor csele­kedni kelti Ismerem a magyar szalma lángjSt, be gyönyörűen lobog és be gyoi3an alszik et 1 Mikor a Gréven-huszárok nevében követeltem az Auszt­riai Háztól, bogy a magyar katonát magyarul ve­zessék, akkor maüeíteii volt hét vármegye, velem tai ott miaden igaz hazait, de mikor a tagadó vá­laszt megkaptam, egyedül maradtam a követelé­semmel. En azonnal lecsatoltam a kardomat, ame­lyet az ellenség jói ismert, de a többiek, a többiek, azok szótlanul és tétlenül nyeltek egyet és szol­gáltak tovább I — A mi ügyünknek most győznie kell, kapitány uram — dörgött kipirult arccal a barát —, mert az egé3z világ velünk tart és bennünk bizik. Az emberiség ügye ez, az idö is nekünk dolgozik és ha most elalszunk, az utolsó itélet harsonája se kelti fel többé nemzetünket 1 — Most olvasom a külföldi tudósításokból, hogy Párisban a Legfőbb Lénynek tiszteletére emel oltárt a Forradalom 1 Egy uj religió ez, amely megváltja rabságából a világot és egyenlővé tesz mindeneket 1 — A legfőbb lény én előliem a magyarok istene, annyi szenti — kiáltotta Laczkovics és az asztalt döngette öklével — és én csak azért állottam be a keimetek titkos szövetségébe, mert a magyar szabadságot akarom 1 és kivívom, ha ott halok is megl — és öklével a Generális-kaszáló felé mu­tatott. — Ai ember és polgár jogairól van szó, ame­lyeket Rousseau igéje hirdetett és Mirabeauék valóra váltottak francia földön. De ezekhez a jogokhoz jussa van minden népnek és ha a zsar­nokság nem akarja megadni neki, akkor felzendü­léssei kell megszereznie 1 — mondotta a barát lelkesen és hosszan magyarázva. A társadalmi szerződésről beszélt, a szavojai vikárius vallomását adta elő. Laczkovics türelmetlenül toporzékolt végül és felcsattant a hangja: — Mindez nagyon szép és ha sikerül, amit én akarok és velem együtt minden igaz magyar, akkor majd mi nyugodtan gondolkozunk és el­mélkedünk, procul negoiiis. De most cselekedni kell, gyorsan, biztosan és huszárosán kell csele­kedni 1 Mjgint három kopogás hallatszott az ajtón, egy daliás ifjú lépett be, az is homlokon csókolta Laczkovicsoi és sugárzó arccal mondotta: — Szentmarjay vagyok I Lelkem repesett, amint hallottam, hogy vitéz kapitány urunk is velünk tartl Nem lehet az rossz ügy, nem lehet az veszett ügy, amelynek ilyen diadalmas és dicső­séges hős is a táborába szegődik 1 Laczkovics kinézett a r£c30S ablakon, a tavaszi szél pünkösdi rózsák illatát hozta a Generális­kaszáló felől és a takarodó hangját, amelyben fiatal magyar lelkek honvágya zokogott a szaba­dulás és a szerelem után. A kapitány megint kihúzta magát, peckesen végigmérte a szük szobát néhányszor, tekintetével görcsösen kapaszkodott egy nagy aranyrámás képbe, komor szobája egyetlen díszébe, amely a Gréven-huszárok egyik fergeteges rohamát ábrá­zolta és igy szólt, elnézve a szakállas barát és a csupaszképű Szentmarjay felett: — Parolát adtam, a magyar ügy számithat rám életben, halálban. Nem szeretem a konspirációt, nem nekem találták ki, de ha cselekedni kell, engem az elsők közt fogtok látni. Da ne feledjük urak, hogy a fejünkkel játszunk valamennyien! Csak a* jöjjön velünk, aki már leszámolt az éle­tével! En nagyon sokszor láttam a halált és nagyon sokszor kockára tettem a nyakamat! Meg kell mondanom: spionok ólálkodnak körülöttünk. Talán már minden késő, talán már Bécsben érte­sültek mindenről! A falaknak is fülük van ebben a világban. Mereven és hosszan nézett maga elé Laczkovics kapitány, majd hirtelen és harsányan felkacagott. — Duke et decornm est pro patria mori, — tette hozzá és mosolyogva veregette meg a szép, fiatal Szentmarjay izmos vállait —, ám azért mégis kár lenne, öcsém, ezért a szép fejéit! A Generális-kaszáló felett vérvörö3 arcával éppen felbukkant a tavaszi hold.

Next

/
Oldalképek
Tartalom