Délmagyarország, 1926. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1926-04-27 / 96. szám

í*2<5 április 28. DELMAQYARORSZAQ 3 A főispán szerint három éven belül a szegedi egyetem. A tanács táviratilag köszönt* meg az egymillió aranykorona állami járuláat. hozzá­Amikor az egyetemi küldöttség visszaérke­zett Budapestről és a polgármester nyilatkoza­tából értesült a közönség a kflldöUség|árás eredményéről, teljes joggal azt következtetbette mindenki, hogy az egyetem elhelyezése súlyos és nehezen helyrehozható defektust kapott a fővárosban. A polgármester nyilatkozata szerint ugyanis a pénzügyminiszter a küldöttség előtt olyan értelmű nyilatkozatot telt, hogy a kor­mány három éven beiül nem igen utalhatja ki azt a négymillió aranykoronái, amelyetek kiuta­lásától tette függővé a város közgyűlése a vá­rosi hozzájárulás folyósitását. Éppen ezért kel­tett most meglepetést az a távirat, amelyet a polgármester szombaton délután kapott a kul­tuszminisztertől és amely szerint a pénzügy­miniszter a népszöve'ségi főbiztos jóváhagyá­sával májusban és juniusban egymillió arany­koronát utal ki mégis az állami feleslegekhői a szegedi egyetem építkezési költségeire. A polgármester ezt a táviratot a hétfői ta­nácsülésen mutatta be és a tanács elhatározta, hogy táviratilag mond köszönetet a korraány tagjainak, a Budapesten járt egyetemi küldött ség tagjainak és a budapesti UJ Nemzedék cimü újságnak, amely — a polgármester meg állapítása szerint — erősen támogatta a város érdekelt. A kultuszminiszterhez a tanács hatá rozata alapján a polgármester a következő táv­iratot intézte : „A legőszintébb hálánk és köszönetünk tolmácsolása mellett jetentjük, hogy a gyer­mekklinika céljaira kiszemelt telek azonnal Nagymélióságod rendelkezésére bocsájíható. Adja az Isten, hogy a most megkezdett n;gy műhöz fűzött remények hazánk, városunk és a magyar kuliura javára megvalósuljanak." A többi távirat szövege még nem késsüií el és igy azt sem tujhttjuk, hogy a budapesti Uj Nemzedék támogatását miiyen módon köszöni meg a tanács. Ez a kurzusiap ugtanis nemré gen öles plakátokon hívta fel Sieged város polgárságának figyelmét arra, hogy szegedi szá­mot ad, amelyben a szegedi egyetemmel fog­lalkozik és közli ezzel kapcsolatban néhány köz­éleli férfiú, többek közölt a polgármester nyi­latkozatát is. Eiátulla egyébként a plakát, hogy a szegedi egyetem építkezéseit a liberális ér­dekeltségek meg akaijik akadályozni. Tehát vegye meg mindenki a kurzusujság szegedi számát. Lehet, hogy az Uj Nemzedék azzii szerzett magának távirati honorálásra méttó ér­demet, hogy az egyetem kérdésébe is bele akarta keverni a pártpolitikát, a liberális érde­keltségekre vonatkozó szemenszedett hazugsá­gával, amelytől maga a polgármester állapí­totta meg a hé fűi tanácsülés után, bogy ha a kurzusujság cikkének valóban ez volt a ten­denciája — ö ugyan nem olvasta sem a rek­lámplakátot, sem a cikknek ext a bereklámo­zott részét —, akkor az nem felelt meg a való­ságnak, mert a közgyűlés liberális tagjai is megszavazták a városi hozzájárulást. Az Uj Nemzedék távirati üdvözléséi egyéb­ként jóleső Örömmel vehetjük csak tudomásul, mert hiszen ezzel ugy a polgármester, mint a város tanácsa bebizonyította, hogy méltányolni tudja a sajtó munkásságát, csak az a kár, hogy eddig sohasem tartotta szükségesnek méttánylási hajlandóságának a szegedi sajtóval szemben val6 bizonyítását, pedtg a szegedi sajtó dolgozott legalább annyit á város érde­kében, mint a taviratíag üdvözölt budapesti kurzusujság. Igaz egyébként az is, hogy senkisem lehet próféta saját hazájában. Ami pedig a kultuszminiszter táviratát illeti, bár nem jelenti a város kívánságának honorá­lását, mégis etősen ellentmond a polgármester* nek azzal a nyilatkozatával, amelyei az egye­temi küldöttség hazaérkezésének másnapján letí. A polgármester nyilatkozata szerint ugyanis egyelőre szó sem lehetett volna nagyobb ál ami hozzájárulás kiutalásáról, a kormány csupán négyszázezer aranykoronát illesztett be a sze­gedi egye em eéliaira a julius elsején éleibe lépő áilami kö iségve ésbe. Ezt az ellentmondást dr. Algner Károly fő­ispán érdeklődésünkre a következőképpen ma­gyarázta meg: — A polgármester ur a küldöttségnek adott válaszokai nagyon pesszimisztikusan fogta fel, pedig erre a pesszimizmusra nem volt ok. A kormány tagjai nem ígérték ugyan meg, hogy a kultuszminiszter által megígért négymillió aranykoronát azonnal kiutalják, azt azon­ban határozottan megígérték, hogy ezt az összeget három éven beiül megkapta az egye­tem. A miniszterelnök a küldöttségnek azt a határozott választ adta, hogy ö a leghatározot­tabban támogatja az egyetemi építkezések meggyorsításának lehetővé tételét, Nem tudja, hogy áll-e erre a célra megfelelő állami feles­leg a kormány rendelkezésére, de a kérdést megtárgyalja majd a kultusz- és a pénzügy­miniszterrel és ha sikerül megfelelő fedezetet találniuk, annak kiutalásához meg fogja sze­rezni a népszövetségi főbiztos hozzájárulását. Bud János pénzügyminiszter pedig a küldött­ségnek adott válaszában azt mondotta, arra nem tehet igéreiet, hogy a kért négymillió koronát azonnal rendelkezésre bocsátja, mert ennyi feleslege nincs, de igyekezni fog, hogy az első hároméves építési periódus alatt ezí az összeget a lehetőségek keretében a város rendelkezésére bocsássa, ha nem is egy ösz­szegben. Hogy pedig a város közönsége nyugodt legyen, hogy az állami hozzájárulás nem marad el, hajlandó a város képviselőjével az erre vonatkozó szerződéses megállapodás részleteit letárgyalni. Elmondotta még a főispán, hogy a minisz­terelnök és a pénzügyminiszter Ígéretei alapján nem kételkedik abban, hogy az egyetemi klini­kák mégis csak gyorsabb tempóban épülnek fel. A kormány most egymillió aranykoronát utalt ki erre a célra, a költségvetésbe beillesz­tett négyszázezer aranykoronán kivül, ha tehát a város a közgyűlési határozat feltéielei szerint csak ugyanennyit u>al ki egyelőre a megszava­zott hozzájáru ásból, már kétmilliónyolcszáz-­ezer aranykorona áll az egyeemi építkezések rendelkezésére. Ezzel a pénzzel a munkát fel­tét enül meg lehet kezdeni. A kormány a hátra­lékos hárommillió aranykoronát három éven belül, valószínűleg részletekben kiutalja és ki­utalja a rendes költségvetésbe felveendő fél­évenkinti hétszázezer aranykoronákat is, ami összesen hat és félmillió koronát jelent, tehát a város hozzájárulásával együtt igy három éven belül rendelkezésre átl az egyetemi építkezé­sekre szükséges teljes összeg. Az egyetem három év alatt tehát félté lenül teljes egészé­ben felépülhet. — Az egyetemi építkezések ügye tehát még sem kapóit olyan nagy defektust Budapesten — fejezte be nyilatkozatát a főispán. Itt emiitjak meg, hogy az állami hozzáláru­lás első részletének megérkezése után a gyer­rceklinika építését kezdik meg a Pick- és a Milkó-féte telkeken. Nagy Ernőt felmentették. (Budapesti tudóiMak telejonjeleatéie.) Nyír­egyházáról jelentik: A törvényszék előtt, mint ismeretes, hosszú hetek óh folyik az a bűnpír, amelynek kapcsán Nagy Ernő baloldali ellen­zéki képviselőt izgatással, sikkasztással és nem s:xsssttsns; ze'gyalázással vádoltak. A hetekig tartó bizo­nyi ás után hétfőn sor került a perbeszédekre. Este 8 kor hirdették ki az itáleiet. A törvény­szék Nagy Ernőt az összes vád alól felmen­tette. A;< ügyész feiebbezett. Hétfőn délután megtartották i helysziini szemlét a dorozsmai halálos automobil-szerencsétlenség ügyében. Vasárnap este futótűzként (erjedt el a vá­rosban, hogy a dorozsmai országúton halálos kimenetelű auíőkatasztrófa történt. A szeren csétlenség réizletei hétfőn délután a helyszíni szemle alkalmával valamennyire tisztázódtak A részletekről a következőket je entteljük: Néhány perccel öt óra előtt egy vig, hangos társaság, Maróthy Oyula és Rezsek Aladár vá rosi adóhivatali tisztviselők, Fehér Jánosáé Kórház-uccai vendéglősné és egy ismeretlen hölgy au'őn indultak el az e^i* Dorozsmán tul levő tanyára. Az autót Herédi Kálmán soffőr vezette, aki az autótaxi vállalatnak volt alkalma­zottja. Herédi régi kipróbált soffőr, aki a vig társasággal már több alkalommal tett kisebb kirándulást Dorozsma felé. Dorozsmáig Herédi soffőr vezette az autót, amidőn Maróthy arra birta rá, hogy engedje át neki a kormány­kereket. Alig haladtak tul Dorozsma községen, ami kor az úttesten két szélesre rakott parasztkocsi akadályozta továbbhaladásukat. Maró hy, aki nem volt gyákonott a kormánykerék kezelésében ki akart térni, de éles szögben kormányozta félre a kocsit. Az eddigi megállapításon sze­rint a> ut e*en a szakaszán egy kisebb zök kenő volt, amelyen az autó hirtelen megbillent és a kocsiban ülők kirepültek az utmenti árokba. A legszerencsétlenebbai Herédi soffőr esett ki a kocsibél, aki fejére esve azonnal szörnyet halt. Maróthyt és Rezseket a felbillent autó maga alá temette, mig a két nőnek csodálatos­képen nem történt komolyabb sérülése. A se bsüiekit nemsokára hevítés a közkórházba, mig a szerencsétlen soffőr a törvényszéki bonc tani intézetbe került. Maróthy és az autóban ülök azt villották, hogy a szerencsétlenség pillanatában az aulói a soffőr vezette, aki így egyedül okolható t szerencsétlenségért. Maróthy ugyjn beismerte, hogy Dorozsmán keresztül ő vueite az autói, de közvetlenül a szerencsét entég beköve kezése előtt a kormánykereket á »dta a soffőrnek. A csendőrök és a szénésszeker kocsisai, továbbá egy juhász azonban már ax el>ő kihallgatásnál is azt állították, hogy nem a soffőr, hanem a mellelte ülő ur vezette az autót. A helyszíni szemlét hétfőn délután tartották meg, amelyen résztvettek Zomborl János vizs­gálóbíró, Rohonyi filső pariskolai tanár, szak­értő és a dorozsmai járás kiküldöttje. Számos lanut hallgattak ki, akik azt vallották, hogy a szerencsétlenség pillanatában az autói nem u soffőr, hanem Maríthy vezette, akinek hozzá nem értése okozta valószínűleg a szerencsétlen­séget. A szakértő megállapította azt is, hogy a katasztrófa közvetlen bekövetkezése előtt gummidtfektet kapóit az autó, vilöszinüleg a rosszul kikerült szekér oldalától. A halálos szerencsétlenség ügyében egyébként tovább folytatják a nyomozást anntk megáilapitására, hogy ki volt közvetlen oka a szerencsétlen­ségnek. tMMMMMMMMiMMMMMMMMMMMWMMI A férjgyilkos asszony mellett tüntetett a hallgatóság a hétfői főtárgyaláson. Budapest, április 26. A budapesti törvény­szék ma délelőtt kezdte tárgyalni Jakabháty Lisztöné Máv. e'Ienőr feleségének bűnügyéi, aki 1925 novemberében izgalmas szóváltás után lelőtte a férjét, fakabházyni részletesen el­mondj*, hogy férje szeretőt tartott, öt állandóan üldözte és többször azt mondotta neki, hogy legyen öngyilkos, ba nem tetszik neki a hely­zet. Egyik civídásuk alkalmával revslvert is adott a kezébe és azt mondta, bogy Iőjje ma­gát agyon, v gy pedig ugorjon le a ház emele­téről E;jy alkalommal felment Kovácsné mani­kürösnöhöx, thava közben megérkezett a férje is. Szóváltás keletkezeit közöttük, amely tettle­gességig fajult. Ai asizony kezében revolver volt. A dulakodás közben sült el a fegyver. Tfigadj?, hogy meg akarta ölni. Kihallgatták Kovácsné manikürösnőt, aki rész­lates vallomásában a férj brutalitását és a re­volverez iragcdíát mondotta el részletesen. A bíróság számos tanút hallgatott ki, akik mind vázolták a szerencsétlen asszony tragikus életét brutális férje mellett, aki többször meg­verte, szennyes vízzel leöntötte, elzergette. A tanúkihallgatást holnap folytatják, iiétetre való­színű eg déíuán ker t sor. A mai tárgyaláson a híllgstésá e y« b é it melegen tüntetett a vád­lott asszony melleit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom