Délmagyarország, 1926. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1926-03-14 / 61. szám

2 DELMAQYARORSZAQ 1926 március 14. Megtették az előkészületet a kedden megkezdődő frankvitára. Az ellenzik szerint a frankügy még a klotür esetén sem kerülhet le a napirendről. (Budapesti tudó silónk telefán/ elenlése.) Ugy az egységei párt, mint az ellenzék minden előkészületet megtett már a kedden meginduló frsnkvitára. A szerdii ülés első szóink a valószínűleg Rassay Károly lesz. Az ellenzék felszólalásai során további u] raomen umokit akar a vitába belevinni. Elsősorban Briandnak azt a nyilatkozatát, amely megáll apit|a, hogy a magyar népnek semmi köze a frankhamisításhoz. Ezt a megállapítást akarja az ellenzik ssembe szögezni a kormány* pártnak azzal a fölfogásával, hogy a nemzet erdekeit sérti az, aki a frankfigvet boncolja. Foglalkozni kiván az ellenzék Bethlen István miniszterelnöknek azzal a burkolt gyanúsításával, amelyet legutóbbi fölszólalása során az ellenzékkel szemben állitolt, nevezetesen, hogyha ő minden névteles följelentésre reagált volna, akkor egyetlen ellenzéki képviselő sem ülhetne a parlamentben. Ri akar mutatni az ellenzék Vágiéknak bizonyos időközikben fölütő tüntetéseire. Végűi pedig a franknyomozás legújabb adatait kivánja az ellenzék a nemzet szine előtt szóvá tenni. Az, hogy klotür lesz, ma még kétséges, de a klotür alkalmazásának fölbukkanó hirével szemben az ellenzék rámutat arra, hogy a frankügy még kletiir esetén sem kerülhet le a napirendről, mert ba az ellnzékbs most bele is fojtják a szól, a költségvetés tárgyalásának során alkalma lesz a frankügyet ismét a vitába belevonni. Tudomány a politika álarcában. Az ébredő professeor fajelmélet*, népszerű előadásban, izgatás nélkül. Már az árvízkor is segített a városon, most is segiteni fog. A biológiai fajelmélet lényege idézetekben. Az ébredők házi tudósa, Méhely Lajos, budapesti egyetemi tanár, amint szombat este híveinek és kiváncsiaskodóknak elmondotta, pont negyvenhét éve járj utoljára az Alföld nagy rae ropolisában. Akkor árvíz volt Szegeden. Pusztító ár söpOrle el az egykoron virágzó várost. Embereket mentett ki a romok alól s most azért jött Szegedre, hogy az egész országot, az egész magyarságot megmentse, mert amint kifejtette, még az árvíznél is rettenetesebb vész pusztítja a hazát és ez a — zsidóság. Lőte József egyetemi tanár vezette be az ébredő tudós előadását. A kis teremben az éb edőgyűléseken megszokott arcok. Eljöttek a lelkes tapsolók, a notórius közbeszólók. O t volt a hivatalos szegedi ÉME és az előadás alatt sokan gondellak ősi táborozásra. Az óramutató már nyolc óra felé bandukolt, amikor Méhely Lajos még mindig beszélt. Mindig a zsidókról, egy kicsit a négerekről, majd magáról, a fajvédő lapokról s amint egyszer amúgy vendégszeretettel meg-megtapsolták, kijelentette, hogy legközelebb isméi Szegedre jön, hogy teljesen befejezze apostoli küide tését... Az elnöki megnyitóból megtudtuk, hogy Méhely Lajos a Turán-Szövetség megbízásából rándult le Szegedre s vesz részt vendégként a Bohn-ban tartandó táborozáson. Figyelmeztetni és téríteni f jg, mert nagyon rá vagyunk utalva a figyelmeztetésre és még lobban a megtérítésre. Budapestről jött „a bdnis Szodomából és Qjmorából", bogy apostolkodjon. Hallgassuk meg őt szeretettel végezte elnöki konferálását Lőte professzor. A „nagy fajbiologus" előadása kezdetén visszakaiandozott a nagy árvíz idejére. Akkor még fiatal voli és bohó. Tizenhét éves egyetemi góiya. — Dolgoztunk, embereket mentettünk meg és mégis mások kapták a királyi elismerést, azok, akik vonattsl, nagy kénye messn beállítottak Szegedre, megtekinteni az el mosott várost. Már itt is dolgozott a zsidó sajtó. „Qöndöihaju" újságírók söröztek az egykori Hangáriában. A meatésnéi pedig nem láttam egyetlen zsidót sem. — Akkor is segitettem a városon, most is segiteni fogok. — Meri ma is drvtz borítja Szegedet és a zsilipeket „egy hazátlan tömegu vigta át. Ezek az árvizet nozók mindent elraboltak tőlünk. „4z övék minden. Övék a mámor, mienk a nyomor." 11 muuka kell, hogy a visözön után raegkeidhessűk a mentési munkálatokat. Ezért kerültem Siegedre én, a biológus, hogy föltárjam a rejtett ösvényeket, amelyek cz igéret földjére vezelnek... Es Méhely professzor föltárta a rejtett ösvényeket. Elmondotta, hogy már 1916 ban tudta, hogy rossz vége lesz a háborúnak. Már akkor szeretett volna békét kötni. Di már akkor meg voltunk verve. Nem lett volna semmi baj és megnyertük valna a háborúi is, ha pslitiku • saink egy kissé biológusok is leitek volna. Késsült és tanult küldetésére. Tudta, h)gy nagy föladatok várnak rá. — Hit éve tanítom immáron a tájbiológiát. Fajvédő munkásságommal és eredményeimmel nagyon meg vagyok elégedve. Az ellentábor Qunvol, szitkoz. Dt én nem rettenek meg e söétségtől és bátran mtgmondon, hogy a zsidó faj robbatnotia ki okióbiri és a vörös márciust ... Azuián ugy hét óra tájban eljutottunk végre a fajelmélet tulajdonképpeni magviho;. A Méhely-féle roppant érdekes fajelmélet magva a következő: „A magyar fajiságot csak a zsidó vir gyöngíti." .4 ziidónal való házasság a legveszedelmesebb." ,4* ulódok ellenségeit a magyaroknak és igy Magyarország megcsonkításának blologlai oka vjn." „4 félzsidó a legveszedelmesebb." „ 4 kikeresztelkedeti zsidó még tulzotlabban." „Naiv álmodozók azok, akik örülnek a kikereszlelkedésnek." nPapjaink túlbuzgósága okozta ezt a veszedelmet." „4 keresztvíz nem adhat faji átalakulást." Majd nekirontott a négereknek. Alantas, baromi fajnak ne fez te őket. Idézgette a már vajmi sokszor meghamisított talmudot. Az ébredők tapsoltak, örömben úsztak, amikor a professzor ur a zsidó szót kimondolta. Tombolt, izguít a tömeg a komoly, ludtmányos előadáson, ahol rendőr sem volt, detektív sem, mert hiszen Méhely Lijes tudts tudományosnak hirdette előadását. 494 Minden vasárnap délelőtt 11-fél 2-ig APOSTOLOK az ban az el3ó szegedi szimfonikus zenekar hangversenye Stingl Walfred karmester vezetése aiatt. Kacagás szakadásig! Hétfőtől, folyó hó 15-től kezdve minden este 8 órától az APOSTOLOK étteremben Nicholson ZSf szenzációs külföldi kacagtató műsora. Szabad bemenet 1 Szokott rendes napi árak I BjjLÍivalosalil) selyem wattenííí ssngt csóbban a Nemzeti Áruházban Karász és Kölcsey u Rllllái4 legszebben tisztii Váradj Testvérek liUilffle kelmefestő és vegytisztitó Dugonics tér 12., Feketesas ucca 21. ©o A szabadsajtó rabja. Irta: Móra Ferenc. Táncsics Mihálynak hívták. Született 1799 április 29 én. Ez benne van a lexikonban is, meg a Szinnyeiben is. Nem volt nehéz megállapítani a születési dátumát, mert azt ő maga följegyezte az önéletrajzában. Da mivel, mint a legtöbb ember, Táncsics se volt olyan előrelátó, hogy a halála napja följegyzlsével is megkönnyítette volna a kutatók munkáját, az már nincs benne az okos könyvekben. Csak annyit mondanak, hogy meghalt 1834 ben. A kíváncsiak kedvéért én ide jegyezhetem, hogy juniu3 26 án halt meg, — de hát ki kiváncsi „a szabadsajtó rabjá'-ra? Egész bátran ráfestheti minden márciusi szónok a történelmi tablóra, nem hozza zavarba senki azzal a kérdéssel, hogy hát azután mi lett vele? Táncsics Mihály már C3ak ezért is szimbólum. Mindenki emlegeti, de senki sincs vele tisztában. Veszprémi jobbágy fiának szülelett, liba pásztorkodott, kanászkodott, a falusi takács-művészetet is kitanulta, aztán a falusi kosta segédje lett és tanította a magánál kisebb suhancokat az i betűre, bemutatván az ősi módszertan szerint, hogy .kis igényes, gácsérfartu, egy puntum van fölötte." Amerikában az ilyen gyerekekből lettek a Frapklin Benjáminok, minálunk az ilyenekből lettek a Violák, az alföldi haramiák. Már huszonnégy esztendős volt, mikor be akart iratkozni a latinba, mert nem volt forróbb vágya, mint hogy ő megérthetné a papot, mikor az a misében az Istennel beszél. Két-három iskolából is gorombán elkergették azzal, hogy az ilyen vén kamasz már menjen kapálni, Kecskeméten aztán mégi3 megnyilt előtte a paradicsom kapuja. Egy két esztendőt végzett is. de akkor beleunt abba, hogy a direktor mindig kend-nek szólította, hátat fordítóit a kollégiumnak és lett belőle peregrinus. Bejárta az egész országot s élt a keze munkájából hol mint takács, hol mint kertész, mikor pedig a szerszámot letette, akkor nekiült könyvet Írni. Irt ábécét is, történelmet is, természethistóriát is, nyelvtant is, hol magyart, hol németet s a negyvenes éveknek nem volt felkapottabb tankönyvirója, mint ő. Addig nem is lett semmi baj se, mig katekizmust nem irt, de hát a katekizmus sokszor bajt csinál, különösen az olyan, mint a Táncsicsé volt. — Minthogy Isten bennünket akaratunkon kivül és tudtunk nélkül teremtett és e földre helyezett, nekünk természeti jussunk van annyi földhöz, amennyiből meg tudunk élni. Már pedig némely nagyúrnak lóiskolája, meg kastélya, vagy mulatókertje is nagyobb, mint némelyikünknek a földje, amiből családjával élnie kell s még a kastély urának adóját is fizetni belőle — most már azt mondjátok meg, paraszttársaim, hol itt az igazság ? Ityen kérdések voitak Táncsics katekizmusában már a negyvenes évek derekán és ezért került rabnak Budára a József kaszárnyába, (\kkor halt meg az első gyereke, annak a temetésén már nem lehetett ott.) Onnan hurcolta át egy év múlva a bilincstörő napon a tömeg Pestre, a vállán, égő fáklyák közt, a szabadság éltetése közben. A Nádor-fogadó legszebb szobájába vitték, Barabás lerajzolta azon rongyosan, néhány ezer forintot összegyűjtöttek a számára és nevét széthordra a hir Kárpátoktól Adriáig. A képét sokszorosították, vezércikkeket és verseket szavaltak róla, a forradalom szimbóluma lett belő'e. Az is maradt a jámbor, előbb kezdte és tovább csinálta a forradalmat, mint a komoly emberek é3 hitt benne még akkor ia, mikor rnlr ő is csak olyan emlékké vált, mint a Kossuth-bankő. Ahelyett, hogy a nemzeti adománybői földet vett, vagy boltot vásárolt volna, vagy csapott • volna belőle nagy dinom-dánomot, vagy elkezdett | volna vele kupeckedni, vett egy kis nyomdát és 1 megindította a Munkások Újság ját. Soha naivabb és becsületesebb magyar lapot nem csináltak. Ugy szólította meg az olvasóit ahogy őt hivta valaha a kecskeméti direktor: „Hallják, kendtek \" Siklóson is azt fejtegette a választóinak, akik mandátumot adtak neki az első magyar parlamentbe, hogy most már nem lesz se báró, se gróf, se nagyságos, se méltóságos, csak 0kend" lesz, mert nincs annál szebb titulus a világon. D; a siklósi parasztok azt mondták rá, hogy az nagyon parasztos, már akkor inkább C3ak „kegyelmed" legyen. Hanem egy szentesi olvasója szaván fogta. Negyvennyolc végén azt irta Táncsics egy vezércikkében: „Mi a jog? Mikor azt tehetem, amit akarok." Erre kapott Szentesről egy levelet, amelyben csak ezvoltirva: „Hallja kend, szamár kendi" Becsületesen lenyomatta ezt is a lapja december 14 iki számában, csak éppen csillag alatt ezt a szerkesztői megjegyzést fűzte hozzá: „Szerkesztő ellenkező nézeten van." Világos után tudta, hogy kötél vár rá, már csak mint szimbólumra is, de azért nem emigrált A megedzeit, hányt-vetett régi peregrinusnak nem volt lelke hozzá, hogy a családját elhagyja. Nyolc esztendeig szaglásztak utána a P/ottmann kopói és nem találtak rá. Mikor 1857 ben kihirdették az általános amnesztiát és ő is jelentkezett a rendőrfőnöknél, az azt mondta neki: — Csak arra vagyok kiváncsi, hol lappangott ön ennyi ideig, mikor mindent tövé tettünk érte? — Itt voltam Pesten. — Az lehetetlen. — A saját házamban. — De hiszen ott is nagyon sokat kerestttk. — Hallottam én azt mindig a föld alatt N/olc esztendeig egy veremben laktam az udyaron, csak éjszaka jártam ki levegőzni. Ez bizony rosszabb volt a legális rabságnál. Ds