Délmagyarország, 1926. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1926-03-14 / 61. szám

1926 március 14. DBLMAQYARORSZAQ 3 Kupzusagitieié az iparostanoriciskolai vallástan! éra alatt. h munkás izii'ők panasza a hitoktató ellen. A Délmagyarorszdg mindenkor meghallgatja, sióvátesxi és ha lehet, orvosolja hatalmas olvasótáborának panaszát, ha az a véit sérelem valóban érinti a dolgozó polgárság és munkásság érdekeit. A liberális sajtónak kötelességei vannak s azokat minden megrettenés nélkül leijesiti is. Legutóbb, néhány nappal ezelőit, több érdekelt szülő aláírásával panaszos levél érkezeit szerkesztőségünkbe. A pantsz az iparos-tanonciskola hitoktatója, Kardos Lajos elten irányult, mig a panasztevők az iparos tanonc* Iskola tanulóinak szőlői köréböl kerfiltek ki. K«rdos Lajos büoktató a katolikus vallásíant tani!ja az iskolában. ElCirás szerint jól, egyfeázi (elsőbbségének teljes megelégedésére. A szőlők panasza természeiesen nem is a hii- és erkölcsfan tanítása ellen irányul. Nem, korántsem I A legnagyobbrészt jrunkás szülök azt panaszolják, hogy Kardos Lajos a Httani órák alatt pvliilkai újdonságokkal kedveskedik a tanoncoknak, arci aligha tartozik a vallástanitás tiszteletreméltó fogalma alá. Így, a panaszos levél szerint, a vallástani óra alatt sűrűn elhangzik Petdl és Vázsonyi neve. Dicséretben részesültek Vázsonyi eíveteaütt Merénylői és szinesen rajzolódik as ország szomora helyzete, amelynek egyedüli oka, a bitoktató ur szerint, a zsidóságban keresendő.. . A szDlök csak vallástanitási kérnek gyermekeiknek és rem politikát a vallástanitási óra alatt és panaszukat eljutatják most Kardos Lajos főtisztelendő ur egyházi felsőbbségéhtz, orvoslást kérve, a politikának teljes kiküszöbölését a vallástanitási óra alól. A szülők panasza termésleleten foglalkoztatta és véleménykícteréléire késztette az iparostanonciskola tantestületét is. A formális tanlestületi ülés Antal Dénes igazgató távolléte miatt ugyan elmaradt, de az összeült tintestület megvitatta az iskola beléletét mélyen érintő kérdést. A tantestületi megbeszélésen Kardos Lajos hivatkozott arra, hogy szervezeti szabályzata szerint a vallástani óra alatt joga van a növendékeket ,hazafias irányban nevelni", amit netn is tagad és a jövölben is megtesz. As iparostanoncok kü n az éleiben belekerülnek a szaksservezeti légkörbe s igy a téves eszméknek kigyomlálása köt* lessége. Kardos hitoktató ekszkuzálása vegyes érzelmekei váltott ki a tantestüet tagjai körében. Az egyes osztályfőnököknek beleszólása és irányító joga azonban nincs a vallástanifásba, mert az a bitoktató külön joga. Az iparostanoociskolii luriusagiláció ügyében kérdést intéztünk Antal Dénes igazgatóhoz, aki a következőket mondotta: — A szülők panaszáról már hallottam. Tantestületi Mis nem volt e tárgyban s legfeljebb megbesiélés It heteit, Kardos Ltjcs hitoktató, amint nekem elmondotta, nihány gytrmaknél Nipezavát látott is ezirt irezte szükségesnek a politikai tskolázást ts. Nekem, mint igazgatónak, nincs vallástanitási ellenőrző jogom s igazgatói teendőm csak arra terjed ki, bogy ellenőrizzem az előirt számú vallástanitási órák megtartását. Kardot Lajos hitoktató működésének rendszabályozási rraga után vonó következménye eddig nem volt s az érdekelt és jogosan p* naszkodó szülők most remélik, hogy cz iparostanonciskolai kursusagitáció végié aktuálissá teszi a sürgős orvoslást. Fokozatosan leépítik a szegedi államvasút! muhelyfSnokséget ? A hirek szerint Schmidt Fersne mühslyfőnökét már elhelyezték Szegedről. Illetékes helyeken néhány nap óta igen érdekes dologról beszélnek. Azt vélik tudni egyesek — és ezi meg is erősítették előttünk —, hogy a szanálási leipltissei kapcsolatba* fokozatosan leépítik, llieíve fokozatosan megszüntetik a szegedi államvasút l mühelyfőnökiiget. Ezen a tényen nem lepődtek meg a nyilvánosság beavatott köretben, mivel a mai szanálási idösz&kbxn semmit sem tartanak lehetetlennek, pláne akkor, amikor Sieged Trianonnal nem forgalmi gócpont többé, hanem vigáilomds. Ennél a hirnél azokban sokkal nagyobb föltűnést keltett az, hogy a hirek szerint elhelyezték Szegedről Schmidt Ferenc mühelyfőaSköt. Köztudomásu ugyanis a nyilvánosság előtt, hogy Schmidt mühelyfőtők egyik leglelkesebb vezető hive a szegedi ébredismk. Nélküle lehetetlen elképzelni ebredőgyülést Szegeden, söt nem e«y alkalommal szerepelt is, sőt igen tok mondott. Lelkes hive az ébredő eszmének a szegedi ébredők mcgthkulása óts, szervesen hozzátartozi* működése a szegedi ébredők raükedésehsx. Ő még többet tett a gyakorlatban a magasztos ébredő eszmékért, mint Lábos Endre elnök, Kivel a mühtlyfőnök Igyekezett a saját szellemé/e átformálni a vasait mihelyt. Ezekről a tényekről már nagyon sok szó esett a nyilvánosság előtt. Ksiönösen a Népszava lepleate le löbbsiör Schmidt Ferenc működésé:. Ilyen kötülntsények sözott értheíö fdüníst kellett elhelyezésének hire. Az üzlet vezetőségen a műhely leépítésétől, valimint Schmidt áthelyezéséről hivatalosan mit sem ludnak, mivel a mühtly nem hoizájufe, hanem az igazgatóság hitáskGrébí urtosik. Maga Schmidt Ferenc határozottan cáfolja az elhelyezés hirét, ugyanígy a hoxtá kOzel álló ébredőkörök. Illetékei és megbizh tóan informált körökben azonban megerősítették előttünk kommentálásra okot szolgáló beszédekei is a két ügyet, amely állitóhg a közel jövőben aktuálissá válik. Szolnok polgármestere a szegedi színtársulatot kivánja megszerezni. Megkurtítanák a szegcdi szezont és a t nulat májusban már Szolnokon játszana. Régi szokás szerint Szegeden a tavasz megérkezését valamilyen szinházi kérdés felvetődése jelenti. Ilyenkor, a tzezon harmadik harmadában, mindig akad valami tárgyalni és vitatkozni való a szinház körül. Hol a primadonnát ragadja el a kóborláai láz, hol a külső erők vcnulnak föl valamilyen darab ellen, hol pedig igazgatóválság tör ki. Most a sab'onos színházi beiegségek közül egy sem jelen k">et még, de jelentkezik valami újszerű probléma, amely minden valószínűség szerint ckoz m.jd akkoia bonyodalmakat, mint a legveszedelmesebb primadonnaválság. Az uj problémát Andor Zsiga színigazgató személyes audiencián jelentette oe a polgár* rresternek. Bemutatta Szolnok város polgármes'erének levelét, amelyben fölkéri a szegedi színigazgatót, hogy március tizenkettedikén látogasson át Szolnokra, meri nagyon fontos ügybe* szere, ne vele személyesen értekezni. A szolnoki polgármester leve e szerint Szolnok vátos többmllildrd koronát fordít a színház átalakítására és rendbehotására, kifejezetten azért, hogy a jövőben — már az 1926—1927. évi hát jutott neki még abból is: 1860 ban a meg- I amnesztiázott forradalmár megint törvény elé ke- ! rült, tizenöt évi súlyos börtönre Ítélték és a citadella kazamatáiba dugták. Igen meg volt vele elégedve, mert attól félt, hogy Olmützbe, vagy Josef stadtba viszik s ott ha elrothad, idegen föld közé keveredik a pora. Már pedig az állítólagos első magyar kommunista ennél borzasztóbb gondolatot nem ismert. Évekig türelmesen viselte a fogságot, csak azért könyörgött, hogy legalább egyszer eresszék be hozzá öreg feleségél, fiatal leányát. De hát a Habsburg birodalom biztonsága érdekében nem teljesíthették a kérését A rabsága ötödik más dúsában azonban kéretlen is megláthatta a boldogtalanokat. — Gyerünk, Táncsics, sétálni I — zörgetett be hozzá a profósz. — Elmegyünk magukhoz. Természetesen, láncot vertek a veszedelmes emberre, akinek már akkor alig volt jártányi ereje és szuronyos katonák vitték át Pestre — hajadon lánya koporsójához. Amellett találkozott öt peicrs az apa és anya, aki öt évig nem látta egymást. Aztán visszament a kazamatákba és ott senyvedi még két esztendeig. Mikor Andrássy Gyula a vagy kibékülés ötömére kiszabadította, megint március volt és a pesti lelkes ifjúság megint a vállára vette Táncsicsot. Nemcsaa; mint szimbólumot, hanem mint etvilágtalanodott embert is. (Szolgálati ideje emlékére a vakságot hozta el a kazamatákból.) Hanem pénzt most már nem gyűjtögettek a számára. Akinek olyan történelmi múltja van, mint neki, az már megélhet abból is. Annak pedig az a médja, hogy valali vegye emlékül azt a nsgy nyaláb késiratot, amit a sajtószabadság rabh a börtönében összeirt. Ügy látsaik, a nemzet nem nagyou tolongott a szent öreg relikviáért, meri elég jutányos árcn kerfiltek a Teleki Miksa gróf birtokába: ötven forintot adott értük. Igaz, hogy másra nem is voltak vaiók a kéziratok, C3ak relikviáknak. A vak ember görbe sorait és ákom-bákom betűit annál kevésbé lehetett elolvasni, mert a tapintása sokszor megcsalta s a sorok vége nem a papírra Íródott, hanem az asztalra. De igen mindegy lett volna az, ha csupa szépirási mintákat kalllgrafált volna is: Táncsics Miháiy és a kiegyezés kora már nem érthették meg egymást 1870 ben Orosháza megválasztotta követjének, föl is járt a parlamentbe, egyszer-kétszer föl is szólalt, de mindig baj volt vele, mert mindig a negyvennyolccal hozakodott elő, pedig sohse az volt napirenden. A következő választások után el is ejtette a saját pártja is, a szélsőbal s most lett azután Táncsics Miháiyból emigráns, hetvenegy esztendős korában. A vidéki tisztelőkhöz emigrált a főváiosbó', hol Cegléden, hol Komáromban tengődött. A vak aggastyán, mikor mindenütt tehernek érezte magát, megint csak visszament Pestre szemérmes koldusnak és szimbólumnak, ami külön külön is nehéz mesterség, hát még együtt l Volt egy napja az esztendőnek, Emikor megéljenezték a Muzeum előtt, egy-egy dalárda estélyi is rendezett a tiszteletére valamelyik külvárosi kocsmában, néhány forintot is összfitáuyéroztak ilyenkor a számára: ea az egyetlen ürnep volt a március 15. A többi háromszázhatvannégy nap hétköznap volt, ilyenkor föl keilett ölteni télben-nyárban az avult kwek köpenyege!, föltenni a nagyszéiü karbonári kalapod fölnyalábolni e«zy hónaljra valói „Táncsics Mihály összes munkáidból és a nagy görbe botra támaszkodva bekocogni a jő emberekhez : — Egy-két könyvet hostam megtekintésre. De az igazat megvallva, azt szerelném ám, ha megvennék őket... A görbe bot nélkül nem tudott járni, azzal tapogatta az utat, az volt az egyetlen támasz és a legnagyobb ellenség. Mert ahol az emberek meghallották a görbe bot kocogását, siettek becsukni az aj'ót bosszús morgolódással: — Ejnye, már megint az öreg Táncsics 1 Hiszen nincsen most március 15... Tiz esztendeig élt még szenvedései felesével az irgalom morzsáiból, amiket a magyar írók segélyegylete, egy-két kispénzű ellenzéki képviselő, meg néhány bohém juttatott nekik. Egyezer a fővárostól is kijártak a számukra ötven forintot, csakhogy ezt az újságokban is kiirták — s a végrehajtó előbb olt volt, minta pénz. Mikor Eötvös Károly pár hónappal a halála előtt meglátogatta, akit arra kért meg, hogy nagy befolyásával protezsálja be őket a szegényházba, akkor a Soroksári uton lakott egy udvari szobában Isten két szegény öreg verebe. — Hát egy kis ennivaló is kellene, ugy e, meg egy kis ruha is? — Nézett körül Eötvös elborult szemmel a nyomortanyán. — Ruha ? — minek az már nekünk? — fakadt ki elkeseredetten az asszony. — hu nem birok kimenni a szobából, ő nem bir kijönni az ágyból. „O" elgondolkozva meredt a reggeli napba világtalan szemeivel. U:olsó könyve foglalkoztatta az „első magyar kommunistát." Azt akarta benne bebizonyítani, hogy a magyar nemzet a világon a legrégibb és az fog élni a világon a legtovább. Di," csak az első felét birta bevégezni a könyvnek... A gyászjelentés? egy röpcédula volt, ezzel a tömör szöveggel: Táncsics Mihály népiró meghalt, ma délután 6 órakor temetik. A „Táncsics bizottság" csinálta a gyászjelentését. Az is temettette eí: derék, becsületes kalaposok, vargák, szaltók, feötélvetők, tímárok, azok a polgárok, akiket az akkori népgyfllísi p jfcsr, iparoskeblü honflíársak"] n&k szokott nevezni...