Délmagyarország, 1926. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1926-03-28 / 72. szám

4 &BLMAGYARORSZAO I9M márciaa 28 ébredők titkári és egyben fiutázni kívánta a ceglédi választás kasszáját is. Beszélgetést folytattunk le Iván Mihállyal és a beszélgetés során érdekes adatok derültek ki. — Kiss Metiyus állítása egyáltalán nem felel meg a valóságnak, kezdie Irán, ezxel szemben a valóság az, hogy abban ax időbin ptopaganda-munkát vigexten Ltndvai irdekiben is igy gyakran félkerestem Kist Meny hit tel is. Az ax dllUds, hogy ő adotl volna pinzt a választásra, egyszerűen — hazugság. — Abban az időben én a Ceglédi Keresztény Újság felelős szerkesztője voltam, de semmiesetre sem voltam Lendvai titkára. A ceglédi ébredőknek is titkára voltam és ebben a mint • ségemben mozgott működésem. Egyszer A kortesmunkát vfgeztem, nemcsak ujságiról munkát, hanem másfajtát Is; ez kötelességm vslt, hiszen egy ébredő bajtársamról volt szó és az ébredő eszme győzelmiről. — Kiss Msnybértnél abban az időben háromszor, talán többször is jártam, de sohasem volt szó arról, hogy ő adja a választási költségeket. Lendvai nem küldött a nyakára és ne ín könyörgött pínzért. Hegy honnan vtli mégis pinz a választást költségekre 7 Pontosan nem tudom megjelölni a forrásokat, de a szRksiges összegek több alkalommal Budapestről jöttek. Talán Prónaytól jöttek or összegek, meg másoktól. Pontosan, mondom, nem tudom megjelölni a forrásokat. Kiss Menyhért előadása nem felel meg a valóságnak, nem azért jártam nála, hogy pint kérjek, Irán Mihály azt is kijelentette még, hogy Kiss Menyhért állításait maga is nyilatkozatban fo?ji megcáfolni. Astán szóbs került még az a tény, hogy mint gyűlölködő ellenfelek, ugy néznek farkasszemet a régi osztályos és fegyveres társak: Lendvai István és — Gömbös Qyula; Lendvai Isiván és Kiss Meny hírt. Az éuredók titkára és Lendvai ceglédi ko'tese ezekkel a szavakkal próbálta megmagyarázni a gyűlölködést és a farkasszstnnézést: — Az ellejtitek ? Talán azért vannak, mert hit Lendvai a nemzetgyülis legkiválóbb stóeeka... Vir György. Az ébredők a kisemberekért negyven éve dolgozó Wimmer ellen harcolnak. n -u n -it nr -ír n it is. n. iu JI- iu IU » Tizenötmillió fonfcaterlinget örökölt állítólag egy 453 tagból álló magyarországi famiüa. Fantasztikusnak látszó örökségi meséről tz- | btrger Józsefnek hívták a fiatal szsrincsevadásit, szélnek mostanában Szegedtn, de a hiszékeny emberek vakhogy hajlanak a fantasztikumok Ifié, amióta as é'et előszeretettel varázsolja valóvá a legnagyobb képtelenségeket is. Az örökségi mesét, amely faníaizt komnak is elég érdekes, fDntartásssl közöljük, meri pozitív bizonyítékot eddig még ne<u ksptunk, amely vaiószinűsiteni. Arról szől a fáma, hogy egy meglehetősen kiterjedt magyarországi fajtiíia, amelynek Szegeden is él szlnos tagja, egészen váratlanul olyan hatalmas örökséghez jutott, amelynek nagysága meghaladja a legnagyobb mértéket it. Nem kevesebbről, mini tizenötmillió joisterHegről van szó, ami magyar papirvalutában körülbelfll öt és félblllló pipit kor onámk felel meg. A törvényes örökösök, sz egyenes leszármazottak száma pontosan 453, igy az örökségböl a család minden egyes tagjára kösel tizenkétmilliárd korona jutna. Az állítólagos ötökség története pedig a következő : Százkét esztendővel szelőit, 1824 ben egy szegény magyar fiatalember vándorolt ki as országból Ausztráliába feleségével egy Sít. WetszAbonyban siűleteit, ds szöiőMujában sehogyse® tudott boidofulni. A titokzatos Ausztrália akkor volt a legcsábítóbb, szQz területeivel, elrejtett kincseivel vonzotta magához azokat, akikben volt vállalkozó szellem és volt kitartás. Weiszberger József — mint annyi sok bajtársa — napszámos munkáskánt kezd e. Q/orsan kiismerte a helyzetet, ki tudta haizjnlni a kedvező szerencsét és hamarosan összegyűjtött ssafáöak annyit, amennyivtl már nagyobb vállalkozásodba is merészkedhetett. Az uj föld — ugyláíszik — szereti a taerász embereket, akik aiindent kockáztatnék, akik nem hiiznek asserencséüenségben. Amikor Weiszbsrger József 1876 ban meghalt, egyike volt már az uj fö d leggazdagabb polgárainak. Oizdag ezüst- és élombinyákat, hatalmas ültetvényeket higyott özvegyére, gyermsieire, Lipótra és Rozaira. Rozál, aki még itt született Magyarországon és a rokonok nevsliék föl, férjhez ment idóközben egy Rőth Izrael nevű smberhsz, aki kivándorolt apásához as ausztráliai Sidneybe é%ott 1908 ban meghalt, Valószínűleg kiérkezése után nemsokára meghalt as rsszony is — közvetlen örökösök Lem voltai, igy a hatalmas vagyont — a pontos felértékelés szerint tiicnötmülió fontsterlinget irt as örökség — a sidney-í magyar konzulátus vette át kezelés végett azzal, hogy a magyarországi örökösökit föl fogja kutatni. Az örökösök pedig nem tudtak semmit arról, hogy a világ egyik leggazdagabb embere volt a rokonuk és a hatalmas vagyon gazdátlanul maradt. Az ausztráliai migyar konzulá us 1908 óta kutatja az örökösöket. Közbejött a háború, az embereknek sürgősebb dolguk akadt, igy aztán megfeledkeznek az egé ízről. A vagyont a konzulátus kezelte.'Most aztán valahogyan ismét előkerültek a furcsa örökösödési ügy aktái. A sdney-i konzulátus hivatalosan értesítette a budspisti hatóságokat. Dr. Bjda Sándor buda pesti ügyvéd, a volt főkapitány fia kapia meg a megbízást az egyenes ágon leszármazó örökösök fölkutatására. A követségen találkozott egy ügyvéd kollégáival, dr. Weiszberger Imrével, a aiteleiői védegylet ügyészével és tőle Érdeklődött az abonyi Weiszbőrgcrek iránt, meri a sidney-í konzulátus értesítése szerint az örökösök megksrülése után két-három hinapon belül Magyarországon lesz az örökség értéke. D,-. Wei«zberger Imre nem akart hinni a mesének. 0 is érdekelt, ő is a mit ssm sejtő örökösök kfizé tartozik. Azonnal összeállította az abonyi Weiszbsrgerek névsorát, négyszázötvenhárom név szerepel a lajstromban és azt átadta dr. Boda Sándornak. A nagy család'noz néhány szegedi família is tartozik, igy Abonyi Jinos, Mihály és Jenő családja, Holtzer Diniéi és Sebestyén Ignácné. Az örökös ik most természetesen mindent elkövetnek, hogy meggyorsítsák az eljárást éz bíznak abban, hogy a kormány is segítségükre lesz, mert hiszen nem lehet közömbös az ország szempontjából sem. hogy az a temérdek pénz minél hamarabb ide érfen. Eddig tart a mese, ha valóság, akkor — több még az álomnál is. Koreck ilgoston férfidivat, fehérnemű, kalapraktára, 742 tavaszi ujdonafigos beérkeztek SZCQ6D, SZÉCHENYI TÉR 2. EKSZERIPAR~; ELAD, KÉSZÍT JAVÍT, ALAKIT ÉKSZEREKET ÓRÁKAT Mhi 78 Kossuth szobornál. Helybeli politikusok szorongtak a feketeposztós pódiumon. Szeged atillás képviselője, személy szerint való jó barátom verte az aszlalt. — Szeged hazafias közönsége nevében követelem, hogy példásan lakoljon a hazaáruló 1 — Abcugl Le velel — harsogott rá a szegedi nemzet hangja. Mi van itt? — fogtam el a háborgó tenger szélén az első hullámot. — Hát a Szekiü ügy. — Mi az a Szekiü ügy ? — De ember, hát honnan jösz te? — Éti bizony István szent királyunk orosziámosi táborából. — No, ott bizonyosan nem voltak ilyen cudar hazaárulók! — Efielül nem tudok biztosat mondani. A halottak csontjai mind egyformák. Dj hát olvastad te a Szektü könyvét? — Olvasta a fene. Éppen elég volt, amit az újságok irnak róla. Le velel Szégyen, gyalázat! A népharag dübörgése egész a hivatalomig kisért Ds mire kimosakodtam, azon belül is bekerült. Tudniillik nagy baj kerekedett a népgyűlésen. Abból lett a baj, hogy nemcsak a vezérek adtak kifejezést a megbántott nemzeti érzésnek, hanem közkatonák is. Többek közt egy becsületes kalaposmester is megkérdezte, hogy szabad e neki fölszólalni? — Hát hogyne volna szabad! — lelkesítette az elnök. — Minden iga: hazafinak joga van fölháborodni. Halljuk, halljuk a polgártársat 1 A polgártárs röviden beszéli, de velősen. — Igen fisxiölt lelkös közönség, én ugy olvastam a régi Írásokban, hogy őseink, a hires inkvizítorok, a hazaárulókat mögégették. Hát, ha mán azt a lüsztöit Szökfü urat mög nem égethessük, határozzák sl jivaslatiisg, hogy leginkább azt a szégyönielen könyvét itten az egész ország szöméláttára mögégessük. A Kiauzái téren ekkora szónoki sikert nem arattak, mióta Kossuth Szeged népét nemzete büszkeségének nevezte. Az elnök örömriadal közt egyhangúlag elfogadottnak jelentette ki az Indítványt és fölkéri három polgártársat, hogy hazafias áldozatkészséggel azonnal szerezzenek egy példányt a tüzhaiálra szeníenc iázott ssennyiratból. A kérelem könnyen teljesíthető volt. A Klauzál téren két könyvesbolt is van, a környéken is van vagy három. A könyvkereskedőink pedig mind áldozatkészek. Hamarosan kiderült, hogy nemcsak áldozatkészek, hanem jó hazafiak is, akik előljártak a föiháborodásban is. Főiháborodásában mind visszaküldte a bizományba kapott Szekta-könyveket, mihelyst a harangot félreverték Pesten. Most már mi lesz ? A határozatot végre kell hajtani, hogy a felejthetetlenül szép ünnep lélekemelő látvánnyal érjen véget. DÍ hát kinek van Szegeden Szekta-könyve? Valakinek eszébe jutott, hogy a kultúrpalotában bizonyosan megvan, hát hozzuk el ast tűzijátéknak. Addig tartson bestédet valaki az önálló vámterületről és fejtse ki, hogy azt már RSkóczi is követelte. Msga az elnök tisztelt meg bennünket személyes megjelenésével. — Magvan-e nektek az az infámis Szekiükönyv ? — Megvinni megvan, Ferkó hozta le a múltkor Pestről, — mondotta Tömörkény, azután mentegelődzésképp hozzátette, hogy akadémiai kiadás, «z ilyesmit muszáj megvenni, de ő már kivonta a forgalomból, a kézikönyvtárból fölküldte a raktárba, ott is a harmadik emeletre, nem beii félni, nem tesz ez itt kárt senkiben, mert az Istennek se adjuk ki. — Dz nekem csak kiadjátok, gyerekek. Szent célra kérem, a nemzet nevében. — Hogy hogy ? — Nyilvánosan megégetjük a Klauzál téren. Ha egy tintásüveg feldűlt, Tömörkény félóráig elcsóválsa a fejét, hogy milyen kár esett a közvagyonban. El lehet képzelni, hogy vasvillázott most bsle a s;?eme az elnökbe. — A közvagyont megégetni? Hát elment az esze as uroak ? — Hazafi az ur, vagy nem hazafi az ur? Magyar emberek fcöüt nincs halálosabb sértés, mintha igy urazzák egymást. Láttam én azt sek szor a politikában is, hogy nagy baj van már akkor, mikor Tisza István azt mondja, hegy , Andrássy Gyula ur" és Andrássy azzal sért viszsza, hogy „Tisza István ur". Közbeléptem, hogy emberhalál ne legyen. — Láttad te már a Széfem könyvét? — kérdeztem az elnököt. — Csak nem gondolod, hogy olyan hazaáruló könyvet megnézek! — Persze, persze, pardon! És mit gondolsz, van valaki a népgyűlésen, aki ismeri a könyvel, legalább látásból ? — Sző sincs róla. — No, hát akkor két lud, egy liba, nincs semmi hiba. Nézd, iít van egy tízesztendős Dienstrcglama, ennek is olyan zö'des táblája van, van rajta sárga fekete esik is, erről mindenki elhiszi, hogy ez a Szefefa könyve és miiyen öröm lesz eit elhamvasztani a te kuruc szivednek. Azután közvagyont se rongálunk vele, mert ez kiselejtezett íim lom. — Angyal szó! belőled! — ölelt meg az elnök, megölelte Tömörkényt i3 és hóna alá fogja a Dienstreglamát. A küszöbről azonban visszafordult vele. — Nsm ér már fenét se, — fujtatott elkeseredve. — Delet harangoznak. Mire odaérnék, mindenki hazamén ebédelni. Látjátok, azért nem lesz ebből az országból soha semmi. Higyjétek el, hogy a Ríkóczi harca is ezen bukhatott el.