Délmagyarország, 1926. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1926-02-02 / 26. szám

4 DELMAGYARQKSZAÖ 1926 február 2 rendbe!! bűnpártolás vétségét követte el. Végű! a vádirat az előzetes letartóztatásban levő Kovács Gáspárt és a szabadlábon levő dr. Man­kovich Bélát hamis pénz csalárd használatának bűntettével vádolja azért, mert dr. Mankovich Béla 150 darab hamis ezerfrankost fivérével együtt 1925 november 7én a Tűzhely Banknál 330 millió ko­rona kölcsön ellenében s annak biztosítására le­tétbe helyezett. A főügyész Stitz Jánossal, Polnay Péterrel, Halász Sándorral\ Pipigh Antallal, dr. Pazurik Józseffel, Kovács Tivadarral és Kovács Gáspárné­val szemben a nyomozást külön határozattal meg­szüntette. A vádirat indokolása. As indokolás azzal kezdődik, bogy Win ditcbgraeiz 1923 ban több barátjával, akiknek személyit megnevezni nem hajlandó, elhatá­rozta, hogy valamely külföldi állam papírpén­zéi utdnoztatní fogja. Wiadischgraetz szerint ő nem a saját maga, vagy valaki más anyagi helyzetének érdekében határozta el a francia ezerfrankos bankjegyek atánoztalását, hanem azirt, hogy a hamisítványok értékesítése után elérendő anyagi eszközöket hazofias célok szol­gálatára használja fel. Ez az állítása öizonyi­(atlan maradt, viszont ennek ellenkezője sem nyert bizonyítást. Etekintetben a valCdi tény állás megállapítható nem volt. Fölmerült ugyan a gyanú, hogy Windischgraetz as utóbbi évek­ben nyomasztó anyagi viszonyok közé kerül­vén, a hamisítványok előállításával elsősorban safdt anyagi helyzetén akarl volna segíteni. Ezzel szemben Windiscbgraetz elfogadhatóan kimutatta, hogy mintegy húszmilliárd magyar korondi kitevő adósságának körülbelül felit éppen a pénzhamisítás, illetve a hamisítványok előállítási költségeire fordította. Tervébe elsősorban dr. Nádosy Imréi, sz államrendőrség országos főkapitányát avatta be, aki az egész akció kezdésének első pár bó> napja után történt minden lényegesebb esemé­nyéről tudott, azokhoz hozzájárult, tudta és beleegyezése nélkül a hamisítványok előállításá­nak előkészítése, tényleges elkészítése, majd forgalombahozatala körül semmi lényegesebb intézkedés nem történt. Nádosy is azt állítja, hogy ő azért vállalkozott arra, hogy Wiadisch­graetz által tervezeti pénzhamisításban részt­vegyen, meri ugy gondolta, hogy azzal hazája érdekeit segíti elő. Gerő László állami térképészeti intézeti ta­nácsnok elölt Windiscbgraetz szintén az akció önzetlen nemes és hazofias célját hangoztatta. Gerő kérte tehát Windlschgraetzet, hogy ter­veikbe Haits Lajos főtanicsnokot, a Térképé­sretl Imézet vezetőjét is avassák he, Haits 1924 nyarán hozzájárult a herceg és Geő ter­veihez s a vezetése alatt álló intézetet saját hatáskörében és saját felelősségére a herceg és Gerő rendelkezésére bocsátotta. Negyedik közreműködőként a herceg magán­titkáét, Rába Dezsőt nyerte meg, akit külön­böző közvetítő- és küldöncszerepekre használt fel. 1924 nyarán Rába és Gerő Kölnbe utaz­tak és ott egy ismeretlen gyárostól beszerezték a szükséges papíranyagot. A papírgyártáshoz használt gépek eredete szintén nem volt ki­deríthető, mert az in'éze>be érkezésükkor az eredetre utaló minden nyom már el volt tün­tetve. A hamisításhoz szükséges nyomósajtónak és számológépnek eredetét sem leheteti meg­állapítani. Gerő és a Térképészeti Intézet vád­alá helyezeit alkalmazottai azzal védekeznek, hogy Windlschitaelz felhívása folytán s annak ama megnyugtató kijelentésére vállalkoztak a munkára, hogy a hasznot hazafias célra fogfák Jordttanl s az akciót magasabb állami funkcio­náriusok is támogatják; azonkivül azzal, hogy felettes hatóságuknak ellenszegülni nem mertek. Nádosy beismerő vallomást tett. Nááosy a terhére rótt cselekmény elkövetését és alanyi bűnösségét is beismert s lényegében védekezést nem is terjeszt elő, csupán annak meg emlitésére szorítkozik, hogy azzal, amit ő ebben az ügyben elkövetett, hazája érdekeit vélte elő­mozdítani. Megállapítható, hogy a Térképészeti Intézetben 1925 szeptember elején mintegy 24000-25000 darab hamisítvány készült el. A hamisítványok j egy ládában Zadravecz lakására kerültek, ahova I azokat Windischgraetz és Rába a herceg gép­kocsiján szállítottak el. A ládát maga Zadravecz vette át. A hamisítványok néhány napig Zadravecz lakásán voltak, minthogy azonban neki Rómába kellett utaznia s némely adat szerint azért is, meri lakását nem tartották eléggé megfelelő és biztos helynek, Rába a hamisít ányokat a herceg laká­sára, majd innen A Nemzeti Szövetség Gerlóczy nccai helyiségébe vitte és átadta Szörtsey Józsefnek. Jankovich közreműködését a herceg közvetlenül nyerte meg, Jankovich 1924 májusában a hamisítványok el­helyezésének tanulmányozására Rábával együtt Párisba utazott. Jankovich párisi tevékenységéről a nyomozás rendelkezéséről csak az az egy adat áll, hogy ott a Banque de Francé egy intern hasz­nálatra szolgáló levél „Tűbe" jelzésű borítékát megszerezte, amelyet magával hozott és a Tér­képészeti Intézetben sokszorosítottak. Azt, hogy Marsovszky György, Olchváry Ödön és Schwetz Tibor kinek ajánlása folytán és milyen uton vál­lalkoztak a hamisítványok forgalombahozatalára való közreműködésre, megállapítható nem volt. A hamisítványok forgalombahozatalára vállalkozók, mielőtt bármit tettek volna, Zadravecz kezébe es­küt tettek arra, hogy a rájuk bízott föladatot hazafias érzéssel és lelkiismeretes pontossággal fogják elvégezni és sem magát az ügyet, sem aeofátt, akik abban résztvesznek, elárulni nem fogják­Baross tudomására hozza a hamis bankók létezését Bethlennek. Mielőtt a hamisítványoknak külföldre szállítása megtörtént volna, Baross Gábor, aki saját be­ismerése szerint Nádosy közléséből és vele, vala­mint a herceggel többizben folytatott megbeszé­lésből és tárgyalásból tudomást szerzett arról, hogy « már elkészített hamisítványok forgalombahoza­talára készülnek, miután nem sikerült sem a her­ceget, sem Nádosyt lebeszélni, hogy akciójukat hagyják abba és a hamisítványokat semmisítsék meg, holott erre őket nemcsak ő, hanem Elischer János és Horváth Lóránt is rábeszélni igyekeztek: Horváth Lóránt, illetve Kozma Miklós utján Beth­len István gróf miniszterelnöknek tudomására hozta, hogy a Nemzeti Szövetség helyiségében ha­mis francia ezerfrankosok vannak és azokat fel is akarják használni. Ez körülbelül két nappal a miniszterelnök Genfbe való utazása előtt, tehát 1925 november utolsó napjaiban történt. A miniszterelnök e hir vétele után levelet irt Perényi Zsigmond bánónak, a miniszterelnök rendeletét, azonban annak eleget nem tett. Szörtsey, miután tudomására jutóit, hogy a mi­niszterelnökhöz följelentés érkezett, közölte ezt Windíschgraetzcel, Nádosyval, továbbá Barossal, akiről nem tudta, hogy ó a feljelentő és mások­kal is, amire elhatározták, hogy a hamisítványo­kat a szövetség helyiségéből ei fogják szállítani. Rába és Síörisey mintegy 10.000 darabot Win­dischgraetz lakására szállított, 9—10000 darab Baross lakásának előszobájába és innen rövid idő múlva szintén a herceg lakására került, 6000 da­rabot Szörtsey egy kis katonaládában a szövetség költözködése miatt Gerlóczy uccai lakásából Géza uccai uj lakásába szállított sl. A hamisítványok számát és azok sorsát még megközeliiő pontossággal sem lehetett kideríteni. Állítólag C3?.k az a 6000 darab maradt vissza, amelyet Szörtsey József rejtett el. Hogy ezekkel mi történt, nem letietett megállapítani, mert Szörtsey ezirányban megtagadta a vallomástételi. Mielőtt a hamisítványok forgalombahozatalára vállalkozók elutaztak, a Nemzeti Szövetség elnökének, amelyben fölkérte, hogy ennek a dolognak nézzen utána és nyug­tassa őt meg, mert a kormány minden ilyen manipulációt a legszigorúbban üldözni fog. Perényi a miniszterelnök levelének tartalmát közölte Szörtsey Józseffel, aki, noha tudomással birt arról, hogy a Nemzeti Szövetség helyiségében folyamat­ban van a bankjegyek osztályozása és csomago­lása, Perényinek azt jelentette, hogy a Szövetség helyiségében nincsenek és nem is voltak hamisít­ványok és az egész dologról semmit sem tud. Srörtsey e kijelentéseit Perényi levélben közölte a miniszterelnökkel. A miniszterelnök Perényi e megnyugtató válasza ellenére, amelyet közvetlenül Genfbe utazása előtt vett kézhez, hogy telies bi­zonyosságot és megnyugvást szerezzen, Prónay György báró miniszterelnökségi államtitkárnak utasítást adott arra, hogy keresse föl Nádosv Imrét, mint az államrendőrség országos főkapi­tányát, hivja fel az ő nevében, hogy nézzen utána ennek a dolognak s ha van alapja, föltétlenül akadályozza meg, nyomozása eredményéről pedig Genfből történi visszaérkezne után tegyen a mi­niszterelnöknek jelentést Nádosy tudomásul vette Zadravecz szerepe a vádirat szerint nemcsak az eskü kivételéből állott, hanem Hampel Ferenc és Rába határozottan állítják, hogy Zadravecz már a hamisítványok ké­szítéséről is tudott. Egyenesen kizártnak kell te­kinteni azt, hogy a herceg és Rába az elkészült hamisítványok egész tömegét azonnal és éppen Zadravecz lakására szállították volna, ha ahhoz ő hozzájárulását előzően és tudatosan nem adta volna meg. Magának Zadravecanek beismeréséből megállapítható az. hogy 1925 októbsr első napjai­ban a herceg és Rába Dezső előzetes bejelentés után egy utazóládában hozzá francia ezerfranko­sokat szállítottak, amelyebet ő megőrzés céljából át is vett. Azt állitja azonban, hogy ezt megelőzően nem volt tudomása arról, hogy a hozzá szállított pénzek hamisítványok, azokat valódiaknak tartotta. Amikor megtudta, hogy azok hamisak, azonnat kijelentette, hogy a ládát annak tartalmával tőle vigyék el; ez azonban nem történt meg. Ujabb Kihallgatása során Zadravecz vallomását módosította s azt állította, hogy 1925 októberében, amikor a herceg és Ríba a ládát hozzá elvitték, nem kö­rölték vele, hogy mi van a ládába csomagolva. További előadása szerint ugyanezen a napon négy öt, előtte ismeretlen ifjú kereste őt fel, akik­től esküt vett bi, de nem tudta azt, hogy az eskü szövegében szereplő kötelességteljesítés a hamisít­ványok forgalombahozatalára vonatkozik. Állítása szerint csak ezután fogtak hozzá a kért leltározás­hoz s csak ezután észlelte, hogy a ládában hamis ezerfrankosok vannak. Azonban Hampel Ferenc­nek és Rába Dezsőnek előadásából, továbbá abból az okszerű következtetésből is folyóan, hogyha Zadravecz a hamisítványok készítéséről nem bírt volna tudomással, akkor Windischgraetz és Rába azokat nem vitték volna egyenesen az 5 lakására és ez másként, mint u>?ge!őző egyetértés alapján nem történhetett. Megállapítható, hogy Zadravecznek magáról a hamisítványok készítéséről is tudomása volt, habár abban részt semmikép nem is vett. Rába, dr. Ferdinánd? és Stitz elő­adása szerint az eskü szövegében az is benne volt, hogy az esküttevő a reábízott titkot s az akcióban résztvevőket elárulni nem fogja. Nyil­vánvaló, hogy a Zadravecz által előmondott eskü­szövegből az következik, hogy ö, aki ilyen szövegű esküt vett ki, tudomással birt a titokban tartandó ügyről s az el nem árulandó résztvevők személyé­ről. Wínkter és Olchváry Jenő vallomásai meg­cáfolják Zadravecznek azt az állítását, hogy csupán egy alkalommal és pedig Rómába történt elutazása előtt vett ki esküt a forgalomllntozásra vállalko­zóktól, amennyiben az említett két egyéntől hatá­rozottan Rómából történt visszaérkezése után, tehát akkor vette ki az esküt, amikor már saját előadása szerint is tudomással birt a hamisítványok létezéséről. Rába Dezső vallomása, amely szerint Zadravecznek ténykedése szándékos, tudatos s a bűncselekmény előmozdítására irányuló volt. Szörtsey József a terhére rótt eselekmény elkövetését tagadja s annak kijelentése mellett, hogy nem bűnös, minden további nyilatkozattól tartózkodik. Azonban Windischgraetz, Rába, Winkler, sőt részben Baross és Nádosy is bizonyítják, hogy a hamisítványok egész anyagát a hercegtől sajátkezüieg átvette és lakását annak őrzése, továbbá osztályozása és be­csomagolása végett rendelkezésre bocsátotta és lakásáról ő szállította et a hamisítványok tgyrészét Rábával a herceghez. • Baross Gábor, aki hosszabb ideig tagadásban volt, az ügyészség előtt január 14-én tett vallomásában beismerte, hogy már 1925 augusztus végén Nádosytól meg­tudta, hegy hamis francia ezerfrankosok készültek, azok értékesítése ügyében tanácskozások folynak, amihez az ő közreműködését is kérte Nádosy. Beismerte Baross azt is, hogy ezidőfől kezdve hosszabb időn át jelenvolt több oly tanácskozáson, amelyén a forgalomba hozatal ügyében többen s igy ő is, megbeszéléseket folytattak, tehát, hogy az egész akcióról tudotf, a hamisítványokat látta, azokat megszemlélte. Baross a 400 mlDlő korona bölcsönt tudva abból a célból utalta ki cs bocsá­totta Mankovics Béla rendelkezésére, hogy ezen a pénzen az elzálogosított franbhamisi'.ványok kivál­tassanak és megsemmisíttessenek. Ez bűnpártolás. Baross volt az, akinek tanácsai fölhasználásával a forgalombahozatalt megkezdték Windischgraetz és Nádosy Baross szerepé­ről nyilatkozni nem hajlandók, tekintettel főleg arra, hogy Rába Barosst terhelő vallomását a szembesítés során lényegesen módosította és tekintve, hogy tehát Rábának Baross szerepéi Illető vallomása ingadozó, megbízhatatlan, semmiképp sem alkalmas arra, hogf a tény­állás megállapításának és ezen a?, alapn vád­emelésnek alapjául szolgáljon: Baross Gábor ellen a hamispénz forgalombaijoz&lala bűn­tettében való bünsegédl bünrészmég miatt vádat emelni nem lehetett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom