Délmagyarország, 1926. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1926-02-02 / 26. szám

1916 február 1 DHLMAQYARORSZAQ Kötelezhető-e a mostoha az árvák eltartására. Egy elhalt városi tisztviselő árváinak kálváriája. A szeszélyas véletlen nagyon kényes és a meglévő közigazgatási paragrafusok alapján megoldhatatlan feladat elé állította Sxeged vá­ros hatóságát. Mert hit a közigazgatás parag­rafus-rengetege nem teljes, megesik, hogy a folyton változó élet olyan helyzeteket, eseteket teremt, amilyenekre eddig nem gondolt senki, pedig mini az alábbiakból kiderül, előfordul* halnak. Az elmúlt hetekben lusszu beiegeskedés után meghall a város egyik érdemes tisztvise­lője, aki löbb mint bárom éviizeden keretztül szolgálta a város közegészségügyét. Nevét ne m Írjuk ki, mert hiszen most csak maga a ritka eset, a „precedens" a fontos. Az elhunyt vá­rosi tisztviselő özvegyei és bárom árvát ha­gyott maga u'án. Az özvegy harmadik fele­sége volt az elhunytnak, a három árva az első asszonytól való és igy az apa halálával most teljes árvaságra jutottak. Kettő közülük, a kit kisebb leány, mig rászorul a szülőt gondozásra, a harmadik már ne®, mert níbány évvel ezelőtt férjhez ment. A két kisebb közCl az egyik a szegedi gimnázium hetedik osztályának növen­déke, a másik pedig orvostangallgató. Az nem tartozik a nyilvánosságra, hogy az el­költözött városi tisztviselőnek milyenek voltak a családi viszonyai, nagy megütközést keltett azonbtn a városházán, amikor a polgármester u'asiására a várost főpánztár nem az özvegy­nek utalta kl a iemetist járulékot, hanem az tihanyi tisztviselő hivatalt tellebbvalójdnak, akit a temetés körül felmerülő teendők elintézésével is megbizotl. A temetés óta a városházán napról-napra megfelennek a kisirt szemű, gyászruhás árvák. Sóiba járják a hivatalokat és az elhunyt apa jószivQ kollégáinak támogatásival kétségbeesve kováik igzzsígukat. Mert hát a paragrafusok a következőképen rendelkeznek: Az elhalt városi tisztviselő özvegye három hónapig megkapja urának teljes illeiminyelt az ellátatlan gyermekek számira megállapított csa­ládi pétlikkai együtt. (Ez a családi pítték min­den gyermek után tiz aranykorona, tehát száz­hetvenezer papírkorona hónaponkinl) Három hónap múlva az özvegy csak özvegyi nyug­dijat kap, ami megfelel a tisztvise ői nyugdíj ötven százalékának, a gyermekek pedig a nyug­díj husz százalékát kapják nagykorúságukig, illetve férjhezmenetelükig neveltetési járulék címén. Abban az esetben, ha a gyermekek teljesen árvák, illetve ha a várost az özvegyi nyugdíj nem terheli, akkor kétszeres neveltetést Járulékot kapnak, áe csak három hónap múlva az apa halála után. A kérdéses esetben az a helyzet, hogy a gyermekek teljesen árvák, mivel azonban mos­toha anyjukat megilleti az özvegyi nyugdíj, csak husz százalék neveltetisi fárulikot kaphatnak a várostól, de azt is csak három hónap múlva, mert báron hónapig az özvegy ax elhalt apa teljes fizetését ilvexl. Az özvegy mostoha azonban — és ez az, ami súlyosbítja az esetet — még az apa be­tegágyánál kijelentette, hogy a gyermekek el­tartására nem váltalkoxik és est az elhatározá­sát az apa halála után sem másította meg. Törvény nincsen, amely mostohagyermekei el­tartására kényszerithetné az özvegyet, mert hál a törvények szerint, magyarán mondva, semmi köze sincs az ura és az első asszony árváihoz. Az özvegy igy három hónapig felveszi urának teljes fizetését és abból csak a kétszer tiz aranykorona családi pótlékot engedi át a gyer­mekeknek, mert ax árvasxik csak ennyi áteuge­disére kötelezheti. Ez pedig havonta báromszáz­negyvenezer pspirkoronát jelent, ennyiből kell a kii árvának élnie három hónapon keresxiül, annak a két árvának, akik közül az egyik he­tedik gimnazista, a másik pedig orvostanhall­gató. A kétségbeesett árvák az árvaszékhez fordul­tak védelemért. Az árvaszék gyámot rendelt ki meUélük, mivel a mostoha özvegy megismételte azt a kijelentélét az árvaszék elölt is, hogy hallani sem akar az árvák eltartásáról és meg­kezdett nevelésük befejezéséről. A gyám tisztjét az elhunyt tisztviselő egyik emberséges szivü kollégája vállalta, aki ssintén szegény tisztviselő ember és egyelOre fogalma sincs arról, hogy a havi háromszáznegyvenezer koronából hogyan tmtoxt a gyermekek eUartdsávnl is neveltetési' vei Járó kiadásokat. Termésa&esen mindent el­követ, hogy az árvákat jogaikhoz juttassa. Be­adványt intézett az árvaszékhez és kérte, hogy addig is, mig a három hónap le nem telik, tiltsa le a városnál az özvegyitek járó teljes fizetés megfelelő részét sz árvaszék. Az árvaszék azonban ugy találta, hogy nin­csen olyan paragrafus, amelynek alapján ex a méltányos kérés teljesíthető lenne, mindössze annyit tehetett, hogy a tiz aranykoronis csa­ládi pótlék felvégére jogosította fel az árvákat, ilielve az árvák gyámját és álirt a város taná­csához azzal, hogy a tanács keressen és talál­jon valami raódjt az árvák méltányos kérelmé­nek teljesítésére. A tanács hétfőn foglalkozott eszel a nehéz kérdéssel. A tanács ugy találta, hogy nem lehel sem mit, ha már ax árvaszék sem tehetett. Dr. Tarócey Mihály tiszti főügyész a követ­kező véleményt nyilváni'oíla: — Ugy vélem, hogy azalatt a három hőnsp alatt, amig az özvegynek a teljes fizetés jár, hiába mostoha, mégis köteles a gyermekek el­tartásáról gondoskodni. Mi azonban ezt a kö­telezettséget nem állapithatjuk meg, ha pedig ez a MMMMMMHMWM az árvaszék sem állapithatja meg, akkor csak egy at van: a btriság. A tanács ezekulán ugy határozott, hogy visszaküldi az iratokat az árvaszékhez a fő­ügyész véleménye alapján megszövegezett hatá­rozat kíséretében. Az özvegy azonban kedden már felveheti a város főpénztáránál azt a bizonyos teljes fize­tést, amelyből az elhalt apa nemcsak őt, ha­nem a gyermekeket is eltartotta, de most nem kötelezhető az özvegy, bogy odaadja az árvák­nak belőle azt, amennyiből megélhetnének ... Idetartozik egyébként még az is, de ez már sokkal kedvesebb és emberibb, hogy a két szomorú sorsra jutott árva közül az egyik, az idősebb menyasszony. A vőlegénye kórházi segédorvos Budapesten és most pályázni óhajt menyasszonya édesapjának elárvult tisztségére, hogy eltarthassa majd feleségét és fiatal sógor­nő jé'. Ha jól hallottuk, a polgármesterben meg­van a hajlandóság arra, hogy legalább az egyik árvát kárpótolja azért, amit édesapja ha­lálával elveezlett és rövidesen kinevezi a vő­legényt helyettes tiszti orvossá talán ugyanabba a tanyai kerületbe, ahol az elhunyt harminc­egynéhány évvel ezelölt megkezdte a város szolgálatát. Szép, nemes, kegyeletes és emberi lenne ez a gesztns... gesztus m. I. „Most Széchenyinek emelnek szobrokat, nem Kossuthnak" A főváros tanácsa álirt Szeged város ható­ságához és bejelentve, hogy Kossuth Lijos emlékét sioborral kívánja menörökitení, meg­felelő anyagi hozzájárulási kért Koisutb Lajos haj­dani városától, Szegedtől. „Mostanában Széchenyi litvánnak szoktak szobrot emelni — mondotta a polgármester —, nem Kossuthnak." A tináci tagjai pedig elgondolkoztak, hogy mi rejlett a polgármesteri megjegyzés mögött, meggyőző­dés-e, vagy pedig irónia, hogy olyannak látja-e Kosiuib Lijost, mint amilyennek Hercseg Fe­renc, a Voinich-dijjal megtiszteli drámájában, a Hid-ban megrajzolta, vagy pedig komolyan bántja, hogy Kossuth Lajos detronizálására tö­rekszenek a mai kor akarnokai ? A polgármes­ter nem migyarázta mag megjegyzésének valódi értelmét, a tanács pedig megállapította, ho*y Szeged város közönsége már eleget áldozott Kossuth Lajos emlékének, amikor szobrot emelt a Klauzál téren és amikor két uccit is elneve­zett nevéről, éppan ezért kimondotta a tanács, hogy nem járul hozzá a budapesti Kossuth­szobor költségeihei. Súlyos hibák vannak még a valorizációs javaslatban. Dr. Bsck Salamon előadása a valorizációról. D;. Beck Salamon budapesti ügyvéd, az — A javaslat ellenzői ugy látják, hogy a egységes bírói és ügyvédi vizsgálóbizottság tagja vasárnap délelőtt tiz órakor a kereske­delmi és iparkamara nagytermében n\ valori­zációról" tartolt nagyérdekességo előadást. A megjelent hallgatóság nevében Ollovay Károly elnök üdvözölte a kiváló szakférfiút éi kérte fel elöadásántk megtartására. , DÚ Beck Salamon előadásában ismertette a valorizációs javaslatot, amely legközelebb kerfll részletes tárgyalásra a nemzetgyűlés elé. — A valorizációt javaslat — mondoita Beck Salamon — némi baladást mutat a bírói gya­korlattal szemben. A jtvaslainak azonban sú­lyos hibái vannak, amelyek különösen a kisem­berek százezreit érintik. Igy nincs újítás és nincs haladás a hadlkölcsön dolgában és nincs a biztosítások ügyénen sem. A nyugdíj valorizá­lást részben a tisztviselők szempoatjából két­ségbeejtően keveset nyújt a javaslat. Elvileg ugyan megadja a 100 százalékos valorizációt, azonban a végrehajtásnál a valorizáció száza­lékkulcsának megállapítását teljesen az Illeté­kes minisztériumokra bízza. pénzügyminiszter nincs tisztában azzal a fele­lősséggel, amelyet tárcája elvállalásakor lelt, hogy hit év múlva az életbiztosítások fel fog­nak értékeltetni. A valóság az, hogy 1932 ben arra fognak ébredni az érdekeltek, hogy amint ma sem kapnak semmit, akkor sem fognak semmit sem kapni, miután a számitások alap­ján kizártnak tekinthető a mainál magasabb átértékelési kulcs. Legjellemzőbb, bogy mindezek­nek adminisztrációjára egy felosztási alapot kreál a pénzügyminiszter, amelynek terhelt a kötőmig fogja viselni. Elmondotta még az előadó, hogy a javaslat minden bizonnyal módo:ulnl fog s sok tekin­tetekben alkalmazkodni ahhoz a valorizációhoz, amelyet a féltőbb bíróságok már gyakoroltak. Dr. Beck Salamon szakszerű és lebilincselő előadását nagy figyelemmel hallgatta végig a kamara nagytermét zsúfolásig megtöltő közön­ség, amelynek a soraiban ott láttuk a bírói ős ügyészi kar, a pénzügyigazgatóság, a szegedi ügyvédtársadalom és az ipari és kereskedelmi élet képviselőit és kiválóságait. RÉSZLETFIZETÉSRE: készpénzárban vásárolhat az előrehaladt idény folytán. Gyermekruhák . ... K 200.ooo Téli Mikúdö K 500.ooo Szőrmés Mikádó . ... K l.OOO.ooo Divat Ragián . ... K 700.ooo is mindenféle f é r f Férfi öltönyök . ... K 500mo Nutrla sport bunda . . K 2,000.ooo Velúr női kabát v. bél. . K 8OO.000 Divat boák K 200j)oo és női télikabátok. Blau Ignátz, Kelemen ut. S. 296 PAPLANOKAT legfinomabb anyaggal töltve, legszebb kivitelbea legolcsóbb íSszQinek Reiser utóda Nemes MUiAly villanyerőre berendezett papiangyárában OroMlán 6t Kolomtn ucca tarok. Régi paplanokat Juttnyo* árban Átdolgozunk. 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom