Délmagyarország, 1926. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1926-02-02 / 26. szám

4 DELMAGYARQKSZAÖ 1926 február 2 rendbe!! bűnpártolás vétségét követte el. Végű! a vádirat az előzetes letartóztatásban levő Kovács Gáspárt és a szabadlábon levő dr. Mankovich Bélát hamis pénz csalárd használatának bűntettével vádolja azért, mert dr. Mankovich Béla 150 darab hamis ezerfrankost fivérével együtt 1925 november 7én a Tűzhely Banknál 330 millió korona kölcsön ellenében s annak biztosítására letétbe helyezett. A főügyész Stitz Jánossal, Polnay Péterrel, Halász Sándorral\ Pipigh Antallal, dr. Pazurik Józseffel, Kovács Tivadarral és Kovács Gáspárnéval szemben a nyomozást külön határozattal megszüntette. A vádirat indokolása. As indokolás azzal kezdődik, bogy Win ditcbgraeiz 1923 ban több barátjával, akiknek személyit megnevezni nem hajlandó, elhatározta, hogy valamely külföldi állam papírpénzéi utdnoztatní fogja. Wiadischgraetz szerint ő nem a saját maga, vagy valaki más anyagi helyzetének érdekében határozta el a francia ezerfrankos bankjegyek atánoztalását, hanem azirt, hogy a hamisítványok értékesítése után elérendő anyagi eszközöket hazofias célok szolgálatára használja fel. Ez az állítása öizonyi(atlan maradt, viszont ennek ellenkezője sem nyert bizonyítást. Etekintetben a valCdi tény állás megállapítható nem volt. Fölmerült ugyan a gyanú, hogy Windischgraetz as utóbbi években nyomasztó anyagi viszonyok közé kerülvén, a hamisítványok előállításával elsősorban safdt anyagi helyzetén akarl volna segíteni. Ezzel szemben Windiscbgraetz elfogadhatóan kimutatta, hogy mintegy húszmilliárd magyar korondi kitevő adósságának körülbelül felit éppen a pénzhamisítás, illetve a hamisítványok előállítási költségeire fordította. Tervébe elsősorban dr. Nádosy Imréi, sz államrendőrség országos főkapitányát avatta be, aki az egész akció kezdésének első pár bó> napja után történt minden lényegesebb eseményéről tudott, azokhoz hozzájárult, tudta és beleegyezése nélkül a hamisítványok előállításának előkészítése, tényleges elkészítése, majd forgalombahozatala körül semmi lényegesebb intézkedés nem történt. Nádosy is azt állítja, hogy ő azért vállalkozott arra, hogy Wiadischgraetz által tervezeti pénzhamisításban résztvegyen, meri ugy gondolta, hogy azzal hazája érdekeit segíti elő. Gerő László állami térképészeti intézeti tanácsnok elölt Windiscbgraetz szintén az akció önzetlen nemes és hazofias célját hangoztatta. Gerő kérte tehát Windlschgraetzet, hogy terveikbe Haits Lajos főtanicsnokot, a Térképésretl Imézet vezetőjét is avassák he, Haits 1924 nyarán hozzájárult a herceg és Geő terveihez s a vezetése alatt álló intézetet saját hatáskörében és saját felelősségére a herceg és Gerő rendelkezésére bocsátotta. Negyedik közreműködőként a herceg magántitkáét, Rába Dezsőt nyerte meg, akit különböző közvetítő- és küldöncszerepekre használt fel. 1924 nyarán Rába és Gerő Kölnbe utaztak és ott egy ismeretlen gyárostól beszerezték a szükséges papíranyagot. A papírgyártáshoz használt gépek eredete szintén nem volt kideríthető, mert az in'éze>be érkezésükkor az eredetre utaló minden nyom már el volt tüntetve. A hamisításhoz szükséges nyomósajtónak és számológépnek eredetét sem leheteti megállapítani. Gerő és a Térképészeti Intézet vádalá helyezeit alkalmazottai azzal védekeznek, hogy Windlschitaelz felhívása folytán s annak ama megnyugtató kijelentésére vállalkoztak a munkára, hogy a hasznot hazafias célra fogfák Jordttanl s az akciót magasabb állami funkcionáriusok is támogatják; azonkivül azzal, hogy felettes hatóságuknak ellenszegülni nem mertek. Nádosy beismerő vallomást tett. Nááosy a terhére rótt cselekmény elkövetését és alanyi bűnösségét is beismert s lényegében védekezést nem is terjeszt elő, csupán annak meg emlitésére szorítkozik, hogy azzal, amit ő ebben az ügyben elkövetett, hazája érdekeit vélte előmozdítani. Megállapítható, hogy a Térképészeti Intézetben 1925 szeptember elején mintegy 24000-25000 darab hamisítvány készült el. A hamisítványok j egy ládában Zadravecz lakására kerültek, ahova I azokat Windischgraetz és Rába a herceg gépkocsiján szállítottak el. A ládát maga Zadravecz vette át. A hamisítványok néhány napig Zadravecz lakásán voltak, minthogy azonban neki Rómába kellett utaznia s némely adat szerint azért is, meri lakását nem tartották eléggé megfelelő és biztos helynek, Rába a hamisít ányokat a herceg lakására, majd innen A Nemzeti Szövetség Gerlóczy nccai helyiségébe vitte és átadta Szörtsey Józsefnek. Jankovich közreműködését a herceg közvetlenül nyerte meg, Jankovich 1924 májusában a hamisítványok elhelyezésének tanulmányozására Rábával együtt Párisba utazott. Jankovich párisi tevékenységéről a nyomozás rendelkezéséről csak az az egy adat áll, hogy ott a Banque de Francé egy intern használatra szolgáló levél „Tűbe" jelzésű borítékát megszerezte, amelyet magával hozott és a Térképészeti Intézetben sokszorosítottak. Azt, hogy Marsovszky György, Olchváry Ödön és Schwetz Tibor kinek ajánlása folytán és milyen uton vállalkoztak a hamisítványok forgalombahozatalára való közreműködésre, megállapítható nem volt. A hamisítványok forgalombahozatalára vállalkozók, mielőtt bármit tettek volna, Zadravecz kezébe esküt tettek arra, hogy a rájuk bízott föladatot hazafias érzéssel és lelkiismeretes pontossággal fogják elvégezni és sem magát az ügyet, sem aeofátt, akik abban résztvesznek, elárulni nem fogjákBaross tudomására hozza a hamis bankók létezését Bethlennek. Mielőtt a hamisítványoknak külföldre szállítása megtörtént volna, Baross Gábor, aki saját beismerése szerint Nádosy közléséből és vele, valamint a herceggel többizben folytatott megbeszélésből és tárgyalásból tudomást szerzett arról, hogy « már elkészített hamisítványok forgalombahozatalára készülnek, miután nem sikerült sem a herceget, sem Nádosyt lebeszélni, hogy akciójukat hagyják abba és a hamisítványokat semmisítsék meg, holott erre őket nemcsak ő, hanem Elischer János és Horváth Lóránt is rábeszélni igyekeztek: Horváth Lóránt, illetve Kozma Miklós utján Bethlen István gróf miniszterelnöknek tudomására hozta, hogy a Nemzeti Szövetség helyiségében hamis francia ezerfrankosok vannak és azokat fel is akarják használni. Ez körülbelül két nappal a miniszterelnök Genfbe való utazása előtt, tehát 1925 november utolsó napjaiban történt. A miniszterelnök e hir vétele után levelet irt Perényi Zsigmond bánónak, a miniszterelnök rendeletét, azonban annak eleget nem tett. Szörtsey, miután tudomására jutóit, hogy a miniszterelnökhöz följelentés érkezett, közölte ezt Windíschgraetzcel, Nádosyval, továbbá Barossal, akiről nem tudta, hogy ó a feljelentő és másokkal is, amire elhatározták, hogy a hamisítványokat a szövetség helyiségéből ei fogják szállítani. Rába és Síörisey mintegy 10.000 darabot Windischgraetz lakására szállított, 9—10000 darab Baross lakásának előszobájába és innen rövid idő múlva szintén a herceg lakására került, 6000 darabot Szörtsey egy kis katonaládában a szövetség költözködése miatt Gerlóczy uccai lakásából Géza uccai uj lakásába szállított sl. A hamisítványok számát és azok sorsát még megközeliiő pontossággal sem lehetett kideríteni. Állítólag C3?.k az a 6000 darab maradt vissza, amelyet Szörtsey József rejtett el. Hogy ezekkel mi történt, nem letietett megállapítani, mert Szörtsey ezirányban megtagadta a vallomástételi. Mielőtt a hamisítványok forgalombahozatalára vállalkozók elutaztak, a Nemzeti Szövetség elnökének, amelyben fölkérte, hogy ennek a dolognak nézzen utána és nyugtassa őt meg, mert a kormány minden ilyen manipulációt a legszigorúbban üldözni fog. Perényi a miniszterelnök levelének tartalmát közölte Szörtsey Józseffel, aki, noha tudomással birt arról, hogy a Nemzeti Szövetség helyiségében folyamatban van a bankjegyek osztályozása és csomagolása, Perényinek azt jelentette, hogy a Szövetség helyiségében nincsenek és nem is voltak hamisítványok és az egész dologról semmit sem tud. Srörtsey e kijelentéseit Perényi levélben közölte a miniszterelnökkel. A miniszterelnök Perényi e megnyugtató válasza ellenére, amelyet közvetlenül Genfbe utazása előtt vett kézhez, hogy telies bizonyosságot és megnyugvást szerezzen, Prónay György báró miniszterelnökségi államtitkárnak utasítást adott arra, hogy keresse föl Nádosv Imrét, mint az államrendőrség országos főkapitányát, hivja fel az ő nevében, hogy nézzen utána ennek a dolognak s ha van alapja, föltétlenül akadályozza meg, nyomozása eredményéről pedig Genfből történi visszaérkezne után tegyen a miniszterelnöknek jelentést Nádosy tudomásul vette Zadravecz szerepe a vádirat szerint nemcsak az eskü kivételéből állott, hanem Hampel Ferenc és Rába határozottan állítják, hogy Zadravecz már a hamisítványok készítéséről is tudott. Egyenesen kizártnak kell tekinteni azt, hogy a herceg és Rába az elkészült hamisítványok egész tömegét azonnal és éppen Zadravecz lakására szállították volna, ha ahhoz ő hozzájárulását előzően és tudatosan nem adta volna meg. Magának Zadravecanek beismeréséből megállapítható az. hogy 1925 októbsr első napjaiban a herceg és Rába Dezső előzetes bejelentés után egy utazóládában hozzá francia ezerfrankosokat szállítottak, amelyebet ő megőrzés céljából át is vett. Azt állitja azonban, hogy ezt megelőzően nem volt tudomása arról, hogy a hozzá szállított pénzek hamisítványok, azokat valódiaknak tartotta. Amikor megtudta, hogy azok hamisak, azonnat kijelentette, hogy a ládát annak tartalmával tőle vigyék el; ez azonban nem történt meg. Ujabb Kihallgatása során Zadravecz vallomását módosította s azt állította, hogy 1925 októberében, amikor a herceg és Ríba a ládát hozzá elvitték, nem körölték vele, hogy mi van a ládába csomagolva. További előadása szerint ugyanezen a napon négy öt, előtte ismeretlen ifjú kereste őt fel, akiktől esküt vett bi, de nem tudta azt, hogy az eskü szövegében szereplő kötelességteljesítés a hamisítványok forgalombahozatalára vonatkozik. Állítása szerint csak ezután fogtak hozzá a kért leltározáshoz s csak ezután észlelte, hogy a ládában hamis ezerfrankosok vannak. Azonban Hampel Ferencnek és Rába Dezsőnek előadásából, továbbá abból az okszerű következtetésből is folyóan, hogyha Zadravecz a hamisítványok készítéséről nem bírt volna tudomással, akkor Windischgraetz és Rába azokat nem vitték volna egyenesen az 5 lakására és ez másként, mint u>?ge!őző egyetértés alapján nem történhetett. Megállapítható, hogy Zadravecznek magáról a hamisítványok készítéséről is tudomása volt, habár abban részt semmikép nem is vett. Rába, dr. Ferdinánd? és Stitz előadása szerint az eskü szövegében az is benne volt, hogy az esküttevő a reábízott titkot s az akcióban résztvevőket elárulni nem fogja. Nyilvánvaló, hogy a Zadravecz által előmondott esküszövegből az következik, hogy ö, aki ilyen szövegű esküt vett ki, tudomással birt a titokban tartandó ügyről s az el nem árulandó résztvevők személyéről. Wínkter és Olchváry Jenő vallomásai megcáfolják Zadravecznek azt az állítását, hogy csupán egy alkalommal és pedig Rómába történt elutazása előtt vett ki esküt a forgalomllntozásra vállalkozóktól, amennyiben az említett két egyéntől határozottan Rómából történt visszaérkezése után, tehát akkor vette ki az esküt, amikor már saját előadása szerint is tudomással birt a hamisítványok létezéséről. Rába Dezső vallomása, amely szerint Zadravecznek ténykedése szándékos, tudatos s a bűncselekmény előmozdítására irányuló volt. Szörtsey József a terhére rótt eselekmény elkövetését tagadja s annak kijelentése mellett, hogy nem bűnös, minden további nyilatkozattól tartózkodik. Azonban Windischgraetz, Rába, Winkler, sőt részben Baross és Nádosy is bizonyítják, hogy a hamisítványok egész anyagát a hercegtől sajátkezüieg átvette és lakását annak őrzése, továbbá osztályozása és becsomagolása végett rendelkezésre bocsátotta és lakásáról ő szállította et a hamisítványok tgyrészét Rábával a herceghez. • Baross Gábor, aki hosszabb ideig tagadásban volt, az ügyészség előtt január 14-én tett vallomásában beismerte, hogy már 1925 augusztus végén Nádosytól megtudta, hegy hamis francia ezerfrankosok készültek, azok értékesítése ügyében tanácskozások folynak, amihez az ő közreműködését is kérte Nádosy. Beismerte Baross azt is, hogy ezidőfől kezdve hosszabb időn át jelenvolt több oly tanácskozáson, amelyén a forgalomba hozatal ügyében többen s igy ő is, megbeszéléseket folytattak, tehát, hogy az egész akcióról tudotf, a hamisítványokat látta, azokat megszemlélte. Baross a 400 mlDlő korona bölcsönt tudva abból a célból utalta ki cs bocsátotta Mankovics Béla rendelkezésére, hogy ezen a pénzen az elzálogosított franbhamisi'.ványok kiváltassanak és megsemmisíttessenek. Ez bűnpártolás. Baross volt az, akinek tanácsai fölhasználásával a forgalombahozatalt megkezdték Windischgraetz és Nádosy Baross szerepéről nyilatkozni nem hajlandók, tekintettel főleg arra, hogy Rába Barosst terhelő vallomását a szembesítés során lényegesen módosította és tekintve, hogy tehát Rábának Baross szerepéi Illető vallomása ingadozó, megbízhatatlan, semmiképp sem alkalmas arra, hogf a tényállás megállapításának és ezen a?, alapn vádemelésnek alapjául szolgáljon: Baross Gábor ellen a hamispénz forgalombaijoz&lala bűntettében való bünsegédl bünrészmég miatt vádat emelni nem lehetett.