Délmagyarország, 1926. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-10 / 7. szám

4 DBLMAOYARORSZAQ 1926 január 10 is szabad erre a célra uj költséges apparátust beállítani, feltételem azonban, bogy a munkás­biztositók a kit és az érdekeltek megelégedé­sére működjenek. Ez szerintem csak akker fog bekövetkezni, ha a már sokszor sürgetett auto­nómiájukat visszakapják, A munkanélküliek accélyczéiéné! fontosnak tiriom a munkásszer­vezeteknek a legteljesebb betekintési lehetősé­gét. Vértes Miksa, a Szegedi Kereskedők Szövetségének választmányi tagja: — Ebben a készülő tőrvényi alkotásban, az ismertté vált alapelvek szerint én semmi mást nem Iátok, mint ujabb terheket a munkaadó társadalom váltain. <42 a véleményem, olyan gazdasági politi­kát kell folytatni és mindenekelőtt olyan köz szellemet teremteni, amely a magángazdaság meg­bénult szervezetében friss életet fakaszt. Munka­alkalmak szervezése, nagyarányú közmunkák léte­sitése: szerintem a munkanélküli tömegeken csak lyen eszközökkel lehet gyökeresen segíteni. Lájer Dezső, a szegedi szociáldemokrata párt titkára: — Nagyon bajos a munkanélküliség elleni biztosításról szóló törvénytervezetről kimerítő véleményt adni, mert csak szűkszavú újsághírek állanak rendelkezésre. Bizonyos, hogy a mos­tani kormányzattól olyan alkotási nem várha­tunk, ami a munkásosztályban nem megelége­dést, hanem csak megnyugvást is válthatna ki. — Csak a munkásbiztositó pénztárak mii állapotára kell néznfink és tudhatjuk, bogy hogyan akarja a nemzetgazdasági szempontból is annyira fájdalmas munkanélküli tég ügyét a kormány megoldani — A tervezet alapelve: minden terhet vitel­jenek a békekerese! 60- 70 százalékán tengődő, általános kereseti adóval és a közvetett adók sokféleségével agyonsanyargatott munkások és az adóval túlterheli és tönkreszanáit ipar és kereskedelem. — De a törvény végrehajtása már nem azok feladata lesz, akik a terheket viselik, hanem erről a kormány akar gondoskodni az erre a célra alkalmazandó közegei utján, akik pedig sem a munkásság, sem az ipar, sem a keres­kedelem életét nem ismerik. (Lásd a munkás­biztosító pénztárakat.) — A nyugati államok bármelyikében a kormá­nyok megelégszenek az ellenőrzéssel, illetve a felügyeleti jog gyakorlásával, pedig mindenütt hozzájárul az államhatalom a terhekhez 25—50 százalékkal. Egyes államokban a községek is. A lerhek mindenült kisebbek, a szolgáltatások nagyobbak. — A tervezetet in tipikus karzusalkotásnak látom, mely cinében szociális ugyan, de tartal­minál és intézkedéseinél fogva inkább azt a politikai célt akarja szolgálni, hogy a kormány hatalmái egy ujabb intézménnyel erősítse. meg akarná enni, mert akkor már reggel meg­fogta volna. Az ölyvnek arra kell a verebecske, amire az öreg Dávid királynak kellett a sunnamita leányzó: melengetni akarja nála hideg testét. A szárnyai alá veszi tehát éjszakára és igen magá­hoz szorítja velük. Ez nem bizonyos, hogy a ve­rébnek jólesik, de az bizonyos, hogy az ölyv föl­melegszik tőle és reggel igen jő kedvvel ébred. Már most, ha az ölyv olyan kapitalista volna, amilyenek a városokban találhatók, akkor reggel megenné a mórt, aki megtette kötelességét. De az ölyv is tudja, hogy neki estére megint szüksége lesz a verébre, tehát Isten hírével elbocsátja, söt tán még azt is a lelkére köti neki, hogy vigyáz­zon az egészségére. A denevér is ide tartozik, mert itten azt is ma­dárnak tartják. (A tyúkot, libát, kacsái nem, mert azok nem madarak, hanem háziállatok.) A dene­vérről való tudomány azt mondja: — Egy égbe néző, de földre látó, férfi, de nem féifi, meghajitotta, de nem hajította, kővel, de nem kővel a madarat, de nem madarat a fán, de nem fán, mi az? Hát az, hogy egy kancsalszemü barát — ez az a féifi, de nem férfi, aki égbe néz, de földre lát — a homobdarabbal, amely azonban esés közben széthullott, meghajitotta a bőregeret, amelyik a gyurkafán ült, ahogy itt a liciumbokrot tisztelik. Hát ez persze csak tréfa, amit már Piáló i3 tudott, ncha nem valószinü, hogy Seregély Kanász Ádám tő'e tanulta volna. Az azonban már nagyon ko moly dolog, hogy aki szaikahu3t eszik, annak olyan éles lesz a szeme, hogy keresztüllát a leg­sűrűbb szitán is. Ez olyan komoly dolog, hogy az embernek azt kell kívánni, bájosak az egész nemzet szarkahust enne már! Dr. Pap Röbert:: Hogy a közvetlenül érdekeltek mellett meg­szólaltassunk egy az ügytől távolabb eső, de a köz és a munkástársadalom érdekeit mindig szem előtt tartó egyéniséget is, felkerestük a szegedi jogászvilág kitűnő tagját: Pap Róbert dr. t5„ aki igy nyilatkozott: — Ilyen nagyjelentőségű szociálpolitikai tör­vény megalkotásánál óvakodni szeretnék az el­hamarkodott, vagy nem kellően átgondolt és tájé­kozott véleménynyilvánítástól. Annak előrebocsáj­tása mellett beszélhetünk azonban a kérdésről, hogy a budapesti sajtóban eddig megjelent közle­mények teljesen fedik a törvényjavaslat tervezet alapelveit. Az ismertetett formában én nemi tudom magamévá tenni a javaslatot, mert egy olyan törvény megalkotását látom benne, amely a gyakor­latban részben illuzórlus lesz, részben pedig nél külözi az előreláiást. Nem helyeselhető, hogy az: állam ujabb kiadásokkal megint csak a magán­érdekeltségeket sajtja, mert amint én látom a dol­• aniwwwwi wwwnw^^winawiwnjmwMwwiWi gokat, ez arra fogja Indítani a vállalatokat, hogy alkalmazottaik létszámát ismét „leépítésekkel" redukálják, ami természetesen ujabb szenveiések és nyomorúságok megindítója lesz. — Azt, hogy minden betegsegélyező pénztári tag a munkanélküliség elleni biztosításra is köte­lezve van: helyes* de szeretném azonban tisztázva látni a pénztári tag sorsát — a munkanélküliségi segély igénylésének elbírálása szempontjából — amidőn a gyógykezelésre való jogosultsága már megszűnik, amely a mai gyakorlatban már rövid idő multán bekövetkezik. Ha ez a helyzet nem nyer orvoslást, ugy én illuzóriusnak látom magát a törvényi alkotást is. Egyébként a pénztárak működéséről sok panaszt olvasok a lapokban, ezért az a felfogásom, az érdekeltek sérelmeit kellene előbb kiküszöbölni, mielőtt egy ujabb nagyjelentő­ségű szociális feladatkör ellátását kapcsolnék gépezetébe. Ezekhez a nyilatkozatokhoz minden további SZÓ felesleges. Vásárhelyi Júlia MMMMaMMNMMVWMMMMMMWWMi A római tiszteknek becsületszavukra ki kell jelenteni, hogy soha többet nem csatlakoznak a szabadkőmivesekhez. Róma, január 9. A tengeréazetögyi minisz­térium a minisztériumiba beosztott valamennyi tiszttől és tisztviselőtől nyilatkozatot kért azon tekintetben, vájjon tartoztak-e valamilyen titkos társulathoz, különösen a szabadkőművességhez. Az utóbbi esetben be kell j;kneni, hogy mi kor és mennyi ideig volt tagja az illető a titkos társulatnak és mikor lépett ki onnan. Amennyi­ben valamennyi tiszt vagy tisztviselő a szabid­kömüveaség tagja volt, köteles becsületszavára kijelenteni, hogy soha iöbbé nem csatlakozik a szabadkőművességhez. üj tisztikart választott az Alsóvárosi Népkör. A fiatalok győztek. — Az uj vezetőség a főispánnál és a polgármesternél. Az Alsóvárosi Népkör, amely az utóbbi évek­ben a túlságosan konzervatív öregek és bala­dásra vágyó fiatalság állandó hadszintere volt, néhány nap elölt vivta meg döitő mérkőzését, amely a fiatalság teljes győzelmével végződött. A népkör uj tisztikirt választott az é'i rendes tisztújító közgyűlés kere ében és az uj veze ö­ség csaknem kivétel nélkül az eddigi ellenzék­ből, a haladottabb gondolkodású Hatáságból rekrutálódott. Az elnöki tisztséget Csiszár Ist ván, a haladást sürgető fiatalság vezére nyerte el, akinek már eddig is nagy szerepe volt a népkör harcaiban és állandóan kezdött Alsó­város gazdiközönsé^ének érdekeiért. A tiszt­újítás eredménye általános megelégedést váltott ki Alsóvároson, csupán azok éreznek vere é^et, akik a népköri politikai érvényesülésük céljaira kívánták volna a jövőben is Jelhasználni, mint ahogyan eddig felhasználták. A fiatal tisztikar megválasztása azt jelenti, hogy Alsóvárosod egyszer és mindenkorra megszűnt a hangzatos kurzusjelszavak uralma. A népkör uj tisztikara Csiszár István vezeté­sével szombaton délelőtt bemutatkozó látogatá­son jelent meg dr. Algter Károly főispánnál és dr. Somogyi Szilveszter polgármesternél. Csi­szár Is «án rövid besrél keretéb n jelentette ba ugy a főispánnak, m nt a polgármesternek az uj tisitikar mrgváiasztását és kérte a város ha­tóságának további támogatását a népkör mun­kájához. A főispán válaszában kijelentette, hogy a m»ga részéről mindig támogatni fogja az alsó­városi ga.dik érdekeit és küzdelmeit. „Az uóbbi napok elszomorító eseményeiből is lát­ható — mondó ta többek között —, hogy az országot csakis a munka, a komoly, a becsü­letes munka men heti meg." Végül szerencsét kivánt a főispán az uj tisztikar működéséhez. A küldöttség ezután a polgármistert látogatta mrg, akt annak a reményének adott kifejezést, hogy a ntptör megmarad és tovább halad uj vezetősége alatt is azon az utón, amelyen ed­dig a tapasztalt öre&ek vezették. A vezetőség munkájához 0 is sok szerencsét kivánt. A nagykörúti háztulajdonosok nem járulnak hozzá a gyalogjárók aszfaltozási költségeihez. Annak idején részletesen beszámolt a Dil­magyarország arról az ajánlatró', amelyet a Magyar Aszfalt Részvénytársaság tett a város tanácsának néhány héttel czeőtt. Az ajánlat szerint a válalat hajlandó hitelbe kiastfaltotni as uccai gyalogjárók*!, éppen ugy, mint aho­gyan a pécskőí bazaltbánya részletfizetésre kö­vezte ki a Nagykörútit. A tanács nem hozoft ebben az ügyben végleges határozatot, mert nem tudta, mit szóinak a kérdéshez a legköz­vetlenebbül érdekeitek, azok a háztulajdonosok, akiknek a háta előtt húzódik el a kiaszfalto­zandó gyalogjáró és akiknek a szabályrendelei értelmében vállalni kell az aszfsltozás költsé­geit. A tanács utasítására a mérnöki hivatal be­idézte a N igy körül, a Boldogasszocysugárut és a Kálvária ucca közötti szakaszán levő házak tulajdonosait, hogy alkalmat adjon mindenkinek a nyilatkozatra, h háziul »jdonosok*t huszonötös turnusokban idézték meg és az első Idézők hét­főre szólnak. Az érdekelt háztulajdonosok szombaton dél­után négy érckor értekezle et tartottak az Alsó­városi Ipsroskör h lyiségeb n. Metzger Péter szólalt fel erőnek. Ari fejtegette, hogy s gyalog­járók klaszfaltozása jelentékenyen emelt a há­zak értékét és a lakás tk felszabadítása után a hátigazdák a költségeket átháríthatják mojd a lakókra. Kér.'e a ház gazdákat, ho«v járulj mak hozzá a gyalogjárók rendiehozdiához. U,ára Papp látván szóhlt fel, éppen ellentétes érte­lemben. Kijelentett?, ho^y a gyalogjárók ki­csifaltozáiához a háztulajdonosok túlnyomó része nem járulhat hozzá, mert nem áU anyagi módjában, hiszen az adók és a különböző köz­terhek már úgyis elviselhetetlenül sutyosak. Az értekezlet több felszólalás utánrgyAanga­tag agy határozott, hogy nem vállalja az asz­faltozás költségeit és igy hétfőn, amikor az első háztulajdonos turnus jelentkezik majd a mér­nöki hivatalban, senki sem trja mojd alá a kö­telező nyllatkozalot. Conccríhangverseni/ az Apostolokban. 125 A zenészegyesület szimfonikus zenekara ma, vasár­vap défelSt fél 11 órától 1 óráig klasszikus hangver­senyt tart az „Apostolok"éttermeiben. Belépődíj oinca. 'Milton Sillsi | legújabb attrakciója | I Mindenkié és senkié...! § | Csütörtöktől a Belvárosi Mozibin. |

Next

/
Oldalképek
Tartalom