Délmagyarország, 1925. december (1. évfolyam, 157-180. szám)

1925-12-25 / 177. szám

1925 december 25. DELMAOYARORSZAQ 29 Az év ffi November 8-án volt hét esztendeje, hogy a nyugati fronton az ellenségeskedést beszüntették és a nagy háború véget ért. Hét esztendővel az ellenségeskedések beszüntetése után azonban a világ politikai élete még mindig nem jutott nyugovóra. Tömérdek gyúlékony anyag van még felhalmozva és a nemzetközi feszültség, amely a békekötéseket követte, csak nagyon lassan kezd fölengedni. Ezzel szemben egy bizonyos. Már az ántántállamokban is egyre szaporodnak azok a politikusok és államférfiak, akik, ha még nem nem is jutottak el a teljes békerevizió gondolatáig, a kölcsönös megértést és a szétrombolt gazdasági élet együttes erővel való ujjáteremtésének szükségességét hirdetik. Nitti, volt olaszminiszterelnöknek már öt könyve jelent meg, amelyek mind a békeszerződések által támasztott tarthatatlan állapotokat tárgyalják; Lloyd George is beállított azok sorába, akik egyre erősebb támadásokat intéznek a békemű ellen, amelyet maguk segítettek létrehozni; Caillaux pedig az év derekán a pénzügyminiszteri székből teite azt a kijelentést, hogy le kell számolni a demagógiával, amely azzal bolondítja Franciaországot, hogy Németország fogja a háború minden költségét megfizetni. Kétségtelen az is, hogy az 1924 augusztus 16-án létrejött Dawes-féle megállapodás óta a fokozódó enyhülésnek a jelei észlelhetők az európai hatalmak között Ennek az uj nemzetközi politikai irányzatnak az előterében természetesen Németország állott. Centrális fekvése okozza, hogy legtöbb érintkezési pontja van a többi államokkal, egyúttal azonban a háborúból kifolyólag neki van a legtöbb elrendezésre váró függő kérdése is. Katonai hatalmát Németország nem nyerte ugyan vissza, de az kétségtelen, hogy politikai súlya, melyet hetven millió ember magas kulturája és megszervezett gazdasági munkája támogat, ismét állandóan emelkedőben van. Az év elején a német köztársaság elnöki szikének betöltése tartotta izgalomban ugy a német, mint általában az egész európai közvéleményt. A szociálista Ebért halála után kiirt első választáson egyik jelölt sem nyert abszolút többséget, mindössze az bizonyosodott be, hogy a Scharfmacherek teljesen elvesztették lábuk alól a talajt. Ludtndorff, aki mint a fajvédők jelöltje szerepelt a választáson, csúfos kisebbségben maradt. A második választáson, amelynek napja április 26-ra volt kitűzve, a jobboldali pártok Hindenburgot kandidálták. A volt hadvezér páratlan népszerűsége megszerezte ugyan a többséget, de a választáshoz fűzött remények sem jobbról, sem balról nem vállak valóra. Hindenburg az elnöki székben teljesen korrektül és alkotmányosan viselkedett és tartózkodott minden kalandor politikától. Ezzel kitette ugyan magát annak, hogy néhai vezérkari főnöke, Ludendorff igen élesen szembehelyezkedett vele, viszont azonban elérte azt is, hogy a nemzetközi nyugtalanság, amelyet megválasztása főleg Franciaországban kiváltott, nagyon hamar lecsillapodolt. A német köztársaság elnöksége alatt rohamosan haladt előre a belső megerősödés és gazdasági konszolidáció utján. Ennek előfeltétele volt természetesen a nemzetközi viszonyok rendezése. Különböző jelelj mint a munkáspárti kormány alakulása 1924-ben Angliában és Herriot kormányrajutása Franciaországban, azt mutatták, hogy a háborús us?itó politikának ezekben az országokban is bealkonyodott. Igaz ugyan, hogy a Macdonald kormány már 1924 október végén, rövid uralom után a választásokon megbukott és az idén április legelején a Herriotkormány is pénzügyi nehézségek miatt kénytelen volt beadni lemondását, de ez már nem fordilhatta meg a külpolitika általános irányát. Akár a hatalomra jutott konzervatívok Angliában, akár pedig a Painlevé-kormány Franciaországban, kénytelenek voltak a béke szellemében dolgozni. Franciaország julius legvégén kiürítette a Ruhr-vidéket, melyet minden szerződéses megállapodás ellenére tartott 1923 januárjától kezdve megszállva. Több hétig tartó előzetes tárgyalások után október végén zajlott le az esztendő nagypolitikájának legfontosabb eseménye. a locarnoi konferencia, amely a Dawes-megállapodás mellett leginkább alkalmas arra, hogy uj irányokba lendítse egész Európa jövőjének alakulását. A locarnoi megállapodásoknak lényege az, hogy a nyugati határokat illetőleg Németország elismerte a tényleges birtokállományt és garancia-megállapodást létesített a többi államokkal ezekre a határokra nézve. Még a konferencia megnyitása előtt erős törekvések nyilatkoztak meg Franciaország és keleti satellesei, Csehország és Lengyelország részéről, hogy ez a garancia-szerződés a keleti határokra is kiterjesztessék. Ez a törekvés egyrészt Németország ellenállásán, másrészt azon a körülményen, hogy Nagy-Britannia nem mutatkozott hajlandónak a francia hatalmi törekvések támogatására, hajótörést szenvedett. A keleti szomszédokkal Németország csak választott bírósági szerződést kötött és arra kötelezte magát, hogy támadó háborút kezdeni nem fog. Ezzel Németország valósággal fenntartotta magának a jogot, hogy egyenrangú félként a Népszövetségbe való belépése után felvesse a legfájóbb kérdést, a sziléziai és poroszországi határ rendezésének ügyét. A locarnoi konferencia különböző szempontokból igen erős bírálatoknak volt kitéve. A német nemzetiek azt hangoztatták, hogy ami a svájci városkában történt Luther kancellár, Briand és Chamberlain kőzött, a német ügy elárulása volt. Bármi lett légyen is azonban ennek a konferenciának a formális tárgya, egyet kétségbevonni nem lehet. Locarnovai kezdődött meg a párisi békék erkölcsi revíziója. Ha ezek a békék olyan szilárdan állanának, ahogy a francia túlzók szerették volna, semmi szükség nem volna, högy Németországgal most külön megállapodásokat kössenek és kényszer nélküli hozzájárulását igyekezzenek megnyerni a határok biztosításához. Ezért van a locarnoi konferenciának nagy jelentősége még magyar szempontból is. Németországot illetőleg azonban a megállapodásoknak van még egy eredményük: a Ruhr-vtdék után december 1-én megkezdődött a békeszerződés óta ellenséges megszállás alatt állolt kölni zónának kiürítése is. Németország kezd ismét ur lenni a saját határain belül. Mindezektől a tárgyalásoktól Amerika, amely a Népszövetségbe sem lépett be, távol tartotta magát. Ez nem jelenti azonban egyúttal azt, hogy Amerika az európai ügyek intézésére nem gyakorolt volnft befolyást. Amerika ma a legnagyobb gazdasági erőt reprezentálja, a világ aranykészletének több mint ötven százaléka Amerika kezében van és az összes hadviselő államok Amerikának adósai. Ezeknek az amerikai adósságoknak a rendezése ma az ántánt államoknak a legfőbb problémájuk. Közülök egyedül Nagy Bri annia volt a7, amely üzletileg fogta fel a dolgot és huzódozás nélkül megkezdte adósságainak fizetését. Franciaországban azonban éveken keresztül nem szűntek meg a kísérletezések, hogy valamilyen módon a kötelezettségek teljesítése alól szabaduljanak. A francia politikusok azt hangoztatták, hogy a világháborúban Franciaország vérzett a legerősebben és szenvedett a legtöbbet, méltányos volna tehát, hogy vele szemben Amerika elnézést gyakoroljon. E kérdésben azonban Franciaország szembekerült nemcsak Amerikával, hanem Nagy Britanniával is. A: angolszász világ egyértelmüieg kifogásolta, hogy Franciaország, amely a primhegedüs szerepét akarja játszani az európai koncertben, ki akar bújni fizetési kötelezettségeinek teljesítése aló', adóztatás szempontjából kiméli a saját polgárait, ellenben akkora hadsereget akar fegyverben tartani, amely a békelétszámot messze felülmúlja és egyáltalán nincs összhangban a sokat hangozta tott leszerelési elvekkel. Az egymást váltogató francia kormányoknak legföként ezekkel a nehézségekkel kellett megküzdeni. Szaporította azonban a bajokat még a francia franknak az állandó romlása is, amely a francia polgársággal is kezdte megismertetni az inflációnak nálunk jól ismert kö • vetkezményeit. Ezek a pénzügyi nehézségek április 12 én megbuktatták Herriot kormányát, amelynek Painlevé lépett a helyébe. Painlevé kabinetjében Caillaux vállalta a pénzügyi tárcát. Caillaux két irányban kezdte meg a dezolált pénzügyek szanálását és az ingadozó frank alátámasztását. Kíméletlenül szembehelyezkedett a demagógiával, amely még mindig azt hirdette, hogy a francia háborús költségeket Németország fogja megfizetni, nagy adóemelési programot hozott és személyesen utazott ki az Egyesült-Áilamokba, hogy kedvezményeket eszközödön ki a francia adósságok megfizetésére. A megegyezés az amerikai hitelezőkkel azonban nem sikerült és az Amerikából visszatért Caillauxnak is be kellett adni a lemondását. Ezzel azonban a pénzügyi nyomorúsággal kapcsolatos krízisek sora nem ért véget Franciaországban. A rekonstruált kormány ugyanis akarvanem akarva a Caillaux által megkezdett pénzügyi politikát volt kénytelen követni és a kamara elé vitte a szanálási javallatokat, amelyek lényegükben mind adóemelést jelentetlek. Egy ilyen javaslatnak a tárgyalása alkalmával november 22-én a kormány kisebbségben maradt és Painlevé az egész kormány lemondását jelentette be. Hosszú experimentálások után az uj kabinetet Briand alakította meg, aki mellett Loacheur vetle át a pénzügyi tárcát. A francia szanálás miniszterválságai azonban ezzel a kormányalakítással még aligha jutottak el a befejezéshez. Hasonló nehézségek egyébként az ántánt másik két államában, Olaszországban és Belgiumban is jelentkeztek és ezeknek az államoknak pénzügyminiszterei is kénytelenek voltak megjárni a newyorki Canossát. Ok is kénytelenek voltak azonban tapasztalni, hogy a fizetési módozatok tekintetében lehet tárgyalni az ameiikai pénzemberekkel, de arró', hogy Amerika elengedje nekik a háborús adósságokat, álmodni sem lehet. Az imperiális politika egyébként Franciaországot két helyütt Marokkóban és Sziriában véres háborúba keverte. Marokkóban a ríj kábítok Abd el Krím vezetése alatt felkeltek a franciák és spanyolok ellen és hónapokon keresztül eredményes ellenállást tudtak kifejteni az egyesült francia—spanyol haderőkkel szemben. Az erők egyenlőtlensége melleit ennek a harcnak kimenetele nem lehet kétséges, mindazonáltal a rifek sok bajt okoztak a francia politikában, melynek nyomása alatt a kormány kénytelen volt Lyautey marsallt meneszteni. Szíriát nemzetközi mandátum alapján Franciaország a világháború befejezése akalmával kapta meg. A druzok azonban nem nagyon mntatkoztab hajlandóknak a francia uralom elfogadására. Sziriában is fellángolt a felkelés, melyet szintén nem lehetett még teljesen leverni, noha a franciák a pacifikálás munkáját véres kegyellenséggel végezték és október végén. Damaszkust, a mohamedán kulturának egyik központját teljesen összelőtték. A háború elhúzódása itt is mélyen sértette a francia hiúságot, melynek itt is áldozatul kellett dobni a hadvezért, Sarrail marsallt, aki a reá bizott feladatot nem tudta elég gyorsan befejezni. Olaszországban a lefolyt évben is változatlanul állt Mussolini diktatúrája, amely azonban hovatovább a duce és az ellenzék közötti élet-halál harccá fokozódott. A fascista kormány egymásután koboztatta el az ellenzéki lapokat, oszlatta fel az ellenzéki jellegű egyesüléseket és záratta be azokat, akik neki Amerikai gyártmányú irógép! Világhírű legújabb Royal Pilaster modellü írógépet, valamint használt Írógépeket is kedvező részletfizetésre adok. Nagy mechanikai javítóműhely, bTE*! ruaril IjBÁSlTftlI Kár Asz ucca ÍO. (Dugonics tér sarob.) jókarbantartési vállalat tC.IV KIBNniUn Telefonszám 13-22