Délmagyarország, 1925. december (1. évfolyam, 157-180. szám)

1925-12-16 / 169. szám

Ara 2000 korona. DELMAGYARORSZAG tmrkuiUségi Deák Perenc-u. 2. Telefon 13-33. Kiadóhivatal, •OtasCakBnrvttr (i |egjlrod«i Dugonics-tér 11. Telefon 300. •fqadai Petötl Sándiir-ragárnt 1. «iám Telefonnám 18-S4. Sallang, cifraság meg lári fári. G«ál Omlón, ez a haragot, de becsületesen hangos vidéki magyar ur a nemzetgyűlésen megint eitrordolli a véletedís?it ennek n ka Ifin magyar tiifgnak az állopottyáról. ö, aki még kormánypárti korábin is ugy támogatta a miniizierekrt, hogy mázlii igazságokat vagdo­sott a fejükhöz és minden egyes alkalommal pcrcikáira szedegette szél az állami köiiguga­tás aktagyár>á>át és köröirpacoiáaát, nőst a sanyargo mezőgazdaság védelmében a közgsz­dasági leotiák terére tévedi el és odi fogal­mazta az uj fiziokrattzmus tantételét, hogy a nemiet gaidsságlnk c«ak a eezfgaidaság az alapja, a többi ciak sallang, c fraiág, meg lári­fári. Qaál Oiizton alkalmasint az olyan siónokok közé tartozik, akik besiéd közben nem sioklák nadrágzsebOkbe dugni a kezflket. Ha ugyanis cz volna a szokása, a nadrág ilkalmaiint essébe iutt»tla volna, hogy egy korántsem sal­lang jellegével biró ipartermék, amely a keres­kedelem közvetítésével jutott el hozzá, védi meg az embert az ideihez htsonló kemény tél hide­gé öl és — embertársainak biráló megítélésé­től. De ha tovább ment volna tételének logikus okfejtésén, akkor aligha foglalkozhatott volna olyan behatóan, mint ahogy megc eleked e, azoknak az ipircikkeknek a kérdéséve', a He­lyekre a mezőgazdaságnak né kaiüzdeteilenfll szüksége van. Legalább is kaifinfis ugyani? sailangnak, cifraságnak, meg liri-fárinak nevezni az ipirt mrg kereskedelmet és ugyanabban a létekzetvételben mindjárt azt kfiveteloi a kor­mánytól, hogy a legnagyobb gondot fordítsa erre a sallangra, cifraságra, meg lári firira, — de természetesen csak abban a mértékben és ott, ahol a mezőgazdaságnak szüksége van rel. Az olyan barrgos és őszinte emberek meg­nyílaikoiásii, mint a 0 ái Qasitoné, egy optikai csalódáson alapulnak. Bennünk az az őti ösz­tön lartjosodik közgazdasági elméletté és nem­zeti politikává, a* ely csak a földben lálja min­den életnek a hordozóját. Szép is az a fold — kOlör.ösen, hi bőven jatott valakinek belőle—, mikor zsendülni keid benne a tavaszi élet és mikor gazdag ölét elönti a sárgin termett kalá­szok bősége. De nincs az a fold, amelynek hősége bárkire nézve is ériéket jelentene, ha nincs mellette az ipar, amely gondoskodik a megműveléshez síükséges eszközökről, ha hiány­zik a kereskedelem, amely értékké varázsolja a termelésnek tzt a fölöslegét, amelyet a szeren­csés tulajdonos nélküle erejének minden meg­feszítésével sem tudna értékké avatni. Az egyoldalú agrárius életszemléletnek és külgazdasági politikának, amely a buzátúi, pipac.tól meg sző ö 61 nem látja &eg a gyárak mag>sba löiö kéménjeit, a tavi síi szellő zu Kásától nem hallja meg a kisiparos műhelyé ben a kalapács csillogását és az uri bricska gfirdaiése mellett nem veai íszre az iegen világok kincseivel dübörgő vonatokat és tenge­reket szántó hajóko osszusokat, ez a legnagyobb gyengesége. Csak ei az egyoldalú életszemlélet állíthat fel olyan követelményeket, hogy a kor­mány engedje el a petroieum, a benali, mrg a nyersanyagok vámját, a többivel ped>g ne törődjék, mert az úgyis ciak sallang, cJraság meg lári-fári. Nem bi szűk azonban, hogy Gaál Gaszton akár agrárius szempomból is komolyan végig­gondolta volna kinyilatkoztatásának a k"vétke­zéséit. Mit mondana ugyanis Qaál Ga*zton, ha egy ember gyanánt etebe állana ai ipar és ke­reskedelem (s így szólna h zzá: Rerdbenvan; elisme jük, hogy mi csak sallang, cifraság meg lári-fári vagyunk a nemzet éetében és bele­nyugszunk, hogy aszerim is kezeljenek ben­nünket. De ez esetben arra kérőnk léged, Gaál Gaszton, aki biragosan szoktál ugyan nyilat­Szeged, 1925 december 16, SZERDA Elöliietésl árak: Egy hónapra helyben 40.000 kor„ Budapesten és vidéken 45.000 kor. Egyes tzim ára hétköznap 2000 kor., vasár- és Annepnap 3000 korona. I. évfolyam, 169. szám. komi kormányról, fináncról, iparról meg keres­kedelemről, de állani szoktad a szavadat, kCs sonk paktumot: követeld igazán az összes nyersarysgok vámjának tz eltörlését. Mi elen­gedjük ez iparnak minden vamvédemé', te pedig engedd be az olcsó amerikai gabonát is az otcsó balkáni disznót. Hí'zen nyers nyat az it, engedjük el annak is a vámját. Éljünk egyszer olcsón ebben az országban, talán még a szegény embernek is haszna lesz belőle. Hisz a világháborúban ugy is a szerb disznók­kal hadakoztunk, huzzuk most ki egy ujabb háború elkövetkezésének a méregfogát. Vhjjon mit válaszolna erre az a|ánlalra Gaál Gaszton ét mit vál szólnának a többi magyar agrátiusok? Abogy mi ismerjük őket, bizo­nyára azt mondanák, hogy a rávisz merkan­tilizmus csapdát állított a számukra, mert ők nem így é<tették a dolgot. Ok csak addig kö­vetelnek váme engedéit, imig az nekik használ. Ha a tebbiekröl, a nincsetlen lateinerekről, a körmüket pucoló hivatalnokokról, naplopó ipa­rosokról árdiágitó kereskedőkről, meg egyéb másodosztályú állampolgárokról van szó, *k­kor szó sem lehet vámleszálli ásrúl, megélhe­tés olcsóbbátétrkröl, hit zen az sértené a szent agrárizmus érdekeit. A nemzetgyü ésen elhang­zott közgazdasági megállapításnak éppen a* az értelme, bog? ők minden és minden ked ve2és csak az ö javukra eshetik. A többi nem fonlos, hisz ízért sallang cifraság meg lárifári. Mégis a nagy elvi ellentétek mellett is nem tagadhatunk meg minden elismerést Gaál Gaszlontól. Az elvek ide-odalobogásának, szegre­akasztásának és szüntelen neghazudtolásának világában ö az égisz emberek közé tartozik, akik ál áspon lukat tiszteletremél 6 őszinteség­gel és következetességgel kép'isenk. Nem azok közé tartozik, akik kenetteljes igéreleket tesz­nek jobbra is, balra is, frázisokat kurrognak a különböző termelési ágak nemzeti fontosságá­ról, hogy ígéreteiknek csak egyik részéi, de esetleg egyik részét se tartsák meg. És éppen azért ma, mikor nagyon jól tudjuk, hogy a mezőgazdaságnak sem fenékig tejfel már az élete, mikrr ott is megszűntek a keresetek és egymásután kerülnek eladásra a kisebb birto­kok, nagyon szere'nök, ha közeledést lehetne létrehozni a Gaát Gasztonok s az ipar és ke­reskedeem között. Mi nem az egyoldalú érde­kek legyezgetésében, hanem a iermelts minden ágazatának egyforma gondo/didban szeretnők keresni a magyar közgazdaság is a megyar nemzet jövendőjét. És e hihetik nekünk a Giál Gasz'onok, hogy egy erős par és ke eskede­lem, amely fogyasz'ó közönséget tud biztosítani az ö pr< duk'umaik számára, többet ér nekik is, mintha mindaz, ami nem a földftöz tar ozik és nem földszagú, sallanggá, cifrasággá és lári-fárivá őcskásodik ebben az országban. A demokratikus blokk deklarációt intéz a kormányhoz a numerus clausus eltörlése ügyében „A numerus clausus ellentétben van a magyar nemzet érdekeivel és veszé­lyezteti az integiitá£t.* — Szi ágyi Lajos szólal fel a blokk megbizásábó'. (Budcpestt tadósitónk lelefoeJelentése.) A demokratikus blokk intézőbizottsága ma esle üléit tartott, amelyen azonban a szrcláldemo­krata képviselők nem jelentek meg, mert a holnapi városi közgyűlés előkészítése ügyében küön értekezletet tartottak. Az intézőb zot ság üésén megvitatták az in­demnitási java-lat tárgyalása során követerdő magatartás', a»u'án behatóan tárgyalták a genfi pénzügyi bizottság előtt tett kormán ynyilatkoz a tot, továbbá foglalkoztak Klebelsberg kultusz­miniszter genfi magatartásával és a numerus clausus üg>ében hoiou népszövetségi döntéssel. Szóvátették azokat a jelenségeket i», tmelyek Bethlen miniszterelnök és Klebelsberg Kunó gref kultuszminiszter között felmerültek és amelynek egy igen érdekes megnyilvánulása volt ma a nemzetgyűlés folyoséján az a vita, amelyet Klebelsberg kultuszminiszter folytatott Berky Gyulával oz egységespárt tagjával ts t mikor Klebelsberg összetűzött a scjlóval Is. A numerus clausus ügyében a demokratikus b'okk haterozati Javaslatot fog a nemzetgyűlés elé terjeszteni, amelynek benyuj ásával Szilágyi Lajost bízták meg, aki egyidejűleg a demokra­tikus blokk nevében egy deklarációt Is elő fog terjeszteni, amelyet a blokkban tömörült vala­mennyi polgári képviselő aláirt. A deklaráció a következőképen i?ól: „A demokratikus ellenzéki blokk kifejezést ad annak a meggyőződésének, hogy a nume­rus clausus ellentétben áll a magyar nemzet érdekeivel, de különösen veszedelmesnek tartja ezt a törvényt a magyar integri ás szem­pontjából. A magyar numerus clausus ugyanis elke eriti a megszállott ferülee­ken lakó zsidóságot és a külföldön Ma­gyarország el enségeinek pozícióját erő­síti, idehaza pedig az erők egyesitétét teszi leheletlenné, tehát u'jában van a nemzet talpraállásának. A demokratisus blokk nem is felekezeti érdekből tekinti rendkivül fon­fo ntk a numerus cleusus eltörlését, mert mint roindtn kérdést, ugy ezt is a nemzet egyetemének szem pontjapól itili meg. A de­mokratikus ellerzéki blokk réméi, hogy ezt a deklarációt az egész orsztíg társadalma támogatni fogja és egyöntetűen állást foglal, akkor mejd meg Is lesz az eredmény: a numerus clausus eltörlése. Raoul Peret vagy De Monzie szenátor iz uj francia pénzügyminiszter-jelöltek. Louchcur lemondott. (Budapesti tadósitónk telefonjelentése.) Páris­ból jelenik: A kamara pénzügyi bizitt ágában bizalmatlansági indítványt késiülnek benyújtani Loucheur pénzügyminiszter ellen, akirek már utódját is megnevezik Raoul Peret, a kamara volt elnöke, vagy De Moozie szenátor személyében. (Budapesti tudósilónk tehfonjelentise.) Páriá­ból jelentik: A délután fJyimán Lcucieur a pénzügyi bizottság elnökével é* előadójával folytatott tárgyalásokat, hogy a pénzügyi bizott­ság álláspontját ti övével Oisihangba hezra, ezek a tárgyalások azonban eredményfqler-ek maradtak, mert Loucheur a pénzügyi bizottság mai ülésén ismét vereséget szenvedett, amennyi­ben a bizottság egyhangúan megerősítette teg­napi határozatát azzal, hogy Loach ur Javaslatai mai tormájukban teljesen elftgadhatatlacok. Erre azután az esti órakoan lemondott Loucheur. Politikai lötökben az éjszakai órákban ugy látiák, htgy esetleg ismét CJllaux van elő­térben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom