Délmagyarország, 1925. november (1. évfolyam, 132-156. szám)

1925-11-01 / 132. szám

2 DELMAQYARORSZAQ 192S november 4. leikében m'ndenkinek, aki bilit érez az em- s aki nem az előretörésbea, hanem a visszaberisíg lelki felszabadulásának munkásai iránt ' menésben és hátramaradásban lálji a destrukciót. A demokratikus blokk Vanczák János érdekében kegyelmi kérvényt terjeszt a kormányzó elé. Lefay Ernő érintkezésbe lép a pártokkal ez ügyben és pártközi konferencia összehívására törekszik. (Budapesti tudósítónk ielefiajeleatise) A demokratikus blokk péntek este tartott értekezletén többek között foglalkozo l Vancxdk János nemzetgyűlési képviselőnek, a Népszava felelős szerkesztőjének ügyével, akt tudvalévőleg hétfőn kezdte mej hat hónapos fogházbüntetését. A demokratikus blokk fölfogása az, hogy Vanczákot nem mint bűnöst, hanem mint a lap felelős szerkesztőjét érte a bíróság Ítélete és bár ez a sajtójogi felelősség alól nem mint, mégis méltányosnak tartja, hogy Vancákkal szemben kegyelmi tény gyakoroltassék. A demokratikus blokk ezen felfogásnak megfelelően elhatározta, hogy Vanczák érdekében kegyelmi kérvényt terjeszt a kormány elé. A demokratikus blokk megbízta dr. Litay Ernő nemzetgyűlési képviselőt, hogy az akcij sikeresebbé tétele érdekében lépjen érintkezésbe a nemzetgyűlés többi pártjával, igy többek között az egységeB párttal is és amennyiben azt célravezetőnek tartja, igyekezzék esetleg pártközt konferenciái összehozni a kérdés megbeszélésére. Ha azonban Lítay Ernő ezen eljárása nem járja a kívánt sikerrel, ugy a demokratikus blokk maga veszi kezébe az ügyet és egyénenként fogja aláíratni a kegyelmi kírvényt azokkal a képvi ¿előkkel, akiket erre megnyerni szánd íkozik. Leleplezték Vásárhelyen Tisza István arcképét. Dr. Aigner főispán beszéde. Hódmezővásárhely törvényhatósági biiottsága megfestette gróf Tisza István arcképét és az »rckép ünnepélyes leleplezésé! szombaton délelőtt diszkQzfyfllés keretében tartotta meg. A díszközgyűlést, amelyen a bizoitsági tagok teljes számban és a város társadalmának minden rétege megjelent, délelőtt tiz órakor nyitotta meg a városháza közgyűlési termében dr, Atgner Károly föhpán. Megnyitó beszédében a kormány űd/özleiét közötte. Mirel a budapesti és geszti ünnep egybeesik a vásárhelyivel, a kormány nem Jelenhetett meg. Majd a következőket mondotta: — Tisztelt közgyűlést! Az őszirózsás októberi torradalom tettestársai hét évvel ezelőtt azzal hivalkodtak, hogy az ö forradalmuk vér nélkül való, pedig ma már mindenki láthatja, hogy nem is forradalom volt az. amibe ők a háború lelki, testi és gazdasági nyomorékjait belehajszolták, hanem a hazugságoknak és gazságoknak anarchiája, amely hazaárulássá fajult. VérnélkUlinek nevezték azt a forradalmat, amely az emberi egyenlőség, testvériség és szabadság szent nevében az ártatlan vértanuk halál-légiójába fojtotta a hazáért remegő lelket s amely vérnélküli forradalomnak első „vívmánya" volt gróf Tisza István vérének kiontása. A fékeveszett dühöngő orkánok gyilkos villáma is a legnagyobb fát dönti először romba s a rombolás Kegyetlenül következetes sötét szelleme is először Tisza Istvánt sújtotta porba, mert ö volt utolsó leheletéig korának legnagyobb magyarja, a nemzeti érzés és akarat büszke sziklavára. — De én hiszem a magyar Istent, hiszem a lélek halhatatlanságát, hiszem, hogy a vértanú lelke csak akkor nyugszik meg az Úr zsámolyánál, ha küldetését befejezte. Halandó testét megölhették, de halhatatlan lelke itt él közöttünk, mint ragyogó bolygó világit a magyar éjszakába, melynek fényénél mind gyakrabban és mind élénkebben tűnik fel előttünk boldog Magyarország Isten kezével formált véges emberi szuronyerdőkkel takart szép határa. Ezután a főispán a törvényhatóságok megjelent képviselőit üdvözölte, aiik kSzött ott volt dr. Somogyi Szilveszter szegedi polgármester is. Megnyitotta eailán az ünnepi ha> gulatu közgyűlést, amelyen a J61 sikerűit, művészi kivitelű Tisiaarc.ép leleplezése után számos szónoklat hangzott el. A reformáció szegedi ünnepe. A szegedi luleránusok és reformátusok október 31-én, szombaton űinepelték a reformáció emlékünnepét Mindkét felekezet délelö t tiz órakor Istentiszteletet tartott, bevezetőjét a tu lajdonképeni ünnepnek, amelyet a világ összes pro'.eslánsai e napon lélekben és külsőségekben megünnepelnek. A Szegedi Luther-Szövetség délután öt órai kezdettel az evangélikus templomban rendezte reformációi emlékünnepé!, a zsúfolásig megtelt Vásárhely. Irta: Móra Ferenc. A mult szombaton odaát voltam Vásárhelyen, — ugyan ugy is mondhatnám, hogy odahaza voltam, annyi nekem ott a jóemberem. A nevüket ugyan nagyrészt elfelejtem egyik vendégszerepléstől a másikig — hiszen néha egy hónap is esik közbe, — de a mosolygó szemüket és az erös kézszoritásukat nem s nekem leginkább a szeme jelenti az embert. (Amivel világért se akarom azt mondani, hogy az asszonyok szemét teljesen negligálom.) Elég az hozzá, hogy a Stefánia-Egyesület estélyin voltam Vásárhelyen, mint szerény segédpont — fénypontnak igazán nem érezhettem magam, majd kiderül, miért — és most arra gondolok, hogy ha a debreceni utamról beszámoltam, nem szabad Vásárhelyt megbántanom azzal, hogy róla meg semmit se szóljak. Még azt hinnék Szegeden, hogy nekem Debrecenbe muszáj menni csodát látni, ö dehogy, van nekem beszámolni valóm vásárhelyi csodákról ist Először is azon nem fogyott csodám, hogy a csecsemő- és anyavédelem céljaira meg lehetett közönséggel tölteni a Sas óriás termét. Én nagyon szeretem a városomat, de nem hiszem, hogy ezt Szegeden is meg lehetne csinálni. (Attól tartok, Kubinyi professzor ur se hiszi.) De tudom én a Kubinyi professzor ur szivét még mással is fájditani. Vásárhelyen fölül is szoktak fizetni jótékony célra. No hiszen Szegeden is szoktak. Csakhogy Kalmár Zsiga bácsi, a rcsta gyáros harmincmillió koronával fizetett fölül. Hát már enneü nem tudom, hogy hamarosan ki hasitja párját Szegeden. Megjegyzem, hogy csak azért adott Zsiga bácsi ilyen keveset, mert nemrégiben a kutasi szanatóriumra „fizetett fölül" ötszázmillió koronáiskát. Gondolom, ezek után a szegedi jótékony és kulturális intézmények egyhangúlag megszavazzák azt az indítványomat, hogy indítsunk akciót Zsiga bácsinak Szegedre telepítése érdekében. Azt azonban előre kijelentem, hogy a küldöttségben én nem veszek részt, mert én a rossz bort se birom este nyo c órától reggel hétig, nemhogy a Zsiga bácsiét birnám. Az ö asztalától pedig vonatérkezéstől vonatindulásig nem lehet fölkelni. Aki megkísérli, azt az egész életre kirostálja Zsiga bácsL (Van is neki hozzá egy-két rostája.) Nem mondhatok el mindent, amit erről a nagyszivü és nagytermészetü emberbarátról tudok, de tájékoztatásul elmondom, hogy én velem milyen esküt tétetett Két három esztendeje lehet — azt tudom, hogy akkor nagyon rosszul ment a könyvtárnak, ámbár azt nem tudom, mikor ment jól — mondom, akkor is odaát jártam Vásárhelyen s a boldogult Bauer Gyula vendégszerető házánál voltam megszállva, szokásjogon. Akkor is mint előadó garabonciáskodtam, utána barátkozás volt a Sas ban s az első dolgom volt körülnézni, hol van Zsiga bácsL Mondják erre, hogy napok óta súlyos influenziában fekszik. Sajnálom, hogy előbb nem tudtam, éjszakának idején már még se lehet beteget látogatni. Záróra felé a pincérek valami cselédféiét vezetnek hozzám. — Tisztelteti a Kalmár ur a tekintetes urat, hogy ha azonnal el nem tetszik hozzá jönni a szegedi színész úrral együtt, aki itten dallikózott, akkor ő rögtön agyonlövi magát Persze hogy azt keresztényi, sőt keresztyéni kötelességünk megakadályozni. De hát hogy a csudába menjünk ebben a szakadó esőben, korom kis teaplom áhítatos közönsége előtt. A lélekemelő vallásos ünnepélyt közének vezette be, ami u án Tdtray Károly lelkész bibliát olvasott és imádkozo'.t. Fitdler Waller gordonkaművész gyönyörű egyházi szólója után dr. Welsz Tivadar törvényszéki jegyző „A nagy fűtő" cimfl verset szavalta el, majd dr. Poilaer Ödön egyetemi tanár „A reformáció jelentősége" címen tartotta meg ünnepi eiöadásat. Beszédében ismertelte Luther Márton küzdelmes életét, amely az igazi béke és az igazi szerelet Jegyében egyesitette a híveket. Az igazi evangélium alap* |án nincs türelmetlenség, nincs szakadás, nincs egyenetlenkedés ember és ember közööit, csak szeretet és béke, amelyet a legigazabban a reformáció irt szent zászlajára. A szegedi reformátusok ugyancsak szombat dé után hat órakor a Tisza-szálló nagytermében nagyszámú közönség Jelenlétében Qjneoelték meg a reformáció emlékünnepét. Bakó László imája és bibliamagyarázala után a református énekkar egyházi énekei következtek, majd dr. Buday Árpád egyetemi tanár tartotta meg fölolvasását Lutherről és tanairól. Buday Árpád beszéde keretében Lulhert, mint az igazi cselekvőt ünnepelte, aki nem rettent meg a sötét kOz épkor fenyege ő veszélyeitől, hanem bátran, férfiasan, igaz „kűldötthöz" híven emelte föl súlyos szavát az akkori romloit egyház ellen. Az ö bátor cselekvését ünnepli a reformáció ünnepén az égés* világ protestáns társadalma. A romlottság, a vallástalanság, a bűn pusztításai, a lélek fertője ellen emelt vádat a reformáció és győzedelmeskedett is. És a reformáció, Luther Márton és Kálvin János ledöntötte a hamis bálványt, amit a bűnös és romlott középkor emelt. Buday Árpád nagyhatású beszéde után a dalárdák vallásos énekei fejezték be a reformáció emlékünnepét. A bécsi Rothe Fahns beszüntette megjelenését. (Budapesti tudósítónk telefoajelentése.) Bécs* bői jelentik: A kommunista Rothe Fahne cimű l«p mii számában bejelenti, hogy pénzhiány miatt megjelenésit egyelőre beszüntetni kénytelen. Max Linder és felesége öngyilkosok lettek. (Budapesti tudósítónk telefonfelentise.) Párlsból jelenlik: A Biltimore-siaiodában ma este Max Linder, a világszerte ismert: moziszinésx és feelsége öngyilkossági szándékkil felvágták ereiket, mire a szálloda személyzete az öngyilkosságot észrevette, már az egész szoba vérben úszott. Az orvosok megállapították, hogy mérget is veitek be. Az asszony a kórházba szállítása közben meghalt. Max Linder állapota is reménytelen. sötét vásárhelyi éjszakában a Zsiga bácsi paradicsomába? (Valami régi kaszárnyában rendezte be Zsiga bácsi a paradicsomát, kivül a városon. Kigyó nincsen benne.) — Küldött a Kalmár ur kocsit is, kérem. így aztán csak beszálltunk lelket menteni. A dallikózó színész ur, meg a fülemüle-torkú Darabos kántor ur, meg én. A szegény holtraváit ember azzal fogadott bennünket a küszöbön: — Erő, egészség I Már inkább csak gondoltuk, hogy ezt akarja mondani, mert olyan rekedt volt, mint egy cethal. Hajnalfelé azonban már kezdett ércesedni a hangja. (Pedig bizonyisten nem nyers tojást ittunk.) — Hallod e, fiam, — mondta akkor a színész urnák, — mekkora tiszteletdíjat kaptál te máma ? A színész ur megmondta. — Disznóság, — háborodott fel Zsiga bácsi. — En megduplázom, ha nekem is leadod a műsorodat Ha már el nem mehettem, legalább Itt hadd élvezzelek. A színész ur belement az üzletbe és mondhatom, nagyon jó üzletet csinált. Tudniillik akármilyen nótába fogon, Zsiga bácsi az első sor után közbelépett. — Nem ugy van az, fiam. így van az, ni, — s a második sortól kezdve ö danolta végig a nótát. Aztán én kerültem a sorra. Hogy én is adjam le a műsorom dupla honoráriumért — Nem ugy van az, Zsiga bácsi, senkit se lehet kihagyni. Én előttem egy tanár ur egész órás előadást tartott arról, hogy az ethikai determinizmus kodifikációja kontradikció. Hát én először elismétlem neked azt, azután majd beszélhetünk az én dolgomról.