Délmagyarország, 1925. november (1. évfolyam, 132-156. szám)

1925-11-01 / 132. szám

1926 november !. DELMAGYARORSZAQ 3 Ünnepi ülésen leleplezték Tisza István, Návay Lajos és a Ház hősi halottainak emléktábláit. Budapest, október 31. Ünnepi ü'ésen áldozott ma a nemzetgyűlés azoknak a volt képviselőknek és országgyűlési tisztviselőknek az emléke előtt, akik a világháborúban vagy a forradalmak viharában életüket vesztették. Ma leplezték le az országház miniszteri folyosóján azt a két emlékmüvet, amelyek közül az egyik gróf Tisza István és Návay Lajos, a másik pedig a hősi halált halt képviselők és országgyűlési alkalmazottak emlékét OrOkiti meg. A nemzetgyűlés mai ülését negyedtizenkét órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. A teremben a kétszáznegyvenöt képviselő közül mindössze hatvan jelent meg. Csak az egységespárt sorai voltak tömöttek, de innen is hiányoztak a kisgazdák. Scitovszky elnök az ülés megnyitása után az elnöki székből negyedórás beszédet tartott, amelyben többek között ezeket mondotta: — Halottak napjának ünnepén a halottak emlékének szenteljük mai ülésünket. A kegyelet egyesítő érzésében ültünk össze, hogy nemzetünk az életért folytatott mindennapi munkák küzdőierén a hösök és vértanuk emlékének áldozzunk. Neveket örökítünk meg ércben az egyik emléktáblán, amelyek eltérő jelentőséggel kapcsolódnak bele a magyar törvényhozás munkájába, de egyenlő értékben éri most őket a kegyelet, mert egyenlően ontották vérüket és szereztek meg a halhatatlanságot. — Ma van aztán hetedik évfordulója a gyászos emlékű napnak, amelyet kitörülni szeretnénk emlékezetünkbői, na eseményeink sötét háttere egyre erősbödő tényként nem ragyogtatná felénk nemzetünk egyik leghűbb és legnagyobb fiának mártirkoszorus alakját. Gróf Tisza István nemzeti géniuszunk legkiválóbb reprezentánsai sorában foglal helyet. Egészen azonositva egyéni sorsát nemzetével, ott érezte folyvást feje fölött lebegni annak a vegzetnek a Damoklesz-kardját, amely az övéhez hasonló önfeláldozó lelkek nagy többségere, lörténelmünk tanulsága szerint, vár. Azzal az utolsó sóhajjal omlott maga is a szent romok fölé: „Ennek igy kellett történnie 1" Az ő holttesten epülhetett csak fel később a bolsevizmus. — Tisza Istvánt a- vértanuságban követte közvetlen eiődje a képviselőház elnöki székében: Návay Lajos. Egy hűtlen cseléd gonoszsága elég volt arra, hogy részeg tömeg vérszemének prédájául dobatva, ott fejezze be nagyrahivatott életét d télegyházi pályaudvar árkában, ahol annyi rög sem jutott számara a hazai földből, ami még ki sem hűlt martir-tetemét egészen eltakarhatta voma. Most ott ragyog mindkettőnek a neve azon a második táblán, amely olyan folytatása az elsőnek, amilyen folytatása volt 60 évvel előbb az Újépület és az aradi vár vesztőhelye, IsaszegneK, Vácnak, Nagysarlónak és — Világosnak .. . — Ezek után felkértem tisztelt képviselőtársaimat, méltóztassanak az emléktáblák leleplezésének színhelyén testületileg megjelenni. A leleplezés tartamára ülésünket felfüggesztem. A gyűlés felfüggesztése után a kormány, a Ház tagjai és a meghívott vendégek a delegációs folyosóra vonaliak, a hősök és a Tisza—Návayemléktábla leleplezéséhez. A Budai Dalárda elénekelte a Hiszekegyet, majd Huszár Károly lépett a szőnyegekkel borított dobogóra s megtartotta emlékbeszédét a hösök emléktáblája előtt. Beszéde közben lehullott az emléktábláról a nemzetiszínű drapéria. — A magyar országgyűlés kegyeletes hódolatának szerény tolmácsolója vagyok a hösök emléktáblájánál, melyhez időtlen időkig járni fognak az utódok tanulni férfivirtust és igaz honszeretetet. Megint tizenhárom vértanú, tizenhárom drága vér csepp a magyar szenvedések mélységes tengerében. Ezután felsorolta a hősi halált halt képviselők és tisztviselők neveit. Huszár Károly után Zsitvay Tibor, a nemzetgyűlés másik alelnöke tartotta meg ünnepi beszédét a Tisza—Návay emléktábla előtt. Többek közt ezeket mondotta: — E falak között, ahol egykor Tisza István és Návay Lajos, mint a legmagasabb közjogi méltóság viselői székeltek, áradjon szét mindig az az erkölcsi és szellemi erő, amely őket naggyá és nemessé tette. Amig lesznek a nemzetnek vértanúi és amig azok emléke szent lesz előttünk, addig Kelet és Nyugat határmesgyéjén állani fog e nemzet vészben, viharban és a majd még napsütésben Is, rendületlenül. A mély hatást keltett ünnepi beszédek után a Budai Dalárda elénekelte a Himnusz?, ezzel az emlékünnep f¿légykor véget ért. A kormány és a Ház tagjai ezután ismét a nemzetgyűlés üléstermébe vonultak, ahol Scitovszky elnök újból megnyitotta az ülést, hogy a legközelebbi ülés napirendjére vonatkozó előterjesztését megtegye. Ezzel az ülés véget ért. Elkészült a választókerületek uj beosztásáréi szélé törvényjavaslat. Budapest, október 31. A választókerületek uj beosztásáról szóló törvényjavaslat ezen a bélen elkészült és a kormánynak az a szándéka, bogy valamelyik legközelebbi minisztertanácion előzetesen letárgyalja. A nemzetgyűlés mai munkaprogramja mellett a legjobb esetben Karácsony táján tárgyalj ik a javaslatot. A választókerületek uj beoiztásáról szóló (örvény értelmében hússzal kevesebb választókéra- | let lesz ezentúl. A határszéli csonka kerületek egyrészének beosztásáról Intézkedik a javaslat, kikerekít egyes beiiö válaszlókerűleteket is, a gócpontoktól messzebb fekvő községeket más, közelebbi központhoz kapcsolja, továbbá igyekezik arányosítani a szavazópolgárok számát. A közeljövőben foglílkozik a javaslattal az egységes párt értekezlete is. A törvényszék jóváhagyta a Belvárosi Bank kény szer egyezségét. 120 milliót kapott a vagyonfelügyelő. — A törvényszék megállapította, hogy a hitelezők az egyezség utján hamarább juthatnak betéteik 40 százalékához. Hétfőn tartották meg, mint még emlékezetes, a Belvárosi Bank ügyében a másodszori szavazást, amely alkalommal a hitelezők többsége elfogadta a felajánlott negyven százalékot. Most azután dr. Kullr törvényszéki bíró elkészítette végzését a kénysieregjexség ügyében. A terjedelmes, nyolc oldalas, kimerítő végzés, amely felöleli a bank egéiz történetét, moat került el a nyomdába és igy rövidesen elkerül mindegyik betéteshez. A Délmagyar ország munkatárianak most módjában van ismertetni a törvényszék nagyérdekességü végzését. A végzés elsősorban azt tartalmazza, bogy a törvénysrék jóváhagyta az egyezséget. A bank kötelezte magát arra, hogy a betétek aegyven százalékát ez év utolsó napján egyösszegben kifizeti a betéteseknek. Ezenfelül azonban köte< lezte magát arra is, bogy amennyiben, akárhogy is, ennél előbb befolyik a Vörös István-féle milliárdos követelés, akkor harminc napon beErre Zsiga bácsi sietve lemondott a műélvezetről. Nagyon megijedt a ethikai determinizmustól. Hanem azért a búcsúzásnál a markomba szoritott ötszázezer koronát. — Ezt meg tedd el annak az ínséges könyvtáradnak! Nagy pénz volt ez akkoriban. Az egész évi államsegélyünk tett egymillió koronát. El lehet gondolni, hogy megvoltam hatva. Hát még mikor az adomány záradékát meghallottam! — Most pedig mondd utánam: esküszöm a magyarok istenére ... — Esküszöm a magyarok istenére... — Hogy én soha Vásárhelyen máshova nem szállok hálóvendégnek, mint Kalmár Zsigához. Hát persze, hogy utána mondtam ezt is. S már most hogy a Bauer Gyula emiékéhez is hü legyek, meg Zsiga bácsi se tarlson esküszegőnek, nekem muszáj Vásárhelyen mindig kalap alatt virradnom. (Reggel korán keli kelnem, hogy mire a feleségem fölébred, ezt a passzust kivághassam az újságból.) Ezek után msgértheti az olvasó, miért nem lehettem én fénypont a Stefánia-estélyen. Azért, mert Zsiga bácsi is ott volt. Igaz, hogy nem a pódiumon, de azért mégis csak ő volt a főszereplő. De azért azok is íénylettek, akik a pódiumon voltak. Nem tudom, Endre Bélát tegyem-e előre, afestőt.akia sziv-skála minden színével költötte meg a prológot, vagy Zsóca asszonyt, a feleségét, aki elimádkozta az ura prológját. Szathmáry Tihamérnak adjon-e babért, vagy Nyizsnyai Arankának? Szathmáry Tihamérrói tudnivaló, hogy az ország egyik legjobb anekdotázőja. Mellékesen nyugalmazod főispán is, de az, háia istennek, nem látszik meg rajia. Nem szidja a hálátlan utókort és nem emel magának szobrot. Azt ugyan még megkaphatja, ha nem is mint nyugalmazott főispán, de mint aktiv író. Ezelőtt nemigen foglalkozott ugyan Írással, de most nagyon nekidurálta magát. Baráti körben regen ismerik egy népszínművét, amit rend kívüli hatással lehetne eiőadni, de ezt vonakodik kiadni a kezéből. (Tudniillik egy kis szerelem is fordul elő benne és a fehérhajú ember emiatt restelkedik. Különben is borzasztó szemérmes ember ez a Tihamér.) Ellenben most csinált a Stefániaestélyre egy vásárhelyi egyfelvonásost, amelyben annyi humor van, hogy féltucat pesti vigjátékiró kiruházkodhatna belőle. A szerző maga is fellépett a darabjában, mint törvényszéki elnök. A vádlott parasztasszonyt Aranka néni játszotta, a fehérhajú Aranka néni, az ország legbájosabb írónője. (Különben Nyizsnyay Gusztáv volt az apja, az országos nevü vásárhelyi zeneszerző. Hát volt kitől örökölnie a müvészvért.) Ahogy a függöny legördül, szalad föl hozzánk Aranka néni, azon kifestve, a szerepe hétszél szoknyájában. Körülvesszük, cirógatjuk, gratulálunk neki, de ö nagyon kedvetlen. Egyre azt hajtja, hogy nem jól ment a szerep, mert ha jó! ment volna, akkor Tihamér nem nézett volna rá olyan csúnyán és nem kiabált volna olyan mérgesen. Hát erre nem tudunk mit mondani. De jön Tihamér és hálásan kezet csókol a partnerének. — Nagyszerűen ment. — Hát akkor miért kiabált rám olyan mérgesen? — kérdi a hősnő még mindig szorongva. — Hát hogy az Isten egeribe ne kiabáltam volna, mikor ugy kívánta a szerepemi Hiszen azért voltam törvényszéki elnöki De hát azért lehetnek ám egymással nagyon jóba azok, akik nagyon kiabálnak egymásra! Azt hiszem, ezt már nem az iró mondta, hanem a tapasztalatokban gazdag volt főispán. lül, tehát előbb ts kielégíti a hitelezőket. Az igazgatósági tagok pedig ezenfelül 910 millió koronára vállaltak kezességet. A végzés Indokolása e:után réizletesen foglalkozik a bank történetével. A bank 1921 december 19 én alakult meg másfélmillió korona alaptőkével. Az alaptőkét 1923-can húszmillióra emelte fel. Az aktiv vagyon egymilliárdnyolcszászmiUió koronát tesz ki, mig az adósság ötmilliárdon felnire rug. A hiány tehát hárommilllárdegyszdzmlllió korona. A bank bukásának főoks elsősorban az volt, hogy kosztkölcsön összeköttetésben állott a Vörös-féle részvénytársasággal, amely pedig már régebben kényszeregyezséget kért. A törvényszék ugy találta, bogy a hitelezők érdeke azt kivánja, hogy meglegyen az egyezség, mert Igy hamarább juthatnak a hitelezők a pénzeikhez. Ezért a bíróságnak nem volt indoka arra, bogy a hitelezők többségének akaratát megváifoztisia az egyezséi jóváhagyásának megtagadása utján. A másodszori szavazáson — mint már emlitettflk — a hitelezők kétharmadánál is többen fogadták el az egyezséget. A végzés most azzal foglalkozik, hogy milyen uton jutott a bank a fizetésképtelenség helyzetébe. A vagyonfelügyelő megállapitotta, hogy a bank a húszmilliós alaptőkével arányban nem álló forgalmat bonyolított le, az ügykezelés ellen pedig számos panasz merült föl. Ezért azután aggályos volna a bank további működé e. A törvényszék megállapitotta, hogy a nagy forgalmat alaposan kihasználták és ez meglehetősen rosszhiszemű volt. Megállapították i ezután azt is, hogy a bank tulajdonképen már 1923 szeptemberében sem volt aktiv. Nem vezették szabályszerűen a könyveket és sok fiktív számla volt fölfektetve. A törvényszéknek azonban még mindezek után is az volt az álláspontja, hogy a hitelezők érdeke azt kivánja, bogy minél hamarább jussanak hozzá betétjeik töredékéhez, ez pedig ugy érhető el leghamarább, ha az egyezséget jóváhagyják. Ezért azután nem talán indokot a törvényszék éppen a hite'ezök érdeke miatt, ho^y ne hagyja jóvá az egyezséget. Küön végzés szól ezután arról, hogy Gadt Ferenc vagyonfelügyelőnek diját százhuszmílllóban állspitották meg. Dr. Keciker Jenő — aki a Vörös-féle követelés ügygondnoka volt — 28 millió koronát kap munkásságáért. A bank köteles ezeket a dijakat nyok napon belül kifizetni A törvényszék indokoltnak találta ezt az összeget megáüapilanf, mert b vagyon-