Délmagyarország, 1925. október (1. évfolyam, 107-131. szám)

1925-10-04 / 110. szám

Ara 3000 korona. DELMAGVARORSZAO BMrkssziOségi Deák Ferenc-u. 2. Teleion 13-33. »adóhivatal, MtasAnkOnyvtár è» Jegyiroda: Dngonia-tér 11. Telelőn 308. Rfgadii Petflff Sándor-sugárat 1. szám Telelőn«iám 19-34. Akit mindenki elhagyott. Nem Játizunk keresztrejtvény», kimondjuk ideje­korán, hogy a tép az, akit mindenki elhagyott. Nem a nép, a kisbetűvel Írott, mert axon iga­zán nem volna semmi különös «e, hogy azt mindenki elhagyj«. Hozzá van izokva már az idők kezdete óta. Nem U iibhoz, hogy elhagy­ják, hanem ahhoz, hogy mellé se álljanak. A nép ciak kőrút szokott lenni már a görög klasnikuiok dirabjilbin ii* £i alighanem az marad az idők végzetéig. 0 rá ciak az van bizva, hogy sírjon és uereisen és vegye a vál­lára a höiöket. Ellenben az A Nép, — 6, az egészen más volt! Az volt országunk Iá misza éi talpköve, volt legfőbb Ítélőszék, leglőbb ügyész — éi olykor végrehtjtó batilom is. Az volt eszme, zászlő, Itten kardja és furkósbot. Az volt mes­siás, föltámadás, vizkersizt, véikersszt, löt kettős vérkereizt, vagy amit akartok. Az volt oroszlán éa volt buldog, volt trombita és fütyülő, elül keresztény ciatabird és hátul zsidő hirdetők reklám cédulája, Jobbkeze ökölbe izorulva bunkó gfanánt koppant a kis zsidók fején és mivel a biblia alapján Jobb kéz ugy se tudja, mit csinál a bal, a balkéz barát­ságos tenyérrel simult bele a zsidó nagytőke markába. Ez volt kernnk legtündöklőbb eiz­méiiiek, a keresztény megújhodásnak és magyar nemzeti föltámadásnak reprezentáns orgánuma, a Nép, kormányok támogatója és támogatott}», méltóságos urak napi olvatsmánya, hivő töme­geknek nem annyira világító lámpása, mint in­kább gyújtogató fáklyája. Mindenki vele volt és mindenki elhagyta. Mindenekelőtt a jó Isten, akinek nevében min­den sorokat irlák véres tollúkkal. Az is lehet azonban, hogy az velük ite volt. Kifürkészhetet­lenek az Itten uljai, de mindeneseire feltűnő, bogy nem nagyon áldja meg a neki szentelt ólmoibotokit és ólomszéiQke'. Rábizza az em­berekre, akiknek szabad akaratot adott, de ta­gadhatatlan, hogy a szabidakiratn emberek kissé fukarak voltak eddi; a kurzuisajtó támo­gatásában, löt a Nép ti egyenesen hütlenül el­hagyták. Először elhagyta a Ni,9-tt a nép. Részben azért, mert a nép egyáltalán nem olvas újsá­got, rétiben azért, mert ha már olvai, akkor nem nyomtatott káromkodások kellenek neki. Az úgynevezett egyszerű, tudatlan nép ízlése nem (udta bevenni annak a nyomtatott papír­nak a hangját, amelyet például egyetemi taná­rok, magairangu birák én egyéb állami előkelő­ségek fogadtak mindenmipos szellemi táplálé­kukká. Ok kitartottak mellette mindhalálig. Már tudniillik a lap haláláig, amelyről — okkal, vigy ok nélkül — de nagyon sokáig ízt hitték, bogy az a kormány becézgetett gyermeke s azt tüntetően, uccai lámpi fényénél olvasni nem­csak kötelesség, hanem érdem is, amit balrnik a minősítési táblázatba. De íztán a méllóiágott olvasók hite is kez­dett megingani. Akkor riadtak meg először, mikor kedvenc lapjukat elhagyta a tulajdon fő­szerkesztője, a nigynevll Benárd Ágoston, a kurzusnak ez a ragyogó hajnalciülagv, aki ugy pukkant szét, mint — eli, mondjuk, mint egy meteor. Először csak azl jelentette ki, hogy ö nem azonosilja magát az általa föizerkesztett lappal. Azután azt, bogy nem is szokta olvasni i saját lapját. Végre otthagyta, mint egy öiluráni Szent Pál a maga tinta-oláhjait, akik között ki­keresztelkedett ziidók is találtattak, mint izilaj pogromhirdetök. Szent ('álnak az o?áhokkal való összeütközéséről aemmi pozitív adatot nem tudunk. Szent Benárdnak az ö Nép in 1 való kinos afférjáról precíz réizletek kerültek nyilvá­nosságra s eiek közt az volt a legmeglepőbb, hogy az elnéptelenedett Nép nagyon győri sza­nálásra szorul. A szanálás még Haltor Istvánnak se sikerült, Szeged, 1925 október 4, VASÁRNAP Előfizetési árak: Egy hónapra helyben 40.000 kor, Budapesten és vidéken 45.000 kor. Egyes szám ára hétkOznap 2000 kor., vasár- és ünnepnap 3000 korona. L évfolyam, HP, szám. aki pedig nemesik mint a numeius clautus politikusa véste be nevét a nemzet szivébe, hanem mint illusztris közgazdasági ember is, résiben a Tsniiók Bankjánál, részben a fa­üzleteknél kifejtett gyakorlati működésével. A Nép szanálása még ennek a iseniális embernek se sikerült. Nemcsak alulról hagyták el a zászlót, hanem felülről is. Még Belbltn István is el­fogyta. Elég neki egy szanálás, ezt a másodika! nem vállalta. Most aztán elhagyta a szegény Nép et a két gazdája is: Ernst Sándor és Wolff Károly. Lehet, hogy nem győzték már tömködni pénz­zel a tátongó réseket, de az is lehet, bogy be­álltak deslrukfivokcak és elad'ák magukat a zsidíkrak. A puritán Ernst Sándor és a ret­tenthetetlen Wollf Károly. Hiába, ma mindent föl lehet tenni az emberekről. Még azt is, hogy a Nép munkatársai, Lukachevich Lajos és a töt biircdalomtör éneti jelen'őségű nagy magyar itó, akiket gazdáik keresztényi szeretetlel át­engedtek az éhhalálnak, most kitörlik a tolluk­polit Lega bői a vért és egészen közönséges [tintával »litikamentes szürke riportlapot fognak írni. ¡alább ezt igérik és föl Itbet tenni, bogy meg is teszik. Kitelik tőlük, hogy leleplező riportokat irnak önmagukról. Csak azt nem lehet tudni, hogy kinek irnak míjd. Attól félünk, hogy annak a könyörgő szóza'nak, amelyet a Nép gazdátlan munka* társai a kercszteny társadalomhoz intéztek az Eszme föntartása érdekében, nem sok foganatja lesz. Hiszen ebben a szivreható célkitűzésben még esik az a szó le fordul elő, hogy szíriai, vagy hogy idegen foj. Hát akkor hogyan fogják föntartani az Eszmél? Tessék elhinni, hogy a Nép et csak egy menlhetné meg: az eddigi zsidóhirdetök fokozott támogatása. Azt pedig meg is érdemelné ez a kitűnő újság, ez a záizló és szimbólum zsidő és nem zsidó libe­rálisok részérő'. Mert sok bűnt, töt hibát követhetett el a Nép, de egy érdeme elvitat­hitatfan: oroszlánrólze van a kurzus lejáratá­sában. MMMMtMMAMMM^^ A külügyminiszterek megérkeztek Locarnoba. „Ne vírjanak tőlem csodákat" — mondta Chamberlain. (Budopesti indösitónk telefenjelenlése.) Lccarnoból jelenlik: 4 német delegáció ma délelőtt Luther kancellárral és Stresemann külügyminiszterrel az élén elsőnek étkezett Locarnoba. A német delegáció lülönvcnata 6 óra 44 perckor futott be. A francia delegáció trgjai közül Atassigit, a nagykövetek tanácsának titkára érkezeit efsönek Locarnoba, Fromegott, a párisi külügyi hivatal szakértőjének és Legernek, Briand kabinetirodája ffnökének társaságában, mig a francia delegáció többi tagjait vasárnapra várják. Londoni jelentés szerint Chamberlain ma délben indult el Locarnoba és az állomáson összegyűlt újságíróknak csak ennyit mondott: — Kívánjanak nekem sok szerencsét, de ne várjanak tőlem csodákat. Chamberlain átutazóban két órát töltött Páriiban. Mint Brüsszelből jelentik, Vandeiwelde miniszterelnök ma este indult el a külügyminiszterek konferenciájára. Franciaország az igazi béke megteremtésére vállalkozott. Párisből jelentik: Egy sioborleleplezéten Painlevé beszédei mondott és kijelentette, hogy Franciaország a locarnol értekezleten arra a merést feladatra vállalkozott, hogy megkísérelje az Igazi béke megteremtését. Elhalasztották a demokratikus blokk október 9-re kitűzött értekezletét A letenyei mandátumért a fajvédők, a Huszár-pátt és Szinrccsányi György indulnak harcba. (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) A de­mokratikus blokk október 9 re kitűzött intéző­bizottság! ülését bizonytalan időre kitolták, mert a tegnapi minisztertanácson nem állapítottak meg olyan komoly programot a készülő nem­zetgyűlési ülésszakra, hogy azzal már most foglalkozni kellene. A letenyei kétzülő választás ügyében érdekes kombinációk merültek fel és különös érdekes­séget ad az ügynek az a körülmény, hogy a formdny minden ellenkezés nélkül már most átengedte ezt a mandátuméi a Huszár-pártnak. Ellenzéki körökben ugy vélik, hogy ez annak tulajdonítható, bogy a kormány nem akar egy olyan időközi választásba belemenni, amely esik egy rövid lejáratú mandátumot adna. Nagy csodálkozást keltethogy Bethlen István gróf miniszterelnök olyaa erőteljesen állást foglalt Szmrecsányi György személye ellen. Ez az ellenszenv nem annyira a bank­gaasei mii iék ügyével, mint inkább azzal a sokkal régibb keletű személyes differenciával magyarázható, amely Szmrecsányi és Bethlen közölt fennáll. Értesülésünk szerint Szmrecsányi ennek da­cára fel fog lépni a letenyei kerületben és ebben az esetben Drózdyék nem állítanak vele szemben ellenjelöltet s igy a mandátum sorsa tulajdonképen a fajvédők, a Huszár-párt és Szmrecsányi között fog eldőlni. Abd el Krim kiáltványa a semleges államokhoz. Amerikában sok hive van a békék özvetités megindításának. — Abd El Krim egyik rokona behódolásra akarja birni a babil törzseket. (Budopesti tudósilónk telefonjelentése.) Washingtonból jelenlik: Abd el Krim ma kiáltvány­nyal fordult a semleges népekhez, amelyben többek között ezeket mondja: Nagyon csodálkozom, hogy a semleges államok nem emelik fel szavukat a riffek érdekében, akik régi szabadságukért és jogaikéit küldenek. Eoroh atrerikai szenátor a kiáltvánnyal kapcsolatban a következőket jelen'ette ki: — Nekem az a véleményem, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak meg kellene kisérel­niök a közvetítést Abd el Krim és a francia kormány között. Ha a francia kormány ezen köz­vetítési elutasítaná, aklor legalább megnyugtathatták lelkiismeretünket, hogy mi megkíséreltük a

Next

/
Oldalképek
Tartalom