Délmagyarország, 1925. október (1. évfolyam, 107-131. szám)

1925-10-04 / 110. szám

DELMAQYARORSZAQ 1925 október 4. háború befejezésit s igy legalább a bekövetkezendő eseményekért egyedül Franciaország viselni a felelősséget. Madridból Jelentik: Magaz tengernagy, Primo de Rlvera helyettese a direklóriun ¿lén, ma a síjtó képviselőinek kijelentettek, hogy a spanyol csapatok legutóbbi offenzlvájukkal teljesen elirték dijukat. Kaid Szolimán, Abd el Krím egyik rokona ma dil óta a kabll törzsek között ilink propagandát feft ki, hogy a kabll törzseket behódolásra bit fa. Az Aidirba b: vonult spanyol csapatok legnagyobb része benszaiölt marokkói. A magyar kormány kereskedelmi szerződésről nem tárgyal Oroszországgal. Csicserin nem tud a kommunisták letartóztatásáról. Berlin, október 3. A külföldi ujiágirók közQI egy magyar hírlapíró ii beszélt Cslaerlnnel, Szo/jeloronország külflgyminiizleiével. Csicserin kijelentette, hogy Moszkvából való távolléte miatt a magyarországi kommunisták letartóztatásáról és kormánya állásfoglalásáról semmit sem tud. Kijelentette azt is Csicserin, hogy a magyar kormány nem tárgyal Oroszországgal a kereskedelmi szerződésről is a magyar kormány liyea ajánlatot nem tett. Mi mindent foglal magában az állami beruházási program? A népszövetségi főbiztos XVI. jelentése. Nyilvánosságra hozták Smith Jeremiás népszövetségi főbiztos XVI. jelentését, amely az augusztus 1-től 31 lg terjedő időszakról számol be. A népszövetségi főbiztos megemlékezik az 1924 —25. költségvetési évről, amely 63 millió aranykorona fölösleggel zárult, összehasonlitva az eredményt a szanálási költségvetéssel, kiderült, hogy az előirányzattal szemben forgalmi adóbői, illetékekből, fogyasztási adókból mintegy kétszeres, a vámból közel ötszörös bevétele volt a kincstárnak a szanálási tervvel szemben. Ugyancsak jelentős többlet folyt be a dohány jövedékből. Érdekes fölemlíteni, hogy az összbevételhez arányítva százalékszerQleg ezek a bevételek a mult évivel szemben csökkenést tüntetnek fel. Nagyon behatóan foglalkozik a főbiztos a beruházásokkal. Részletesen ismerteti az engedélyezett összeg felhasználására vonatkozó kormányprogramot. A program megszerkesztésénél, amennyire ez gyakorlatilag keresztülvihető volt, a következő elvek szolgáltak zsinórmértékül: Inkább állandó, mint átmeneti jellegű tárgyakra kell a kiadást fordítani. Az egyes tételeket az illetékes minisztériumokban gondosan meg kell vizsgálni arra vonatkozólag, vájjon kivihetők- e és vájjon az előirányzott kiadás megfelelő-e? A programban ne szerepeljen akkora terjedelmű építkezési program amelynél attól kellene tartani, hogy nem lehet majd befejezni, hacsak alapos kilátás nincs arra, hogy további hitelek fognak rendelkezésre állani, mely nek tevhére az építkezési program befejezéséig végre lesz hajtható; a lehetőségig olyan célokat szolgáló beruházások kerü'jenek a programba, melyek természetüknél fogva produktívek és a kölcsön hozadékából feloldásra kerülő összegek, amennyire csak lehet, oly célokra forditassanak, melyek a kölcsön kamatlábának megfelelő jövedelmet hoznak. A teljes program a következő: 1. A budapesti kereskedelmi és ipari kikötők építésének folytatására 4,000.000 aranykorona. 2. A kislakásépitési program folytatására és kibővítésére 6,000.000 aranykorona. Ebből az öszszegből 300 egyszobás és 130 kétszobás lakás épül a már munkában lévő lakásokon telüi. 3. A budapesti Szent János-kórház építésének befejezésére 400.000 aranykorona. 4. Kölcsönök ármentesitő társulatok részére 14,000.000 aranykorona. 5. A mezőgazdasági termelés fejlesztését célzó beruházásokra 2 300 000 aranykorona. Ebből az összegből 600.000 aranykorona szövetkezeti tejgazdaságok vásárlására és szervezésére 1,500.000 aranykorona, az állattenyésztés fejlesztésére, gazdáknak áilami felügyelet alatt folytatott ily célú tevékenységére adott és általuk utóbb visszafizetendő kölcsönökre, 200.000 aranykorona pedig állami borpincék tatarozására használtatik fel. 6. ü:ak épitésére 3,000.000 aranykorona. 7. Államvasutak részére 20,000.000 aranykorona. Ebből az összegből a kocsiparkot bővítik, a budapesti Keleti-pályaudvart fejlesztik, a bécsi fóvonaion a második vágányt építik fel, az uj határszéli állomásokon épületeket emelnek stb. 8. A posta, táviró és távbeszélő készére 5,000.000 aranykorona. 9. Az állami vasgyárak részére 2,275,000 aranykorona. 10 Az állami erdőgazdasági birtokok részére 800.000 aranykorona. 11. Az állami mezőgazdasági birtokok részére 100.000 aranykorona. 12. A budapest bécsi nemzetközi földalatti kábel épitésére 6,000 000 aranykorona. 13. Egy jelzáloghitelbank tőkéjére 5,000.000 aranykorona. összesen 69,475.000 arranykorona. Ez a végösszeg távolról sem éri el azt a határt, amelyet a Genfben juniusban elfogadott határozatok szabtak. Ez az összeg csak a folyó költségvetési év első felére vonatkozó kiadásokai foglalja magában, de minthogy a rendelkezésre álló összeg lényegesen nagyobb a föntiek szerint megállapított hiteleknél, előreláthatólag bőséges fedezet fog rendelkezésre állani, ha egyes müvek befejezése, melyeket a most megállapított hitelekből sem lehetne elkészíteni, a költségvetési év második felére találna maradni. Az uj áépitési kölcsön biztositékaképpen lekötött bevételek augusztus folyamán jelentős emelkedést mutatnak. Augusztusban a Nemzeti Bank jegyforgalma majdnem előrte az ötbillió papirkoronát, ami hozzávetőleg 58 aranykoronát tett fejenkint. A jegyforgalom emelkedését leginkább a bank devizakészletei emelkedésének kell tulajdonítani. A külkereskedelmi forgalom kedvezően alakult. Érdekes megállapítani, hogy 1925. év első hit hónapja alatt az összes külkereskedelem értéke majdnem ugyanakkora volt, mint az 1921—23. években az egész forgalomé. Emellett ez a forgalom mintegy 11 százalékkal nagyobb, mint 1924 ben Lgyanezeknek a hónapoknak a forgalma volt. A mostani helyzet kétségtelenül egy további lépést jelent a külkereskedelem normális színvonalának visszaállítása felé. Megállapítj a a főbiztos, hogy az idén a termés igen jó eredményt adott. A kiskereskedelmi árak indexszáma augusztusban 1 százalékos emelkedést mutat, mig a nagykereskedelmi index ugyanekkora csökkenést tüntet fel. A munkanélküliek száma 15 százalékos csökkenést mutat, ugyancsak kevesbedtek a fizetésképtelenségek és csődök is. A kölcsönszámlán augusztus 31-én 182.919,310.49 aranykorona állt a kormány rendelkezésére. Bettauer gyilkosa a biróság elótt. (Budapesti tudósítónk telefonjelentise.) Bécsből jelentik: Hétfőn újra szenzációs gyilkossági pör tárgyalását kezdi meg a bécsi esküdtbíróság. Ezúttal Rothstock Oltó 21 éves fogtechnikus kerül bírál elé, aki, mint Ismeretes, Bettauer Hugót, a hírneves írót orvul lelőtte. A bécsi rendőrség minden intézkedést meglett, hogy a tárgyalás rendjét biztosítsa. A tárgyalásra szóló belépőjegyeket már kit hittel ezelőtt szétkapkodták. Női kalap tások gyorsan és jutányos áron készülnek formázások és MODEL utáni alakiKQIciey ucca 3. 221 Royal-szAlIA mellett Madárijesztő. Irta: Móra Ferenc. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy életemben mindig szerettem volna madárijesztő lenni. Mig a hajam fekete volt és a szivem piros, egész más ambíciók sustorogtak bennem. Költő, próféta, vallásalapító, népek előálmodója, hős a carlylei katekizmus szerint: ilyen bolondságokkal voltam vemhes a húszas évek elején. Elég rongyos voltam hozzá és eleget éheztem, csak az búsított el néha, hogy se a tüdővészhez nem volt tehetségem, se az epilepsziához. Balsorsom cethalnak való tüdőt adott és bocskorszijból szerkesztette meg az idegeimet. A húszas évek végén tudós szerettem volna lenni, csillagász, vagy alchimlsta, büszke lettem volna rá, ha megoldom azt a kérdést, hogy mért csavarodik a karó körül jobbra a komló, balra a bab, de beértem volna azzal is, ha én találom meg az Attila sirját. A reálisabb álmokat az ősz hajszálak hozták meg a harmincas években. Akkor lapszerkesztő voltam, vezércikkeket irtam Kossuth Ferencről és mig a homlokom álmosan bukott a papirra, a lelkem egy kalózhajón kapitánykodott a trópusok alatt, halomra rabolta az asszoyokat, milliókat kockázott el a parii városok matróz lebujaiban és ördögi kacajjal vágta bele a tollat a mettőr szivébe, aki azt állította, hogy mindig a vezércikk miatt késik el a lap. Látnivaló, hogy az álmaim vadak voltak, de ártatlanok. Se hadvezér, se politikus soha nem akartam lenni. Remete igen, de már akkor beleértem a negyvenbe és különben is másod magammal léptem volna remete pályára Tahiti déli partján. Szép lett volna egész nap aludni, a pandanuszok koronájában, este virágsziromba öltöznünk, kékszínű janthina csigákkal megdobálnunk egymást a parton, lubickolnunk a meleg habokban, utána kiülni a korall-szirtekre, banánt enni, amit a paradicsomban a jó és gonosz tudás fájának neveztek és röpködő lampiriszek foszforfényénél olvasni a Legenda aureát Szép lett volna, de jött ez a megkeveredett világ, amely mindenféle pályától elvette az ember kedvét. Azt hiszem még remete se lehettem volna, ha be nem lépek a „remeték tanácsáéba. Akkor támadt az a gondolatom, hogy ezen a világon semminek se érdemes lenni, csak madárijesztőnek. Pestről jöttem hazalelé, leszerelt katonákkal egy vonaton, a zsebeimben mindenféle státus-titkokkal, amik igen fájdították a fejemet. Töprengve néztem ki a kocsi törött ablakán a novemberi ködbe, mikor a pákai vasúti bakter kukorica földjéről felém nevetett a madárijesztő. Az arcát ugyan nem láttam, mert a madárijesztőben az a legszebb, hogy nem tart fejet, de cilinderrel és frakkal is lehet nevelni s a madárijesztőnek cilindere és frakkja volt; diplomata rangot viselhetett a madárijesztők társadalmában. Az bizonyos, hogy volt benne valami fölényes bölcsesség, ahogy ott állt a napáldozat borulatában a tarló közepén s cilinderét ingatta, a frakkja ujját lóbálta a szélben: — Hová rohantok ugy, ti ostoba emberek? Hiszen úgyse éritek utói a tegnapot és úgyis utolér benneteket a holnapi Sokat eszembe jutott azóta a fejetlen filozófus és gonosz órák szakadékain az a remény segitett át, hogy talán mire életem hajlatára érek, akad egy praktikus majoros, aki hátralevő napjaimra felfogad madárijesztőnek, hiszen én magamtól is tudom mozgatni a karjaimat és göröngyöt is tudok fogni a tolvaj csókákra tetenem, milyen boldogság lesz az 1 Érezni, hogy most nekem is van közöm a nemzetföntartó elemhez, mert közhaszonra váló produkliv munkát végzek, mikor távoltartom az ég madarait a vetéstől. Fürdeni a harmatban, szőke hajnalokon, állni kitárt karokkal a déli verőn, nézni az égi mezőn felhők legelő nyáját, lábamnál a tikszem virágok kék szemét, beszélgetni a vándor szelekkel, az aranyhasu gyifokkal, a tücskökkel és vadméhekkel, de némává meredni, ha emberi láb csoszog a vadzabos ösvényen és halkan elfordulni, ha két fejet takar be egy napernyő a rozsok között. Megelevenedni, mikor a nap aludni megy a messzi nyárfák mögé és reszkető kék párába vész óriás árnyékom vége és a fekete éjszakában fölnyulni kezemmel az aranyló C6illagok közé és ujjam hegyével fényes csikókat hasitani a sötétség bársonyán. Hallgatni az éjszaka titkos neszeit, a homok ropogását hazajáró lelkek lábai alatt, álmatlan király sátrában kun menyecske lihegését a halmon, királygyilkos kunok lova villogását a rekettyésben, kóbor ebek ré nült csaholását, vadludak szélkiáltását s mikor már rudjával fordul % lefele a Göncölszekere, hajnalt kukoritó kakasok harsány feleselését. Teleszívni magam a nyár lelkével, a magánosság ködpántlikáiba öltözni az Ő3zi tarlón s lassankint belesüppedni a hóba, hogy Szilveszterre csak a fej búbja maradjon ki belőle, éppen csak annyi, amin megülhet egy komor varjupap, mig elmondja a circumdederumtot: — Kir, kár . . , Ma reggelig nem ismertem nekemvalóbb életpályát a madárijesztőnél, de ma hetipiac volt és a Mars téri kukucska piacon egy szegényember eladott egy madárijesztőt, amely szépen ki volt kefélve és csinositva. Alighanem lopta, mert nagyon olcsón adta. A testét kapanyélnek vették meg ötezer koronáért, a kalapját kalapnak ötszáz koronáért és a frakkját bélésnek négy ezerháromszázért. Madárijesztőnek se érdemes már lenni ebben az országban.