Délmagyarország, 1925. október (1. évfolyam, 107-131. szám)

1925-10-27 / 129. szám

41 DELMAQVARORSZAÖ 1925 okióber 2 görög is bolgár megbízottakat, hogy 24 órán betit rendeljék vissza csapatalkat is az ellen­sigeskediseket legkésőbb 60 órán belil szün­tessék be, a csapatokat pedig figyelmeztessék azokra a salyos szankciókra, amelyekkel ezen felszólítás be nem tartása fáma. A tanács felkirl a francia, angol is olasz kormányokat, hogy rendeljen kl a görög—bol­gár határra egy-egy olyan tisztet, aki a határ­incidens helyihez közel tartózkodik is ezek köz­lik majd a tanáccsal, hogy a görög is bolgár kormányok mennyiben tettek eleget a tanács határozatainak. Felszólítja a népszövetségi tanács a görög és bolgár kormányt, hogy ezeknek a tiszteknek & munkáját a lehetőség szerint könnyítse meg. Chamberlain jelentése ulia Briind megkér­dezte a görög és bolgár megbízottakat, nyilat­kozzanak, van-e valami ellen retésQk a határo­zat ellen. A bolgár megbizott teljes határozottsággá I azt válaszolta, hogy kormiaya minden feltétel nilkül aláveti magát a Népszövetség határo­zatainak. A görög megbízóit nem válaszait hasoiló határozottsággal és kijelentette, hogy ellenve­tése ugyin nincsen, előbb azonban kormányá­val érintkezésbe kell lépnie. A népszövetségi tanács ezen határozatát egy­hangúlag hozta és aiését kedd délutánra ha­lasztotta. Budapesti tudósítónk jelenti éjjel két órakor: Athénből jelentik: A román követ közben­járására a görög és bolgár kormányok kőzött megindult1 közvetlen tárgyalások teljes meg­egyezésre vezettek. Megállapodtak abban, hogy ugy a görög, mint a bolgár csapatokat az ellenséges területről azonnal visszavonják és ezen megegyezésről táviratilag értesítették a Népszövetség tanácsát. yfA nyilt hazugságnak bevitele alkotmányunkba." Apponyi jászberényi beszámolója. Budapest, október 26. Jászberényből jelentik: Apponyi Albert gróf genfi és lequeitiói utja után megtartotta szokásos öszi beszámolóját Jászberény­ben. Apponyi először arról a kérdésről szólott, miért kell bentmaradnunk a Népszövstségben. Az a munka, amit ott végzünk, — mondotta —, ha közvetlen eredményeket nem is hoz, nem mond ható teljesen kárbaveszettnek. Sehol máshol nem tudjuk az egész világ müveit nemzetei képviselői­nek lelkébe becsepegtetni annak a helyzetnek igazságtalan és a világbékére fenyegető voltát, amelyben Magyarországot hagyták. A szanálásról szólva, kijelentette, hogy a száz­millió aranykorona helyett a mutatkozó 60 millió felesleget világraszóló szenzációnak tartja, de ki­fogásolj}, hogy ezt a gyors eredményt közgazda­ságunknak olyan súlyos megpróbáltatásával értük el és kérdéses, vájjon a tutnagy siker valóban reális e ? „A mai korszak, — mondotta Apponyi, — hasonmása, kópiája Tisza Kálmán korszaká­nak, ugyanaz a stabilitás, amely akkor is bizonyos előnyt jelentett, ugyanazok a nem mindig kifogás­talan eszközök, amellyel elérték." Apponyi az alkotmányreform, a választójog, a { elsőházi javaslat bírálatánál igen erős ellenzéki tangót ütött meg: Ezeket az alkotásokat egyen­ként elitélem, de még nagyobb mértékben itélem el és mondom veszedelmesnek azt a beállítást, amelyben a jogfolytonosság helyreállítására, vagy annak megindítására irányuló kívánságokat elinté­zik. A nyilt szavazás a hazugságnak belevitele alkotmányos életünkbe. Meghosszabbított mandá­tum alapján törvényhozói jogot gyakorolni nem fogok. Ha öt évre nyertük a megbízatást a nem­zettől, öt év multán az lejár. HÍ azt tovább gya­koroljuk, akkor mi rablást követünk el a nemzet jogainak a gyakorlásában. Beszámoló beszédjének utolsó része fejtegetés volt a jogfolytonosságról. A jogfolytonosság egy és oszthatatlan: vagy van, vagy nincs. Magyar alkotmányos jogfolytonosság — mondotta — törvényes királyság nélkül épp ugy nem létezik, mint nem létezik országgyűlés nélkül. Ha Ma­gyarországot kalandor királysággal akarják meg­ajándékozni, akkor minden erőnket össze kell gyűjteni, hogy ennek a kísérletnek a lehetőségét kizárjuk. A beszámolót társasebéd követte. Apponyi Al­bert pohárköszöntőjében hangsúlyozta, hogy min­dig abszolút tiszta, mtnden törvénytelenséget ki­záró eszközökkel választották. Zichy Aladár gr óf a Nemzeti öiszetartás Körének nevében beszé lt. Felszólalt Pallaviclnl György őrgróf is. Csa k egyféle legitimizmus van, — mondotta Pallavlcini — becsületes magyar legitimizmus, amely egy ! vezért ismer el, Apponyi Albert grófot. A tisztviselői státus- és fizetésrendezés kérdése a Takarékossági Bizottság elnöki tanácsa előtt. Budapest, október 26. A Takarékossági Bi­zottság elnöki tanácsi Virtesy Sándor elnökle­tével mi délelőtt 10 órától délután 4 óráig tartó tanácskozásán megállipodott azon vezér­elvekben, amelyek alapján a plénum a tiszt­viselői státus- és fizetésrendezés ügyében az esetleges módosításokat keresztOlviszi. Az el­nöki tanács állásfoglalása szerint minden stá­tusnál a ayagdijba számítható illetménynek le­hetőleg egyformának kell lenni. A mai tanács­kozáson megállapodtak abban is, hogy nem szabad elejteni a nyugdíjasoknak a már tör­vényben biztosított jogait. Az elnöki tanács azonban egyelőre nen szögezi le álláspontját a nyugdijasok ügyében, mert nem kíván olyan javaslatokat tenni, amelyek a Chnfben engedé­lyezett hitel túllépését eredményeznék, hanem kifejezi azon állásfoglalását, hogy a nyugdíja­sok törvinyben biztosított jogainak érvéayeslti­sire a nyugdíjügyek általános rendezésénél ke­rül sor. Ami a tisztviselők létszámának és fi­zetésének megállapítását illeti, a plénum az el­röki tanács mai megállapodása értelmébjn azon táblázatok alapján fog határozni, amelve­ket a miniszterközi bizottság készit elő. Ter­mészetes, hogy azon táblázatok, amelyek fize­tésrendezéssel kapcsolatban már megjelentek, nem vegiegesek, mert azokon még módosítá­sokat végezhetnek | Uj terv a szeged-vidéki belvizek levezetésére. A Szeged környéki termőföldek ősidők óta rend­kívül sokat szenvednek a belvizektől, amelyek egyes nedvesebb esztendőben hatalmas területek termé­sét semmisítik meg.JA magyar mezőgazdaság egyik legrégibb és talán legtöbbet tárgyalt problémája a belvizszabályozás, amely azonban az állandó ter­vezgetések és tárgyalgatások ellenére eddig vájni keveset haladt a végleges megoldás felé. Az al­földi gazdák talán még ma is éppen ugy retteg­nek a nekiszabaduló vadvizek garázdálkodásaitól, mint évtizedekkel ezelőtt. Pedig már meglehetősen sokat költöttek ők is, meg az állam is a belvíz­károk megszüntetésére, de a végleges eredmény elmaradt, mert a meghozott áldozatoknál mindig nagyobb áldozatokra lett volna szükség. A földmivelésügyi minisztérium a Szeged vidéki belvizek szabályozására évekkel ezelőtt kiküldte Udránszky Józsefet kormánybiztosi meghatalma­zással. Udránszky ki is dolgozta a tervezetet, de a kérdést nem sikerült megoldania, mert az érde­kelt gazdák ellenállása miatt nem hozhatta össze a belvizszabályozó társulatot. Udránszky megbíza­tása időközben lejárt és néhány esztendei pauza után a kérdés most ismét felszinre került. A sze­gedi ármentesitő és belvizszabályozó társulat, amely­nek szinte létérdeke az ötven év óta vajúdó kér­dés mielőbbi megoldása, amely további halasztást ugy a város, mint az érdekelt gazdák szempontjá­ból nem igen tür. Az ármentesitő társulat választmánya elhatározta, hogy a kérdés megoldását kezébe veszi és fei­iratilag kéri a földművelésügyi minisztert, hogy azt az 1923. évi 41. törvénycikk hetedik paragrafusa alapján sorozza a társulat feladatai közé. Ez a paragrafus kimondja, hogy „a földművelésügyi mi­niszter a társulatok feladatává teheti a társulati ár­téren kivül fekvő ama magasabb területek bel­vizeinek levezetését, amely területeken keletkező viz gazdaságosan másként, mint az .illető társulat árterén keresztül nem vezethető." A szegedi ármentesitő- és belvizszabályozó tár­sulat választmányának fölterjesztésére a föld­művelésügyi minisztériumban előzetes tárgyalások indultak meg, amelyek azzal szakadtak félbe, hogy a miniszter döntés előtt tájékozódni kiván az ér­dekelt birtokosok álláspontjáról. H. Pap István, a társulat igazgató főmérnöke hétfőn megjelent a városi tanácsülésén és ott is­mertette az egész tervezetet. Elmondotta, hogy a közel hatszáz kilométeres csatonahálózat kiépítése, amellyel körülbelül 87 ezer katasztrális holdnyi termőföld belvízmentesítését oldanák meg, kétmillió­hétszázezer aranykoronába kerülne, a holdankinti hozzájárulás tehát átlag négy aranykorona lenne évente. A mentesítendő területből huszonegyezer hold a város tulajdona, a többi magánbirtok. A csatornahálózat szabályozná a kisteleki, a kiskun­halasi, kiskunmajsai, dorozsmai, ötömösi, mérgesi, pálosi, csólyosi, kömpöci és szankí földeket. A szabályozást ugy tervezi a társulat, hogy csak a káros vizeket vezetné el a mentesítendő területek­ről, a hasznos vizet azonban meghagyná ugy, hogy a gazdák a fölösleget bármikor leengedhetik. Ez a terv megoldaná a Fehértó nyári vizpótlását is, mert a Fehérlót az élő Tiszával összekötő fő­csatorna, amely a baktó-fehértói terület öntözésére is fel lenne használható, a Tisza vizéből a szi­vattyútelepek segítségével táplálhatná a Fehértó medencéjét. A csatornahálózat három év alaU épülne ki és nagyon sok munkanélküli találna ott kenyérkereső lehetőséget. Az igazgató főmérnök a tervek ismertetése után felkérte a tanácsot, hogy foglaljon állást ebben a kérdésben. A tanács hosszabb vita után egyhan­gúlag hozzájárult az ármentesitő társulat javasla­tához és elhatározta, hogy azt a közgyűlés elé terjeszti. H. Pap István pótlólag előadta még, hogy ab­ban az esetben, ha a szeged-vidéki belvizszabá­lyozó társulatot mégis meg lehetne alakítani, a költségek lényegesen csökkennének. eMfMMMAMMMMMMMMMMMtMMMMMB Vass és Csáky miniszterek az összetartás szükségét hirdették. Budapest, október 26. Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter szombaton este leutazott Nyíregyházára, hogy Veres Ferenc képviselő halálával megüresedett választókerületben mint az egységes párt jelöltje piogrambeszédet tartson. A gyűlésen először Vass József népjóléti' miniszter beszélt. Az egyetértés szükségét han­goztatta. nAkt — úgymond — gyűlöletet hirdet magyar is magyar között, nem tehet keresztény ember, összetartásra és egvségre van szükség, mert egységben van az erő." Ma jd C sáky Károly gróf tartotta meg programbeszédét. A kormány és az ö törekvése az, mint mondotta, hogy azt a kevés magyari, aki e csonkaorazágban meg­maradt, erősítse szellemileg, testileg és vagyoni­lag. A kormány már stabilizálta a pénzt, tehát lehetővé tette a vagyongyűjtést. Ez megadja a módot a rendre. Elsősorban csendre, nyuga­lomra és a nemzet minden erejét össz.fogó munkára van szükség. Az ország keresztény ezer év óta. Ez az alap jónak bizonyult, de ez nem jelenti azt, hogy aki velünk nincs egy valláson, azt ne tekintsük hasonló joga polgár­nak. A kormány támogatására kéri fel a meg­jelenteket és bizalmat kér, hogy majdan a nemzetgyűlésben meg tudja védeni a kerület érdekeit. U ána még Almássy László, a Ház alelnöke beszélt. Novemberben migiötik a magyar—osztrák kereskedelmi szerződést. Budapest, október 26. A magyar-osztrák kereskedelmi szerződés megkötésére kiküldött magyar delegáció szombaton, a Walkó, Bud éa Mayer miniszterek részvételével tartott ta­ntcskozáson megkapta mindazokat az ulasitá­tokat, amelyek a tárgyalás tovább folylaiásá­hoz szükségesek. Számos jelentős árucikk dolgá­b«n végleges megállapodás történt, azonban mindkét delegáció a nehezebb kérdéseket a tár­gyalás utolsó stádiumára tartogatta és igy dsőiorban az osztrákok, a számukra jelentős iparcikkek vámja tekinte ében kértek jelentő­sebb engedményeket, mig a magyar delegáció által előterjesztett kívánságok között eliö he­lyen a liszt, bor és még egy két fontos cikk szerepel. Ma reggel utazott el ismét a magyar delegáció Bécsbe s ma délután már össze is ültek az osztrák és magyar delegátusok. A ke­reskedelmi minisztérium információi szerint most már rövidesen, legkésőbb november fo­lyamán, tető alá kerül a szsrződás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom