Délmagyarország, 1925. október (1. évfolyam, 107-131. szám)

1925-10-25 / 128. szám

4 OELMAQYARORSZAQ 1925 október 22. 4 munkanélküliség jelentősen csikként, mig a fizetésképtelenségek száma az augusztusival szemben emelkedést mutat ugyan, de még min­dig jelentősen alatta marad a többi előző hónap alatt A kölcsönszámlán 1925 szeptember 30-án rendelkezésre álló egyenleg 152,680.706 75 aranykorona. Johann Strauss. Johann Strauss, a valcerek zsenije 1825 ben ok­tóber 25 én született. A kicsi „uralkodót" puha párnák között a múzsák fogadták és az első csók a dallal, a második a szerelemmel, a harmadik a szerencsével jegyezte el a gyermeket, akinek sze­mében még a túlnan jöttek tétova fénye égett, de fülébe máris suhanó valcerek ölelkező melódiái csenghettek. Az apa, az öreg Johann Strauss első ajándékul a hírét, a dicsőségét tette fia bölcsőjébe és ezzel a nyomasztó súllyal a szivében lépett az életbe a boldog idők nagy elhivatottja. Mert nem könnyű dolog egy győzelmes apának utódja lenni. Bécs akkor már táncolt, keringőzött S'rauss I. tüzes vonójának mámoros valcereire és a nyolc ­ütemes, ringatódzó melódiák bája, Strauss és Lan­ner tündértáncai mellett, elbújhatott minden kí­sérlet, amely arra irányult, hogy a bécsiek szivét mással töltse be, mint az imádott Straussuk dal­lamaival. Nem volt igazi bécsi, akiben nem mozdult meg az érzés ezeknek a valcereknek hallatára. Ha megszólaltak a negyedik húron az első vonóhu­zások, a fáradt vérbe lángok csaptak, a kopott kedvbe uj álmok bújtak, kigyúltak az örömek lámpái a ritmikusan ringó hullámokon, az édesen hizelgő csókos muzsikára. 1820 tói uralkodott a valcer a császárvárosban és ha jött az este, a turnürös, mosolygó, kékszemű asszonyok, lányok, vidámkedvü férfiak nem találták nyugtukat a ház­ban. Strauss a nép muzsikusa volt. A valcer ak­kor, — ha száz év ködén tul is nézzük — nem­csak a táncot jelentette a bécsieknek, hanem szimbólumuk volt. Benne tükröződött egész lé­nyük. Ezért forrt varázserővel a bálok parkettjein, amellett diadalmasan hódított a világ minden ré­szén Ebben a korban, tehát akkor, amikor már alkalmas volt a talaj a valcer aranykorának meg­teremtésére, született a kis Johann Strauss, apja zsenijének örököse, a valcer koronás királya, a műfaj eddig utol nem ért legnagyobb művésze. Tizennyolc éves lehetett, amikor apja haragja miatt elhagyottan, az ellenpárt barátainak gőgös rosszalásai mellett először lépett pódiumra zene­karának dirigálására. Dommayer» Hietzing, Johann Strauss Sohn Kapelle. Ez elég volt. Egész Bécs felvonult. A fiatal „Scháni" játszik, a mi „Schá­nink" nak a fiat Már délután nem lehetett helyet kapni. Veszélyes volt a tolongás, amikor este megkezdődött a hangverseny. A kis „Scháni" szive elszorult. Ez a kezdet, de ha nem sikerül, lehet hogy a vég is. A hangverseny tomboló tapsvihar, zuhogó virágeső között éjfélig tartott. Straussnak saját szerzeményeit hat-hétszer kellett megismételnie. Mindenkit megejtett harmatos ifjú­ságának nagyszerű dallambőségével, csak az apa nem volt sehol. Ellenben az éjszaka hűvös csendje borult már a Dommayer zilált asztalsoraira, amikor egy öreg anyóka még mindég ott állt a sarokban, kezeit imára kulcsolva, szemeiből patakzottak a könnyek. — Köszönöm Istenem, hogy meghallgattad az imámat. A szenvedő anya és az élet útjait tördelő ifjú titán sirva, ölelve, csókolták egymást. Az apa dúlt-fútt, de a tehetséget útjában már nem lehe­tett megállítani. A Néva hűvös partjai, a Spree idillikus fűzesei, London, Páris, Amerika visszhang­zottak a dalisten dicséretétől. Strauss megkedvel­tette muzsikáját Mozart, Haydn, Beethoven, Schu­bert városában a leghüvösebb birálattal is. A gondolatnak, szónak, érvnek, bölcsességnek hang­jai hajlékonyan kerültek vonója alá és a százra menő opuszokban élték tovább lobogó vallomá­sukat. És nem akadt Bécsben senki, aki Mozart szimfóniái mellett kicsinyelni próbálta volna Strauss jelentőségét. Mégis nyugtalanította a vágy a magasabbrendühöz, mig első feleségének, Henriette Strauss Treff z-nek, a hires énekesnőnek rábeszélé­sére és biztatására az operett felé kanyarodott. Jókat Mór, Dóczy Lajos versengtek azért, hogy számára lib­rettókat Írhassanak. Es ami énjében kiabált dythi­rambikus bujtogatással, az felrázta, fötocsudta az operettjeit is. Offenbach dalolt akkor Bécsben és Párisban a nagyönludatu, fényes tárni alatt és Strauss egy lélekzetvételre maga I eszmélte az egész közvéleményt. Vagy van talán izzóbb lelkesedés muzsikában, mint a Cigánybáró toborozójában és mélyebb lira az egyszerű ösi­ségben, mint az, amikor énekli: „Kt esketett ?" Ez a zene, ez a fölépítés már az operák stílusá­hoz járt közel. Hiszen bármely mai operett leg­nagyobb slágere is csak siró arc amellett a meny­nyei derű és boldogságos zenei mosoly mellett, amely az idők végtelenségéig fog világítania Bőr­egér kacagó költészetéből. Szedjük izekre akár­melyik operettjét és a nagyszerű mélységből csak dal és ismét dal fog kiszállni, mert az örékké­valóságból jövő zene boldog visszhangja ö. Nincs benne rejtelem, sejtelmes vértanúság, hanem tán­coló kottafejek, amelyek ott születtek meg álmatlan éjszakákon, a lepedőn, játék és séta közben a manzse ­tákon, falon, levegőben, mindenütt, ahol járt és élt. A zenekari hatásai, az instrumentálása előkelő, megejtő, finom és megoldása oly könnyed, hogy megoldani a legnehezebb feladatok egyike. Azt hisszük, ker;k e földön Strauss-ünnepe lesz minden zenés szinháznak 1925 október 25 én, hogy a száz év fagyos űrébe friss babért, uj tap­sokat küldjenek a milliók, akiket átölelt szereteté­vel, hervadhatatlan dalaival. Szeged kimaradt a megemlékezök sorából. Cso­dálatos a gondviselés a szegedi színházban. A nóta végén elfelejtik a nóta elejét és egy Zerko­yitz útját álhatja Johann Strauss II. diadalmas lésének. Lengyel Vilma. ünnepié iMMMMWMIMfW^^ Kószó belügyi államtitkár és a szegedi szakszervezetek. •Szeged városának tulajdonképpen csak két képviselője van: Teleki gróf és én. Mert Peidl Gyulát a szakszervezetek terrorja tette meg képviselővé." Ezt mondotta Kószó államtitkár ur a Teleki bankettjén és a tudósítás szerint „a vacsorán megjelentek erre hangosan és soká éljeneztek." Nem az államtitkár ur állítása késztet ben­nünket nyilatkozattételre, hanem inkább az, hogy bemutassuk az éljenző uraknak hangos és hosszas éljenzésük tárgyát. A szakszerveze eknek egész más feladatuk van, nem pedig a választásokban való rész­vétel. Nem is vetlek részt a Peidl Gyula vá­lasztási küzdelmében se®. Igy tehát nem is fejthettek ki terrort és nem tehettek meg sen­kit képiiselőnek. Résztvetlek ellenben a szociáldemokrata párt­szervezetek karöltve a haladó polgársággal. Ez az együttes munka hozta létre Peidl Gyula többségét. Hozzon az államtitkár ur, vagy az éljenző urak csak egyetlen olyan Peidl-válasz­tól, aki a terror hatást alatt szavazott rá. És ha nem tudnak mutatni, meg kell kérdeznünk, hogy illik-e tudva valótlant állítani és a valótlan állításnak éljenezni? De meg is támadták a Peidl mandátumát a leglehetetlenebb ürügyeket keresve és az állam­it telekkönyvi hivatalban a megváltozott hivatalos órák folytán egy főtisztviselő portási teendőket végez. A kereső közönség és az ügyvédi társadalom súlyos panasza a telekkönyvi hivatal ügyrendje miatt. A telekkönyvi hivatalban nemrégiben uj ren­det léptettek életbe. Egy miniszteri rendelet ellentétben a telekkönyv szellemével, olyan akadályokat gördített a telekkönyvek megtekin­tése elé, hogy ugy maga a kereső közönség, mint az ügyvédség súlyos sérelmeket szen­vedett ezáltal. A telekkönyvi hivatalban ugyanis a múltban délelőtt 9—11 óráig bárki minden különösebb engedély nélkül benézhetett a könyvekbe. Az uj rendelkezések értelmében a könyvek csak délelőtt 9-10 óra között tekint­hetők meg ingyenesen, mig tiz óra után csak ötezer korona ellenében. Azonban a kereső feleknek nem pusztán ötezer koronába kerül a telekkönyvi hivatalba való belépés. Egy telek­könyvi számadat kikereséséhez számtalan nagy könyvet emel meg a kiszolgáló tisztviselő, ami darabonkint öl-ötezer koronát jelent a kereső félnek. Kora délelőtt tizenegy órakor, amidőn más nyilvános jellegű hivatalokban legforgalmasabb az élet, a telekkönyvi hivatalban minden moz­gás megszűnik. Tudakozódó fél, aki talán éppen üzletet akarna kötni, amiből az állam bélyegek fejében milliókat keresne, hiába kopogtat a telekkönyvi hivatal ajtaján. Tizenegy óra után nem szolgálnak ki felel még pénzőrt sem. A fizetett telekkönyvi kiszolgálás egy uj adózási nemet vetett föl, a legnagyobb nehézségek elé állítva a kereső közönséget. Az uj rend isméi bevezette a *sorbanállási" kellemetlen rendszert a telekkönyvi hivatalban. Az Ingyenes, egy órai lartamu hivatalos idő alatt nagy tömegével állanak a felek a járás­bíróság szük folyosóján. Az egy órái időt mindenki ki akarja használni, meri az ingyenes, pénzbe nem kerül s fölöslegesen ki akar pénzt költeni. A hivatalos helyiségben a rendelkezések sze­rint csak tiz kereső léi tartózkodhat egyszerre, mig az ajtó elölt állókat csak akkor engedik be, ba két ember már mtgksp'a a kereséséi. HAZAT, Katzmayer titkár ur pártjának többségéből álló mandátum­igazoló bizottság a Peidl mandátumát igazolta, tehát nem terror utján szerzett mandátumnak jelentette ki. Mi hozzá vagyunk szokva, hogy nagy állam­férfiaink állandóan támadjanak és vádoljanak. Álljuk a támadásokat és viseljük a vádakat. Nem is esnek ezek még csak rosszul ssm nekünk. Csupán az iránt legyen szabad érdeklődnünk : 1. Méltó e egy belügyi államtitkárhoz a sa­ját pártja többségéből álló bizottság által iga­zolt mandátumot — tehát tisztának mlnősitett mandátumot — terror utján szerzett mandátum­nak minösiteni? 2. És ha sz államtitkár ur ezt a súlyos po­litikai baklövést elköve.te, levonja e ennek kö­vetkezményeit is? 3. Most pedig tudják-e már az érdekelt urak, hogy minek éljeneztek? Az iránt már nem is érdeklődünk, hogy Kószó államtitkár ur abban az esetben, ha egyik ellenjelöltje nem kénytelen visszalépj, dicsekedhetne-e azzal, hogy ö Szeged III. ke­rületének igazi képviselője. Szeged, 1925 október 22. A szegedi szociáldemokráta párt végrehajtó bizottsága. Előfordul igen sok alkalommal az is, hogy a kéresö fél a tanyáról téved be, ugy hogy annak kiszolgálása sokszor tii percig is eltart. Ez idő alatt uj ember nem mehet be a hivatali helyiségbe. A legkülönösebb és legérthetetle­nebb rendelkezés, amit az uj renddel kapcso­latban életbeléptettek, hogy at ajtónállói tiszt­tel, aki a feleket egy órán át ki- és beengedf, egy kilencedik fizetést osztályba tartozó főtiszt­viselőt bíztak meg, akt Immáron hetek óta végzi a portást munkát a jobb érzésű felek és az ügyvédi társadalom legnagyobb megütkö­zésére. Egy szolga, vagy bármely más Ideig­lenes alkalmazott elláthatná a főtisztviselői ál­láshoz nem méltó, alantos foglalkozást, de a hivatali felsőbbség a szanálás mai ideje alatt nem tud más alkalmazottat beállítani s Igy egy főtisztviselő kénytelen a szolgai munkát ellátni A telekkönyvi hivatal mizériái ügyében, amely nea speciális szegedi jelenség, már or­szágszerte megindult a mozgalom a régi ügy­rend visszaállítása érdekében. As országos moz­galomnak, amelyek a városokban as ügyvédi kamarákból indultak meg, eddig nem vezettek eredményre. Szegeden legújabban dr. Cserő Ede ügyvéd a polgármesterhez és a közigazgatási bizott­sághoz egy memorandunot nyújtott be, amely­ben arra kéri a polgármestert és a közigazga­tási bizottságot, hogy az iguságüiyminiszter­hez Írjanak fel ez ügyben és kérjék a telek­könyvi hivatalok ügyrendjének sürgős megvál­toztatását. földet, földbérletet, lakást, üzletet, pénzkölcsönt min* denkor legelőnyösebben köz­vetít NEZCR országos iroda Bástya u. 19 Kultúrpalotánál elismert specialista férfi fehér­neműek készítésében. Iskola uccs 23 (Brauswetter ház). eU VETKEZIK, Szegediek találkozó helye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom