Délmagyarország, 1925. október (1. évfolyam, 107-131. szám)

1925-10-25 / 128. szám

tóber 25. yezségi it lejá­egfizeti. ! Részvény­jeientégek­oz közele­bojy dr. lelte a sza­3, október n lefitynt. ikik termé­ptak a sza­idett az az át kivinjt. az első ciak egy túlnyomó törvényes i ügy tár­lak nébány iség ellen is, bogy a Sa jött tisz­ntőségével és megerő­[ ajinlata »a olyanok akikről ki­iák és igy aás fsllé­kedvező r i«, hogy ny társaság vállalni, os kvótái 32 száza­il hama­Vérös Ist­eielését a egyezség ti, komoly rint, ezen alatt. 1925 október 25. DELMAQYARORSZÁQ ANCIA ÍVET GEK Tudniillik kezdte, nak az a im is na­irtobágyra :ceni mu­abban a nden tár­téneteket etek mel­Löfkovits ág, hogy átom .az >1 fabert a 77 íves és egy kicsit a tudo­akarnak, ért csuda régisége­8 akkor Ken ugy megtette nak. Igy elmond­ból, ha­bben is a mu­rakkal a , bejön egy kis aárványt éves,— anykar­Szeged tiltakozása a betegápolási és gyermekvédelmi költségek ráháritása ellen. -- * járatása nélkül is fokozhatja az állam bevéte­... . ... < .« ii • i. u a m a L Néhány nappal ezelőtt beszámolt a Délmagyar ország arról a köi iratról, amelyet Borsod, Gö­mör- és Kíshontvármegyék közigazgatásilag esyesifett törvényhatósági bizotlsága intézett a •árstcr vényhatóSágokhoz és amelyben közölle a megyékre kivetett horribilis betegápolási és gyermekvédelmi hozzájárulás ügyében bozolt lil'akoió határozatát. A körirat szerint a három csonkavármegye (örvényhatósági bizotlsága egy­Merően löivénylelennek minősitet'e a kormány sérelmes rendeletét és annak végrehajtását még­egyszerübben megtagadta. Szeged város törvény­hatósági bizottsága — mint ismere'es — meg­elégedett azzal, bogy a rendelet módosítását kérte lojális hangú feliratban a kormánytól, de ezzel szemben nem várta meg a felirat elinté­zéséi, hanem dr. Tóth Imre kormányfűtanácsos indítványára elhatározta a közgyűlés, bogy azonnal panaszt emel a kormány ellen a ren­delet miatt a közigazgatási bíróságnál A város lanácsa a közgyűlés panaszát már máinap fel is terjesztette a közigazgatási bíró­sághoz. A pmaiz indokolásában kifejtette azo­kat az érveket, amelyeket a rendkívüli közgyfl­léten dr. Bodnár Géza felsorakoztafotf. Hivat­kozott arra, bogy a kormánynak a szanálási törvény e rendelet kibocsátására nem adott fel­hatalmazást, mert a szanálási (örvénynek az a szakasza, amelyre a kormány bivatkozfk, csu­pán azt mondja, bogy az állimbázlarlás egyen­súlyának helyreállítása érdekében — de csak akkor, ha a szükségesség ugy kivdeja — a kormány a nemzetgyűlés külön előzetes hozzá­lelt, Illetve csökkentheti kiadásait. Most azonban oz államháztartás egyensúlya a népszövetségi főbiztos jelentései szerint már nem csak helyre­áilett, hanem a költségvetésben állandó jellegű fölöslegek Is mutatkoznak, úgyannyira, hegy a kormány leszállíthatta a forgalmi adó kulcsát is, a kormány a szanálási törvényben nyert felhatalmazása alapján ezt a rendeletet nem adhatfa volna kl, mert az állami jövedelmek fokozdzásdnok, illetve a kiadások csökkentésé­nek szükségessége nem forog fenn. A lanícs a közJgazgálási bírósághoz intézett panaszában terméizetesen hivatkozott arra is, hogy a városra kivetett betegápolási és gyer­mekvédelmi horzijáiu'ái fölboritfa a város költségvetését és olyan horribilis pótadóemelésre kényszeríti a város hatóságát, amely alatt a már amúgy ts túlterhelt adcflzető polgárságnak össze kellene roppannia. A panaszra a város lanácia már kapott it választ a közigazgatási biióságtól, ha nem is érdemi választ. A közigazgatási biróság arról érteiitette a város lanlcsá', hogy a panaszt át­küldték már a miniszterelnökséghez a szüksé­ges adatokkal és iratokkal való felszerelés vé­geit, de a közgyűlés határozatának sürgős fel­terjesztését is kéri a várostól. A polgárrcet'er érdeklődésűnkre kijelentette, hogy a közgyűlés határozatát annak jogerőre emelkedése után azonnal felkűldik a közigaz­gatási bírósághoz. Smith népszövetségi főbiztos XVII. jelentése. Budapest, október 24. A népszövelségi fő­biztos XVII- jelentése, amelyet most bocsátot­tak nyilvánosságra, nagyon érdekes lanulmánvt <ar,aJ®?z » magyaroiszági adózlatási viszo­A Wbiztos megállapítja, hogy a ma r ÜK. w«|[éve Hgjefemg a ff [által szedetf adókat, 6967 millió aranykorona adót szed. ami fejenkint 60 aranykorona terhet Jelent az ország minden lakójára, de még a csecse­mőkre Is. A háboruelőtti adóztatás Magyarországon fe­jenkint 45 aranykorona megterhelést jelentett. Figyelembe véve az aranynak beköve kezelt érték­csökkenését, a mostani adózás megfelel a háboruelőlttnek. (Megfelel persze ugy elmélet­ben, pénzűgytanllag, — lehelnénk hozzá a fő­biztos jelentéséhez I) Más országokbeü adó­terhekkel összehasonlítva, a mai adóteher ala­csonynak látszik. Magyarországnak azonban tul­nyomólag a mezőgazdaság adja meg a jelle­gét, mig a többi európai kultúrállam magas ipari fejlettséggel bir, amelyek sok nemzedé­ken át vagyonokat gyűjtöttek, ami Magyar­országra nem áll. Ha az önkormányzati sutvek által szedett adókat is számítjuk, agy a fejenkint! adózás több mint 72 aranykorona. Ha figyelembe vesszük, hogy az adóteher Ma­ggyarországon a nemzeti jövedelemnek több mint 18 százalékát veszi igénybe, akkor meg kell állapitani, hogy ez mezőgazdasági jellegű országban semmikép sem mondható enyhe meg­adóztatásának, amiből az tűnik ki, hogy Ma­perec van a papírban, igazi aáraranv , , ,, korból való, valahol a szomszédban f»iáL.ratóne' - Mit ér? - kérdi valaki. ta*lták. — Megér vagy tizennyolcmilliót Löfkovils —, de nekünk olcsóbban árinál mondÍa - Hogyhogy? — Két bronzüsföt kérnek érte m.B csákányt. De nem cserélünk, uct.- rgB?gy bronz­Zoltay Lajos balrul-jobbra csóválíá - . I „ sze, hogy nem cserélünk. Olyan brnn,n !e]ét- Per' övéké, négy-öt ha van az orszáoban n míat az karperecből ime csak egy rakáson . e 82 arany­Kevesebb több volna. Ha példán « an "zenhat! hajítanánk a csordakutba, akknr "2enötöt bele­egymaga többet érne. Mink tán J* "zenhatodik Zoltayval, de Löfkovils ur okos 'ennénk korán összemarkolja elölünk at ®m1_ber é«» ideje­SSfMBSf A debreceni muzeum csakuevan „, az Ilyen misfél tucatos csudákra Sí* r23zoru'™ kuma. Például van egy bronzé* Sok az uni­Hajdusámsonban találtak. Az eeéJJu kardia> amit koiatával együtt nem sokkal S^r2n2kard mar­alaótanyatdisznöm kés, amitduSí^Si, ®int egy gías mérkőzésre is használnak A hiLbé,akon'ova­Zoltay Lajos ta pengőért és egy a tanács majd szi ja a fosát f-11 fo.hoev hát nem szólt a tLcs JLit, 7% pen ki van teremíetlézve a kard mf„Hna§yon ké­véseit herkentyűkkel. Jól is tették folven,6,e be,e" —' „'„Ü.°Sy nem ejlet­„í«ett herkentyuKsei. jui i» ie»w, nugy Lb miatta zokszót, mert azóta nagyon SL a sámsoni kard dolgát. Éppen ami fölvitte az amikor én ott lotprl a SoWWiii — rr— (U un 4r»am akkor Ígértek érte ötvenmilliót. Peisze nem Iri ák vaey legalább még most nem adják. Leg­S ebb majd ha még szebbet találnak és jobb is S ilyesminek az idejét kivárni. Alig háromezer íves és mái is megér ötvenmilliói. Majd megtetszik látni mit ér hatezer éves korában. Hát ilyen csudák vannak Debrecenben. De az én kedvemért még különbet is produkáltak. A vasúttól dr. Kuthy Sándorral menten város kocsiján. (Ez a Kuthy Sándor is. debreceni csuda. Vérbeli költő, regényíró és azért mégis na­gyon okos ember. Csak otthon Debrecenben hi­vatja magát Kuthy Sándornak, mint ügyvéd, tiszti ügyész, meg egyéb tekintély. Az országban Téréit Sándornak ismerik, — s ez a kettősség neki sok' örömére van ebben a borongós világban.^ Egyszer látja, hogy a kávéházban egyik nyers­nyakas kollégánk a Nyugatból olvassa. Éppen Téréi Sándor verseit. — Tetszenek-e? — kérdezi Kuthy Sándor. Hát a kolléga mondhatná egyszerűen azt is, hogy „bizony tetszenek". De hát „genus irritabile valusu". Igy stilizálja meg az elismerést: — Hát bizony, fiam, te sohse tudná ilyen ver­seket irnil És ilyenkor Kuthy Sándor megengedheti magá­nak azt a ritka luxust is, hogy polémiát kezdjen önmaga ellen, irgalmatlanul leszólván Térety Sán­dor költészetét. Hát ez a kétféle Sándor azt mondja nekem, be­tessékelve a városi hintóba: ' — Látod-e, ugy fogadunk, mintha követ volnál. Városi kocsival. Pedig azt minálunk nehezen adják. No, gondoltam, itt már nem engedem Szegedet. — Ó, — mondom, — ehhez én otthon is hozzá vagyok szokva. — Igen? — Hát persze. Minden délben odatelelonálnak hozzám a városházáról, hogy kocsin akarok-e hazamenni, mert akkor küldik. _ No, azt minálunk nem teszik meg a muzeum­igazgatóval. — Nem ugy-e? — kérdem büszkén. — Nem. Lakást építtetett neki a város a rau­zeumban. Többet aztán nem is dicsekedtem Debrecenben. gyatorszdg nem menekült olyan könnyen, mini ezt némely helyen állítják, — mondja jóakarat­tal és telfes igazsággal a főbiztos. Az adóteher súlyossága minden országban igen jelentékeny mértékben az adózlatási rend­szertől függ. Magyaroiszágon az összes adó­bevételek egyötöde és egynegytde közli része az egyenes adókból folyik be, négyötöde és háromnegyede közötti része pedig eléggé bo­nyolult rendszer szerint, közvetett adókból. Az utóbbi fajú adók föltétlenül súlyosabban ter­helik a városi lakosságot, mint a falusit. A számadatoknak ebbOl az elemzéséből két­féle következtetést lehet levonni: Először is azt, hogy az adóteher Magyaror­szágon, ha abszolút számokban nem is oly magas, mint sok más országban, éppen nem könnyű, faivált ami a vároti lakosságot illeti; másodszor azt, hogy a magyar költségvetésbe felvett kiadások elérik a végső határt, amelyet a pénz­ügyi helyzet biztonsága szab. A kiadások színvonalának minden további eme­lését csak felemelt adókkal, vagy a mostani adók jövedelmezőbb kihitználása utján lehelne fedezni, aminek következtében az állami kiadá­sok színvonalának emelése azt jelentené, hogy le kellene mondani azon reményről, hogy az adóztatás a jövőben enyhülni fog. Az újjáépítési kölcsön biztosltékaképen lekö­tött bevételek szeptember folyamán jelentős emelkedést értek el. Különösen nagy az emel­dés a vámbevételeknél, mintegy 50.000 millió papírkorona. Aranykoronára átszámítva a szep­temberi bevételek 23.7 millió aranykoronának felelnek meg. Papirkoronában az emelkedés a mult évi szeptemberi bevételekkel szemben 44 százalékot tesz kl. A szeptember folyamán elért állami be­vételek 858.7 milliárd papirkoronára rúg­nak a mult év szeptemberében elért 602 9 milliárd paplrkoronával szemben. Az emelkedés 42 százaléknak felel meg. Ha az államkincstár pinztárl helyzetét vizsgáljuk a költségvetési év ellő negyede végén, ugy találjuk, hogy az eredmény sokkal kedvezőbb, mint a mult esztendőnek ugyanebben a szaká­ban, amikor is az eisö évnegyedre vonatkozó ideiglenes számadások 23.9 millió aranykorona hiányt (öntettek fe>, amivel szemben az idén a hiány csak 3.9 millió. A szeptember végével mutatkozó hiány a következő nőnapokban vár­ható bevételi többletekben fogja födözeiét találni. Október hónapra a költségvetés 8 millió arany­korona bevételi többletre számit, mig az újjá­építési terv erre a hónapra 4 millió korona hiányt irányzott elő. Foglalkozik a népszövetségi főbiztos a ma­gyar városok amerikai kölcsönével, valamint Budapest főváros kűlfö.'di tartozásának rende­zésével Is. Majd megállapítja, hogy az augusz­tust külkereskedelmi mérleg a háború óta elő­ször tüntet fel aktív egyenleget. Ez ebben s hónapban a háború előtt is csak kivételesen fordult elő. A terméseredmény végleges adatsi még mincsenek meg, de már a mostani adatok is megközelítik a végletes eredményt. Ezekből az tűnik ki, hogy az 1925. évi eredmény a leg­jobb, amit a magyar mezőgazdaság a háború óta elért. Foglalkozik a föbiitos ai államvasút! tarifák­kal is és megállapítja, hogy a díjszabások noha magasabbak, mint a háború előttiek, a más államokban érvényesekhez viszonyítva nem ma­gaaak. Átlagban az áiudtjszabás nálunk 20 százalékkal magasabb a háború előttinél. Ez nem akkora emelés, mint amekkora Auizttiá­ban, Németországban és sok más államban bekövetkezett. Tekintve, hogy * nagykereske­delmi árat 35—40 százalékkal magasabbak az árak háború előtti színvonalánál, világos, hogy a szállítási dijak nem tartottak lépést a nagy­kereskedelmi áraknak azztl az emelkedésével, mely a háború óta bekövetkezett. Minthogy pe­dig a vasutak az üzemükhöz szükséges anya­gokéri ezeket az árakat kénytelenek megfizetni, egétzen kétségtelen, hogy az átlagos díjszabás a háború előttihez viszonyítva nem tul magas. Lehetséges, hogy bizonyos áruk osztályozása módositást Igényel, de az ötszes árunemek vitel­dijainak ai átlagát a mostani viizonyokhoi ké­pest semmieselte nem lehet túlzottnak tekin­teni; a személy dijizabások még alacsonyabbak it, ezek ugyanis alatta maradnak i siemély­dijszabátok háború előtti aranyértékének. Szeptember folyamán leszállították bizonyos postai díjszabások és a helyközi telefon árát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom