Délmagyarország, 1925. szeptember (1. évfolyam, 82-106. szám)

1925-09-06 / 87. szám

Ara 3000 korsna. DElMAöYARORSZÁG «¡»«rtetiíöséR: Deik Ferenc-u. 2. Telefon 13-33. Kiadóhivatal, BélosBnkönyvtár és jegyiroda: Dugonics-tér U. Telefon 3«. •trnda > Petőfi Sándor-sugárut 1. szám Telefonszám 16-34. , Előfizetési árak: Egy hónapra helyben 40.000 kor., Budapesten Szeged, 1925 szeptember 6, VASARNAP *» »w«™ «-000 E8ye« «*•» 4™ hétköznap aooo kor.. 0 * vasár- és Oncepnap 3000 korona. I. évfolyam, 87. szám A monarchia felbomlása. Irta: Tontlli Sándor. I. A nagy amerikai milliárdosnak, Carnegienek van egy sok milliós alapítvány«, amelynek rendeltetése az, hogy kamataiból olyan szakembereket díjazzanak, akik monográfiákban dolgozzák fel a világháború gazdasági és politikai történetét. A katonai históriának nincs helye a már világszerte ismeretessé vált Carnegle-alopttvámban. A sorozatnak eddig mintegy negyven testes kötete jelent meg ango', francia és német nyelven; a kötetek egynémelylke a magyar és osztrák viszonyokkal is foglalkozik. A mi szempontunkból legét dekesebb tanulmányok egyike néhány hete hagyta el a sajtót. Az irója dr. Redlich József, osztrák egyetemi tanár, volt miniszter. A könyv címe: „Osztrák kormányzat és közigazgatás a világháborúban." Ez a látszólag egyszerű és szürke cim nagyon sokat takar. Hogy az idegen előtt érthetővé tegye az osztrák közigazgatás sajátosságait, visszamegy az alapokig, megirja az osztrák kormányzat és közigazgatás fejlődéstörténetét, majd a lassú konfliktusok keletkezését a mult hagyományai és ai újonnan feliörö deirokratikus erők között, amelyek végűi az összeomlásra vezettek. Közjogi szempontból Redlich teljesen elválasztja egymástól Ausz'riát és Magyarországot. Az ezer meg ezer kölcsönhatás azonban, amely a monarchia két állama között fennállott, magával hozza, hogy nagyon sok megállapítás, amely igaz Ausztriára nézve, matatis matandis Magyarországra is alkalmazha ó. Tartalmi szempontból igy Redlich könyve igazában az osztrák-magyar monarchia felbomlásának a történe'e. Redlich könyve azért fontos, mert olyan állású egyén létére, akinek módjában volt beletekinteni az események alakulásiba és megismerni azoknak igazi rugóit, elsőnek kisérli meg, hogy slne ira et studto az oknyomozó történetirónak módszerével elemezze a felbomlási processzusnak egyes fázisait. Es itt mindenekelőtt meg kell állapitani azt, hogy Redlich metőben szembeheyezkedik azzil a közkeletű frázissal, hogy a világháború okozta a monarchia felbomlását. Szerinte a felbomlás egy hosszú történelmi processzusnak az eredménye, amelyet a világháború legfeljebb meggyorsithatott, de egyáltalán nem okozott. Az igazi ok a nemzeti, vagy nemzetiségi gondolatnak az összeütközése a habsburgi családi államnak az eszméjével. Amilyen mértékben kapott erőre az első, olyan mértékben kellett gyengülni egy nem modern, kizárólag az uralkodó család és hadsereg által összetartott és csak látszólagos alkotmányosságra alapított államalakulásnak. A mindenáron közjogászok szerint valamely államnak az alkotmánya törvényeknek gyűjteménye, jogi szőrszálhasogatásoknak az útvesztője, amelyben a száz év előtti pergamenek és elavult betűk a fontosak. A valóságban az alkotmány, különösen pedig annak a gyakorlati alkalmazása a tény'eges erőviszoknak a kifejezője. Kifejezésre jut ez a monarchia nemzeti történetében. A németektől eltekintve, akiknek nyelve, de nem érzése közös volt az uralkodóházéval, először a magyarok tudták formailag kiverekedni önállóságuk elismerésé». Állomásai ennek 1790, 1825, 1848. és 1867. Kifelé a hatvanhetes alkotmány látszólag stabilizálta a monarchiát. De a valóságban működtek a de* kompozíciós erők, amely a különböző nemzetiségeket arra késztették, hogy először a monsrehián belül igyekezzenek aspirációikat megvalósítani, maid a monarchián kivül keressék politikai céljaiknak megvalósítását. Ezt illetőleg legfeljebb annyiban volt különbség Ausztria és Magyarország között, hogy Magyarországon az erősebb centralizáció, a kizárólag magyar közigazgatás ts a budapesti haute fináncé-nak az „Az ifjúság feladata az igazi béke előmozdítása." Genf, szeplember 5. Palnlevi miniszterelnök ma a genfi egyetem aulájában a nem eiközi főiskolai szövetség kongresszusán beszédet mondott, amelyben kijelentelte, hogy az ifjúságnak, de különösen az akadémiai ifjúságnak a feladata a népek közötti közeledésnek és az igazi béke biztosításának az előmozdítása. A nemzetek közötti kölcsönös bizalmatlanság eddig mindig megsemmisítette az európai népek közti megegyezést. Az ifjúság a békének megfizethetetlen szolgálatokat tehet. A kisántánt külügyminiszterei az osztrák és magyar szanálásról tárgyalnak konferenciájukon. A Prager Presse Jelenti Genfből: A kisántánt kCIüfyninisitcrcinek első összejövetelét vasárnap délutánra tervezik. Ezen értekezlet nem függ össze közvetlenül a nemzetik szövetségével, hanem egyike azon időszakonként rreg'artott konferenciáknak, amelyeket megbatározott időszakokban hívnak össze, hogy a valamennyi résztvevő államot érdeklő ügyeket szóbelileg megvitast ák. Terméue e», hogy azon kérdések is tárgytlát alá kerültek, anelyek a klsíntántot a nemietek szövetsége közgyűlésének a napirendjén szerrplö kérdístk közül különösebben érdek* lik, igy cz osztrák és megyar szanálás kérdése, a számos klstbbiégi kérdés és a Bulgáriához és Görögországhoz való vitzony, amelylyel kapcsolatban utalás fog történni Bentls görög külügyminiszter ismeretes terveire, amely szerint a Balkánon külön népszövetség állítandó fel. Jugoszláv körökben kijelentették, hogy Bentls javaslataival mindaddig nem lehet foglalkozni, amig az Illető kormányok közt a még függőben lévő vitás kérdések nem tisztázódtak. Azt hiszik azonban, hogy a helyzetnek ezen tisztázása sikerül és ilyen népszövetségre nem is lesz szükség, mert ezen esetben teljesíteni lehet a belgrádi kormány azon szándékát, hogy Jugoszlávia és GörCgcrszág közt a Jugoszlávia és Csehország közt fennálló szövetséghez hasonló szövetséget alkossanak. MMWMMMMMMM^^ likat önállóságot merjen adni akár népeknek, vagy társadalmi osztályoknak. Sőt a valóság még mást is mond. Ferenc József, aki mindig abbsn a felfogásban élt, hogy a kormány nem valamely parlamenti többség akaratának kifejezője, hanem egy olyan szerv, amelyet ö helyez működésbe és ő ment fel szolgálata alól, az alkotmányossának még ezt a rugalmas formáját is távol tartotta a hadseregtől. 0 maga még bizonyos mértékig modernebb volt tábornoki karánál, amely egyenesen az ötvenes éveknek felfogásában élt, hihetetlenül lebecsül minden polgári munkát, törekvést és szabadságot és legszívesebben őrmesterekkel látta volna el az egész körigazgatást. A modern militarizmus, amely másutt álami és nemzeti törekvések megvalósitásának volt az eszköze, idrgen volt a monarchiától és annak minden népétől. A katonaságra az egyesek visszaemlékezhettek a fiatal esztendők derűjével, de politikailag mindenesetre kényszeriubbony volt, amelyben mindenki egyformán rosszul érezte magát II. Kitört a háború és a generalitás nemcsak a katonai vezetést ragadta magához, hanem rányomta szerencsétlen bélyegét az egész polgári közigazgagatásra is. Kétségtelen, hogy háborúban mindent a katonai szempontoknak kell alárendelni A monarchiában azonban ennél sokkal több történt. Szóról-szóra idézve Redlich szavait „a diktátori hatalom, melyet a kivételes rendelkezések biztosítottak a hadseregfőparancsnokságnak, alkalmat nyújtott neki, hogy az utolsó emberöltő alatt táplált politikai nézeteit a valóságba ültesse át. ~s igy kezdődött meg a hadseregfőparancsnokságnak, vagy vezérkarnak és főhadiszállásnak az a szerencsétlen politikát működése, amelyről el lehet mondani, hogy az összes többi faktoroknál nagyobb mértékben mozdította elő a monarchia politikai és nemzetiségi felbomlását és Idézte elő a kikerülhetetlen összeomlást*. Ennél szörnyűbb vádat néhai felelős állásban volt államférfi még nem mondott ki nyíltan a hadseregfőparancsnokságról. A vád nem egyes személyek, hanem ai egész rendszer és a szellem ellen irányul, amely a hadseregfőparancsnokságban otthon volt és szükségképen a szétzüllésre vezetett A hadseregfőparancsnokság tulajdonképen két háborút viselt: egyet kifelé és egyet befelé, a polgári életnek minden megnyilvánulásával szemben. Es mert a legfelsőbb katonai körök szemében az utóbbi majdnem olyan fontosnak tetszett, mint az első, olyan mértékben kellett a monarchiában miegész országra kiterjedő uralma jobban el tudta takarni a jelenségekel, mint az Ausztriában történt. De akik látó szemekkel nézték a dolgokat, már az 1908. évi annexiós krizis, majd pedig az 1913. évi balkáni háború alkalmával kénytelenek voltak meglátni, hogy nem puszta esetlegességektől van sző, hanem a játék életrehalálra megy. A nemzetiségi kérdés mellett a másik nagy veszedelme volt a monarchiának, hogy mindkét államában hiányzott az Igazi alkotmányosság, fa osztrák közigazgatás, amint annak alapjait Kaunitz kancellár, József császár és Bach lerakták és amint azt Magyarország is uj alkotmányos érájának kezdetén átvette, nagyjából jó volt és ö:ök érdeme volt az abszolút megvesztegethetetlenség. Ezzel szemben soha sem terjedt ki többre, mint amit a ,Poltzel" fogalma fejez ki. A jó csak felülről jöhet és a legostobább adólárnok hivatalból okosabb a legbölcsebb magántudósnál. Ez a közigazgatás a demokráciának azokat a tényezőit, melyek még a nemzetiségi kérdésnek az érdességeit is lenyesegethették voln?, mesterségesen távoltartotta magától. Ami másutt legfeljebb közigazgatási anomália számba ment volna, igy lett akár Magyarországon, akák Ausztriában nemzetiségi sérelemmé. Aminek orroslását másutt akár az önkormányzati testületek, akár a psrlament, akár a közvélemény biztosítani tudták volna, az itt robbantó erővé változott. Nem parlamentáris államokban a közigazgatás két tényleges hatalomnak, a bürokráciának és szoldateszkdnak a függvénye. Ez a megállapítás látszólag nagyon furcsa arra a Magyarországra nézve, amely a hadsereg kérdésében évtizedes harcokat vívott tulajdon uralkodójával. Pedig mégis ez az igazság, ha ennek a két tényezőnek az uralkodóhoz való viszonyát nézzük. Rediich szerint Ferenc József sohesem volt alkotmányos uralkodó. Egy miniszterviselt ember állapítja meg ezt, minden bántó él nélkül. Nincs okom, hogy büszkélkedjem vele, de majdnem pontról pontra ugyanazt a jellemzést adja Ferenc Józsefről a személyes tapasztalat alapján, mint amelyet róla én egyik tanulmányomban tisztán empirikus módszerrel összeállítottam. Néha az alkotmányosság csak kisegítő eszköz volt, mélyebb tartalom nélkü', de egész uralkodásának ideje alatt ugy ö, mint az egész udvar visszariadt attól, hogy valódi pali-