Délmagyarország, 1925. augusztus (1. évfolyam, 60-81. szám)

1925-08-26 / 77. szám

ím augusztus 26. DBLMАОYARORSZAG Rövid, de nagy nrkánszerü viha Az idei, viharban, vizben, jégben egyaránt szokatlanul gazdag nyár ab­notmiiására rátette a koronát az a ha­talmas orkán, amely kedden délután, félőt óra körül söpörte végig a várost és kornyékét. Amikor közel félórai dühöngte után — éppen olyan gyorsan, mint amilyen hirtelen jött — elvonult észak felé. a pusztulás, a rombolás nyomalt hagyta maga után. Az utcákat vastag rétegben borítja a fák pozdor­jává №rt korondja, a háztetőkről le sí­pért cseréptörmelék és a falakról le­szokgatott vakolatrisxek. Az okozott kár nagysága ebben a pillanatban még ismeretlen, mert a város közvetlen kör­nyékéröi még nem érkeztek meg a je­lentések, azonban nagyon valószínű, hogy a gyümölcsösben számottevő pusz­títást végezhetett a; hihetetlenül nagy­erejü orkán és elpusziithstta a gyü­mOlcstermésnek azt a részét, amely az utóbbi hetek jégverései után még meg­maradt. Az orkán pusztító hatását nö­velte még az is, hogy helyenként nagy­szemű jég Is esett. Az orkán a strandon. A Délmagyarország munkatársát a hirtelen jött vihar az ujszegedi parton levő úgynevezett tisztviselő strandon érte. A folledt hőség, amely a kora regge'i órák óta változatlanul neheze­dett a városra, nagyon sok embert ker­getett ki a strandra és igy, az állandó borulás ellenére is minden strandnak szépszámú kOzOnsége volt. Sokan für­dőitek a Tisza langyos vizében, sokan elmentek csolnakázni és föleveztek messze, a város fOlé, mások a homok­ban hevertek és izzadva birkóztak a folledt hőséggel. Négy óra után néhány perccel elsötétedett az ég déli boltozata, sürü, gomolygó felhők száguldoztak a horizont felé, megmozdult a levegő Is és az egyre erősbödő szél elhozta az ég harci mora/lását. A fürdőzők nem hederítettek a vál­tozásra, azt gondolták, hogy valami gyorsan elvonu'ó borulásról van szó, sőt megkönnyebbülten föllélekzeltek, amikor • folledt, mozdulatlan bőség némileg felfrissült. Néhány másodperc múlva azután ijedten menekült mindenki fOdél alá. A vihar teljes erővel ott tombolt már a partok fO'Ott. A fölkavart homok sárga ködbe burkolta a tárgyakat és az ég­ből leszakad! sötétséget gyakran hasi­sitotta át a villám. Dörgött, csattogott az ég mindenfelől, a vihar pedig neki­vadulva száguldozott végig a földön, re­csegve tépte, szakgatta a parti fűzfákat, törte-zúzta a kabinokat és a fürdők deszkaalkotmányalt. öles hullámokat szántott a Tisza hátán, ahol néhány elkésett csolnakázó viaskodott kétségbe­esett erőivel az elszabadult elemekkel. Felhőszakadás. Az első ruhám még d sem mulf, nyo­mába jOtt már a másik, amely — ha lehet — még az elsőnél is erősebb, vehe­mensebb volt. Magával hozta a felhő­szakadást és dűlt a viz a nyargaló, fekete idhókból, mintha dézsából öntötték volna. Pillanatok alatt nyargaló folyammá széle­sítette a fölkorbácsolt folyót. A kabinházakba meghúzódó íürdőzők reszketve, dideregve húzódtak védettebb helyek felé, mart a gyenge deszkatető pillanatok alatt átázott és a viharvágta hasadékokon keresztül zúgva tört be a hideg zápor. A felhőszakadás tiz-tizenöt percnyi bir­kózás után legyőzte az orkánt. Elcsende­sült a szét és egyre ritkábban tett kísér­letet, hogy visszaszerezze elrabolt uralmát, végre bflátva a küzdelem reménytelen­ségét, teljesen elállt, — helyesebben, zúgva, pusztítva nyargalt el dél felé. Ot óra előtt néhány perccel már ismét a nap sütött a nyugati égről és bágyadt sugaraival megvilágította a végigpaskoit . partokat Az elmenekült fürdőzők dő­bátorkodtak lassankint reitekhdyeikről és bámulva nézték az orkán leírhatatlan pusz­tításait. A legkisebb kár a tisztviselők partfür­dőjét érte A közös kabinház szinte sér­tetlenül állta ki a vihar ostromát, deszka­födelének csak egy kis részét kapu 101 a szél és dobta le az dlenkező oldalon. A part magaslatán levő kabinok sértetlenek maraduk, a parti iiizlák lefokozták a tomboló vihar erejét. A szomszédos stran­dokon azonban már keményebb munkát végzett. A vasutasok kabinvárosát össze­vissza forgatta, egy kabint pozdorjává tört és alkatrészeit messze tlhordta, egy károkat okoaó volt Szegeden. másik kabint mindenestül felkapott és a többiek tetejére helyezett. A bírák strand­Ián sem okozott nagy kárt, csak fdboritott néhány kabint és derékban kettétört egy hatalmas fűzfát. Följebb, az egyik strand egész tdejét lekapta és bedobta a Tiszába. A leg­nagyobb kárt a nagystrandon okozta. Hahn János a szezon dején szép, stílu­sos emdetes nyári vendéglőt épített oda gerendákból és deszkákból, domború, masszív tetővel. A vihar, mint valami vé­kony papírlapot, ugy kapta föl a ven­déglő tetejét és közel száz méternyire dobta. A hatalmas tető szerencsére nem tett semmi kárt, amikor iöldre hullott, mert a szél olyan helyre röpítette, ahol nem volt semmi. A tetejétől megfosztott gerendaépQlet csonkán meredezik most az ég Idé. A kikötött csolnakok közül nagyon aok pozdorjává tört a viharszántotta hullá­mok csapkodása miatt, sok csolnak lánca dszakadt és az dszabadulUkat fölfelé sodorta az orkán. öt óra után szeriden sütött a nap és sokan — mintha mi sem tOrtént volna — vidáman fotyUtták a fürdést, a csol­nakázást ott, ahol egy félóra előtt abba­hagyták. Az orkán puedltásal a városban. Hasonló erővel tombslt az orkán a város belterületén is. Az uccákon járó­kelők csak akkor vették ésire. smikor már megérkezett. Ijedten menekült min­denki biztos helyre és pillsnatok alatt elnéptelenedtek az uccák. A vihar pe­dig nekivadulva száguldozott végig az uccákon, tépte, cibálta a Iákat és a le­tört hatalmaa ágakat meaazire elragadta magával. A szél erejét mi sem mutatja lobban mint av, hogy a városbáia tornyának a bérház felőli oldalán levő óráját a szél pozdorjává törte. A több centiméter vastag üvegszámlapot ugy nyomta be, mintha vékony hártya tett volna és a számlap cserepet összetörték az óra vüágttó szerkezetét Is. Majdnem végzetes katssztrófát okozott az orkán az épülő fogadalmi templom náL A tornyok hatalmas állványszerke­zetéi megingatta a borzalmas légáram­lat, szereacsére az állványozás hibátlan volt, kiállta a vihar ostromát. Sértetlen maradt a viharban. Egy deszkopadlót kapott csak te róla a szél és az egyik szomszédos ház tetejére dobta, de oly szerencsésen, hogy az sem okozott na­gyobb kárt. Néhány cserepet tört csak össze rajta. Erősen megrongálta azonban a vihar az Ipartestület templomtéri székházának a tetejét. A templom felőli bádogtetőt fölemelte és meghajlította. A városi gimnázium tetőcserepdt is felborzolta a szélvész. Az osszetott cserepek vastag rétegben borit|ák az épület kOrül az assldtot. Az Iskola udvarán a vihar tövestől kitépett egy élőfát. Nagy pusztulás nyomai láthatók a Szentháromság uccin. A vihar nagyon sok ház ablakait betörte, a időket meg­rongálta, lesöpörte róluk a borító cse­repeket. A fákat lekoppasdotta, sokat derékban roppantott ketté. Az ágak, a levelek vastagon borítják a gyalog­járót. A külvárosrészek még sokkal súlyo­sabb károkat szenvedlek. A szerencsét­len Móra-városrészben, Rókuson és Alsóvároson több ház fOddét fölemelte és lesodorts a szél. A felhőszakadás elborította az uccákat és a rohanó szennyes áradat nagyon sok lakásba, pincébe behatolt. A rókud tó partján egy legelésző tehend kapott fd a vihar éa bedobta a vízbe. A szerencsétlen állat ott ve­szdt a vizben — nem tudták meg­menteni. Az orkán tréfája. A pusztító szélvésznek azonban nagy pusztitő munkájábar tréiaednálásra is maradt ideje. A Gizella-téren cdnálta meg egyetlen tréfáját. Leleplezte ad a katonai emlékosdopot, amdy több mint S esztendeje éktelenkedik Ideplezetle­j szemben a szabadságharc művészi turulos emlékmüvével, hgbe meredő he­gyét lakupak takarja. A vihar ed a fa­sípkát szakította le az idétlen osdopról. Az emberek furcsán mosolyognak, ami­kor észreveszik a vihar tréfás emlékmü­leleplező munkájának eredményét. A szérűskertekben. Nagy kavarodás támadt a város kOtüli szérűskertekben ii. A nígyerejO szél­vész sok szalma kazlat szórt szét ugy, hogy gazda legyen, aki ősszi tudja szedni a tulajdonát. Emberéletben a vihar szerencsére nem okozott kitt. Edd g legalább komolyabb balesetről nincs sz illetékes hatóságok­nak tudomása. A szél csak egy embert sebedtett meg, as ia könnyebb sérülé­seket szenvedett csak. A Wínkler-léle fatelep kocsisára dobott a szél egy föl­kapott destkát. Jelentéktelen sérüléseit a mentők kötöztek be. Sok helyen megrongálódtak a telefon­huzalok ia. Tőbbssáz telefonállomás vált használhatatlanná. A pata holnsp már megkezdi a rongálódások kijavítását. Este bét óra után teljesen kiderült sz ég és páratland szép estével ajándé­kodé meg a várost, mintha az előbb halálra réniietl emberekd akarta volna megvigasztalni, t. pusztu'ás nyomait lassan eltakarta a szürkület, a Tisza megbékélve andalgott el a város alalt és sima tükrében kacérkodtak a derült ég ctillagsi. — Mintha semmi sem tör­tént volna. Magyar László. Uj tárgyalások az osztrákokkal. Budapest, augusztus 25. Bécsi lapok közlik, begy a provizóríutniárgyalások sz csttrák és a magyar kormány kOzOtt Ismét megindultak. Ezzel szemben a Neue Frele Presse uey tudja, hoey a tárgyalások nem hivatalosak, hanem csak feszteknek és nyomban a hivata­los tárgyalások félbeszakítása után mind a kit részről keresték az irintkezétt. Értesülés szerint a pubatolódzó lépések­nek a megindulását rendkívül nigy mértékben elősegitette dr. Schürff, az osdrák kereskedelmi minisiter legutóbbi nyilatkozata, amely többek között hang­súlyozza, hogy az elmúlt ositrik-magyar provizórikus tárgyalások negatív ered­ményét nem szabad a jövő tárgyalá­soknál kedvezőtlen előjelnek tekinteni. Austtria — hangoztatta a kereskeddmi miniszter — kész a kereskedelmi tár­gyalásokat bármely időben azonnal is folytatni és az osztrák ipar érdekében hallandó a magyar agrárérdekeket a lehetőséghez képest honorálni. Ezekkel a hírekkel kapcsolatosan ille­tékes helyen azt a felvilágosítást adták, hogy magyar részről s provizórikus tárgyalások újbóli felré'elére vonatkozó kezdeményező lépések nem történtek meg. A magyar kormány azonban a tárgyaiások újbóli felvételére készen áll és ebbeli hajlandóságát már tObb izben is kifejezésre juttatta. A kereskeddmi minisztérium keres­kedelempolitikai osz'ályába a következő felvilágosításokat adták: — A tárgyalások bdejezéséröl annak idején kommünikében tájékoztattuk a nyilvánosságot. Az akkori megállapo­dások értelmében a kereskedelmi szer­ződésre irányuló tárgyalásokat szeptem­ber második felében folytatjuk. Arról, hogy az osztrák kormány kezdeményező lépteeket tett a tárgyalások azonnali felvétdére, vagy pedig, hogy tárgydá­sok folyamatban lennének, hivaUlos tu­domásunk nincsen. Lendvai István disszonáns hangjai zavarták meg a Lábos-gyászünnepélyt. Kedden délután valóban megható gyáizünnepség keretében búcsúztak d a szegedi Ébredők Lábos Endre elnö­küktől, aki mint ismeretes, a Tisza Szegedi Evezős Egyesület csónakházá­ról napokkal ezelőtt belefu'hdt a Ti­szába te holtledét a hullámok a meg­szállott Migyarkanizsa kornyékén ve­tették ki. A megható gyáazünnepségd csupán olykor zavarta meg Lendvai István, aki nem egyszer üisszonáns hangokat kiált. A Tisza part|án, a Plck- gyártól kezdve le egészen a Stefániáig sürü embtrgyürü gyülekezett Otsze a gyász­ünnepségre a megteltek a szomszédot regatták csónakházai is. Az Evezős Egyesüld csónakházát nagyszámú csó­nak vdle körül, ide sereglettek az Összes csónakotok. Félbét felé érkez­tek az ébredők zászlójuk alatt a vasu­tas zenekar te énekkar kíséretében. Ekkorra már megtelt a regattaház er­kélye is. A gyászünnepségd a dalárda nyi­totta meg, majd Lendvd István állott az erkély szélére, a tutaj fölé, ahol a halálos kataszirófs bekövetkezett. — Felejthetetlen bajtársunk, Lábos Endrei — kezdte beszédét az Ébredők Egyesületének kö. pontja nevében. Nem gondoltam, amikor utoljára ta'álkozUm veled, szeretdt vezérlő bajtársunk, Lábos Endre, úogy nekem kell bú­csúztatnom téged, ugy, bogy még ko­porsódra sem bornlbatunk, — hanem te ott pihensz a rab magyar földön. Te pihensz a rablök között, a rab magyar földön, te, aki ebben a nagy városban a keitőskeresdes zászlót tar­tottad, azt a zászlót, amit d nem en­gedünk, amivel elmegyünk oda, ahol most a te airod van. — A Tiszs ragadott d léged, a leg­magyarabb folyó a legmagyarabb Id­ket. Szörnyű példa ez. Minkéi nemcsak az élet pusztít, hanem a halál Is. Minkd irt a halál is, mintha nem volna dég az a szenvedte, amit az éld ró reánk akkor, amikor a becste­lenek, oz Idegenek, a rablók és be­tolakodók számára felejthetetlen és gyönyörűség nz éteti — Ébredő magyar keserűségünk száll el bozzád. Neked még s ioidoen sincs nyugtod. Porsid fölött rab magyarok szenvednek. Neked még a sírban is szenvedned kell, de érezned kell, bogy meg kell émed a feltámadást, ami már nem lehet messzi. Lehetetlen, bogr ne lásd sírodban, hogy micsoda tömeg jött d végtisztességedre, ami ad bi­zonyltja, bogy itt van egy fdiörekvő moigdom. Mi nem fogunk soha meg­bocsátani a kül- és belellenségetnknek, akiknek att köszönhetjük, hogy meg­tépték is elrabolták a magyar földet; azt üzenjük neked, hogy nem bocsá­tunk meg egyik ellenségnek sem! — Vissza fogjuk venni ad, amit el­raboltak tőlünk, ml megyünk d érte, mi megyünk d a sírodhoz te nem bocsátunk senkinek. Baj'árs, el­pusztulhatunk, de a te telkednek ki kell engeszte'Cdnl azon a nagy ünne­pen. rájva, de bizva bucsuzunk d tőled. Isten vded. A dalárda éneke után dr. Széchenyi István mondott beszédet a szegedi éb­redők nevében. — Amikor ilyen tragédiákat hdlunk, följajdul bennünk: lebdséges ei? En­nél a te halálodnál, Lábos Endre, ti­nómul szavunk. Te még halálodban ia teljed'elled hivatásodat. Halálodban hazamentél oda, abová az étetben nem mehettél. Ebben is hivatásod volt. bogy hirdesd a raboknak, hogy élünk, bogy d megyünk oda is, mi élő ma­gyarok. — Azért haltál meg igy, hogy lángra gyujtaad a lelkeket a némaságoddal. Soha annyi hatalma nincs as élőnek, mint a halottnak I Nem kd! szóra nyitnod szá­dat, csak fekfld| ott némán —, bucsu­járóhdy less s ie sírod, ahol olyan ember nyugszik, aki élén állott egy metropolis olyan egyesüldének, amely mind g msgyar volt. Ezért tudok én kiengesztelődni a te halálodban. — Nem tudunk neked egyebd adni, dnokflnk, mint hulló kOnnydnkd, most, smikor tucsuzunk. És ráengedjük s koszorukst s temetődre, s Tisza vizére. Vidd d Tisza a koszorúkat te mondd el, hogy vagyunk, tíünk itt magyarok I ÉS ed mondd d te is halott Lábos Endre némán a sírodból a rab magya* roknsk. Isten veled bajtársunk I KOzben a tutajról, arról a helyről, abol a katasztrófs bekövetkezett, lassan beengedték a haídmas koszorúkat a folyóba. A koszorúk lassan úszni kezd­tek a hullámokban ét lassan merültek lefelé. Ekkor a dalárda a Hiszekegy-et intonálta, a csónakházból úszók ugrottak a visbe, valamint csónakok indultak el, hogy elkisérjék a koszorú­kd. A Issssn beálló sötétségben pedig eltörnek a Leszórok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom