Délmagyarország, 1925. augusztus (1. évfolyam, 60-81. szám)

1925-08-26 / 77. szám

DBLMAOYARORSZAQ „Nem bírom a durva szavakat, a verést; inkább meghalok..." Egy tizenhat évca paraazleány öngyilkosa iga, Tegnap késő este a sötétben egy parasztleány szaladt végig a Felső­Tisiapaitcn. A tápéi vámnál megállt, raa|d hirtelen leszaladt a tiltisen is belevetette magát a Tiszába. A leány tettét azonnal észrevették a környéken tartózkodók és azonnal megmentésére siettek. Néhány perc alatt fáklyát kerí­tettek és percek múlva az egyik csónakba sikerűit beemelni a szeren­csétlen Irányt. Az első pillanatban azt hitték, bogy mir megfulladt, de később mégis ér­tesítették a mentőket, akik beszállítot­ták a szerencsétlent a közkórházba. Csak hosszas kísérletezés után sikerűit eszméletre téríteni a leányt, de órák múlva tért annyira magához, hogy felelni tudott dr. Vldák rendőrfogalmazó kér­déseire. A rendőrfogalmazó elsősorban is megállapította, hogy a leány Barna Máriával azoncs és mindössze 16 éves. Barna Mária akadozva, kétségbeesetten mondotta el ezután vallomását. Elmcndotta, hogy Domaszékre való, apja már régen rosszul bánt vele, olyan durva volt, amikor borosan jött haza, hogy nagyon sokszor zokogva rohant el hazulról. Amikor pedig legutoljára durván támad, nemcsak rá, hanem édesanyjára is, elhatározta, hogy nem marad tovább otthon, hanem bejön a városba szolgálni. — Nem kellett volna szolgálni men­nem, mondotta, apámnak földié van, de nem bírtam tovább otthon az éle­tet . . . Barna Mária elmondta ezután, hogy itt a városban szolgálatba is állt. Helyén azonban olyan rosszul bántak vele, hogy néhány hét múlva innen is kétségbeesetten elment. — Tegnap aztán, mondotta, annyira elkeseredtem, hogy én velem mindenki rosszul bánik, hogy elhatároztam, ön­gyilkos lestek. Nem bírom in a durva szavakat, a verést, inkább (reghalok ... Velem seho' sem bánlak jóll A fiatal, szerencsétlen lány zokogni kezdett a kórházi ágyon, csak nigy­sokára lehe'ett megnyugtatni. Barna Máriát egyelőre a kőrházbin ápolják. I JÖN l JÖN 1 I I Sándor Mátyás j JjöN! «^íiíiJ A FORGALMI ADÓ ATALÁNYOZASA A jelenleg írvénytwn levő renJclkciéaek alapján Sksic­ailitotta : Dr. LXNDESBERO JENŐ « « « A iwgedi kereskedelmi ts iparkamara kiadása ÁRA 230)00 KORONA « « « Megjelenik izcple ClOtegycahelnl a retkedelml é> Iparka elején. iedi ha­láránál. feláru iskolakönyvek, uerek legjufo- D. .Iiié k'invvkrreakedtit»'n (Klauill­bati öariOS (tr) aaemlH-tftk be. 94? 1925 aoguiztns 26. Mindenki fizessen elő a Délmagyarországra! A zebegényi gyilkosság. Po'ónyl Rózs t síeretőjs tlóre megfontolt szándékkal gyilkolta meg. Zebtgény, augusztus 25. A zebegényi erdő halá os titka, melyet hcsszu hete­kig eüakar ak a falevelek és le'örött gallyak, tegnap délutánra napvilágra került: megtalálták Polónyi Rózsi 24 éves nö holttestét, aki egy julius 11-én történt szerelmi viaskodás, vagy aljas rablómerénylet áldozata lett. A nagymarosi csendőriégnek, amely teljes erővel folytatja a nyomozást ebben az ügyben, ma reggelre sikerült megállapítania a gyilkosság minden, legapróbb részletét is. Pontosan hat hét után fedezték fel a zebegényi erdő­ben a gy.lkosságot, annak a lelkltör­vénynek Mapján, mely sze'int a gyilkos mi:dig v sszatér bűntettének színhelyére — és ezzel elárulja magát. így történt most is. Pócs Káimán vasúti szerelő maga vallotta be, hogy meggyilkol a szere öjét: Polónyi Rózsi', sőt maga vezette nyomra a csendőröket is és végül maga ásta ki a holttestet az eső­áztatta, erjedő földbőL Julius li-én töriént a gyilkosság, mikor a nyugati pályaudvar müsiaki kocsiosztályának alkalmazottai kirán­dulást rendezlek Zebegénybe. A ki­ránduláson a visuti személyzet majd­nem te jes számban lésztvetl, köztük a nős Pócs Kálmán vasúti szerelő is, aki azonban a kiránduláson nem fele­ségével, ha em a 24 éves elvált Polónyi Rózsival jelent meg. Polónyi Róssit Pócs társii ugyanis már régen ismerték, mint a visutas szeretőiét, aki úgyszólván minden szs­bsd idejét Pócs Kálmánnal tölti. A 26 esiteedős vatuias, aki a MÁV nyugati pálysudvarának műhelyében dolgozott, 5 évvel ezelőtt nősült és ekkor felen«' gül vette Marschall Jinosné nagy­marosi szülésznő leányát A házaspír tavai) ig boldogan él, mikor késCbb az asszony megsejtette, bogy urának viszonya van Polónyi Rózsival. Kínos családi jelenetek következtek ezután. Pícs nem is tigadla soká fele­sége előtt, hogy csakugyan meleg von­zalom fűzi Polónyi Rózsihoz, aki elvál­tán el urától és akivel éjszakánként el­hagyott szerelvényeken találkozik a pá­lyaudvar közelében. Két esztendőn il tartott ez a rejtett, kalandos szerele o. melynek szörnyű s nemvárt befejezese lett s julius U-i kirándalás. Julius 11-én láttak utoljára ismerősei, s vasutasok Polónyi Rózsit a kirándu­láson. Azóta eltűnt a szerencsétlen asszony. Mikor Pócsnál érdeklődtek Rózsi hogyléte iránt, a férfi várallinul, idegesen válaszolt: — Nem tudom, hol van. Meguntam a kétéves uszonyt, szakitottsm vele. Azt biizem Atneiikába ment. Pócs Kálmán, aki nagymarosi lakos, tovább is kijárt s házába. Közben azon­ban egyheti szsbadságot kapott, melyei kassai rokonainál töltött. Néhány nap­pal ezelőtt tért visszs Kusáról, mig most vasárnap ujsbb kirándulást ren­dezlek a vasutasok Zíbegénybe. Eit a kirándulást az UJ Élet dalárda rendezte, melynek Pócs Kálmán is egyik vezér­énekese volt. De Pócs élénk szerepet vállalt a kirándulás megrendezésében is. Elvállalta, hogy as erdőben 0 álllt|s fel as asztalokat, ö rendezi as ebédet és általábsn megkíméli társait attól, bogy a rendezés e részébe is befolyjanak. Vasárnap reggel, mielőtt a vonat el­indult volna, Pócs váratlanul két sze­relő társához lépett, Csemez Sándort és Forró Jánost szólította meg Póci és Igy szóit: — Róni aem ment A mar lkába. Meghalt. — öngyilkos lett? — kérdezték a barátok, latva Pócs ijedt arcát. — Nem megöltem Rózsii — mon­dotta rekedt, elváltozott hangon Pócs. Nem bírtam tovább a kellős életet, el­határoztam, hogy öngyilkosok leszünk. A julius 11-iki kiránduláson félre­vonultunk, én háromszor rálőttem Rózsira, ké szer a hasába, egyszer a fejébe, azntán meghall. Magamra lőt­tem, mikor láttam Rózsit élettelenül összeesni, de én életben maradtam. Rózsit eltemettem az erdőben, ma is ott fekszik. Pócs hihetetlennek tetsző vallomása után Nagymarosról azonnal csendőrök mentek ki vele együtt Zebegénybe. Pócs Kálmán nyugodt, határozott lép tekkel vezette a csendörjárőrt az egyik fa alá, ahol kis emelkedés volt lálba'ó. Az emelkedést elszáradt és nedves fa­levelek takarták, amelyeket Pócs fel« hányt, majd igy szólt a csendőr járőr vezetőjéhez: — Itt fekszik Rózsi. A ciendSrök csakhamar széthányták a fő det és a le'elek alatt csakugyan ott feküdt Polónyi Rózsi oszlásnak in­dalt és a felismerhetetlenségig eltorzult holtteste. A szerencsétlen asszony fejéi egy zsebkendő takarta el, majd az ásó lassan-lassan több ruhadarabot kotort elő a vizes föld alól. Maga Pócs Kál­mán ásott ki rövid egymásutánban egy vastag diróckabátoazután egy vasu­taskabátot, amelybe a holttestet julius 11 én, a gyilkosság után bepilydlla A gyilkost a szörnyű exhumálás után vallatóra fogták. P.'cs Kálmán ugy val­lott a nagymarosi csendőrség e'ött, hogy közös elhatározással öngyilkos­ságot akartak elkövetni, ő magára is lőtt, di ez a golyó nem volt halálos. Még az éjszaka folyamán e hozatták Nagymarosról Pócs Kálmán feleségét is, aki zokogva, megtörten értesült férje borzalmas tettéről. Az asszony és a gyilkos férje beszélgetése csak röv'd ideig tartott Pócs azzal búcsúzott az asszonytól, hogy vigyázzon magára és a gyerekre addig, amig kiszab.dul, azu'án Pócs Kálmánné távozott a kihallgatás színhelyéről. A vasutas most hosszú ideg egyedül maradt. Láthatóan meg­tört, zokogni kezde t, majd éjfél után jelentkezett a' csendőrség vezetőjénél vallomástételre. Részle'es, bőbeszédű vallomásba kezdett és látszol', hogy most könnyíteni akar lelkén. — Nem bírtam a keltői életet. Eleinte azt hittem, hogy Rózsival futó­kaland lerz az egész, de később beke­rültem a hálóba és nem tudtam mene­külni. Nem hagyott kifutni a kezei kö­zül. Akaratos, keménykezű nö volt Rózsi. Igsz, hogy szeretett is. Mig fe­leségem és kisgyermekem otthon nyo­morgott, addig én Rózsira költöttem fizetésem jelentős részét, ö ugyanis állandóan követelődzőit. Ezért elhatá­roztam, hogy végzek vele. Először az volt a tervem, bogy megölöm felesé­gemet és a gyermekei, majd magam­mal végzek. De erre nem vitt tá a lelkei*. Éreztem, hogy mégis a felesé­gemet és a gyermekemet sieretem jobban... — Mikor a zebegényi mulatság volt — folytatta Pócs zokogva —, Rózsi velem jött A cigányt hallgattuk, az­után kimentünk az erdőbe és együtt töltöttük az éjssskáL Mikor pirkad*, igy szóltam Rózsihoz: .Ez igy nem mehet tovább. Haljunk meg." — Rózsi nem sokat húzódozott, azt mondta, nem bánj«, haljunk meg együtt. Ekkor elővettem revolveremet, melyet a műhelyben egy munkástól vásárol is m és Rózsira lőtte®. Az első golyó rögtön sz asszony hasába fúró­dott. Rózsit elborította a vér és a földre e.ett. Láttam, nigyon kínlódik, fejéhez tartottam a revolvert és most már ugy sütöttem el. A golyó keresztülszaladt a fején és mególte. Ekkor arra gondol­tam, bogy magammal is vétsek. Ftibez azonban már nem volt erőm. Zsebre­lettem a revolvert és elszaladtam. A holttest ott maradt. Még hossiu, részletes vallomás hang­zott el ezután a nagymsrosi csendőr­ség kis szobijában, melynek legérde­kesebb momentuma kétségkívül sz volt, amikor a gyilkos elmondotta, hogy hngykn rejteti« el a holttestet. — Nem volt nyugtom, — folytatta Pócs Kálmán. Néhány nap múlva visz­szatértem a zebegényi erdőbe, bogy elássam a holttestet Olyan izgatott voltam útközben, bogy az ásót, ame­lyet magammal hoztam, a vonaton fe­lejtette tn. Ezért kezemmel kapartam össze a földet és galyakat és igy föl­dellem el Rózsi hoittes ét. Rettenetes lelkigyötrelmeim voltak. Ezért utaztam Kassára is, az anyámhoz. Egy éjszaka, mikor nem ludtam aludn<, felkeltetlem édesanyámat és elmondtam neki min­dent. Egész éjszaka sírtunk. Reggel azután édesanyám azzal küldött el, hogy jöj|ek Pestre és valljak bc min­dent. Igy kerültem én azután Buda* pes're és másodsior is Zebegénybe. Pócs Kálmán s vallomás befejezése után teljesen összetört. Szavát már alig lehetett hallani, ugy lugy hajnal­tálban nyugovóra is tért. A csendőr­ség azonban tovább folytatta a nyo­mozást. Ma reggel újból kivitték Pócs Kálmánt Zebegénybe a gyilkosság szín­helyére, ugyanis pontosan meg akar­ják állapítani, hogy történt a gyilkos­ság. A nyomozás vezetőjének véle­ménye szerint Pócs nem közös meg­beszélés alapján, öngyilkossági szán­dékból végzett szerelmesével, hanem azt valószínűleg ki akarta rabolni, vagy kéjgytlkosságot követett ei A csendőr­ség most ezirányban is folytalja a nyomozást. Elájult a fölmentett vádlott. Budapest, augusztus 25. Iigalmas akkorddil fejeződött bs az a főtárgya­lás, amelyet ma tárgyalt a bűntetöiör­rényszéken dr. Fayl Ivor törvénysiéki tanácselnök és amelyben Szabó Viola Muzeum-körul 2. szám alatt lévő autó­izalCn tulajdonosa állott a biróság előtt vádlottként. Szabó Viols a mull esz­tendőben vette át as üzlet veictését, ikkor, amikor bátyja, Szabó Attila üz­leti zavarai miatt öngyilkosságot köve­lett el. A hitelezők tetemes Összegeket követellek sz alap|aioan megrendült cégtől és Szabó Viola egy dsrabig fizetett. Mégis egymást követlék a ki­elégítési és biztosítási végrehsjtások, ei év ápiilisábsn pedig Mdndy Andor, s Debreceni Tsksrekpenztár és izllárd Béla feljelentésére pedig bOovádi eljárás indult meg Szsbó Viola elleo. A mai főtárgyaláson előadták a ta­nuk, hogy a otrói sár elrendelésekor az üzlethelyiségben lévő bárom darab autót Siabó Viola annak ellenére, bogy tudomása volt a lefoglalásról, javítás elmén klkirte is eladta. Mitkolczy Ágost kir. ügyész sikkasz­tás büntette cimén tartotta lenn ellene a vádat és Szabó Viola a tárgyalás egész folyama alatt azzal az állitásssl szemben védekezett, bogy tudomáss volt a lefoglalásról. Csak az utolsó percben említette meg odavetőleg, bogy az autókat, amelyek bizományi árut képeitek, jogos tulajdonosaiknak adta vissza. A bizonyítási el|áráa befejezté­vel a biróság Szabó Violát, aki ide­Í iességgd várta az Ítélet meghozatalát, elmentette az ellene emelt vád alól. Mikor a felmentésről szóló biröá ba­lárosai elhangzott, Siabó Viola egy slkUátsal szivéhez kapott, összeseit, agy hogy csak a UzOnsig néhány hirtelen odaagró tagja közbelépésének volt ki­sziahtiő, hogy el nem vágódolt a pa­dozatom. Az Ítéletben egyébként a sértetlek, akik teljes mértékben kártalanítási kap­tak, vslimínt Miskolczy ügyész is meg­nyugodott, ugy bogy sz Jogerőssé váM. Subó Viola még sokáig nem tudta elhagyni a tárgyalótermei s egy jó léi­óra ulán bálás kOssOngetéiek közölt távozott a teremből. Férfiöltöny, téli és átmeneti kabát szövetek legjobban és legolcsóbban Friedmannál, Szeged, Korzó Mozi-ház. Széchenyi tér. 8M

Next

/
Oldalképek
Tartalom