Délmagyarország, 1925. július (1. évfolyam, 36-59. szám)

1925-07-19 / 51. szám

1925 ialtas 19. DELMAGYARORSZÁG 3 A Jacopo di Palma elmondja a diplomáciai Siposs tábornok rágalmazás Néhány hónappal ezelőtt rendkívül sokat foghlkozott a világsajtó azzal a furcsa bistóiiávsl, amely Jacopo dl Palma egyik hatalmas oltárképe körül keletkezett és amely majdnem komoly diplomáciai konfliktusra adolt alkalmat Magyarország és Olaszország között. A furcsa história középpontjában — mint ismeretes — dr. Kovács Béla budapesti ügyvéd állt, aki a kérdéses műkincset Siposs Gyufa tábornoktól vásárolta a mult év februárjában és aki a kép miatt it népig volt a budapesti ügyészség Markó uceai fogházának lakója. Dr. kovács Béla a napokban Szegedre ér­kezett és igy a Délmagyarország munka­társának alka'ma nyitott arra, nogy vele a rendkivül érdekes és hihetetlenül for­dulatos történetröl hosszabban beszél­gessen. Dr. Kovács Bíla érdekes típusa a nyughatatlan kulturerabernek. Bejária fiatalabb éveiben az egész világot és még most sem képes hosszabb idejg egy ország, egy város levegőjét szívni. Állandóan utazik, hol a nyugati onzá­gok vendége, hol kelet felé kóborol, szenvedélyes műgyűjtő, aki évekig har­col egy-egy értékesebb ritkaság meg­sztrzéieért. jacopo dt Palma gyönyörű, hat méter magas és három és télméter széles oltárképéi is nagy nehézségek árán szereze meg markosfalvt Siposs Gyula tábornoktól, aki peoig a háooru alatt jutott a képhez tz olasz fronton. Dr. Kovács Béla huszonhatmillió koro­nát fizetett a képért a tábornoknak, a vétel perfektuálása után nébány héttel azonban kitört a botrány és a képet — amely közben Amsterdamba került — ki kellett adnia az olasz kormány budapesti meghatalmazottjának, aki már ki is szállíttatta azt Olaszországba. Az amsterdami versengőt. —• A mult év májusában Amsterdam­ban jártam — mondotta beszélgetésünk során dr. Kovács Béla — és ott, ami­kor megtudták, bogy Jacopo di Palma oltárképe az én tulajdonom, páratlan veraeny indult meg érte. Francia, ame­rikai, angol mükereikedök és műgyűj­tők halmoztak el ajánlataikkal, amikor kéaöbb személy podgyásiként, hengerre göngyölítve kivitte n a képet Amster­damba. Az árát ötvenezer dollárban szabtam meg. Egy ntw/orki műkeres­kedő amsterdami megbizottja volt a legkomolyabb vevő. Először harminc, m»jd harmincöt, végűi mix negyvenezer dollárt — közel hárommilliárd paplr­koronát igért érte. Abban állapodtam meg vele, hogy az üzletet Párisban perfektuáljuk. El is utaztam Párisba és a Grand Hotelben kaptam meg a Pal ma­kép körül támadt diplomáciai bonyoda­lom első hírét. Később megirták, hogy a budapesti rendőrség lakásomban le is foglalta a kép ládáját és csak ké­sőbb derült ki, hogy a láda üres voll. Tévedi* az olőnáv körül? — A hir vétele után elhatároztam, hogy megszakítom a kép eladására vo­natkozó tárgyalásokat, mert gondolko­zásmódommal nem tartottam össze­?.ogy a kéí>et el«djam, amikor számilh ittam esetleg arra is ESíínf níaü°m 82",ödé« al'PKn hitte­tel enűl nagy anyagi kárpótlást követel­het a magyar kormánytól. Hazautaztam Budapestre, ahol az a meglepetés ért. hogy — letartóztattak orgszdaság bűn­tettének gyanúja címén. Letartóztatásom alkalmával, amikor Bartha rendőrlő­tanácsos kihallgatott, kijeieutettem, hogy a kép nincs Magyarországon. Addig nem adom ki, amig a magyar kormány­tól megfelelő garanciát nem kapok arra, hogy a károm megtérül. Amikor Bartha tanácsos megkérdezte tőlem, hogy a kép raegvásáriá,. alkalmával nem tá­madi-e kétségem annak eladhatósága Szent Márkot ábázoija, márkusfalvi Siposs Gyula tábornoktól váaároltam és azt hittem, hogy a kép, amelynek vo­natkozása lehet a tábornok predikátu­mával, a Slptss-család régi családi tulajdona, tehát a tábornok szabadon rendelkezhetik vele. Csak később tud­tam meg, hogy Sipoas tábornok predi­kátuma ntm márkulfalvi, hanem mar­kisfalvi, kép volt tulajdonosa bonyodalom történetét. t pör« dr. Kovács Béla ellen. öt napi fogság utón. — öt napig ültem az ügyészség Markó uccai fogházában előzetes letar­tóztatásban. A kép rejtekhelyét nem akartam elárulni, de a fogházban el­töltölt öt éjszaka annyira meggyötört, hogy bemondtam annak az amsterdami pénzintézetnek a cimét, amelynél a Palma képet deponáltam. Ezután a vizs­gálóbíró elé kerültem, majd a vádta­nácsboz, ahol megállapították, hogy orgazdaságról szó sem lehet, a vizsgá­latot azonban nem szüntették meg elle­nem, hogy a képet mint bűnjelet kikér­hessék a holland kormánytól. Ami azon­ban nem sikereit, mert az amsterdami pénzintézettel kötött megállapodás értel­mében a képet csakis az én, sajátkezű aláírásommal ellátott utalványra adhat­ták ki. A Palma-kép kiadása. — Idöközben megállap:dtam a ma­gyar kormánnyal, hogy kiadom a ké­pel, miután a minisztertanács hozzá­járult ahtioz a feltételemhez, hogy a képet, amely iránt hihetetlen nagy voll Budapesten az érdeklődés, az olasz államnak való átadása előtt klállitom és a kiállítás jövedelméből kárpótlom némikép mogamat, ha a kiállításhoz meg tudom szerezni az olasz kormány engedélyét. Azonnal Rómába és Velen­cébe utaztam és a kiállításhoz az olasz hatóságok hozzájárulását minden ne­hézség nélkül megszereztem. Az olasz kormány utasítására a budapesti olasz nagykövet erről az engedélyről értesí­tette a megyar kormányt azzal, hogy a kép átvé elet a kiállítás ulánra halasztja. Az ügy ismét a minisztertanács elé ke­rült, ahol példátlan módon intézték el. Kimondotta a minisztertanács, hogy a képet azonnal átadja az olasz követnek és én, ha ki akarom állítani, onnan kérjem el. Erre én lemondtam a kiállí­tásról és intézkedtem, hogy az amster­dami pénzintézet Magyarország hágai követének Förster torónak Jicopo di Palma oltárképét adja ki. A kép igy Buda­pestre került és a kormány anélkül, hogy kiállíthattam volna, átadta azt dr. Paulo Mossetig olasz követségi tanácsosnak. Ezzel az ügy diplomác ai része véget ért, következtek a polgári ós a bűnügyi perek. Feljelentettem elsősorban Siposs Gyula tábornokot csalásért, mert a ké­pet ugy adta el nekem, mint saját tu­lajdonát és elhallgatta, hogy arzal nem rendelkezhetik. Feljelentésem az ügyész­ség megszüntető végzésével végződít!. Határozatában kimondotta ugyan az ügyészség, hogy Siposs Gyu'a tábor­noknak a kép eladásához nem volt joga, eljárása még sem meríti ki a csa­lás tényálladékát, mert nekem módom­ban lett vona a székesfehérvári tör­vényszéknek azt a határozatát, amellyel a tábornok igazolta a kép tulajdonjogát, Székesfehérváron tüzetesen áttanulmá­nyozni. A székesfehérvári törvényszék előtt ugyanis Sréier István volt honvé­delmi miniszter feljelentésére még 1920­ban eljárás Indult Siposs tábornok ellen. Sréier feljelentése szerint Siposs tábor­tok lakásán levő műkincsek egy része, köztük Jacopt dt Palma oltárképe, jog­talan szerzemény. A székesfehérvári törvényszék azonban megszűntette Si­P oss tábornok ellen az eljárást és a alma-képre vonatkozólag határozatá­ban kimondotta, hogy azt, amely abban az időben az ottani muzeumban volt letéve, Siposs tábornok —- többek e'ött tett kijelentései szerint — nem tekinti sajatjának, hanem valami közművelődést célra fogja felajánlani. A budapesti ügyészség ennek alapján megszüntetne az eljárást és megszfintetö végzésében kimondotta azt is, hogy Siposs tábornok bűncselekmény nélkül jutott a kép birtokába, mert azt kato­nái az olasz fronton, a biztos pusztu­lástól mentették meg. A székesfehérvári törvényszék határozata alapján igy jog­gal hihette, hogy a képpel szabadon rendelkezik. — A fCmagánvádat nem vettem át. Nem akartam, hogy a kényes és rend­kívül kel emetlen ügy továbbra is el­húzódjon és nem akartam, hogy a ma­gyar hadsereg egyik tábornoka ellen tovább folyjon az eljárás, ezért bele­nyugodtan ai ügyészség megszün­tető végzésébe. Siposs Gyula tábornok azonban hatóság előtti rágalmazás ci­mén feljelentést tett ellenem a buda­pesti bün'ető járásbíróságnál, ahol ju­lius 30-án tartják meg a tárgyalást. Elmondotta még dr. Kovács Béla, hogy a kép vételárát a biróság jogerős ité'ete következtében visszakapta már Siposs tábornoktól, de kamatok nélkül. A kamatokért most folyik a pör és né­hány hét múlva dől el jogerősen. m. I. Megay László Argentínában — Magay László Szegeden. Somogyi Béla állítólagos gyilkosa aohasem volt Szegeden. Egy fővárosi újság néhány nappal ezelőtt nyilatkozatot közölt dr. Györki Imre nemzetgyűlési képviselőtől, aki a Somogyi—Bacsó gyilkosság ügyével kapcsolatosan többek között a követ­kezőket mondotta pártja nevében: — Bennünket nem érdekel, hogy a honvédelmi miniszter ad-e utisitást a katonai ügyészségnek a tettesek mi­kénti leikutatásira. Mi feszülten figrel­jűk a nyomozás eredményét és azt, hogy a felmerült adatokat a katonai ügyészség miképen használja fel, illetve bírálja el. Egyébként közöl hstem, bogy tudomásunk szerint Kovarcz Emil fő­hadnagy jelenleg Sásdon, Baranya megyében tartózkodik, mint csendőr­tiszt, Megay László pedig Szegeden, a vámkerületi parancsnokságnál teljesít szolgálatot, tehát mind a ketten Magyarországon tartózkodnak és igy rendelkezésre áll­hatnak a katonai ügyészségnek a most folyó nyomozás során. Györki Imre nyilatkozata meglehetős feltűnést kel ett Szegeden. Különbözö kombinációk támadtak, voltak, akik megesküdtek arra, bogy Somogyi Béla és Bacsó Béla állítólagos gyilkosa valóban Szegeden él, aöt jól él és dé­delgetett kedrence bizonyos köröknek, mások még tovább fűzték a mesét, Megay László szegedi szerepléséről ér­dekes konkrétumokat is tudtak. Ellhatároztuk, hogy utána járunk a dolognak és ha törik szakad, fölkutat­juk a fekete halálautó félelmes hírű utasát. Györki Imre nyilatkozata alap­ján indultunk el és elsősorban a vám­kerületi parancsnoksággal léptünk érint­kezésbe. Ilt azt a határozott fölvilágo­sítást kapiuk, hogy Megay László fő­hidnagy valóban ott teljesített szolgá­latol, de néhány hónappal ezelőtt, saját kérelmére, áthelyezték a vegyesdanddr parancsnoksághoz. Ugyanaznap délután felhívtuk telefonon a vegyesdandár pa­rancsnokság ügyeletes tisztjét, aki ki­jelentette, hogy Megay László nevü fő­hadnagyot sohaaem ismert, de azért lehet, nogy Szegeden van, mert a kör­let minden katonatisztjét nem ismeri. Éppen ezért azt Javasolta, hogy másnap délelöit lépjünk érintkezésbe Bácsik nokság személyi ügyeinek referensével századossal, a vegyesdandir parancs­— Megay László főhadnagy sohasem volt Szegeden — mondotta ma délélőtt érdeklödesűnkre Bucsik százados — mi, szegediek nem is ismerjük. Valószínű­leg összetévesztik egy hasonló nevü fő­hadnaggyal, Magay Lászlóval, Magay táblabíró fiával, aki valóban teljesttett szolgálatot a vámőrkerületnél, de néhány hónappal ezelőtt, ha jól emlékszem feb­ruárban saját kérelmére szolgálaton kí­vüli állományba helyezték. Bucsik századostól kapott informá­ciónk elkönyvelése után megkerestük Magay László főhadnagyot, aki nevetve Jelentette ki, hogy már többen azonosí­tották Megay val — a Beniczky-ügy óta. Szinte azzal gyanúsították, hogy Be­niczky vallomásában róla van szó és a nevében levő ,i* betű sajtóhiba, vagy tévedés következtében változott át ,t"-re. Elmondotta egyébként, hogy Megay Lászlót Jól ismerte. Együtt végezték el a katonaiskolát és együtt avatták lisz­tekké őket. Hogy hol tartózkodik most, azt nem tudja biztosan, de ugy hal­lotta, bogy Argentínába vándorolt ki és ott igyekszik uj életet kezdeni. A Szegeden rejözködő Somogyi­gyilkos személye körül támadt misztifi­káció igy oazlott azé'. Az esetet pedig azért irtuk mer, hogy az örökké gya­nakvók ne sej senek minden főhad­nagyi uniformis mögött egy Megay Lászlót. Ferenc József ágya fölött Hentzi tábornok portréja függ. Ahol Napoleon aludt Schönbrunnban és ahol meghalt a római király. (A Délmagyarország munkatársától. W/len, jul us.) Reggel permetezik a szürke őszi eső és vigasztalan a szín az egész város fölött. Mintha londoni köd vándorolt volna Wienbe éjszaka, mintha kilátástalan és naptaian lenne az egész ragyogó nyár. De Bécs mégis mosolygó, mégis vidám, derűs, já­tékos, szinte pajkos. Mert kinéznek az ablakon és messzire a Kobenczl — a kober.czti, mint a bécsek mondják — tiszta és zöld. A kobenczli nem pipál, a kobenczli nem szürke és nem ködös ott messzire a házak fölölt — és ez annyit jelent: déhen kisüt a nap. Ezt mindenki tudja Bécsben és a Schaffner vidáman és viccesen lukaszt­gatja a jegyeket a piros-sárga villa­mosokon. * Schönbrunnban egyenesek, kimér­tek, mértaniak és pompásak még min­dig az allék. Ugy látni végig rajtuk, mint a francia díszleteken. Ott dolgoz­nak a parkban a letűnt Habsburgok régi kertészei. Nyesege ik a fákat és öntözik a zöld fű, piros virágok pom­pás perzsaszőnyegét. Nem kü!dte őket ei senki, a letűnt Habsburgok régi kertészeit, pedig a városházán Settz az ur és május elsején vörös zászló leng. Nem bántotta őket senki. Dolgoznak tovább, öntözik a pompás parki sző­nyeget, csak a nevűk változott meg. Most a köztársaság kertészei A remek barokk kaslé'yba most min­denkit beengednek. A köztársaság nem bántott semmit a császárok kastélyá­ban — csak megnyitotta a népnek ... Most megint Versaillesra gundolok, a Bourbonok, a Bonaparték templo­mára . . . Egy shilling a belépődíj, csak ötször több, mint a villamosjegy ára és ez igazán nem sok a Habsburgok kincsei­ért. Mária Terézia csillogó, ragyogó termein szalad át a tömeg, itt minden ragyog, csillog és fénylik, itt minden külföldi, arany, márvány, majolika és sevresi porcellán — és ezek a termek mintha kis homályt húznának Louis XIV. csillogó versaíllesi termeire ... 1700 ban a császérnő 12000 pengő forintot adott egy szalon-garnitúráért és egymillió forintba került egy kerek kis szalon I A falak rózsafából vannak és a rózsafa között arany keretben ezer metszet... Konstantinápolyból, a tizen­hatodik századból... Tovább a szerencsétlen József ter­mei jönnek, az egyetlen emberi csá­szár termei, aki törvényeken és alkot­mány* halárokon keresztül mégis csak az emberekhez akart kicsit közelebb jönni. Ilt letompultak és megfakultak a színek, itt nincsenek a falak rózsa­fából, itt nincsenek Rubensnek rajzai, nincsen szék aranybrokátoól; — iti minden letompult és megszegényedett... Józsefnek nem volt pompára pénze... 0 földet és kenyeret és iskolát aKsrt adni a népnek ... Mondják, a kabátja lyukas volt... Csak Mária Terézia császári anyjának képei roskadnak a falakon és a Terese számlálhatatlan gyermekei... 9 Kinyílják most Ferenc József termeit és a vezető szinte osztok büszkeség­gel mutatja az egyszeri vas tábort

Next

/
Oldalképek
Tartalom