Délmagyarország, 1925. július (1. évfolyam, 36-59. szám)

1925-07-19 / 51. szám

8 DELMAGYARORSZAG 1925 julius 4. ágyat, amelyben a császár aludt... Minden idegen megnézi ezt és min­denki megbólogatja a fejét. Ferenc Jó­zsef lermeiről nem irok le ide több sort, csak két képet emiilek meg itt, amelyek a császár ágya felett függ­nek mozdulatlanul, mint ahogy 70 év előtt odaakasztotta a császár. A tábori ágy fölött, ahol a császár aludt, két kép függ mozdulatlanul és aranyrámában. Az egyik Lambrecht generális, aki 48 ban elesett a Duaa­hidon. És a másik Hentzi generálisi... Ez a kép olt függ mozdulatlanul, ahol Ferenc József feje nyugodott a párnák között... És oda van irva az arany ráma alá: A legnagyobb hős ... Ez volt a nagy Habsburg császár: Ferenc József, akinek a legnagyobb hőse Hentzi iábornok volt, aki a ma­gyar forradalomban rálöve!ett a magyar honvédekre. • Tovább Napoleon fejedelmi termei jönnek. Ahol 1805-ben aludt és fogadta a hajbókoló bécsieket, amikor gráná­tosai játszadoztak a schönbrunni park szőnyegén, amikor lábai előtt feködt a másik császár nagy városa, egész Bécs. Nem érintettek ilt semmit, nem lakott ezekben a termekben senki a francit csiszár után. Megmutatják az ágyat, ahol aludt a Bonaparte. És ebbe az ágyba vitték be a legendás, tragikus sasfiókot, a római királyt, akit az osztrák Ferenc relchstadti herceggé degradált le. Ide vitték be a római királyt, amikor a Habs­burg Franz Metterniche bezárta és fogvatarlotta Napoleon fiát. És tizenöt évvel később ebben az ágyban halt meg a huszonhárom éves római király, ahol császári apja, Napoleon aludt, amikor egész Bécs iábai elölt hevert és gránátosai já szottak a schönbrunni psrk szőnyegén. A vezeiö reichstadtt hercegnek mondja II. Napoleont, ahogy a Habsburgok lefokoznák, de a népek szive nem is­meri Napoleon fiát, aki herceg volt. Bonaparte fia rómkl király volt. Ahogy császári apja nevezte e£y éves korá­ban kis ktcsijában.^ A Burg e'őit a Ringen. A császárok téli palotája előtt Zwölfien November Ring-nek hivják ezt a széles boulevar­dot. A forradalom keresztelte igy, a köztársaság szülelésére. A kapun beszáguldanak az autók és az árkádok alatt egész vásár van. Es a Schatzkammer fölött állami hivata­lok ... De mégis a három ives kapu előtt m«g kell állani és észre kell venni valamit.' Csak a két szélső nyitás van nyitva. Gsak a két szélső kapun járhat a nép, száguldhaí az autó. A középső nagy kapui bezárták. Id nem Járhat senki. Mert a középső kapun járt be a Burgba a császári hintó... A császárok bejáratát bezárta Bécs, pedig repubüka van és a Habsburgok letűntek. De az uj Ausztria megőrzi a tradíciót és nem érint semmit. Meg­hagy mindent, ahogy volt és meg­mulatja a népnek. A császári kapun nem mehetsz be idegen. Becsukták. Itt a császárok hintója rohant. Pedig szemben, a városházán Settz az ur. Vér György. SmTbérházvélelek! Í'SmS körúton és környékén több igen szép modern bér­házak nagyon olcsón eladók Több príma tanyás­birtokok, Sí kat. holdas, 5U nagy holdas, 44, 311, H is 9 holdassak íagyon •• r ornzágoi irodában, o:csda megvehetők M P 7 P I* Bástya ucca 19. kizárólag 49t '"Bfcül (kultúrpalotánál.) Egy hetvenöt százalékos rokkantat kilakoltattak a lakásból, amelybe még be sem költözött. Ötven hétig a fronton — itthon az ég alatt , . . Olcsón megszállhat Pesten Mhi 47 11 V SIMPLON SZÁLLODÁBAN VIII., Kenyérmező-utca 4. Rákóczi-ut elején, a Keleti pályaudvar közelében. Tel.: József 22-36. Kényelmes, lé rgmentes, csendes szobák. 20 '/• engedmény mindenkor e hirdetés relmutatójának. E sorok írója az évek során igen sok esetben irt szomorú soiokat szo­morú lakásügyekről és e sorok olva­sója is sok cikkel olvasott el már el­képzelheie len lakásdrámákról. Most azonban ismét a nyilvánosság elé kell hozni egy uj lakáshístóriát, amely szinte elképzelhetetlen és példa nélkül áll és amely éppsn azért tartozik a nyilvános­ság elé, mert egy 75 százalékos rok­kantról van szó, akt ötven hitig vér­zett a fronton, de a szegedi hatóságok nem adtak eddig neki és négytagú csa­ládjának egy kis odút, ahol meghú­zódna, miután ötven hitig vérzett a fronton. özvegy Barta Lástlónénak volt ugyanis egy kis háza a Nemes'akács ucca 24. szám alatt. Az özvegyasszony betegeskedéaekor ráíratta házát közeli rokonára, Lindenfeld Lajosnéra, akinek családjától csak azt kérte, hogy hslá­Iáig tartsák el. Az öreg, beteges asszony junius 18-án azlán meghslt. Linden­feldék a temetés után hozzáfogtak a ház renoválásához, mivel az igy lakha­tatlan volt. Milliókat költöttek már a kis házra, amikor egy 75 százalékos rokkant katona, Weisswurm Hermán, akinek torkát golyó lőtte szét, jelent­kezel! Lindenfeldéknél és kétségbeeset­tel könyörgölt, hogy adják neki oda a lakást, mivel amióta a frontról haza­került, majd kijutott a kórházakból, nem tudott négytagú családjának la­kást szerezni. Most is a szabad éi alatt lakna, ha meg nem szánná egy is­merőse. Lindenfeldék termésretesen méltá­nyolták a szerencséilen rokkant kérését és azonnal kijelen'ették, hozv semmi akadálya sincs annak,; hogy Weisswurm családjával elfoglalja a lakást. Nem­sokára ezu'án idézést kaptak a lakás­hivatalhoz . . . Ekkor pedig kitűnt, hogy egy Liliom nevű vendéglős lakójának, Katona Nándornénak igényli Lindenfeldék há­zát, aizal az indokolással, hogy Kató­nánénak el kell hagynia tágas lakását, mert Liliom vendéglős kaput akar épi­íeni házáb;n. A lakáshivatal pedig ezek után elutasította a 75 százalékos szerencsétlen rokkantat kérésével és Katonánénak utalta ki a lakást. Annak a Katonánénsk, akinek megfelelő tágas lakása volt Liliom vendéglős házában. Az elutasítás indoka pedig az volt, hogy Lindenfeldék nem jelentetlék be idejekorán Barláné halálakor, hogy meg üresedett a kis ház . . . Temesváry Géza kormánybiztoshoz került ezek után a rokkant katona lakás­ügya. A kormánybiztos is elutas'tolta a rokkant katonát és az indokoláshoz hoz­záfűzte métr, hogy Weisswurmnak egy­szer már 1923-ban volt lakása . . . A kormánybiztos elutasításáról szom­baton dé előtt 11 órakor értesítették a feleket. A rokkant pedig egy fii óra múlva vallomásokkal és okiratokkal igazolta, hogy nem volt mig lakása, 1923-ban albérletben lakott. Félóra múlva uj végzés érkezett. Ez a végzés azt mondta, hogy Weisswurmnak, aki még be sem költözött Lindenfeldék há­zába, szombaton délután három óráig el kell hagynia a nmestakácsuccai házat. A rokkantat tehit kilakoltatták, mi­előtt egyáltalán beköltözött volna vigre lakásába. És lakást kapott egy asszony, akinek megfelelő lakása volt. Ezek után a siomoru ügy aktái a népjóléti mi­niszterhez kerülnek föl, energikusan megfelebbezik ezt a határozatot és ille­tékesek remélik, hogy ereket a vég­zéseket a miniszter meg fogja vál­toztatni. A felebbízés ki fo/ja emelni azt is, hogy a rendelet szerint 3 napi határidő kell a kilakoltatáshoz, nem pedig mindössze három óra. Szegeden tehát meglörlént az, hogy egy hetvenöt százalékos rokkantat, aki ötvea hétig vérzett a fronton, kilakoltatták egy la­kásból, amelybe még be sem köl­tözött . . . Száz munkásgyermek egészségét segít vissza­adni, aki hozzájárul az ujszegedi nyaraltatás költségeihez. Szegednek a kórházra szüksége van I Gyermekpuhákat nem érdemes otthon készíteni, mert ízlésesen és nagyon olcsón készülnek n Tpj|f TAvcofnb nöi 68 g'-errnekruha divalter­Ilii* UUiflGillu ni eben Kelemen-u. li., I.em. 1. Megdöbbenéssel értesült a szegedi társadalom tekintélyes rés:e az egye­temi tanácsnak a kultuszminiszterhez intézett memorandumáról, melyben a szegedi közkírbáznak az egyetem cél­jaira való átengedését kéri. Sajátságos fátum kapcsolódik az egyetemnek Szegedre való helyezésé­hez. Ugy látszik, mintha az egyetem csak ugy állhatna fenn, hogy más kultúrintézményeket megsemmisít. Leg­első ténykedése az vol', hogy megölte a gyönyörű fejlődésnek indult s dicső­séges jövővel kecsegtető fa- és fém­ipariskolát azáltal, hogy elfoglalta újon­nan ép tett nagyszert, már felszerelt helyiségeit. Pedig ki merem mondani nyíltan — ami talán sokaknak véle­ménye, habár különféle tekintetek á tal feszélyezve eddig nem merték han­goztatni —, hegy a fa- és fémipari felsőbb iskolára nagy.;bb szüksége lett volna e szerencsétlen megcsonkított országnak, mint az egyetemre. Az ország négy egye'eme ontja ma­gából e diplomás orvosok, ügyvédek, tanárok, stb. tömegét, akiknek semmi reményük sem lehet arra, hogy az ország területén elhelyezkedhessenek, akik külföldön le nem te'cpzdhetnek s igy a szellemi proletáriátust szaporít­ják, mely intelligenciája s elkeseredése, de legjobban helyheziötöítsége követ­keztében a legveszedelmesebb proletd­rtátus. Mig a fa- és fémipariskolából ki­került intelligens fiatal nemzedék vagy iilhon lendíthette volna fel elhanyagolt iparunkat, vagy ha itthon elhelyez­kedni nem tudott volna, bárhol a kül­földön megtalálhatta volna kenyerét és boldogulási*. De erről már késő meditálni 1 Mos' a kórházra került a sor, arra a kórházra, amely évtizedeken keresz­tül áldása volt Szegednek s a messze vidéknek, melyet dr. Boros zsenialitása é3 kiváló orvosi korának tudása és Önzetlen szorgalma, elsőrendű kultúr­intézménnyé fejlesztett. Az egyelem tanácsa most a kór­hárat saját céljaira akarja elfoglalni s ezáltal a kórháznak kü'ön, fejlődés­képes életét akarja megsemmisíteni. Pedig egy kulturlntézminynek sohasem volna szabid egy másik kultúrintéz­mény megsemmisítisére törekedni l Végte'enüi csodálkozom az egyetem orvosi karának állásfoglalásán. Hiszen nekik kell legjobban tudni, hogy a közkórház egyáltalában nem alkalmas egyeemi klinikai cMokra. H szen már évtizedek előtt megállapították, hogy a jelenlegi épületek még egy modern kórház céljainak sem felelnek meg s a város közönsége már el is határozta egy modern, viilarendszerben épült kórház felépi ését, de közbe jött a háború s a gazdasági pangás s a leg­szebb tervek is füstbe mentek. Az egyetem orvosi karának kézzel­lábbal s az érvek tömegével kellene iillakoznia az ellen, hogy a nyakába varrják az ósdi kórházat. Hát nem gondolják meg, hogyha megkapnák, ez csak akadályozná a modern k'inikai épületek kiépítésM? A városnik egészségét kereső közön­sége szempontjából egyenesen kiváni lós a kórhát fentartási. Legyen válasz tása a város közönségének. A szabad verseny csak áldásos lehel. Az egye­lem nagynevű professzorai bizonyára nem fogják kár. t látni, ha a közöniég egy része a neki szimpatikus kórházi orvosokhoi fordul, gyógyulást keresve. A monopólium rideggé teszi az embe­reket s megöli az ambíciót. Szeged város igen tisztelt polgár­mesterének ma megjelent felvilágosító nyilatkozatában egy nyomós érve van, hogy a kórház fentartása pénzbe ke­rül. Csodálom, hogy nem alkalmazta, szívesen és elég gyakran alkalmazott, enyegetését, hogy amennyiben pedig a kórházat át nsm adjuk, a pőtadőt biz­osan fel kell emelni. Hát bizony tud­uk, hogy a kórház nem hasznothajtó ntézmény, de azt is ludjuk, bogy a városnak összes jövedelme arra való, hogy a város közönségének egészségi, kulturális és egyéb szükséges és fon­tos igényeit kielégítse. Ezeken takaré­koskodni s reámutatni, hogy ennyivel meg ennyivel gyarapodott a város va­gyona, talán mégse egészen helyes po­litika. Hogy megtakarítást eszközölhetünk-e a kórház átadásával, az még naeyon is kérdéses. Mert itt van a gyógyíthatat­lan és krónikus betegek e'helyezésé­nek kérdése. Van egy miniszteri rendelet, mely szerint a kórházban gyógyíthatatlan betegeket elhelyezni tilos. Nen humá­nus, de takarékossági szempontból ta­lán indokolt. Ezen rendelkezés sok esetben be nem tartható. Vannak tel­jesen elhagyatott, elszegényedett gyó­gyíthatatlan betegek (tüdővészesek, rá­kosok, stb.). Ezeket az uccára dobva, pusztulni hagyni, egy modern társa­dalomban talán mégsem lehet? Ha a szegények házában helyeztetnek el, ez helytelen, mert a szegények háza, men­mely, ezek befogadására nincsen be­rendezve s ha mégis odajutnak, akkor a szegények menhelyének kibővítése és megfelelő felszerelése válik szüksé­gessé. Ez már felemészti az esetleges megtakarítást. Az idült, de gyógyítható betegek esete más. Ezek elhelyezhetők a kór­házban, ahol szükség esetén hónapokig is kezelhetők, de az egye emi klinika ezek befogadására képtelen. A klinika nem eigedheti ágyainak jó részét ilyen betegek által állandóan foglalva tartani, mert a tanitáxal kapcsolatban feltét­lenül szükséges az anyag lehető vál­toztatása. Vannak ilyen betegek, akiknek elhe­lyezése még miniszteri rendelet elle­nére is félté lenül szükséges, ilyen eset­ben nagyon jó, hi van egy kórház, mely a polgármesternek, mint legfel­sőbb fórumnak rendelkezéseit figye­lembe vesz'. Az egyetemnek megvan­nak a maga státulumai, megvjtn az auto­nómiái*, nem köleles fUzelembe venni, amit a város hatósága, közérdekből szűk­sebesnek talál. Emlékezhetik a polgár­mester ur, hogy ezelőtt néhány évvel milyen nehézségekbe ütközött néhány ragályos betegnek elhelyezése. Csodálatos, hogy a polgármester ur, aki nagy tetterejével, a legkisebb kér­désben a gyeplő szárait kezében sze­rei tartani, éppen a kórházzal szemben ilyen könnyen le akar mondani a ren­delkezési jogról, melyet ebben az eset­ben a város közönsége, megnyugodva látna kezeibe letéve. Minden érvet egybe vetve, az a meggyőződésem, hogy ha a város kö­zönsége, meggondolatlanul, már átadta volna a közkóiházat az egyetem cél­jaira, a legelső teendő az volna, hogy egy uj közkórháznak vesse meg alapját. Dr. Krausz lózsef. Németh Mária ária estje kedden, 21-én. JEOYEK BELVÁROSI MOZINÁL. CSERÉPKÁLYHÁK különféle szin- és méretben kaphatók Landesberg cementárugyárában. 371 Varrógépek, Kerekpárok, Gyermekkocsik részletfizetésre is DtRV EDI gépáruházában, Szeged, Kiss-utca. Kelfü-palnla. Nanv IsvHémühelyt , *«kLT;:i^ Szegediek találkozó helye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom