Délmagyarország, 1925. július (1. évfolyam, 36-59. szám)

1925-07-19 / 51. szám

8 DELMAGYARORSZAG 1925 julius 19. Rendeletben szabályozták közalkalmazottak lakbérpótlékát. Budapest, julius 18. A hivatalos lap mai száma közli a kormány rendeletéi, ame'yben az állami, vármegyei, államvasúti, állami vasgyári tisztviselők és egyéb alkalmazót ak, valamint a honvédség csendőrség, vámőrség, folyamőrség és államrendőrség tagjai, továbbá a felsorolt csopor okhoz tartozó nyugdijasok és özvegyek lakátpénzének szabályozása dolgíbm intézkedik. A rendelet kimondja, hogy mivel az augusztusi bérévnegyed e a lakbéreket felemeli, a felsorolt közalkalmazottak lakáspénzét is újból szabá'yozza a kormány. A rendelet részletes tábláza'ot kőzöl az 1925. évi augusz'usi bérévnegyedre megil ető lakáspénzekről. A rendelet szerint 3,653.000 koronátót 141.000 koronáig változik a közalkalmazottak lakdsbire, azoké, akik tényleges szolgálatban állanak. A kimutatás az első fizetési osztálytól egészen az állami nnpibéres alkalmazottakig felsorolja, milyen lakbárpótlékban részesülnek a köztisztviselők, Külön kimutatás számol be a honvédség, csendőrség, vámő.ség és fjIyamőrség tényleges szolgálatban áltó tagjainak lakbírpóilék'ról. A nyugdijasokról is történt gondolkodás Azok az állami, vármegyei, áli a ti vasúti, állami vasgyiri nyugdijasok, akik tizenöt évnél hosszabb Ideig szolgáltak, megkapják teljes lakáspénzüket, vagyis ugyanannyit kapnak, mint a tényleges állományban le/ő köztisztviselők és alkalmazóiak. Akik pedig tizenöt évnél kevesebb ideig szolgállak, azok 2,192.000 koronától 85 000 koronáig terjedő lakáspénzben részesülnek. Ugyanennyit kapnak a tisztviselők özvegyei ts. A véderő (honvédség, csendőrség stb.) tagjainak nyugdíjasai tizenöt évi szolgálat után ugyancsak megkapják teljes lakáspénzüket. Tizenöi évnél rövidebb ideig terjedő szolgíla'nál pedig 2,697 000 koroná ól 186 000 ko onáig változik a lakáspénzük. Ugyanennyit kapnak özvegyeik ii. A magyar-amerikai szerződés. Budapest, julius 18. A magyaramerikai szerződés, melyet a két orsiág nevében most küldltt meg Széchenyi László gróf és Kellog külügyi államtitkár, csak általános rendelkezéseket tartalmaz, melyek közül azonban egyikmásik nagy érdeklődésre tarthat számot. A szerződés első cikke kimondj«, hogy mindegyik magas szerződő fél állampolgárai a másik fél területeire léphetnek, azokon utazhatnak is letelepedhetnek. Ez azonban csak a szerződésben van igy; a valóság az, hogy az amerikalak korlátlan számban letelepedhetnek Magyarországon, a magyarok ellenben aak a kvóta arányában mehetnek Amerikába. Sokkal feltűnőbb ennél a szerződés 6. cikke, amely kimondja, hogy „a magas szerződő felek egyikének egy harmad k állammal való háborúja esetén az illető félnek joga van saját területén állandóan tartózkodó azon személyeket, akik a törvényeknek megfelelően formálisan kitelenlelték abbeli száidékukat, bogy az állampolgárságot naturalizáció által megszezi, katonai szolgálattételre sorozni, kivéve, ha az illetők a háború kitörésétől számi'ott hatvan napo.i belül a háborút vivő fél területéről eltávoznak. Ai Egyesült Á'lamokban hatszázezer magyar él, eze'i közül több, mini ötszázezer magyar állampolgár. Az amerikai magyarok azonban csaknem mind kijelentették már azt a szándékukat, hogy az amertkai állampolgárságot felveszik, — nem azérl, meri valóban amerikai állampolgárok akarnak lenni, hanem azért, meri a na'uralizálásí szándék kijelentése nélkül igen hátrányos helyzetben volnának és hozzátartozóikat nem tudták volna kivitetni. A világháborúban Amerika nem sorozhatta be a magyarokat, mert magyar állampolgárok voltak. A most megkötött kereskedelmi szerződés azonban jogot ad Amerikának a sorozásra. Nem egészen vi'ágos a szerződ is 10 ik cikke, mely arról szól, hogy az amerikaiak Magyarországon, a magyarok pedig Amerikában részt vehetnek részvénytársaságok alapításában és ígngaláíá!>an, „ideértve részvények terjesztésének, egyesítésének, vásárlásának, tulajdonának és eladásának jógái". Vájjon es annyit jelent, hogy a magyarországi vállalatok részvényeit Amerikában korlátlanu lehet árusítani? A szerződés nem világos, mert ugy is magyarázható, hogy csak az amerikai magyar vállalatok részvényei terjeizthstők szibadoi. A szerződés egyelőre tiz ivre szól. Ifjúsági könyvek gazdag választika a Délmagyarország kölcsönkönyvtárában, Dugonics tér 11. sz. Telefon 306 üegegyezést remélnek a Vatikán a cseh kormány konfliktusában. Prága, julius 18. A bpok jelentése szerint Svehla miniszterelnök nagy erőfeszítéseket tesz, bogy Strlbrny minisztert rábírja lemondásának visszavonására. Ebben az ügyben döntés nem válható a cseh nemzeti szocialisták végreh íjtó bizo.tságán ik hétfőre kitűzőit ü'ése előtt. A tegnapi minisz!erlanicí nem foglalkozott a Marmaggi-üggyel. Kijelentetlék, bogy a minisztertanács nem l/letikes ennek a kirdisnek eldöntisire is hogy az ügyet az ötös bizottság kebelében fogják tisztázni. A Bohemla értesülése szerint Svehla és Stribrny közt már folynak az előzetes tárgyalások. A miniszterelnök környezetében azt hiszik, hogy a jövő hét elején megtalálják a Vatikánnal való modus vivendit. • JMfMMftMMMftArtMMfMftMMfMrtflftAMMMflMrtrtIMMVMMAMMMflAK Újból sérelmesek a kereseti adókivetések. Élénk emlékezetünkben él még az a fe'zudulás, amely az 1924. évre kivetett általános kereseti adók nyomán a kereskedő és iparostársadalmat megmozgatta. Az akkori gyűlések és küldöttségek hangosan adtak kifejezést a kereskedőkés iparosok panaszának, amelylyel az aránytalan és mértéktelen adókivetés ellen zudultak fel. A tavalyi adókivetést a városi adóhivatal végezte és a hangosan megnyilvánu'ó panaszokkal szemben a pénzügyi kormányzat azzal védekezett, hogv városi közegek az adózók teherviselőképességeivel és jövedelvi viszonyaival ismerősek nem voltak és ezáltal kivetkezett be az elhibázott adókivetés. Megnyugtatták azonban az adózó közönséget, hogy jövőre másként lesz a helyzet, mert az 1925. évre már az állami adóhivatal fogja az adókivetést eszközölni. Előttünk fekszik ennek az 1925. évi ujabb adókivetésnek eredménye is, amely az adózóközönségnek várakozását távolról se elégite te ki. A kir. adóhivatalok már kikézbesitették az 1925. évre szóló adókivetéseket, amelyek a legtöbb esetben megdöbben'ően súlyos terhet jelentenek az amúgy is agyonterhelt polgárságra. Ez az ujabb adókivetés nem tartalmaz oly csillagászati számokat, aminők a tavalyi kivetést valósággal komikussá tették, ellenben csekély kivétellel oly súlyos terhet képeznek, melyek a végzeit előmunkálatok u'án az adózókat meglepetéssel érik. Ugy a kereskedelmi, mint az ipari érdekképviseletek ad ltokat bocsátottak a pénzügyi hatóság rendelkezésére, anely adatok kellő méltánylásra nem talállak. Az adókivető hatóság az érdekképviseletek állal szoigáltato.t (datokból csak az adózók egymás közötti rangsorba osztályozását respektálta, ellenben figyelmen kivül hagyia a szakmák kiküldötteinek az egyes szakmák haszonszázalékaira és a jövedelmi becslésre vonatkozóan egyéb előterjesztett adatai!. A legsúlyosabb sérelem, hogy az adókive ésnél elenyésző kivétel el az adózók bevallásait a kivető hatóság teljesen figyelmen kivül hagyta, de figyelmen kivül hagyla a hitelei könyvek alapján elkészített mérleg adita't is. Hozzá vagyunk már szokva ahhoz, hogy Bud Jmos pénzügyminiszterünk kijelentéseit a reálitások mindig megcáfolják. Odafö.in az ország fővárosában, a parlamentben és az adizó foglalkozási ágak gyűlésein elhangzanak idegesül<pitó kijelentései, melyekkel bejelenti, hogy most már az adók leszállítására kell törekedni és a kormányzat feladatának tekinti az adózók terhein könnyíteni. Mire azonban ezekiek a kijelentéseknek fetté keli válniok, a pénzügyi igazgatás megtagadja saját miniszterének intencióit. Az 1925 évre szóló adókivetések jóval magasabbak, mint az 1924. évre a felszólamlási bizottságok által jogerősen megállapított adók, tehát végeredményében az adózó polgárok terheinek nem csökkentésével, hanem a terheknek felfokozásával állunk szemben. Pedig felesleges bővebben fejtegetni, hogy az 1924 évi adókivetések alapjául szolgáló 1923. évben elért jövedelem aranykoronákban is messze túlhaladta az 1924-iki, úgynevezett szanálási évnek eredményét. Hiszen az 1923. év még a gazdasági élénkség esztendejének számított, amelyre az elmúlt 1924 iki gazdasági év a konjunktura irányának megfordulásával és a fizetésképtelenségek kiapadhallan sorozatával következett. Tudomásunk szerint ugy a szegedi kereskedők szövetsége, mint az ipartestület foglalkozik a kereseti adó kivetésének ügyével és gyűjti az erre vonatkozó adatokat, hogy az ismét elhibázott és sérelmes adókive és még a kellő időben orvoslást nyerjen. dr. k. b. Németh Mária ária estje kedden, 21-én. Jegyek Belvárosi Mozinál. Értékes fUgoölt azonn al felszerelem .ÉVA" BIZTOSÍTÓ patenttel. Olcsó ajándéktárgyak kaphatók BHBÓS ARPAD óra- te ékszerkiszitö. 54 Oroszlán-utca g Lelkünk üdve. Irta: Móra Ferenc. Ugy értem a lelkünket, hogy: a mienk, újságíróké. S nem veszem senkinek rossz néven, ha elneveti magát rajta és azt mondja, hogy de most már csakugyan elvész a világ, ha már az újságírók is a lelkük üdvössége iránt érdeklődnek. Lehetne pedig bennük annyi szemérem, hogy ezt rábiznák a sajtótörvényre, amely úgyis leginkább csak arra való találmány, hogy az ujságirók mennybéli jussára vigyázzon. Igaz, hogy annak is hiába való az igyekezete, mert már az is kérdése^ hogy az újságírónak egyáltalán van e lelke? Ha e tekinteben népszavazást rendelnének el hazánkban, az alighanem balul ütne ki a saj'óra. Ami pedig azt illeti, hngy ha véletlenül mégis szorult volna bele valami kis lélek, hová kerül az a nagy deleatur után, az nem is kérdés. Az szent bizonyos, hogy neki semmi keresni valója azon a boldogságos helyen, ahová minden rendes ember reménykedik. O.t örök harmónia van s oda a Gondviselés be nem eresztheti az örök kontrabontot. Nem is jó arra gondolni, mi lenne a mennyországból, ha ujságiró szabadulna bele. Ha mindenáron a lelke sorsával akar foglalkozni a sajtó, akkor odalent kereskedjen. O.t bizonyosan extra szurkot főznek a számára a Beliál katlanában. Hát ami engem illet, aki valamennyire magam is érdekelve vagyok, sajnos, én se igen biztathatom jóval a fajtánkat Pedig én már elolvastam az Adamus Weber Centum fontes ét is, aki nagyon tudós norinbergai doktor volt a maga idejében-ugy kétszázötven esztendővel ezelőtt. Őtőle tudom, hogy a lelkek odafönt pirosban járnak, héberül beszélnek, — no, azért nem kell rosszat gondolni, mert nem szombaton tartják a vasárnapjukat és a disznóhúst is megeszik. (Lásd: i. h. pag. 42. Tudom én, mi illik, ha az ember tudós dolgokkal foglalkozik, aztán meg azoknak is kezére akarok járni, akik a kultuszminisztériumot azzal mulattatják, hogy megkék plajbászozott újságcikkekkel hivják föl a figyelmét istentelen írásaimra. Sokkal jobb, ha mindjárt a forrásaimat is besúgják, először, mert azokon még jobban mulatnának a kultuszminisztériumban, másodszor, mert ha a dolog ugy fordulna, már akkor mégis csak inkább Adamus Webert égessék meg, mint engem. Neki nem fájna az ugy, mert ö tológiai doktor volt és különben is halála után kétszázötven esztendővel nem igen fáj az embernek semmise.) Szóval A. W. nagy tudós volt, de azért egy szót se szól arról, hogy a mennyországnak melyik traktusában laknak az ujságirók. Igaz ugyan, hogy az ő idejében nem is voltak még ujságirók, csak a postamesterek és a patko'.ó kovácsok terjesztették az európai pletykákat. (A szó köztünk maradjon, tovább is éltek akkor az emberek, már akit időnek előtte agyo.i nem vertek, mint amióta az ujságirá3 ki van találva.) Swedenborg mennyei tipográfiája is hiányos e tekintetben, sőt maga Mark Twain se riporterkedte ki az ügyet, pedig .0 szép darab másvilágot bejárat Stormfleld kapitánnyal s még azt is megmondja a járatlanoknak, hogy hol lehet odaát tollat venni. Már t. i. szárnynak való tollat. Mert odáig még a Mark Twain humora se ment, hogy újságírókkal találkozott volna az égi mezőkön. Nem is humorista az, aki még a sajtó számára is helyet biztosit az örök világosság hegyein, hanem pap, — igaz, hogy csak amerikai methodista pap. Mr. Mortimernek hivják azt a baltimorei tisztelendő!, aki — igy olvasom — a minap prédikációt mondott a sajtóról s azt a hivek nagyobb épülésére ezzel a fohászszal fejezte be: — Adj, Uram, örök nyugodalmat az ujságiró lelkének, amely az örök nyugtalanságban legközelebb van tehozzád l Adj örök üdvösséget azoknak, akik abban is hasonlatosak te hozzád, hogy mindenütt ott vannak és mindent tudnak I (Sajnálom, de hiába tetszik oda gondolni, hogy mindent rosszul tudnak. Lehet, hogy rev. Mortimer is oda gondolja, de mondani nem mondja.) . . . Isten látja a lelkemet, a jenki pap nélkül mostanában igazán nem jutott volna eszembe az a kérdés, hogy hát az én esendő lelkemért imádkozik-e valaki én helyettem? Mert a ji szándék mindig kész énbennem, de ritkán ju.ok hozzá, hogy a keresztvetés után kinyissam az ajtót a lelkemnek és azt mondjam neki: menj, te szegény gályarab és borulj az ölébe annak, aki az éleihez szegezett téged, ő tudja, meddig és miért és várd meg ott lehajtott fejjel, hogy keze elsimogassa rólad a szegek és bilincsek véres heh él! A nappal nem való erre, mert akkor zárva van az ég hidegkék kapuja, éjszaka pedig, mikor föl lehetne kapaszkodni a csillagok arany ablakába és odaomolni az egyedülvaló Igazlátó lábai elé, a nappalok gondjától elgyötört fej fáradtan bukik • le meddő búzamezőmre, a félig felszántott papírra. Lelkem veszendő üdvösségét dajkálja-e hát valaki helyettem? Dajkálja hát, tudora. Tudom, lányom két összekulcsolt keze, két egymáshoz lapuló liliomszirom sokszor befödte már az én bűnös fejemet az ítélet nehéz kardja előtt. Asszonyom halkan csordogáló könnyében, tudom, sokszor kialudt már a kherub pallosának lángja. És tudom, hogy fönt, a csillagok fölött egy nagyon kicsi öregasszony minden éjszaka fölhúzza az ünneplő papucsát és felköti a fekete kendőjét, aztán beletakargatja a köiőcskéjébe az én forradásos lelkemet, ugy pattyog oda vele a jó Isten elé és azt mondja neki: — Édes Istenkém, ne haragudj erre az én rossz kis fiamra, hiszen te teremtetted olyannak, amilyen és te vagy az oka, hogy nem való másra a világon, csak éppen az irkálásra. Mind tudom én ezt és azért nem félek a számonkérés órájátó'.- De hát a többi ujságirók ? A fiuk, az öregek és a fiatalok, tépett, csapzott gályatársaim a tintatengeren? E szegény magános lelkek, akik mellé ne in rendeltettek őrangyalok, hogy szivük selymeivel simogassák fehérre sebeik fekete száját ? 0 értük imádkozik e valaki itthon ugy, mint odaát, a föld másik oldalán? El lehet-e képzelni, hogy a magyar glóbuszon is megteremnek az ilyen kegyes lelkek, akik még az újságírókat is pártfogásukba veszik az Isten elölt? El hát. Csak éppen hogy magyarra fordítják az amerikai imádságot, valahogy ilyenformá- * — Adj, Uram, örök nyugodalmat az újságíróknak, áe most mtngyártt És ha már Te se mered őket magadhoz bocsátani, legalább tedd őket hozzád hasonlóvá annyiban, hogy őket se lehessen látni sehol se és ők se vegyenek tudomást semmiről se, ammenl