Délmagyarország, 1925. június (1. évfolyam, 14-35. szám)

1925-06-25 / 32. szám

DELMAGYARORSZAG 1925 junius 25 szabályainak jóváhagyását s'lrgeti. Kiadják a belügyminiszternek. Harmadik interpellációban a szárazság által sújtott vidékek mezőgazdasági munkásainak segélyezését kéri. Mayer János földmivelésügyi miniszter irásbali válaszában megállapítja, hogy a kormány ki dta az utasítás*, hogy a szárazság által munkanélkü ívé vált munkások lehetőleg teljes számban munkaalkalmat nyerjenek az aratásnál és egyéb munkálatoknál. A Ház a miniszter vá'aszát tudomá ul veszi. Katók Lajos interpellác ójában a munkanélküliség elleni tő.vényjavislat benyu tásái sürgíti Az intcrpe lációra Vass József miniszter válaszol. Bej-lenti, hogy a kormány a munkanélküliség kérdésével behatóan foglalkozik. Esztergályos János a kultuszminisztert kérdezi, hajlandó-e a testnevelés kérdését újból rendezni, fókép abban a tekintetben, hogy a mezőgazdasági munkásság gyermekeit ez alól kivonják. Az interpellációt kiadják a kul uszminiszternek Kabók Lsjos a belügyminisztert interpellálja a külföldiek ellenőrzéséről kiadott rendelet és a visszahonosítási eljárís megkönnyítésének kérdésében. Kérdi a belüíyminszterf, hajlandó e ezeket a rendeleteket megváltoztatni. Rakovszky Iván belügyminiszter: Nem kell változtatni. Semmi aggcdilomra sem ad okot sem az egyik, sem a másik intézkedés. A külföldiekre vonatkozó rendelet csak azt a célt szolgálja, hogy visszatérjünk a békebeli á lapotokhoz. A v sszahonositás nagyon bonyolult kérdés, mert azt egyrészt honpolgárt törvényünk, másrészt a trianoni békeszerződés szabályozza. Azonban azt is jelentékenyen megkönnyítették. Kabók L>jos a választ nem fogadja el A Hát a miniszter válts :át tudomásul veszi. A fajmagyar Eckhardt szigorú. Eckhardt Tibor interpellációjában kérdi, hajlandó-e a kormány a Magyarországi Újságíró Egyesülelet alapszabályellenes működése miatt feloszlatni és a forradalmi sajtóval való kapcsolatot megszakítani. Kérdezi egyben, h?gy az Az Újsággal szemben elkövetett eljárás véileges-e. A lapbetiltás csak főbenjáró ezetben, de akkor feltétlenül alkalnazandó. Főbenjáró eset minden forradalmi cselekmény. A B:niciky cse'ekedete forradalmi cselekmény volt. Strausz István: Az Az Újság nem lehet forradalmi, mert legitimista lap. Eckhardt : A becsületes legitimizmus melleit van egy pince legitimizmus, amely csak eszközül használja a legitimizmust arra, hogy a magyar nemzetet sarkaiból kifordítsa. Idetartozik az Az Újság. Amikor az újságírók egyesülete azonosította magát az Az Újság' gal, tkkor bűnpártolást kövelett el. Bűnvádi eljárást kell mnginditani a szakszervezetek ellen is, a szimpátiasztrájk miatt Az interpellációt kiadják a miniszterelnöknek. Más dik in'erpelláciöjában Eckhardt kérdi a kormánytól, hajlandó-e a fővárosi választások tanulságait levonni, a^moslani törvényhatósági bizottságot feloszlatni, uj fővárosi választási törvényt terjeszteni be és ennek alapján az uj választást kiírni. Az interpellációt kiadják a miniszterelnöknek. Rupirt Rezső a 100 milliárd beruházási program összegének felhasználás tárgyában intéz kérdést a pénzügyminiszterhez. szigorúbb költségvetési elv alapján áll. Ez pedig az, hogy csak olyan beruházási programot lehet meg va!ősilani, amely a költségvetési törvényben benne van. A többi felvetett kérdésre az indemnitási. vita végén fog válaszolni. A Ház a választ tudomásul vcsti. Pakots József személyeB kérdésben szólal fe1. Riszt/ett az újságírók egyesületének ama határozatának meghozatalában, amelyben Kóbor Tamáasal azonosították magukat. Annak a határozatnak meghozatalában, amelynek eredményekép Ágai Friedricbh ;z fordult, a Szózat is résst vett. Eckhardt Tibor: Nem igaz. Pakots József kérdi, honnan ju'ott Eckhardt ebihez a levélhez. Ez hivatali titok megsértése. Eckhardt: V.sszuilasi ji azt, hogy hivatali titoktartást szegett meg. Szakács Andor személyes ké désben kije'enti, hogy annak idején ő volt a sajtófőnök. Eckhardt nem sértene meg a hivjt'Ii titoktartást. B jelenti egyúttal azt is, hogy Ágai kísőbb visszavonta a beadványt. Eiuián Szakács Andor interpellál a debreceii mezőgazdasági munkások panasza tárgyában. Mayer János miniszter kéri, hogy Szakács konkretiztlja panaszait s abban az esetben el fog járni. A Ház tudomásul vtsú a minisz'er válaszát. Kiss Menyhírt a tabi visszaélés tárgyában interpellál. Az interpellációt kiadják a belügyminiszternek. Az ülés egynegyed 10 Bud János pénzügyminiszter: Alrg- | óra után éri vége*. Frohreich nyugodt. Sop.on, janim 24 A tegnapi Ítélet után mindenki vária, bogy Frohreich sohi nem látott jelenelel csinál. Oda SÍ figyel, ap tikus. Csak az ítélet megokoásának némely részénél venni észre, bogy vaióbsn tudja, lá'ja, mi történik körülötte. — A biróság — olvassa az elnök a megokolást — Frohreich eddigi életivel, magatartásával kizártnak látja, hogy aljas szándékból ;jött volna Egyedre, csupán azért, hogy apósát meggyilkolja... Froh eich bólint rá. Utána megint mered en miga elé néz, mint akinek a lelke idegen világban, messze-messze jár. Vége sz Ítélethirdetésnek. Az ügyész felebbez és kéri a vizsgálati fogság fenntartását, mert Frohreich esetleg repülőgépen szakik meg. Erre a szerencsétlen emberroncs egész közönségesen dühbe gu ul. Artikulátlan hangon kiabálj i: — Én megszökök ? Mlirt szöknék meg?l Ét nem szökök meg. En mindenért helytállék, nmit cselekedtem ... Lecsillapítják. Orei megfogják. Az elnök szinte atyai hangon beszél ezzel a megbüntetett emberre1, ahogyan Sándor Lásiló nevezte védencét védőbeszédében. Az ideggö csben rlngatódzó Frohretchít fogházőrei felemelvi viszik ki a térimből. Felesége u'ínasiet. Hol sírva, hol mosolyogvi, önnyesen. E'éri: — Ernő, ne féljen. Ne legyen ennyire ideges. Meg fog maga még gyógyulni. Nyugodjon meg. Erre Frohreich egy pillanatig, mintha csak ismeretlenre nézne, ugy nézi végig feleségít, majd magához tér é8 sz nte kiáltja: — Mi van a gyermekkel ? És a két szerencsétlen ember összeborul. Keservesen sírnak mindketten. — A gyermek — nyugtatta meg sirva, zokogva az asszony — az in'ézetben van . . . Nem tud semmiről semmit sem. Azt hiszi, h ogy maga beteg .. . Én azt mondtam neki, ho^y maga szanatóriumban van I Erre Frohreich, a nagyon beteg ember, megkönnyebbül. Ahogyan sírt az imént, ugy mosolyog most azon, hogy a gyermek nem tud semmit. Frohreichnével beszélgeiünk. Nagyon boldog. Az Ítélettel megelégedett. Abban reménykedik, hogy urát hamarosan hazaviheti és elhelyezheti valamelyik szanitóriumban. A reggali vonattal már elutazott Sándor Lászlóval együtt. C«odilatcs természetű asszony. Férje előreláthatóan négy esztendeig sínyli majd a súlyos tömlöcöt és ő mégis verőfényes reménykedéssel, tervezgetések\el van tele. — Majd haza jön, — mondja az őt köiü'vevő újságíróknak. — Bízom benne, hogy hazaengedik I Lehetetlen, hogy ezt a gyógyíthatatlan beteg embert bent tartsák! — ítélet? — szól közbe Síndor László. — Frohreich ítélete már megelőzte a földi igazságszolgáltatást. Bűnhődik eléggé... Frohretchhel bent a fogházban továbbra is ugy bánnak, mint vizsgálati fogolyul. Ma délelőtt már elég nyugodt. Csak közvetlenül az i'é-ct kihirdetése után, mikor felesége mellől viték el. vett rajta erőt szörnyű betegsége. Ki-kilör. Őrjöng, mert eszébe jut sz Ügyészségnek az a megjegyzése, hogy esetleg repülőgépen megszö ihet. — Helyt állok, htlyt á lokt — üvöltötte magánkívül a cellában és dobálta magát rettenetes kórsága ^ötrelmeiben. Orvost hivattak. Az ápolás alá v;t!e. Az éjszakát mély álomban töltötte. Dílelőtt már nyugod volt, úgyszólván teljesen ap tikus, szótlan. Hogy Frohreich itt msrad-e továbbra is a sop oni fogházban, arról még csak ezután döntenek. Lehetséges, hogy Győrbe szállítják, de nincs kiz'rva, hogy mégis csak Sopronban marad. Hiszen börtönőrei már ápolói lettek, mint ahogy v'dője azt beszéde elején megjegyezte, amiíór köszönetet mondott még a bbrtönőröknek is a figyelmes bánásmódért. Fischhof Gyula szegedi írásszakértő véleménye alapján Ferry grófnő végrendelete ügyében a Tábla elrendelte a bizonyítás kiegészítését. {Budapesti tudódtónk telefonjelentése.) Néhány nappal ezelőtt részletesen beszámolt a Délmagyarország arról a nsgytrányu pörről, are'y hónapok óta folyik gróf Ferry Lipótné százmilliárdos végrendelete körül. Mint jelen ettük, nemrégiben a gráci L ndesgericht elutasította az oldalági örökösök keresetét, akik ugyanis azzal érvellek, bogy a végrendelet nem szabályon, m'vel az egyik ttnu: lovag Cardona Hmrik nem volt jelen a végrendelkezésnél. A gráci bíróság ítéletét elsősorban Fischhof Gyula bankigazgató, az ism:ri szegedi kiváló Írásszakértő véleményére és megállapítás lira alapította. Fischhof ug>anis speciális mikrofotografiai uon kétségtelenül megállapító ta, hogy lovag Cardona jelenvolt a végrendelkezésnél. Hónapok ó'a folyik a pör a budapesi bíróságok előtt is, ahol most másodfokon, a Tábla tárgyalja az ügyet. Gróf Nemes Jínos, Ferry grófnő ö.ö kösének képviselője az i:élö:ábla elé is benyujolta Fischhof elbumszerű véleményét, valamint fö'vételeit és szerdin délelőtt a Tábla határozatából kiderült, hogy a magyar bíróságok előtt is döntő fontosságú volt a siegedl szakértő véleménye, amennyiben teljesen uj vágányra került ezzel a százmilliárdos megtámadott végrende'el ügye. A tábla ujyanis közvetlen az ítélet meghozatala elölt elrendelte a bizonyítás kiegészítését Ftschhoff Gyula véleménye alapján. Elrendelte ugyanis a végrendeletnek irásszakérlöi szeműjét különö.en arra tz egyetlei körülményre, bogy lovag Cardona aláírása mikor került rá a végrende'e re. Ed ped g a végrendelet ha|tássíből fogják megállapítani, a ely módon Fischhoff szakértő helyes útra terelte s bíróságok felfogárát. Nem csak a szakkörök, de az egész nyilvánosság nagy érdeklődéssel nézi ezt a szemléf, mivel most már kétségtelen, hogy ez a kérdés döiti el Ferry Lipótné grófnő százmii lárdos örökségéi. Fölfüggesztették az eljárást Erdős ügyvéd rágalmazási pőrében. Budapest, junius 24. Böhm Hűmér büntetőj árásbiró elé ma délelőttre volt kitűzve annak a rágalmazási pörnek a folytatólagos tárgyalása, amelyet Erdős Ferenc ügyvéd indított Fenyő Sjma Kornél ügyvéd és Sváb jános földbirtokos elten. Erdős tudvalevőleg azért panaszolta be ellenfeleit, mert ezek azt a hírt terjesztették róla, mintha ő a Holdingus—Bágerféle ügyekben az ügyészség számára kért volna pénzeket. Ismeretes, hogy a járásbíróság előtt e rágalmazási pörnek milyen súlyos fejleményei keletkeztek a panaszosként szereplő Erdős Ferenc ügyvédre. Az ügyészség beigazoltnak tekintette Erdős ellen ezt a vádat, ugy hogy csalás büntette cimén eljárást indított ellene, amelynek f ilyományaképen a rendőrség előzetes letartóztatásba helyezte Erdőst. A mai tárgyalás megnyitása után konstatálta a biró, hogy Erdős Ferenc nem jelent meg. Helyette védője, Balogh H. Imre ügyvéd kérte a járásbíróságot, hogy ennek a rágalmazási pörnek az elintézését függessze föl mindaddig, amig az Erdős-féle csalási bünpör jogerős befejezést nem nyer. Miskolczy Ágost királyi ügyész és Baracs Marcel, mint Fenyő ügyvéd, Sváb védője, azt az indítványt terjesztették elő, hogy a biróság minden további bizonyítás mellőzésével hozzon ítéletet. Bbhm Hümér büntetőbiró azonban ez utóbbi indítványok elutasításával ugy határozott, hog/ a rágalmazás! ügy folytatását felfüggeszti a csalási bűnügy jogerős befejezéseig. A lökösházi kínvallatás. Határrendőrök bünpöre. Gyu'a, junius 24 Junius 27-án megdöbbentő ügyben itélsezik a gyulai törvényszék. A vádlottak: Fíeiler Pál határrendőrség! fogalmazó és hat rendőr. Az a szörnyű vád ellenük, hogy rettenetesen megkínozlak egy ártatlan házaspárt, Aufmulh Jánost és nejét, csakhogy b.vailj'nak egy bűntényamit nem is követtek el. Az ügy előzménye az, hogy ez év február 25 án Kelemen Imre lökösházi állomásfőnök bejeentette a rendőrségen, hogy egy 13.000 leit tartalmazó pénzeshvél eltűnt. Egy Kelemen Lajos nevű ujságárusgyerek az valló ta, hogy a pénzeslevelet ifjabb Aufmulh János, egy nyolc éves fiúcska találta meg. Erre a rendőrség felelősségre vonta a kis fiu szüleit. Ezek tagadták, bogy a levél a fiacskájuk révén hozzájuk került volni. A kis Aufmuth-f ut azonban azzal fenyegették meg a rendőrségen, hogy le'encházba viszik, hi nem azt vallja, h^gy a levelet megtalá'ta és átadta szüleinek. A kis flu ijedtében erre rávallott szüleire, amit neki piramoltak. Doktor J Inos rendő fogalmazó erre egy szobába hozta össze a szü őket a kisfával. A szobában egy nagy ládába rej őzött Teljesinszky őrnagy és onnan hallgatta, mit beszélnek kisfiúkkal Aufmuthék. A szülőknek, hogy bazugul ellenük vallott és igy b>jb« hoz'a őket a gyermek sirva panaszkodott, hogy a vallomásra rákényszerite ték. Az őrnagy elmondta a hallottakat Djkto; f;ga mazónak, mi e az szabadon akirta b> csátani Aufnutbékat. Most azonban Fledler Pál rendőrfőgalmizó ii keiébe vette az ügyet, azz?l, hogy a kollégája nem ért a vallatáshoz. Elkezdte a vaHitást délután 4 órakor és folytatta hajnalt félkettőig. A vallatás befejezte után behívta a rendőreit s ezt mondta neki*: „Még mindig nem vallottak, pedig több, mini 300 pofont adtam nekik. Most foytassátok I" A rendórök persze folytatták. De eienkivül Auf-uhot, aki még mindig nem akarta bevallani, amit nem követett el, kikötötték, amikor elájult, fellocsolták, majd amikor még mindig nem vallott, a talpait botoztdk s pokrócot borítottak rá, hogy ordítását ne hallhassák. Az agyongyö ö;t ember végre >zl va'lolta, amit akartsk. Mikor kérdezték, hovi rejtette a pínzt, ő kínjában egy helyet mondott, ahol persze a pénznek híre-hamva sem vol'. Aufmulhaét szintén pofozták és a talpán botozták. A szerencsétlen aszszony aztán, mlahtt férjével a pénzt kerestették, szégyenében felakasztotta magát az ablakpárkányra. Fiedler azt a hazug jelentést adta, hogy Aufmuthék az őrszobából megszöktek s útközben a kövezeten tördeltek föl a talpukat, ug/ hozták őket vissza. A vád'ott rendőrök a nyomozás alatt beisme ő vallomást tettek, de ezt visz' szavonták. A tárgyalás iránt nagy az érdeklődés. Glória Swanson parádé* alakllA«a a Honlmarlrel farkasok pfertleKlOl a Bclrftroilban