Délmagyarország, 1925. június (1. évfolyam, 14-35. szám)

1925-06-25 / 32. szám

DELMAGYARORSZAG 1925 junius 25 szabályainak jóváhagyását s'lrgeti. Ki­adják a belügyminiszternek. Harmadik interpellációban a szárazság által súj­tott vidékek mezőgazdasági munkásai­nak segélyezését kéri. Mayer János földmivelésügyi minisz­ter irásbali válaszában megállapítja, hogy a kormány ki dta az utasítás*, hogy a szárazság által munkanélkü ívé vált munkások lehetőleg teljes szám­ban munkaalkalmat nyerjenek az ara­tásnál és egyéb munkálatoknál. A Ház a miniszter vá'aszát tudomá ul veszi. Katók Lajos interpellác ójában a munkanélküliség elleni tő.vényjavislat benyu tásái sürgíti Az intcrpe lációra Vass József miniszter válaszol. Bej-lenti, hogy a kormány a munkanélküliség kérdésével behatóan foglalkozik. Esztergályos János a kultuszminisz­tert kérdezi, hajlandó-e a testnevelés kérdését újból rendezni, fókép abban a tekintetben, hogy a mezőgazdasági munkásság gyermekeit ez alól kivonják. Az interpellációt kiadják a kul usz­miniszternek Kabók Lsjos a belügyminisztert inter­pellálja a külföldiek ellenőrzéséről ki­adott rendelet és a visszahonosítási eljárís megkönnyítésének kérdésében. Kérdi a belüíyminszterf, hajlandó e ezeket a rendeleteket megváltoztatni. Rakovszky Iván belügyminiszter: Nem kell változtatni. Semmi aggcdilomra sem ad okot sem az egyik, sem a másik intézkedés. A külföldiekre vonat­kozó rendelet csak azt a célt szolgálja, hogy visszatérjünk a békebeli á lapo­tokhoz. A v sszahonositás nagyon bo­nyolult kérdés, mert azt egyrészt hon­polgárt törvényünk, másrészt a trianoni békeszerződés szabályozza. Azonban azt is jelentékenyen megkönnyítették. Kabók L>jos a választ nem fogadja el A Hát a miniszter válts :át tudo­másul veszi. A fajmagyar Eckhardt szigorú. Eckhardt Tibor interpellációjában kérdi, hajlandó-e a kormány a Magyar­országi Újságíró Egyesülelet alap­szabályellenes működése miatt felosz­latni és a forradalmi sajtóval való kap­csolatot megszakítani. Kérdezi egyben, h?gy az Az Újsággal szemben elkö­vetett eljárás véileges-e. A lapbetiltás csak főbenjáró ezetben, de akkor fel­tétlenül alkalnazandó. Főbenjáró eset minden forradalmi cselekmény. A B:­niciky cse'ekedete forradalmi cselek­mény volt. Strausz István: Az Az Újság nem lehet forradalmi, mert legitimista lap. Eckhardt : A becsületes legitimizmus melleit van egy pince legitimizmus, amely csak eszközül használja a legi­timizmust arra, hogy a magyar nem­zetet sarkaiból kifordítsa. Idetartozik az Az Újság. Amikor az újságírók egyesü­lete azonosította magát az Az Újság' gal, tkkor bűnpártolást kövelett el. Bűnvádi eljárást kell mnginditani a szakszervezetek ellen is, a szimpátia­sztrájk miatt Az interpellációt kiadják a miniszterelnöknek. Más dik in'erpelláciöjában Eckhardt kérdi a kormánytól, hajlandó-e a fő­városi választások tanulságait levonni, a^moslani törvényhatósági bizottságot feloszlatni, uj fővárosi választási tör­vényt terjeszteni be és ennek alapján az uj választást kiírni. Az interpellá­ciót kiadják a miniszterelnöknek. Rupirt Rezső a 100 milliárd be­ruházási program összegének felhasz­nálás tárgyában intéz kérdést a pénz­ügyminiszterhez. szigorúbb költségvetési elv alapján áll. Ez pedig az, hogy csak olyan beru­házási programot lehet meg va!ősilani, amely a költségvetési törvényben benne van. A többi felvetett kérdésre az in­demnitási. vita végén fog válaszolni. A Ház a választ tudomásul vcsti. Pakots József személyeB kérdésben szólal fe1. Riszt/ett az újságírók egye­sületének ama határozatának meghoza­talában, amelyben Kóbor Tamáasal azonosították magukat. Annak a hatá­rozatnak meghozatalában, amelynek eredményekép Ágai Friedricbh ;z fordult, a Szózat is résst vett. Eckhardt Tibor: Nem igaz. Pakots József kérdi, honnan ju'ott Eckhardt ebihez a levélhez. Ez hivatali titok megsértése. Eckhardt: V.sszuilasi ji azt, hogy hivatali titoktartást szegett meg. Szakács Andor személyes ké désben kije'enti, hogy annak idején ő volt a sajtófőnök. Eckhardt nem sértene meg a hivjt'Ii titoktartást. B jelenti egyúttal azt is, hogy Ágai kísőbb visszavonta a beadványt. Eiuián Szakács Andor interpellál a debreceii mezőgazdasági munkások panasza tárgyában. Mayer János miniszter kéri, hogy Szakács konkretiztlja panaszait s ab­ban az esetben el fog járni. A Ház tudomásul vtsú a minisz'er válaszát. Kiss Menyhírt a tabi visszaélés tár­gyában interpellál. Az interpellációt kiadják a belügy­miniszternek. Az ülés egynegyed 10 Bud János pénzügyminiszter: Alrg- | óra után éri vége*. Frohreich nyugodt. Sop.on, janim 24 A tegnapi Ítélet után mindenki vária, bogy Frohreich sohi nem látott jelenelel csinál. Oda SÍ figyel, ap tikus. Csak az ítélet meg­okoásának némely részénél venni észre, bogy vaióbsn tudja, lá'ja, mi történik körülötte. — A biróság — olvassa az elnök a megokolást — Frohreich eddigi életi­vel, magatartásával kizártnak látja, hogy aljas szándékból ;jött volna Egyedre, csupán azért, hogy apósát meggyilkolja... Froh eich bólint rá. Utána megint mered en miga elé néz, mint akinek a lelke idegen világban, messze-messze jár. Vége sz Ítélethirdetésnek. Az ügyész felebbez és kéri a vizsgálati fogság fenntartását, mert Frohreich esetleg repülőgépen szakik meg. Erre a sze­rencsétlen emberroncs egész közönsé­gesen dühbe gu ul. Artikulátlan hangon kiabálj i: — Én megszökök ? Mlirt szöknék meg?l Ét nem szökök meg. En min­denért helytállék, nmit cselekedtem ... Lecsillapítják. Orei megfogják. Az elnök szinte atyai hangon beszél ezzel a megbüntetett emberre1, ahogyan Sán­dor Lásiló nevezte védencét védőbe­szédében. Az ideggö csben rlngatódzó Frohretchít fogházőrei felemelvi viszik ki a térimből. Felesége u'ínasiet. Hol sírva, hol mosolyogvi, önnyesen. E'éri: — Ernő, ne féljen. Ne legyen ennyire ideges. Meg fog maga még gyógyulni. Nyugodjon meg. Erre Frohreich egy pillanatig, mintha csak ismeretlenre nézne, ugy nézi vé­gig feleségít, majd magához tér é8 sz nte kiáltja: — Mi van a gyermekkel ? És a két szerencsétlen ember össze­borul. Keservesen sírnak mindketten. — A gyermek — nyugtatta meg sirva, zokogva az asszony — az in'é­zetben van . . . Nem tud semmiről semmit sem. Azt hiszi, h ogy maga be­teg .. . Én azt mondtam neki, ho^y maga szanatóriumban van I Erre Frohreich, a nagyon beteg em­ber, megkönnyebbül. Ahogyan sírt az imént, ugy mosolyog most azon, hogy a gyermek nem tud semmit. Frohreichnével beszélgeiünk. Nagyon boldog. Az Ítélettel megelégedett. Abban reménykedik, hogy urát hamarosan hazaviheti és elhelyezheti valamelyik szanitóriumban. A reggali vonattal már elutazott Sándor Lászlóval együtt. C«o­dilatcs természetű asszony. Férje előre­láthatóan négy esztendeig sínyli majd a súlyos tömlöcöt és ő mégis verő­fényes reménykedéssel, tervezgetések\el van tele. — Majd haza jön, — mondja az őt köiü'vevő újságíróknak. — Bízom benne, hogy hazaengedik I Lehetetlen, hogy ezt a gyógyíthatatlan beteg embert bent tartsák! — ítélet? — szól közbe Síndor László. — Frohreich ítélete már meg­előzte a földi igazságszolgáltatást. Bűn­hődik eléggé... Frohretchhel bent a fogházban továbbra is ugy bánnak, mint vizsgálati fogolyul. Ma délelőtt már elég nyugodt. Csak közvetlenül az i'é-ct kihirdetése után, mikor fele­sége mellől viték el. vett rajta erőt szörnyű betegsége. Ki-kilör. Őrjöng, mert eszébe jut sz Ügyészségnek az a megjegyzése, hogy esetleg repülőgépen megszö ihet. — Helyt állok, htlyt á lokt — üvöl­tötte magánkívül a cellában és dobálta magát rettenetes kórsága ^ötrelmeiben. Orvost hivattak. Az ápolás alá v;t!e. Az éjszakát mély álomban töltötte. Díl­előtt már nyugod volt, úgyszólván tel­jesen ap tikus, szótlan. Hogy Frohreich itt msrad-e továbbra is a sop oni fogházban, arról még csak ezután döntenek. Lehetséges, hogy Győrbe szállítják, de nincs kiz'rva, hogy mégis csak Sopronban marad. Hiszen börtönőrei már ápolói lettek, mint ahogy v'dője azt beszéde elején megjegyezte, amiíór köszönetet mon­dott még a bbrtönőröknek is a figyel­mes bánásmódért. Fischhof Gyula szegedi írásszakértő véleménye alapján Ferry grófnő végrendelete ügyében a Tábla elrendelte a bizonyítás kiegészítését. {Budapesti tudódtónk telefonjelentése.) Néhány nappal ezelőtt részletesen be­számolt a Délmagyarország arról a nsgytrányu pörről, are'y hónapok óta folyik gróf Ferry Lipótné százmilliár­dos végrendelete körül. Mint jelen et­tük, nemrégiben a gráci L ndesgericht elutasította az oldalági örökösök kerese­tét, akik ugyanis azzal érvellek, bogy a végrendelet nem szabályon, m'vel az egyik ttnu: lovag Cardona Hmrik nem volt jelen a végrendelkezésnél. A gráci bíróság ítéletét elsősorban Fischhof Gyula bankigazgató, az ism:ri szegedi kiváló Írásszakértő véleményére és meg­állapítás lira alapította. Fischhof ug>anis speciális mikrofotografiai uon kétség­telenül megállapító ta, hogy lovag Car­dona jelenvolt a végrendelkezésnél. Hónapok ó'a folyik a pör a buda­pesi bíróságok előtt is, ahol most másodfokon, a Tábla tárgyalja az ügyet. Gróf Nemes Jínos, Ferry grófnő ö.ö kösének képviselője az i:élö:ábla elé is benyujolta Fischhof elbumszerű véle­ményét, valamint fö'vételeit és szerdin délelőtt a Tábla határozatából kiderült, hogy a magyar bíróságok előtt is döntő fontosságú volt a siegedl szakértő vé­leménye, amennyiben teljesen uj vá­gányra került ezzel a százmilliárdos megtámadott végrende'el ügye. A tábla ujyanis közvetlen az ítélet meghozatala elölt elrendelte a bizonyí­tás kiegészítését Ftschhoff Gyula véle­ménye alapján. Elrendelte ugyanis a végrendeletnek irásszakérlöi szeműjét különö.en arra tz egyetlei körül­ményre, bogy lovag Cardona aláírása mikor került rá a végrende'e re. Ed ped g a végrendelet ha|tássíből fogják megállapítani, a ely módon Fischhoff szakértő helyes útra terelte s bíróságok felfogárát. Nem csak a szakkörök, de az egész nyilvánosság nagy érdeklődéssel nézi ezt a szemléf, mivel most már kétség­telen, hogy ez a kérdés döiti el Ferry Lipótné grófnő százmii lárdos örökségéi. Fölfüggesztették az eljárást Erdős ügyvéd rágalmazási pőrében. Budapest, junius 24. Böhm Hűmér bün­tetőj árásbiró elé ma délelőttre volt ki­tűzve annak a rágalmazási pörnek a foly­tatólagos tárgyalása, amelyet Erdős Fe­renc ügyvéd indított Fenyő Sjma Kornél ügyvéd és Sváb jános földbirtokos elten. Erdős tudvalevőleg azért panaszolta be ellenfeleit, mert ezek azt a hírt terjesztet­ték róla, mintha ő a Holdingus—Báger­féle ügyekben az ügyészség számára kért volna pénzeket. Ismeretes, hogy a járás­bíróság előtt e rágalmazási pörnek milyen súlyos fejleményei keletkeztek a pana­szosként szereplő Erdős Ferenc ügyvédre. Az ügyészség beigazoltnak tekintette Er­dős ellen ezt a vádat, ugy hogy csalás büntette cimén eljárást indított ellene, amelynek f ilyományaképen a rendőrség előzetes letartóztatásba helyezte Erdőst. A mai tárgyalás megnyitása után kon­statálta a biró, hogy Erdős Ferenc nem jelent meg. Helyette védője, Balogh H. Imre ügyvéd kérte a járásbíróságot, hogy ennek a rágalmazási pörnek az elintézé­sét függessze föl mindaddig, amig az Erdős-féle csalási bünpör jogerős befeje­zést nem nyer. Miskolczy Ágost királyi ügyész és Baracs Marcel, mint Fenyő ügyvéd, Sváb védője, azt az indítványt terjesztették elő, hogy a biróság minden további bizonyítás mellőzésével hozzon ítéletet. Bbhm Hümér büntetőbiró azon­ban ez utóbbi indítványok elutasításával ugy határozott, hog/ a rágalmazás! ügy folytatását felfüggeszti a csalási bűnügy jogerős befejezéseig. A lökösházi kínvallatás. Határrendőrök bünpöre. Gyu'a, junius 24 Junius 27-án meg­döbbentő ügyben itélsezik a gyulai tör­vényszék. A vádlottak: Fíeiler Pál határrendőrség! fogalmazó és hat rendőr. Az a szörnyű vád ellenük, hogy rette­netesen megkínozlak egy ártatlan há­zaspárt, Aufmulh Jánost és nejét, csak­hogy b.vailj'nak egy bűntényamit nem is követtek el. Az ügy előzménye az, hogy ez év február 25 án Kelemen Imre lökösházi állomásfőnök bejeentette a rendőrsé­gen, hogy egy 13.000 leit tartalmazó pénzeshvél eltűnt. Egy Kelemen Lajos nevű ujságárusgyerek az valló ta, hogy a pénzeslevelet ifjabb Aufmulh János, egy nyolc éves fiúcska találta meg. Erre a rendőrség felelősségre vonta a kis fiu szüleit. Ezek tagadták, bogy a levél a fiacskájuk révén hozzájuk került volni. A kis Aufmuth-f ut azonban azzal fenyegették meg a rendőrségen, hogy le'encházba viszik, hi nem azt vallja, h^gy a levelet megtalá'ta és átadta szüleinek. A kis flu ijedtében erre rá­vallott szüleire, amit neki piramoltak. Doktor J Inos rendő fogalmazó erre egy szobába hozta össze a szü őket a kisfával. A szobában egy nagy ládába rej őzött Teljesinszky őrnagy és onnan hallgatta, mit beszélnek kisfiúkkal Auf­muthék. A szülőknek, hogy bazugul ellenük vallott és igy b>jb« hoz'a őket a gyermek sirva panaszkodott, hogy a vallomásra rákényszerite ték. Az őrnagy elmondta a hallottakat Djkto; f;ga ­mazónak, mi e az szabadon akirta b> csátani Aufnutbékat. Most azonban Fledler Pál rendőrfő­galmizó ii keiébe vette az ügyet, az­z?l, hogy a kollégája nem ért a valla­táshoz. Elkezdte a vaHitást délután 4 órakor és folytatta hajnalt félkettőig. A vallatás befejezte után behívta a rend­őreit s ezt mondta neki*: „Még min­dig nem vallottak, pedig több, mini 300 pofont adtam nekik. Most foytas­sátok I" A rendórök persze folytatták. De eienkivül Auf-uhot, aki még mindig nem akarta bevallani, amit nem köve­tett el, kikötötték, amikor elájult, fel­locsolták, majd amikor még mindig nem vallott, a talpait botoztdk s pokrócot borítottak rá, hogy ordítását ne hall­hassák. Az agyongyö ö;t ember végre >zl va'lolta, amit akartsk. Mikor kér­dezték, hovi rejtette a pínzt, ő kínjá­ban egy helyet mondott, ahol persze a pénznek híre-hamva sem vol'. Aufmulhaét szintén pofozták és a talpán botozták. A szerencsétlen asz­szony aztán, mlahtt férjével a pénzt kerestették, szégyenében felakasztotta magát az ablakpárkányra. Fiedler azt a hazug jelentést adta, hogy Aufmuthék az őrszobából meg­szöktek s útközben a kövezeten tör­deltek föl a talpukat, ug/ hozták őket vissza. A vád'ott rendőrök a nyomozás alatt beisme ő vallomást tettek, de ezt visz' szavonták. A tárgyalás iránt nagy az érdeklődés. Glória Swanson parádé* alakllA«a a Honlmarlrel farkasok pfertleKlOl a Bclrftroilban

Next

/
Oldalképek
Tartalom