Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-08 / 55. szám

4 SZEGED 1918 március 3. nemcsak szegedi betegeket vesz fel és igy kétséges, hogy a kórház jelenlegi keretei között befogadhatná- e a szegedi szegény betegeket. A város nem teremthet ilyen kites helyzetet a szeginy betegek számára. Az egyetemi k inika tanitó-intézet, a közkórház szociális intézmény, a városnak tehát kötelessége, hogy fenntartsa, mert csak igy állbat bármikor rendelkezésére a város közönségének. Több tanácstaggal egyelőre nem buzíltűnk, de nagyon valószínű, bogy a többiek is hasonló álláspontra helyezkednek a kórház ügyében él igy bizony a polgármester nagyon magára marad, ha megindítja a harcot. A szegedi borjú. A szegedi borjú határozottan karriert csinált, nyolc tiz nap óta többet beszélnek és irnak róla, mint akárhány ökörről. Már pedig, kérem... Azonban hagyjuk a személyeskedést, nem a kenyerünk. Most a borjú áll az „események homlokterében", amint mondani szeretik kávéházi stiliszták, esetleg nem is a homloktérben díszeleg, hanem „az érdeklődés frontján". (Ezt az utóbbi frázist azok szeretik használni, akik akármilyen, de valamilyen — azaz csakis ilyen — nexusba kerültek a sokat emlegetett fronttal.) A szegedi borjú karrierje ezek szerint meghat bennünket s szivünk mélyéig eláhitatoskodtunk, mikor a fotográfiáját is megláttuk egy fővárosi lapban. Ez már döfi. Még hozzá ingyen közölték, nem duródott oda bámészkodva a kiadóhivatali kapuhoz, mint divatos jeleseink s nem mondta: — Kérem szépen, én vagyok az a bizonyos borjú, akiről áll a diéta, nevem Bimbó és Szegediől jöttem. Az urak most úgyis agyonversengik egymást képes és a képtelen riportokkal, tehát állok rendelkezésükre. Nem. 0 nyugodtan kérődzött az állattani főiskolán, amely körülményből messzemenő következtetéseket tudna levonni H. I. őexellenciája Amerikában. Mikor tudósítónk fölkereste, éppen énekelt a Zerkoviizból: — Egy rongy van, egy rongy van a szivem helyén ... — Azt maga nem tudhatja, vágott közbe munkatársunk. Hátha a mája, vagy a borjuvesése van ott! — Kérem, kérem, felelte a hirtelen hírnévre jutottak szokott szerénységével Bimbó, velem nem beszélhet akárhogy. Jól tudom, hogy rövid az életem, mert a tudomány vértanuja leszek, de örök az emlékezetem s már írják is rólam a regényt „Aki a szivét a torkában hordja" cimen. — Drága Bimbó, vetettük eílen, ez csak önnek nagy dolog. Én, teszem azt, mindig a torkomban érzem Iükteuii a szivemet, valahányszor vizsgálóbírói idézést kapok tiltott közlésért. Apropos, nincs ön is valami tilalom alatt ? — Szájam, körmöm egészséges, csak ez a sziv, urani, a szivem öl meg. Ha olyan szívvel születek, mint a többi barom, — akik mellesleg említve szőrösen viselik ezt a szervet, — elélhettem volna az állati kor legvégső határáig, szabályszerű, rendea marha lett volna belőlem. De meg kell halnom, mert külömb vagyok mindenki másnál. Én nevetségessé válnék különféle idők különféle eskütételeinél, amikor csülkömet a torkomra szorítom. Merénylettel szemben sem lennék biztonságban. Isten neki, ha még valaki a szivem helyére szúr, azon csak röhögök, de hátha a torkomra pályázik és akkor talál szivén 1 Néhányat kérőzött és ugy folytatta. — Semmiféle létjogosultságom nincs. Az én generációmnak ősidők óta kedvenc szokása, hogy odaáll az uj kapuk elé és bámészkodik. Ugyan, kérem, vallja be őszintén, hol találok én most uj kaput ? A szegedi házigazdák a szakadozó maltert sem javítják a házakon, nemhogy kapukra költekeznének. Tűnődtem rajta, hogy fölmegyek a bécsi vásárra, de letettem a tervről, hiszen onnan is csak én jönnék vissza. Isten áldja, máris sokat beszéltem, vár a Times tudósítója. ... Csakugyan, irásközben kapjuk a hírt, hogy az angol világlap is foglalkozik egyik legutóbbi számában a szegedi borjúval. Olasz újságban már napok előtt láttunk róla távirati tudósítást, francia lapok „az ausztriai csodaszörnyről" tesznek vele kapcso'atban említést, nem beszélve a németekről, akik máris késhegyre mennek, annyit vitatkoznak s magyarázzák, hogyan születhetett meg ez az érdekesség. Nem késlekednek fölemlíteni a hasonló rendellenességet s példának állítanak egy embert, aRiről csak nemrég állapitoták meg, hogy szabályos sziv ketyeg a jobb oldalán. El lehetünk rá készülve, hogy igazi karriérjét csak ezek után futja meg a szegedi borjú s a rettenetes nagy, de alapjában véve mégis oly kicsiny világban lesznek emberek, akik felütik a fejüket. — Szeged... ejnye, de ismerős helység, miről is hires az? Ahá, tudom már, ott született az a borjú, aki a szivét a torkában hordja. Volt egyszer a régi időben is ilyen nevezetességünk. Mikszáth Kálmán nem szeretett szegedi ujságirókorában napihíreket irni, Lévay Béla pedig ugratta, hogy nem is tud. Fogadás lett a vége vergóniákba, arra aztán előrukkolt Mikszáth a szenzációjával. E szerint az alsóvárosi csizmadia remekbe készült csizmát küldött Filippovics tábornoknak, a boszniai okkupáció vezérének, hogy golyómentes helyre állítsa a fiát. De micsoda csizma volt az! A talpán aranyszeggel verte ki Bosznia térképét. Gyönyörűen volt elmesélve, harmadnap átvette a hirt a Pester Lloyd estilapja. Reggelre a Pesti Napló fejtegette, hogy egy hadvezér senkivei szemben sem tehet kivételt. A Lloyd révén Bécsbe, onnan Németországba került a hir, de ott már ugy tudták, hogy a csizma szárát Közép Európa térképe díszíti. Mire Párjsba, meg Londonba ért, már rajta volt a csizmán Ázsia, meg Dél-Amerika is. Mit tudhassuk hát, hogy hol végzi a mi borjúnk".! Nem éljük a régi, sablonos időket, amikor előre lehetett látni mindent, a csodálatos karrierek mai korszakában egyszer csak megindul egy borjú s egy-kettőre arrivé lesz. Tegye mindenki szivére a kezét és ugy állítsa, hogy nem látta még példáját. Fabinyi Lillyék kormányzósértéssel vádoltak Lévay Ferencet. A törvényszék fölmentelte Lévayt. Szeged, március 7. (Saját tudósítónktól.) Különböző törvényszéki tárgyalások k pcsán nem egyszer számoltunk már be arról az elkeseredett harcról, amely különböző .hadászati találmányok" és személyes ellentétek miatt kezdődött meg a szegedi hivatalos ébredők és a kilépett ebredök között. Ezeken a tárgyalásokon olyan dolgok kerültek napfényre, amelyek méyen belevilágítanak a szegedi „ébredés" homályos konyhájába. A szombati napo.i ismét egy ezzel kapcsolatos ügy került a szegedi törv:nys<ék elé és ennek az ügynek főszerep löi Lévay Ferenc és Fabinyi Lilly (a kurzus hata mas oszlopa), vdamint társasága. Egy Ptiskay Marcell nevezetű trafikos — akit nem.égen ítélt el a honvédtörvényszék — két évvel ezelőtt egy „nagyjelentőségű hadászati találmánnyal" állított be Lévayhcz. Eleinte együtt dolgozlak, majd Fabinyi Lilly is belekapcsolódott az ügybe, mint a kurzus oszlopa. Angolokkil, mindenkivel akarUk tárgyalni a „nagyjelentőségű találmány" ügyében, végül is Lévay és Fabinyék — összeveszek. A jóbarátságot a pörök szazai követték. Paskay föltaláló ur pedig kormfinyzósér ésért jelentette föl Lévjyi, aki agilis tagja vo t a nyugatmagyarországi fölkelésnek. Vádirat készült el ebben az ügyben, az ügyész ség ugyanis — a följelentés után — kormányzósértéssel és dr. Bottka Sándor rendőrfőtandcsos sérelmére elkövetett rágalmazással vádolta meg dr. Lévayt. Ebben az ügyben a szegedi törvéuyszék Juhász-tanácsa szombaton egész nap folytatta ls a főtárgyalás!. A vádirat ismertetésénéi kiderült, bogy Lévay lakásán különböző alkalmakkor — Fabinyiék szerint — Lévay kijelentette, bogy „a kormányzó ilyen kicsi nekem I", miközben kezével a föld színe fölölt seper'. Lévay állítólag azt is mondotta volna, hogy akkor ragja ki a kormányzót, amikor akarja, valamint ezenkívül olyan trágár kifejezéseket, amelyeket a Szeged hasábjai nem bírnak el. A Paskay—Fabinyi társaság szerint Lévay Bottka főtanácsosról azt állította, hogy „zsidó bérenc, aki nem érdemli meg pozictoját, aki visszatart egy följelentést, amit egy ismert szegedi uriiö ellen tett Lévay lopás miatt, mert viszony kezdődött a főtanácsoi is az úrinő között..." Ezulán ismét olyan k'jelentések jönnek, amelyeket nem leh;t leírni. Lévay Ferenc kijelentette, hogy egyik kijelentést sem tette, kü önben ö lett volna ar, aki nem tűrte volna meg az ilyen kijelentéseket. Az elnök ezután ezt kírdezte: Nem volt szó esetleg arról, hogy ön valami nagy tettei visz végbe és akkor ön nagyobb is hitesebb lesz a kormány zónái is? Livay: Nemi Sohasem mondtam ilyet 1 Elnök: Talán arról volt szó, hogy önnek van egy találmánya, amellyel megssmmisitlieti az ántántot és ei olyan nagy cselekedj! lssz, hogy mellette eltörpül mindenki? Livay: llyei naiv kijelentésekel sohasem mondtam I Arról volt szó, bogy aki fegyverrel visszaszerzi Magyarország inlegritásá', amellett mindenki eltörpül. Paskay Marcell kihallgatását azzal kezdi, hogy ellenséges viszonyban van Lévayval, mert kölcsönösen följelenthették egymást. — Találmányon do'gozlunk, mondotta, mire a kegyelmes miniszter ur... Elnök erélyes hangon: Ki az?l Paskay Lívayra mutat. Elnök: Figyelmeztetem m*gát, hoj?y Üt ne csináljon vicce', a vádlottnak van rendes nevel Paskay: Ö mutatkozott be miniszternek I Eiután határozottan állítja, hogy Livay megtette az inkriminált kifejezéseket. Az ellök erre eit kérdi: Hát Fabinyi Lillyvei lehetett ilyen hangon beszilni? Ezu ál kiderül, bogy Paskayt elüélíék már ráíMmazárért, tulajdon elleni kihágásírt. D . Livay ezután elődd|a, bogy Paskayt ezenkívül a hadbíróság nemrigen itilte el nyolc napra. Ezu án következett Fabinyi Lilly kihallgatása, aki már eddig is igen izgatottan viselkedett. A találmányról kezd beszélni, amit bemu'attak Hohler angol követnek is. Kijelenti, hog/ Lévay megtelte a kijelentéseket. Az elnök szemébe olvassa az ocsmányabbnál-ocsmányabb kitételeket, mire FaOinyi Lily arcpirulás nílkül válaszolja : — Ezt is mondta, ezt is mondtál Lévay kérdései után dílután Kecskissy Tivadart hallgattá" ki, aki izgatott bangón jelentelte ki, hogy Lévay mond a a kifejezéseket. Ax elnök konstatálja, hogy a rendörségen másképen vallolt. Livay azt kérdi, tud e arról, hogy Fabinyi Lilly hárommillióval tartozott a Britanniaszállodában is el kellett onnan mennie? Elaök: Nem engedem meg, hogy erre a kérdésre feleijeni Liváy: Igaz-e az, hogy Fabinyi Lilly teljesen romlott erkölcsű ilelet il? Elnök: Nem engedem meg, hogy feleljen erre I föl János forgalmi adóhivatalnok előadja, hogy a találmánnyal kapcsolalban csak egyszer volt szó a kormányzóról. Lé?ay azt mondta csak, hogy az lesz nagy ember, aki visszaszerzi az Integritást. Sértő dolgokat nem mondott. Livay azt kérdezi, hogy igaz-e az, hogy Fabínyiik mindent bosszúból tesznek, hogy ot eltegyik láb alól. Reé: Hallottam azt Kecskéssytől, hogy Fabinyi egy hit múlva elintézi Lévayt! Livay: Igaz-e az, hogy azt hangoztatták, hogy vaey elveszem Fabtnyit, vagy becsukat? Rei: Valami halálfejes gyűrűs eljegyzésről hallottam. A biróság ezután ugy határoz, hogy egyedül Rei Jánost esketi meg. Dr. Balázs Sándor ügyész vádbesz'de után Livay élt az molsó szó jogával. Izzó temperBmentummal -hosszú védőbeszédet mondott. — Paskay olyan ember — mondotta —, aki mindenben hazudik, még a személyi adata't is való lanul diktálta be. Nem is rokkant, hanem egy csempészésnél bénult meg a lába. Fabinyi Lillyt pedig csak a bosszúvágy és haszonszerzés vezette. Oiyan nő ez az asszony, hogy Lendvai István jött hozzám és figyelmeztetett, ha nem akarok tönkremenni, ne vegyem el Fabinyil. — Ha tényleg elkö/ettem ezeket, a legsúlyosabb büntetést kérem. Vagy fölmentést, vagy két évetl A 92. szakaszra, enyhítésre nincs szükségem. Vagy fölmentést, vagy a legsúlyosabb ítéletet I A biróság rövid tanácshoz's után meghozta ítéletéi, amely szerint Livay Ferencet fölmenti a törvényszék. Paskay, Fab nyi éa Kecskéssy vallomásait nem vehe ték figyelembPaskaynak előéletére való tekintettel, mindhármann látszólag is rossz viszonyban vannak Lévayval, Kecskéssy pedig ingadozó vallomást lett. Az indoko ás szerint ilyen vallomásokra nem lehet nyugodtan marasztaló ítéletet alapítani. Balázs ügyész fMebbezést jelentett be. .-^mM Fabinyi Lilly a fölmentés kihiide ésekor már nem volt a tárgyalóteremben.