Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-04 / 51. szám

Egyes »iáw ára 2@Q0 korona Szerkesztőség: 3eák Ferenc­utca 2 (Ffireá iskolával szem­ben). Telefon 13-33. Kiadó­hivatal, kölcsönkönyvtár és jegyiroda: Dugonics-tér 11. Telefon 306. Nyomda: Petőfi Sándor- sugárut 1. Telefon 16-34. Előfizetési árak: Egy h talpra helyben 40000, Buda­p isten és vidéken 45000 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 500, l hasábon 1000 kor. Szövegkőzt 50 százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 2000, jeligés 3000 kor Szövegközti közlemények soronként 10.000, családi érte­sítés 50.000. Nyilttér és gyász jelentés 100o. -al drágább. VI. fvfolyam. Szeged, 1925 március 4, SZERDA. 51-ik szám. A magyarrá lett villamos. A szegedi villamosvasút magyar kezekbe ke­rült 8 ezzel véget ért az a sok panasz, inter­pelláció, ötlet, amely egymást kerget e a há­ború alatt s ez idegen — ellenséges — vagyon elkobzásával kivánt belek*pcsolódni a világ­történelembe. A kérdésnek ezzel a részével nem is foglalkozunk, az a nemzetközi jogra tarto­zik, amiben nem éppen a közgyOlési téma­keresés szerint intézkednek a paragrafusok, őszintén bevallva a külföldi töke ellen sem vigyünk hajlandók harsonázni. A háború előtt sem telt mindenre idehaza és sokkal kevésbé telik most, amikor állandóan feldúlt arcú, nyug­talan idegzetQ emberek seregével találkozunk s a gond sikerrel végzi siú-munkáját. Szíve­sen fogadjuk vállalatainkba a külföldi tökét, friss vér ez az elpelyhadt — sokszor nüvileg bídésessé tett — erekben, de félő, bogy né­hány mohó, lelkiismeretlen, főleg tudatlan kéz máris többet ártott a hitelűnknek, jóhirnevünk­nek, mint amennyit bárom Trianon is árthatott volna. A villamosvasút honi kézbejutásának főleg abbin látjuk az előnyét, hogy megszűnik a kívülről jövő adminisztráció, amely nagy álta­lánosságban lehet célirányos, de nem mindig ludja kielégíteni a sokszor apróságukban fon­tos és kivültöl nem méltányolható helyi igénye­ket. Nem gondolunk most arra, hogy a villa­mos csak városityák háza előtt csikorogjon, a mi szemünkben a villamos szeme egy hatal­mas láncnak, amely fölötte lassan kovácsolódik össze. Lemaradt a város-fejlődés versenyében, szó sincs róla. Elárvult utvonalainak rozsdás sinjeit látni szomorúság, a híd hajdani részletei pláne titokzatosan eltűntek, esetleg az a neve­zetes renegát Popov ur ir majd egyszer róluf memoárt. Nem akarunk rekriminálni, mién voltunk idáig sok tekintetben elnézőek, amikor a szerződés világos jogokról beszél, inkább reménységünk etikáját fogjuk az uj alakulás hintajába s várjuk a szépsió-igérelek betelje­sülését. Egyaránt szól ez a reménykedés a le­sántult villamos uj vezetőségének és a város­nak, amelytől szeretnénk már nagyobb koncep­ciókba való kapcsolódást látni. Szeged nem szegény város, hiszen tavaly is ugy tudott gazdálkodni, hogy tizenkéimil iárd készpénzt halmozott fel sz esz ettdö végén. Nem vagyunk barátj i a fölösleges pénzkido­básnak, meglepetések ellen föltétlenül kell vé­dekezni, de min ha túlontúl sok volna az, amit elíre nem látható kiadásnak nevezünk. Esztendők sora óta mi csak foltozgatunk, de az uj ruha gazdaságos befektetésétől fázunk. Egy-egy tanácsülésen csak ugy röpködnek a milliók, — hát jól van, szükséges dolgokra mennek, nincs bennük könnyelműség, de vég­tére is az igazi takarékosság apróságokon kez­dődik s nem minden igény jelent egyúttal föltétlen életszükségletet is. Nincs rendes kórházunk, mert addig takti­káztunk *z újnak fő építésévé', amíg az árak az egekig nőttek. A vízvezetékünk csapnivaló rossz, azt se tudjuk, hol párolog el az a tneny­nyiség, amelynek minden igényt ki kellene elégítenie, de bizonyos, hogy éjfélkor nyugod­tan elvérezhet bárki, ha egy pohár vízen múlik az élete. Csatornázásunk elévült álomnak tűnik fel, fogalmunk sincs róla, mi van a föld gyom­rában, közvetlenül alattunk, merre kanyarog­nak a hajdani csövek, — de ne kerüljön senki melrg ideben a külvárosokba, mert ott a buja zöld füvei boritolt árkokban megtalálja a leg­teljesebb pocsolyát minden illataval, pendelyes kis gyermekeivel, legelésző disznaival együtt. Folytathatnánk még, de talán elég egyelőre ez a pár jelszó: kórház, csatornázás, vízveze­ték, szóval az egészség szentháromsága, ami­hez helyi közlekedésünk legfontosabb szerve, a villamos, Járni. Egyszeire rer.dbehozni vala­mennyit elképzelésnek is tündérszép volna, de ta án hozzá lehet kezdeni ügyes beosztással, mett addig nem vagyunk igazi város, amig ezeket az adósságokat nem törlesztettük le. MMMMMMMMMMMfMWM^^ A német birodalmi elnökválasztást március 29-én tartják. Berlin, március 3 A birodalmi e'nökválasz tás kérdésével több lap foglalkozik. A Ltkal­anzeiger és a Vessische Ztitung hangsulyozo­tan amellett van, hogy a választási technikai előkészüleieket olyan gyorsan tegyék meg, hogy az első választást már március 29 én és a másodikat — amennyiben erre szükség van — trár április 26-án meg lehessen tartani. A Vossische Zeitung a német demokratapárt ügy­vezető bizottságának vasárnapi ülésíről szóló hírében azt jelenti, hogy Koch birodalmi gyű­lési k'pvitelő, pártelnök kijelentése szerint a birodalmi elnökválasztásnál gyorsan és erélye­sen arra keü törekedni, hogy a köztársasági pártok együttműködj'nek és nagy szükség van arra, hogy ezek a pártok már az első valasz­tás alsaimával közös jelölt személyében egyez­zenek meg, A Vorwürts is önmagától érdeklődőnek jelenti ki, hogy a köztársasági pártok valamilyen for­mában arra fognak törekedni, hogy a biro­dalmi tlnök választása alkalmával lehetőleg zárt egységben lépjenek fel. Abban a taktikai kérdésben, begy az egyűtthaladásnak melyik formája a legizerercsésebb, a legközelebbi jö­vőben történik meg a döntés. A Lakalanzeiger szerint a fekete-fehér-piros táborban is meg van az a törekvés, hogy közös jelöltben egyez­zenek meg és a lap tudni véli, hogy a közös jelölt személyében történő megállapodásnak kedvezőek a kilá ásai. A Rote Fahne bejelent1 a kommunistajelölt felállítását. A lapok jelentése szerint az elhunyt biro­dalmi elnök emlékére szerdán tartandó gyász­ünnepség alkalmából a berlini tőzsde tőzsde­napja eunared. A tőzsdeelnökség idevonatkozó hivatalos döntését mára várják. A Berlini Tageblatt párisi tudósítóját Bríand felhatalmazta a következő nyilatkozat közzé­tételire : Kéi nagy szocialista: Branting és Ebeit, egymásután távozott az élet sorából, két nagy alakja a világdemokráciának. Ebért elnö­köl a mérsékelt módszerek jellemezték, ame­lyekkel a nacionalista áramlatokkal szemben tflidölt. Berlin, március 3. A birodalmi gyűlés párt­vezérei megállapodtak abban, hogy március 29 ére tűzzék ki a birodalmi elnök tregváasz­ta»it. Ha ezen a választáson a jelöltek egyike stm kapná meg az abszolút többséget, akkor az uiabb választást április 26 án tartják meg. Berlin, március 3. A jobboldali sajtó az Ebeit halálát követő napokban mérséklettel irt az elhunyt birodalmi elnökről. Mi azonban már egynéhány lap tiltakozik az ellen a nagy tiszteletadás ellen, amelyben a birodalom ható­ságai az elhunytat részesitik. Egy német faj­védő lap azt irja, bogy a Hazafias fajvédő több­ség Németországban semmiféle szomorúságot nem érez Ebért elhunyta felett. J A kisgazdapártiak állásfoglalása a titkosság kérdésében. (Budapesti tudósítónk telefon jelentése) A kis­gazdák a hét végén értekezletet tartanak, ame­lyen leszögezik a titkosságra vonatkozó állás­pontjukat és állást foglalnak a korábbi tizenhat /—» « p0niban is. Sérelmezik a kisgazdák, hogy titkos gyűlések tartása cimén a vidéken állandóan zak­latják a kisgazdákat. Kívánságaikat és sérel­meiket a miniszterelnök elé fogják terjeszteni. A külügyminiszter lépéseket tett a Népszövetségnél az erdélyi magyarság védelmére. A nemzetgyűlés ülése. Budapest, február 3. A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Az ülés megnyitása után kegyeletes szavakkal paren­tálta el Ebért birodalmi elnököt. A magyar nem­zet részéről — úgymond — nem maradhatott el visszhang nélkül a nagy férfiú halála, éppen ezért indíttatva érezte magát mindjárt az egész nemzet­gyűlés nevében részvéttáviratot intézni a birodalmi gyűlés elnökéhez. (Helyeslés.) Napirend előtt Zsilinszky Endre fajvédő szólal fel a romániai kivándorlási panamáról, amely a román kormány exponenseintek közreműködésével erdélyi magyarokat adott el kivándorlási ügynö­köknek. Beszél a kivándorlottak szenvedéseiről Brazíliában: Azt mondja, hogy román zsidó nincs a kivándorlottak közt, mert őket a brazíliai kormány nem engedi be. (Derültség az ébredők közt.) Kérdi, hogy a kormány hajlandó-e az oláh brutalitással*szemben represszáliákhoz nyúlni és hogy beszüntetni a Neue Pester Zeitung-ot, amely ugyanazon a napon, nApr román miniszterek a román parlamentben azzil védekeztek, hogy csak magyarokat vándoroltattak ki, megjelentette Duca külügyminiszternek egy nyilatkozatát. Scitovszky Tibor külügyminiszter részletesen vá­laszol Zsilinszky beszédére. Tudomása van róla, hogy a román közlekedésügyi miniszternek a par­lamentben történt kijelentése szerint a kivándor­lási ügynökök csak olyan feltétellel kaptak enge­délyt a kivándorlási propagandára, hogy működé­sűket csupán az erdélyi magyarság körére korlá­tozzák. Maniu ezután kérdést intézett Duca kül­ögyminiszte. hez, hogy helyesli e azt a politikát, amely román polgárokat kivándorolni enged. Duca válaszának az volt az értelme, hogy nem lát semmi kifogásolni valót sem abban, hogy a Ro­mániával elégedetlen kisebbség kivándoroljon. — Súlyos beszámítás alá esik — mondotta to­vább Scitovszky külügyminiszter —, hogy a ro­mán kormány propadandája következtében Brazi­liába kivándorolt magyarok súlyos helyzetbe jutot­tak. Segítséget Románia a bajba jutottaknak azon a címen nem adott, hogy kivándorlásukkal meg­szűntek román állampolgároknak lenni. A román kormány magatartása merőben ellentétben van azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket a kisebb­ségekkel való egyenlő bánásmód tekintetében nem­zetközi alapon vállalt. Erre a miniszter felhívta a román kormány budapesti képviselőjének figyel­mét. Megtette a magyar kormány a kellő lépese­ket a Népszövetségnél is és lehetőleg segítségben részesiti a kivándorlókat. Ezután áttértek a napirendre. Úgyszólván vita anélkül elfogadják az egyes külállamokkal való ke­reskedelmi viszonyunk ideiglenes szabálozásáról szóló javaslatot, a trianoni szerződés XIII. része 325. cikkének módosításáról és a Magyarország és Ausztria közt kötött egyezményről, mely a Nyugat­Magyarországon lakó állami alkalmazottak, nyug­díjasok, özvegyek és árvák jogviszonyainak ren­dezéséről szól. Az Ausztriával és Németországgal kötött adó­ügyi egyezmények e'fogadása után tudomásul vet­ték a Központi Statisztikai Hivatal munkatervéről szóló jelentést. Majd Héjj Imre előadó ismertette a polgári törvénykönyv kiegészítéséről szóló javas­latot. Az elnöki napirendi javaslat elfogadása után az ülést 2 óra előtt berekesztették.

Next

/
Oldalképek
Tartalom