Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-28 / 71. szám

Egyt» nám ára 2000 k Szerkesztőség: Deák Perenc­Btca 2 (FöreáJlskolánJ izem­ben). Teleion 13-33. Kiadó­hivatal, kölcsönkönyvtár és Jegyiroda: Dugonics-tér 11. Teleton 306. Nyomda: Petöii Sándor-sugárut 1. Telefon 16-34. Előfizetési árak: Egy hónapra helyben 40000, Buda­pesten to vidéken 45C00 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 500, 1 hasábon 1000 kor. SzOvegkOzt 50 százalékkal drágább. Apróhirdetés Ui szóig 2000, jeligés 3000; kor. SzOvegkOztl közlemények toronként 10.000, családi érte­sítés 50.000. Nyilttér és gyási jelentés 100</0-al drágább. VI. évfolyam. Szeged, 1925 március 28, SZOMBAT. 71-ik szám. Logika. Bandi Benjámin Budapesten szolgáló köz­legény Önkényt Jelentkezett fölöttes hitóságánál is vallomásában elmondotta, hogy vasárnap este az összekötő hidon leszúrt egy civilt és a Du­nába dobti. Bandi Benlamin tehát magára vál­lalta egy gyilkosság vádját, amelyről lassankint egyre-jobban kiderült, hogy csupán c<ak kitalá­lás az egész, magyarul mondva légből kapott koholmány, amely minden alapot nélkülöz. B tndi Benjámin két napig kimaradt engedelem nélkül és nagyon félt a szigorú büntetéstől, amely en­gedetlensége miatt sújtja öt. Talán éppen ol­vasta, vagy hallotta a nyíregyházai bajtársa ese­tét, aki ugyancsak kimaradt a kaszárnyából felesége és két kis gyermeke látogatására és akit ezért fölakasztatott egy hirtelenharagú őr­vezető, minden törvény és Jog ellenire, .haza­fias fölháborodásból", ahogy fölebbvalói előtt tisztázni és menteni igyekezett magát. Persze embertelen és oktalan bűnéért lakolni fog, mert ma már nem lehet és nem szabad többé az ilyen orgoványi stilust se megérteni, se meg­bocsátani. Hiszen mégis csak különös világ volna, amelyben egy szegény msgyar közhuszárt a bajtársa eltehetne láb alúl minden kfllönö* sebb következmény nélkfll, csak azért, mert az ö hazafias érzése nem találja elegendőnek a másikét. Elég az hozzá, Bandi Benjámin budapesti közlegény nagyon szivére vetle a kétnapos ki­maradást és inkább vállalt egy meg nem tOríént gyilkosságot, csakhogy elterelje a figyelmet a kétnapos kimaradásáról. Az embernek megállana az esze, ilyen logika hallatára, de az embernek ma már nem olyan könnyen áll meg az esze, mióta a modern pokol minden gonoszsága és szenvedése reánk szakadt és mióta odalett az emberek vetése. Bindi Benjámint ugy nevelték ezek a zord idők, ezek a szörnyű események, hogy az emberi élet értéke felöl meglehetősen alacsony fogalmai tá­madtak. Bandi Benjámin lelkében a tízparan­csolat ötödike egy kissé elfakult, annyi vér és annyi gyász láttára, amelyet körülötte bosszú évek óta produkál az ördögi leleményességei grandguignol szerző, az Elet. Bandi Benjimin megérte már a nagy háborút, Bandi Benjámin eleget hallhatott orgoványi hőstettekről, brilan­niás kalandokról, Mátffyról és Lédererröl, Pö­törről és pogromról, sz ö szflk agya és kérges szive megbarátkozott sz emberölés gondolatával és készséggel vallotta, bogy ölt, hogy ember­testvére éleiét oltotta ki, mert azt vélte, hogy ezért majd könnyebben lehel felelnie, mint azért, hogy két napig engedelem nélkfll elmaradt. Még egy kis dicsöségvágy is dolgozott Bandi Benjaminban: azt akarta, a tudósitáiok szerint, hogy a neve benne legyen az összes újságok­ban, hogy hasábos riportokat Írjanak róla, az arcmását közöljék és róla beszéljenek az em­berek, mint egy primadonnáról. Egy közönsé­ges dezentor, az nem fontos és nem érdekes, de egy gyilkos, egy komoly gyilkos, az más. Hetosztrátesz, aki irigyelte a nagy rombolók és pusztítók glóriáját, egy éjjel fölgyújtotta az ephesusi Diana templomát, hogy neve bele­kerflljön a világ történetébe. Korunk Htrosztrá­tesze akart lenni ez a Bandi Benjámin, aki egy gyilkosságot talált ki magáról, mert igen Jól tudta, hogy ezzel lehet legkönnyebben és leg­kiadósabban belekerülni korunk történetébe. Volt idő, amikor a fiatalok, a törekvők, a lelkesek, költői babérokra, a föltalálók és föl­fedezők dicsőségére, az emberiség Jóltevőinek koszorújára áhítoztak. A mi világunk nem na­gyon kedvez az ilyen ambícióknak. Rács Károly, a debreceni haramia bűnbánóan figyelmeztette a mai fiatalokat, hogy Nick Carter helyett in­kább Shakspeiet olvassák. Czettler Jenő, a buda­pesti közgazdasági egyetem tanára egy hirde­tést lett közzé az egyetemen, amely ba korunk tflkre lenne, viruló fiatalság helyett borzalmasan rut és ijesztő Maduza-arcot mutatna. Az ifjúság lelke egy mérgezett közélet levegőjében sorvad, vergődik ét tiszta ideálok helyett zavaros Jel­szavakat adnak nekik. De amint a tavaszt nem lehet elflzni és letagadni, a fiatalság is vetö­fényt és virágot akar és hoz is msjd erre a földre, ahol most annyi kósza árnyék setteng és annyi dudva ét üszög tenyész. Vita Bárczynak az Ugron-pártból való kilépéséről. Barczy és Vázsonyi nyilatkozata. (iBudapesti tudósitónk telefonjelentése.) A fő­városi szabadelvű párt vezetőségének tegnap es i ülésén — mint ismeretes — Heinrich Fe­renc bejelentette, hogy megrongált egészségi á lapota miatt nem vesz reszt a fővárosi vá­lasztás vezetésében, Bdrczy István pedig a szocialista és demokratikus baloldali pártokkal közös jelölést tartja helyesnek és Igy, szembe­kerülvén a szabadelvű párt vezetőségével, kilépett a pártból. A szabadelvű párt vezetőségének hárotn tagja: Ugrón Gábor, Sándor Pál és Rassay Károly felhívást intéztek a szabadelvű polgársághoz, amelyben elitélik Bárczy tilépését és maga­tartását. Bdrczy István a plakátra vá'aszolva a követ­kezőket mondotta a Szeged budapesti munka társának: — Annak idején, amikor a fővároti szabad­éivá párt megalakult, taktikai és gyakorlati szempontok vezették. Később azt tapasztaltam, hogy a párt vezetői között és köztem árnyalati különbségek merülnek fel. A tulajdonképeni cél ugyanis az volt, hogy a főváros háza061 kiirtsuk j reakciót és megszüntessük a Wolff­rezsimet. Ezzel szemben azonban azt láttam, hogy a párt országos politikával is kezd fog­lalkozni. Szükségesnek tartottam tehát állás­pontomat a pírtvezetőlégi ülésen leszögezni s minthogy előterjesztésemet visszautasították, a pártból kiléptem. Vázsonyi Vilmos betegen feküdt lakásán, amikor felkerestük. Azt mondotta, hrgy ugy látszik, nemcsak ö beteg, mert az Ugrón-féle plakátok kibocsájtói egy beteg ügynek beeg katonái. Nagyon rosszul teszik, hogy ilyen esz­közökkel harcolnak, mert igy ők adják szájukba saját ellenségeiknek is azt a hangot, amellyel ellenünk küzdenek. Miért oszlatták fel a Koasuth-párt ülését t (Budapesti tudósitónk teleionjelentése.) A Báihoiy-kavéházban a Kossuth-párt tegnapelőtti 01 sét feloszlatták. Az történt ugyanis, hogy Buza Barna beszédében azt mondott*, hogy Magyarországon nagyrégiben extra vagans po­litika foyik Kui Belátói egész Wolff Károlyig. A rendőrtisztviselő erre felállt és kijelentette, bogy nem engedi meg, hogy egy távol levő tisz­ta urat még csik egy lapon is emlitsenek Kun Bélával. Erre Buza Barna azt felelte, hogy ö nem Wolff személyét, egyéniségét bírálja, ha­nem politikai rendszerét hasonliotta össze Kun Béláéval. A megjelentek erre lelkesen meg­tapsolták Buza Barnát, mire a rendőrtisztviselő a gyűlést Jelaszlatta. A miniszterelnök felszólalása a választójogi javaslat mellett Budapest, március 27. A nemzetgyűlés vá­lasztójogi bizottsága pénteken délelőtt Kállay Tibor elnöklete alatt ülést tartót^ amelyen folytatták a választójogi jtvaslat tárgyalását.' Az ülésen a kormány részéről Bethlen litván gróf minisztere'nök és Rakovszky I/án belügy­miniszter vetlek részt. Eltő felszólaló Mokcsay Zoltán voU. Véle­ménye sterint a választójog megalkotásánál elsősorban nem azt kell nézni, hogy milyen szabályozás felé hajlik ezen tekintetben a kül­föld, hanem, hogy a választójog milyen terje­delme és rendszere felel meg a magyír nem­zet Jól felfogoti érdekeinek és történelmi fejlő­dése követelményeinek. Nézete szerint a titkos szavazás — magasabb erkölcsi szempontokból nézve a dolgokat — inkább visszafejlődést, mint előrehaladást Jelent. Szapáry Lajos gróf a következő felszólaló. Tiltakozik az ellen, mintha egységespárti érde­kek vezették volna a törvényjavaslat megalko­tásához. A kormány az állam és a nemzet érdekét tartotta szem elölt és ugyanez a szem­pont vezette azokat a kisgazda képviselőket is, akik bár az általános, titkos választójog elvi alapján vannak, a jelenlegi viszonyok közölt azonban programjuknak ezt a pontját nem tart­ják megvalósíthatónak. A törvényjavaslatot el­fogadja. Maday Gyula szólalt fel ezu'án. Azt tarlja, hogy a törvényjavaslat a mai formájában meg­felel az álialánosság követelményeinek. A nyilt szavazás felelősségre nevelő iskola. A következő határozati javaslatot nyuj'ja be: „A gyermek­szám és a négy elemi igazolása nélkül is vá­lasztójoga van annak a nőnek, aki hivatásos gazdának saját üzeméből élő iparosnak vagy kereskedőnek törvényes felesége, ha férje maga is szavazati joggal bir". Több felszólaló nem lévén, Puky Endre elő­adó válaszol a felszólalásokra, — A titkosság nem véd meg a visszaélések­től, nem szűnteti meg azt, csak eltűnteti. A kisebbség arányos képviseletét biztosítja a lajstromos szavazás. A Huszár Károly által elő­készített Javaslatról az előadó tartózkodással nyilatkozik, mert a kormány még most sem foglalt ebben a tekintetben állást és még nem fejezték be azokat a számításokat, amelyek a javaslat válható hatásaira vonatkoznak. Ezután Bethlen István gróf miniszterelnök válaszol az elhangzott felszólalásokra: Nehéz helyzetben van — úgymond —, mert két front­tal szemben kell megvédenie a Javaslatot. A javaslat kompromisszumos, éppen ugy, mint Vázsonyié Is az volt. A két álláspont között foglal helyet a beterjesztett jtvaslat, amelyet megvédeni kötelesek. A kormány a maga részé­ről, amennyire csak lehetséges volt, honorálta az ellenzéki követeléseket. Párldiktaturáról már csak azért sem lehet szó, mert a kormány a legfontosabb kérdésben, a titkosság kérdéséoen szabid kezet adott a párt taglalnak. A választó­jog kérdése nem jogászi szempontból Ítélendő meg. A választójog elsősorban politikai kérdés. Ezt a javaslatot más parlamentek, más gene­rációk még százszor módositani fogják, talán kiterjesztik, talán visszafejlesztik, mert én nem tudom elhinni, hogy az általános, titkos vá­lasztójognak az a szélső kiterjesztése, amely most a nyugateurópai államokban megvan, végleges szó legyen a történelemben ezen a téren. — Azt hiszem, hogy abban helyzetben, amely­ben mi vagyunk, vesztett háború után, tönkre­menve, egyetlen képviselő sem vállalná a fe­letősséget, hogy a nemzetet tisztán jelszavakért kitegye nagy veszélyeknek. — Magyar szempontból veszélyes azt a hitet kelteni a népben, hogy félünk tőle. A Friedrich­fele javaslattal szemben ez a javaslat konzer­vatívabb. De ha az 1918, évi törvénnyel hason­lítom fssze, akkor a mostani javaslatban a kiterjesztés igen lényeges. A miniszterelnök ezután kérte a bizottságot,

Next

/
Oldalképek
Tartalom