Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-28 / 71. szám

2 SZEGED 1925 március 25. hogy beszédét holnap folytathassa. Az fllés végéi Sztllgyt Laj >s személyes kérdésben szólalt fel és hang ulyozta hogy a választójog rekietébe i rlfoglalt álláspontjának lén ege a múltban az volt, hogy at általános választói jogot meg kell adni minden trni<ohasnl tudó ember számira. Az Glés két órakor véget árt. Megverték a csendörök a tápéi birót. Szeged, március 27. (Saját tadósitónktól.) A napokban az a hihetetlennek hangzó hir terjedt el a városban, hogy — egyszerűen és kertelés nélkül kimondva — agyonverték a tápéi birót. Amint a különös hirt meghallottuk, nyomban tel hivtuk telefonon Tápé község elöljáróságát. Szelíd csengésű női hang jelentkezett: — Mi tetszik kérem? — Igaz-e, hogy agyonverték a birót? — Nem verték agyon! — De megverték? — Nincs felhatalmazásom arra, hogy beszéljek az esetről. Tessék felhívni később a jegyző urat. Később felhívtuk a jegyző urat, aki kereken kijelentette, hogy semmi sem igaz a hírből, nem történt semmi és Tápén csendes minden. — A biró ur éppen itt van — mondotta a telefonba —, ha tetszik átadom neki a kagylót. Persze, hogy tetszett, de hiába. Félperc múlva sajnálkozó hangon jelentette a jegyző ur, hogy a ni ró ur éppen ebben a pillanatban távozott. Érdeklődtünk ezután a szegedi rendőrségen, ahol nem tudtak semmit. Tápé nem tartozik az államrendőrség hatáskörébe, Tápén a csendőrség vigyáz a falu békéjére. Felhívtuk tehát a szegedi csendőrkerületi parancsnokságot. Itt sem kaptunk kitérő válasznál egyebet. Aztán találkoztunk egészen véletlenül egy tápéi gazdával, aki tápéi szűkszavúsággal elmondta a következőket: — A birót bizony megverték. A csendőrök hagyták helybe vasárnap éjszaka. Nagyon oda van még most is az istenadta. A csendőröket pedig elhelyezték. Ezek után igazán nem tudtuk, Hogy áll a hadihelyzet Tápén. Mert hát nem kis eset az, ha megverik a birót, aki még is csak az első ember a faluban és nem kis eset, ha a közigazgatás egy másik ágazatának tagjai verik meg, ha igazat mond tápéi informátorunk. A rejtélyes összeütközés tényállásának tisztázása és a részletek földerítése érdekében kirándultunk Tápéra és nyomozásunk nem várt eredményéről szép sorjában az alábbiakban számolunk be: Tápé község lakossága már közömbösen tárgyalja a valóban megtörtént szenzációt. Nem találkoztunk olyan emberrel — pedig elég sokkal beszéltünk —, aki a biró sérelmét a falu sérelmének tartaná és aki haragudna a csendörökre. Ebből pedig arra lehet következtetni, hogy Tápé község lakossága körében nem örvendezhet va lami tulnagy népszerűségnek Kozma Mihály községi biró személye. De azért a vasárnap éjjel történtekről beszél mindenki. Az első informátorunk egy nagyon jóképű tápéi gazda volt. — tn kérem szépen csak annyit tudok, hogy valamelyik korcsmában megverték a birót. összeszólalkozott a csendörökkel, akikre nagyon haragszik valami régi dolog miatt. Aztán egy idősebb asszonnyal találkoztunk. Először bizalmatlan volt, de később belemelegett a felvilágosításba. Elmondta az egész esetet előzményeivel együtt. Adatai teljesen megegyeznek a legilletékesebb helyen szerzett információnkkal, amely megvilágítja Tápé falu évek óta folyó belső harcát. Az eset maga a következőképen történt: Vasárnap éjjel Kozma Mihály községi biró társaságával az ördög féle korcsmában borozgatott. Tizenegy óra előtt néhány perccel benézett a korcsmába a csendőrjárőr és távozásra szólította fel a jókedvre hangolódott vendégeket. A biró és társasága a maradékborok kiivása után fizetett és távozott. A kedv azonban már nagyon fölfokozódott és senkinek sem izlett a hazamenés. Dalolva mentek végig az elcsendesedett falu sölét utcáin. Elérkeztek a Szerdahelyi-féle korcsma elé, amelynek ablakából kedélyes fény szűrődött ki az utcára. — Gyerünk be — mondotta a biró. — Gyerünk. És bementek. A korcsma ivójában csendes borozgatás közben két szabadnapos csendőr máriásozott. Amint Kozma Mihály biró meglátta a csendőröket, csúnyán elkáromkodta magát. — Hát nektek nincs záróra ? Csak a birót dobjátok ki a korcsmából ? Majd megmutatom én I A csendőrök, akik éppen fizetni akartak — tizenegyet mutatott a korcsma órája —, méltatlankodva utasították vissza a kissé kapatosnak látszó és vérbeborult szemmel hadonázó biró támadását. A biró dühe azonban egyre fokozódott és egyszer csak felemelt ököllel rohant a csendörökre. A csendörök természetesen védekeztek. A biró indulata átragadt rájuk is, kirángatták a dühöngő embert az utcára és a falu csendjét hirtelen nagy ordítozás zaja verte fel. Csattogott a derékszíj, csattantak a pofonok, puffogtak a hátak, de hogy ki mennyit kapott nagy hirtelen, azt pontosan megállapítani nem lehet. A biró unta meg hamarabb a dolgot, mert futva menekült a csatatérről. Szaladt a veje házához és bezörgetett annak ablakán. — Megvertek a csendőrök, gyere gyoráan, segíts! A veje hirtelen kinttermett az utcán és apósával együtt futott vissza a korcsma elé. A csendőrök még ott voltak. Időközben megérkezett a csendőrjárőr ia A biró félőrülten rohant közéjük, de lefogták. A veje megálit és a csendő'ök felszólítására békésen hazatért. Kozma Mihályt ezután bevitték a tápéi csendőrörs laktanyájába, ahol négyszemközti vallatóra fogták. Hogy mi történt ott benn, azt nem tudja senki. Másnap, hétfőn Kozma Mihály biró ur bedagadt, véres arccal vánszorgott végig a falun haza, lefeküdni. Nagyon megviselte az éjszakai kaland. Harmadnap pedig Hódmezővásárhelyről egy csendőrszázados érkezeit Tápéra és negyednapra Kovács csendőrtiszthelyettest és Somogyi őrmestert elvezényelték a faluból. Kozma Mihály biró személyét egyébként — mint már emiitettük — nem övezi valami nagy tisztelet és népszerűség Tápén és a faluin azt beszélik, hogy a vasárnap éjjeli verekedésnek komoly háttere is van. A biró egyáltalában nem szereti a csendőröket, akik uagyon súlyos természetű gyanúokok alapján széleskörű nyomozást folytatnak ellene. A szegedi törvényszék évekkel ezelőtt a biró följelentése alapján hosszabb szabadságvesztésre itélt három tápéi lakost: Szét Györgyöt, Nagy Csorba Mihályt és Révész Istvánt ponyva-és zsáklopás cimén. A kommün alatt ;eltűnt ugyanis a községházáról egy hatalmas ponyva és kétszáz zsák. A három tápéi ki is töltötte a rászabott büntetést, de szabadulásuk után megkezdték a nyomozást és megfogadták, hogy addig nem nyugosznak, amig az igazi tettes elő nem kerül. A véletlen kezükre járt. Kozma Mihály biró régi kapása, aki a ponyva eltűnése idején nála szolgált, felkereste Szél Györgyöt és elmondotta, hogy tudja, kinél lehet megtalálni a ponyvát. A birá tanyáján van egy gödörben, elásva. Szél György azonnal feljelentést tett a csendőrségen, a csendőrök megtartották a házkutatást a biró tanyáján és a — gödörben megtalálták a ponyvát. Ugy el volt ásva, hogy lovakkal kellett kivonszoltatni a föld alól. Találtak mellette két zsákot is. Kiderült azután, hogy a talált ponyva nem ez&nos az ellopott ponyvával és a csendőröknek az a föltevésük, hogy a tolvaj — hogy fel ne ismerjék — elcserélte. A csendőrök most a talált ponyva eredeti tulajdonosa után nyomoznak. A csendőrök hivatalos jelentése — hir szerint — még nem érkezett meg a főszolgabíróhoz, de rövidesen megérkezik. Arról is beszélnek Tápén, hogy a ponyva miatt elitélt tápéiak ?ddig nem nyugosznak, amig az igazi tolvaj törvény elé nem kerül. Utoljára egy takaros tápéi menyecskével beszélgettünk, akinek a sógora volt az égyik ponyvaügyben elitélt. — Miért nem szeretik a birót? — kérdeztük tőle. — Van aki szereti — mondotia — asszony is. Igaz, hogy ötven elmúlt már, de bírja még, nagyon jól élt. A sógorom mesélte, hogy vasárnap éjjel csizmapatkót is vertek a sarkára. Most odahaza borogatják. Majd meggvógyul, ha akar. Ez történt Tápén és ez a falu egyetlen témája. A községházán azonban diplomáciai titokként kezelték az esetet — belpolitikai okokból. Magyar László. Hűségnyilatkozatot tett a Radics-párt. Belgrád, március 27. A szkupstina mai ülésén Radics Pavle, Radics Isiván rokona a Radics-párt nevében nasy beszédet mondott, amelynek vegén nyilatkozatot olvasott föl. A nyilatkozat szerint a Radics-párt elismeri a mai jugoszláv államot, annak mai határait, mint a Karagyorgyevlcs-dinasztia uralma alatt álló egységes is oszthatatlan monarchiát és elismeri a ma fennálló alkotmányt ts, amelynek revízióját csak törvényes eszközökkel igyekszik elérni. Megígéri a párt, hogy megszakít minden összeköttetést az orosz szovjettel és megszünteti hadseregellenes agitációját. A nyilatkozatot a szkup* stinaban nagy tetszessrl fogadták. Belgrád, március 27. Radics Pavle beszédét a kormány koaiició részéről ktdrezően fogadták. Az üés befejetésekor az a nézet alakult ki, hogy revideálni kell a horvát köztársasági parasztpftrttal sz?mb;n elfoglalt eddigi álláspontot. Kiszivárgott hírek szerint Radics Pavle beszéde után Pasics miniszterelnök sem tartja szükségesnek az összes Radics-párti mandátumok megsemmisítését. Bigarcs Miklós 60 éves gazda az országúton „elrabolt" egy szőke menyecskét. Nőrablás bűntettéért nyolchónapi börtönre ítélték. Szeged, március 27. (Saját tudósítónktól.) Az elmúlt év őszén, napsugaras októberi alkonyatban egy hatvan éves ősz hajú gazda hajtotta kocsiját a felsötanyai uton. Bigarcs Miklós röszkei gazda, csizmában, kissé gyűrött ruhában, kissé gyűrött arccal és sötét barna, kérges tenyérrel. Egykedvűen ült a bakon, pipája a térdére lógott és olykor ostorával a lovak közé csapott. Nem lehetett nagyon távol Felsőtanyától, amikor az uton egy fiatal, szőke menyecske tűnt fel. Bigarcs Miklós a lovak közé csapott és a lovak elérték a szőke menyecskét. Akkor megállott a kocsi. — Hová mész, menyecske? — szólt le a bakról Bigarcs Miklós. — A menyecske — Laczkó Istvánné — előre integetett. — Akkor fölveszlek a kocsira, én is arra megyek I — szólt vissza a gazda, akinek ősz a haja és éveinek száma hatvan. Laczkó Istvánné szívesen fölszállt a szekérre. Bigarcs Miklós pedig szalmát hintett el a szekér fenekén, hogy kényelmesebb, puhább ülés essék a szőke menyecskének. Akkor megindult a szekér. Alig mentek néhány száz métert igy csöndesen beszélgetve, amikor Bigarcs Miklós elengedte a gyeplőt. Hátrahúzódott a menyecskéhez, majd leült a szalmára, szorosan mellé. Néhány kedves szót mondott Bigarcs Miklós, aki hatvan éves, majd megölelte a szőke menyecskét. — Ne izéljen kend I — mosolygott a menyecske és eltolta a két barna kezet. Bigarcs Miklós azonban nem engedett. Egyre veszedelmesebben és szilajabban ölelte a menyecskét. Laczkó Istvánné ekkor már látta, hogy nagyon is komoly a dolog. Haragosan rákiállott az öregre. — Nem szégyenli magát kend! Maga öreg ember I Mit gondol, hogy én olyan vagyok ? Van nekem hites uram otthon! Az öreg azonban nem engedett. Percek alat( formális dulakodás fejlődött ki a szekérben. A dulakodás tartott... a menyecske ekkor fölállt a szalmán és le akart ugrani. Bigarcs Miklós most hirtelen megragadta a gyeplőt és a lovak közé csapott. A lovak elragadtak vadul a kocsit. — Csöndes helyre viszlek, kiáltotta az öreg. Ahol nem lát senki! Majd megmutalom! A menyecske szabadulni akart. Bigarcs félkézzel tartotta a gyeplöt, félkézzel a menyecskét. Végül is a menyecske kiszabadult és a vágtató szekérről leugrott. Elterült a földön. Nagyon megütötte magát és nagyon sikoltozott. Amikor a tanyákról előszaladtak lelkendezve az emberek, Bigarcs Miklós már messze járt, még egyszer a lovak közé csapott és visszafelé integetett. — Találkozunk még I Bigarcs Miklóst ezután nőrablás bűntettével vádolták meg. A szegedi törvényszék Juhász-tanácsa most tartotta meg a főtárgyalást. Bigarcs Miklós reszketve ült a padon, ruhája sáros, csizmája sáros. Hangosan mondta, hogy még sohasem volt a törvény előtt. Azt mondta, nem akart ő semmit a menyecskétől, csak megakarta tréfálni. A szőke menyecske izzó szemekkel a szemébe mondta: igen is akartI Csak én nem hagytam magam I A tanuk is azt igazolták, hogy a tanyaházak ablakából látták a vad öleléseket. Bigarcs Miklós akkor már nem mondott semmit. A törvényszék bűnösnek mondotta ki Bigarcs Miklós 60 éves gazdát nőrablás büntettébei és ezért nyolc havi börtönre és három évi hivatalvesztésre itélte az enyhítő szakaszok alkalmazásával. Enyhitő körülménynek vették, hogy Bigarcs Miklós már elmúlt 60 éves. — Apellálok I — mondta a „nőrabló". A szőke menyecske meg elment. „Én nem hagytam ám", mondta.