Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-22 / 67. szám

<925 március 19. SZEGED § 72 napja van kitiltva az utcáról a Szeged! A kereskedelmi és iparkamara a holapdaszelvények arusitoi ellen. Szeged, március 21. (Saját tudósítónktól.) Az utóobi időben Csongrád-, Csanád-, és Békésvármegyékből ismét nagyon sok panasz érkezett a kereskedelmi és iparkamarához, hogy a hólabdaszerü árusitás, amely a háború ideje alatt megszűnt, ismét felütötte a fejét és tetemes károkat okoz a kereskedőknek és iparosoknak. Tegnap a szegedi iparosoknak egy küldöttsége járt a kamarában, akik elpanaszolták, hogy Budapestről cipőkereskedők, ékszerészek és kefeárusok árasztják el ilyen hólabdaszelvényekkel a szegedi piacot A kamara már néhány héttel ezelőtt felhívta erre a visszaélésre az intézkedésre hivatott hatóságok figyelmét. Az ujabb felszólamlások után azonban szükségesnek látta, hogy ismét érintketésb: lépjen a szegedi rendőrkerületi kapitánysággal és sűrgfs intézkedést kérjen az elharapódzó vissztélések ellen. A hólabdaszerü árusitás beleütközik a tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi V. t.-c.-be, azonkívül pedig az ipar!örvény 51. szakaszába. A kerületi kapitányság a kamara eljárására megtette a szükséges intézkedéseket »z esetek felderítésére és a megtorló eljárás fogana'ositására, intézkedett azonban a postának az eljárásba való bevonásáról is, rmrt a kereskedelemügyi miniszternek 82268/1900. számú rendi lete tilalmat állapit meg a hólabdaszerü szelvények és küldemények továbbítására. A érdekeltek tájékoztatása céljából megemlíti a kamara, hogy a 70055/1900. számú K. M. rendelet értelmében a hólabdaszerü árusilás esetében az elsőfokú iparhatóságoknál kell a feljelentést megtenni és a 44113/1911. K. M. számú rendelet értelmében az eljárás a hólabdaszelvények további elárusítói ellen is, mint bűnsegédek ellen megindítható. Mindenesetre kivánatos volna, hogy a hatóságok a hólabdarendszerü árusítással szemben a legszigorúbb intézkedéseket foganatosítsák, szükséges azonban az is, hogy maguk az érdekel ek puszta panaszkodás helyett a tudomásukra jutott esetekben a feljelentést megtegyék. Tatárjárás korabeli nyolcszögletű tornyot rejtett a Demeter-templom négyszögletű tornya. Akció a ritka műemlék megmentésére. Szeged, március 21. (Saját tudósítónktól.) A Demeter-templom lebontása rohamosan halad előre. A régi, büszke épületből m4r csak a torony csonka darabja áll és a hajó néhány meztelen, tégla és malter poros falmaradványa. A csonka torony azonban — ha igaz — muzeumi szenzációt tári fel. A torony bontási alkalmával ugyanis érdekes felfedezésre jutottak a muzeum ellenőrei. Megállapították, hogy a torony eredfli'eg nem négy, hanem nyolcszögletes volt és a XIII. században, a tatárjárás idejében épi hették. A külső és belső négyszögletes tégafalburkát csak később, talán uj évszázad múlva von'ák köréje. Sebestyén Károly muzeumőr, aki a templombontást ellenőrzi, szombaton délelőtt harmadmagával megjelent a polgármester előtt és közölte vele az érdekes fölfedezést. Elmondotta, hogy abban az esetben, ha a torony külső falburkának lebontásával valóban épi é1 szeli műemlék került napvilágra, elpusztítása mérhetetlen kár és vétek lenne, mert olyan ritka építészeti emlékről van ebben az esetben szó, amely Magyarországon unikum és hasonló csak a franciaországi Toulouse-ban uan. Éppen ezért arra kér e a polgármestert, hogy a nyolcszegletü torony lebontását a műemlékek országos bizottságának megkérdezése előtt ne folytassák. Elmondotta még Sebestyén Károly, hogy az eredei torony felső részét nem sikerűit megmentenie, a falbontók, hiába tiltikozott, kérlelhetetlenül lebontották a négyszögletes falburokkal együtt. Körülbelül egyemeietnyi magasságú toronyrész pusztult igy e', de restaurálni lehet, mert szerencsére pontos rajzokat és méreteket vett fel róla. Most már óvatosan bontják a tornyot és igy a nyolcszögletes felső torony teljesen sérletlenOl hámozódik ki a négyszögletes falburkok közül. Előkerülnek sértetlenül a torony tejesen eredei eblaknyilásai Szabó Dezső. Irta: Juhász Gyula. 1922-ben írtam ezt a kis tanulmányt. Szabó Dezső alakja azóta nőtt, de lényege maradt. Ez az irás ma is aktuális. L Szabó Dezsőt, az embert, előbb ismertem meg, mint Szabó Dezsőt, az írót. Váradon, az örökké emlékezetes Váradon hozott vele is össze a magyar sors és akkor még ő nem írt, csak gondolkozott és harcolt egymagában és leginkább önmaga ellen. Tőle még nem olvastam semmit, de róla már igen. Egy nagyon érdekes csevegést a Nyugatban, Laczkó Gézától, A kollégium don Quixoteja cimmel, amely egyetemi hallgató korszakát idézte föl, amikor Szabó Dezső a legkülömb romanista filológusnak indult és csalódott és a Nagyváradi Napló egy riportját, amely megirta, hogy Szabó tanárt antiszemita párbaja miatt helyezték el Nagyváradra. Én akkor találkoztam vele, akkor láttam először hatalmas szőke sörényét, gyermeteg kék szemeit és hallgattam, egy pohár tej mellett kirohanásait az akkori irodalom divatosai ellen. 0, hóna alatt egy csomó francia lírikussal és fejében az egész világlitteraturával, igen vonzó és egyben nyugtalanító jelenség volt. Az oroszlán, aki egyelőre csak mutogatja a körmeit. Azután elhelyezték, ide-oda dobálták a mindenkori bultuszkormányok. És Szabó Dezső fejlődött és nőtt, hitt és kiábrándult, verekedett és csalódott tovább, magányban élt és világokat járt be, mint az uj magyar irodalom Ahasvérusa. Végül a Nyugatban és a Huszadik Században fölbukkantak Írásai és az a néhány magyar olvasó, aki iró és értő is egyben, azonnal megérezte, hogy itt valaki kopogtat, akinek nemcsak stílusa van, de mondanivalója is- Szabó Dezső beérkezett — néhányunk számára, akiknek az irás, vér és velő, egyetlen lehetséges formája és tartalma életünknek. II. Amit kezdetben irt, az egészen korszerűtlen volt, a szó nietzschei értelmében. Rengeteg tudás és mélységes kultura állott mögötte és ő vívódva kereste az igazságot, vergődve feszegette a lét és nemlét nagy kérdéseit. Először a francia szimbolista költőkön keresztül nyitogatta a nagy titkok zárait, később a Cervantes és Swift hőseinek jelmezében jelent meg az élet álarcos bálján és — persze, nem vette észre senki, csak akibe véletlenül belebotlott, akinek a tyúkszemére hágott és — akik a klasszikus és romantikus álorcái alatt megérezték, vagy meglátták benne testvérüket. Magam megrendült lélekkel olvastam néhány csodálatosan igaz és erős vallomását. Ezek voltak az ő magányosságának és szomorúságának Hamletmonológjai. Korszerűtlenek és népszerűtlenek. Nem e világnak valók. Ekkor volt Szabó Dezső egészen és egyedül a miénk, az élet értelmét és lényegét keresőké. A megalázottaké és a szenvedőké . . . III. A Rókus-kórház kis szobájában, vérző mellel, a nő mellett, aki szeretett, olvastam legtisztább emberi megnyilatkozását. Együtt olvastuk, együtt szerettük. A jóságos apáca, akinek a kedvéért meggyóntam és megáldoztam, ott bámulta, hogy egy istentelen modern revü fölé hajolva, két nagy és beteg gyerek, hogyan tud könnyekre fakadni szavaktól, amelyeket egy idegen és távoli ember irt, egy idegen és távoli ember, aki testvérünk lett egyszerre és örökre a végtelen emberi jóságban, fájdalomban, kitárt karunk az örök szépség felé, földobogó szivünk a határtalan boldogság után, zengő és zokogó ajkunk a csodálatos élet dicséretében. IV. Szabó Eezső a magyar tájon talán sohasem lett volna se zászló, amelynek rudjával végig lehet vágni másokon, se harsona, amelynek hangjára fölhorkannak a különféle politikai istállókban, ha is, ami annak köszönhető, hogy a külső falburkot elég korán építették a torony köré és igy az fogta föl az évszézadok rombolásait. A po'gármester kijelentette, hogy nem idegenkedik a csonka forony meghagyasának gondolatától, ha az csakugyan értékes régiség, Idegenkedik azonban a Műemlékek Országos Bizottságától, mert szomorú tapasztalatai vannak róla. — Ez a bizottság — mondotta elkeseredetten a polgármester — hagyta volna az akkori kultuszminiszterrel együtt, hogy elvigyék ágyúnak a városháza öreg harangját 1916-ban. Amikor hozzájuk fordultam, hogy védelmüket kérjem, sajnalkozva jelentették ki, hogy nem tehe nek semmit, mert hát a hadiérdek az első a viágon. Hiába hivatkoztam arra, hogy szebb szavú harang nincs az országban, de még Európában sem igen tilálni párját, hogy a háború élőt', az árviz évfordulóin, március 12-én, m kor egy teljes óráig szól, az ország minden nagyobb városában hallgatják és élvezik a muzsikáját, sőt még Berlinben H élvezték egyszer a tehfonos kisasszonyok jóvoltából, — sem a bizottság, sr.m a miniszter nem kegyelmezett. A város a harang megmentését annak az őrmesternek köszönheti, akit a budapesti hadtestparancsnokság ideküldött a harang elrekvirálására. Ez az egyszerű ember kapacitálásomra hajlandó volt várni a kapott parancs teljesítésével es bevárta, amig a budapes i hadtestparancsnokságtól kikönyörögtük a kegyelmet. — Ami a Demeter-tornyot illeti, ha szép és értékes műemlék és ha nem csúfítaná el a fogadalmi templomot, bizottság nélkül is megőrizzük. Nekem ii kedvem van hozzá. Sebestyén Károly kifejtette, hogy a torony meghagyása ellen észté ikai szempontból nem tehető k fogás, mert olyan szép, hogy csak emeli az uj tempóm szépségét. A kérdésben egyébként a templomépitő bizottság határoz, de azért kikérik a műemlék-bizottság véle nényét is. Szabó Dezső megmarad csak írónak, C9ak költőnek, csak annak, aki volt és akinek indult: művésznek. Ez nem akar Szabó Dezső kritikája lenni, ez inkább a mi szomorú kis világunk Ítélete. Szabó Dezsőből a politikai barátai (akik nem értették, sőt félreértették) és a politikai ellenségei (akik nem szerették és szintén félreismerték) csináltak hazai különlegességet, amit ő nem érdemelt, de amit ő maga,akart, öntudatlanul is. A temperamentuma ragadta el, a nagy akarata, amely a nietzschei Wille zur Macht rokona benne és amely nem elégedett meg azzal a lehetőséggel, amelyet a művészet végtelensége nyújt és ezért az dobja rá az első követ, aki nyugodtan és hidegen, gőgösen és okosan meg tudott maradni világok és népek vak és vad viharában az elefántcsonttoronyban. De persze, más az, amit a Gondolat akar és más az, amit a Tett müvei. Az Ige testté lesz és keresztre feszíttetik. Csak a legerősebbek és a leggyöngébbek tudnak ellenállani az élet áfiumának. A tiíánok és a férgek. Romáin Rolland és Hazafi Veray János. De Szabó Dezső belement a szélmalomharcba és elpáholták. Az elmés, nemes és buskéoü lovag a halálos ágyán vette végül észre, hogy Rocinante csak gebe és Dulcinea cseléd. Az utódai azonban már tanulhattak volna. V. Szabó Dezső emberi és irói pályája sokszor kell, hogy eszünkbe juttassa a forró, szerelmes gyűlölet nagy éjszaki prófétálóját, akinek sörénye és romantikája egyaránt hasonlatos hozzá. Ha nálunk az irodalomban netr lenne p iitika, akkor Szabó Dezsőt már régen minden irány és minden párt maga fölé emelte vclna és őszintén Örülne, hogy ez a robosztus egyéniség s magyarságé. Akkor a hivatalos fórumok és a hivatásos irodaiom egyaránt a maguknak, nitK.'nyáíui.kénak vallanak -öt, aki <i N>ug:i!b, me; art ku-