Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-22 / 67. szám

Egyes siám ára 3PQ0 korona Szerkesztőség: Deák Perenc­ntca 2 (FOreáUskoUrsl szem­ben). Telefon 13-33. Kiadó­hivatal, kölcsönkönyvtár és Jegyiroda: Dugonics-tér 11. Telefon 306. Nyomda: Petőfi Sándor- sugárut 1. Telefon 16-34. Elófizetésl árak: Egy b jntpra helyben 4(1000, Buda­pesten és vidéken tót00 kor­Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. !Í00, t hasábon 1000 kor. Szövegközt 50 százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 2000, jeligés 3000; kor. Szövegközti közlemények soronként 10.000, családi érte­sítés 50.000. Nyilttér és gyász jelentés 100«/o-al drágább. VI. évfolyam. Szeged, 1925 március 22, VASARNAP. 67-ik szám. Bizonytalan időre.«« Nem kell kétségbeesni A nagy gtzdasági váls/g m<g nem közeledett a végéhez, tehst nem az napolta el migát • bizonytalan időre. De a peílamenti cáltég nemzeti érdekek szerint vatö megoldása sem volt a küszöbön. Tehát erről sincs szó, mikor a bizonytalan időre való elnapolásról beszélünk. De nincs sió a nurreruc ciautus eltörlésének bizonytalan időre való elnapolásáról sem. A kormánynak ugyanis eszeágában sincs ezt a jeles Haller-féle tör­vényt eüörölni. Elvileg ugyan nem helyesli a tanulás • szabidságánt k korlátozásá', de gyakor­latilag megcselekszi, mert hát félő, hogy e területileg barbárul megcsonkított or­szágban nyomor, s; eliemtelenséir, tanulatlan­ság és nivótlaniág állandóiul, ba isten ments, megsokasodik benne a tanult és kép­zett emberek ssáma. Ez elien kell véde­kezni. Ezért tesz a kormány mást, mint atrit elvként /hirdet. A flelek szerint nem is bizony­talan ideig. Egész bizonyosan mindvégig, mig megadat.k neki a szerencse, hogy uralmon .lehessen. Elltnben a nemzetgyűlés bizonytalan időre napolta el üléseit, mégis bizonyos, hogy április JO-án, hacsak meg nem hosszabbítják a dr ga és jótékony husvé i szünetet, újból összeül. Ezt tudják a bizonytalan ideig történt elnapolás napján. Lehet, hogy már előbb is tudták. Az egységespárti paramentről lévén szó, mégis hiszünk. A nemzetgyűlés bizony­talan időre napolta el üléseit. Ami itt következik, nem mi mondjuk. Tehát ne bennünket büntessenek érte közigazgatási• log, hanem Wlissice Oyula bárót, A régi fő­rendiházat sürgető szombati beszédében ugytnis a kiváló báró azt a nemzetgyűlés tekintélyének lejáratására alkalmai kijelentést lette, hogy he­lyesebben járna el, ha — átveiető jellegének ^megfelelően — csakis az elkerülhetetlenül szük­séges kérdések, főleg a gazdasági és pénzügyi sanyarú, helyzet rendezésével foglalkozna, A fő­rendiház Ogye valóban nem tartozik nemzeti létünk legsürgősebben megoldandó kérdései köré. Nem ennek nélkülözése okozz*, hogy a .latéi nerek tízezreire a ti vár jövő bizonytalan­sági ásit, hogy vészes pangásnak indul az ipar, hogy üresek a boltok, bogy nő a munka­nélküliek száma, aem ennek hiánya miatt vér­zik száz sebből a magyar társadalom megviselt szervesete. A gazdasági és pénzügyi sanyarú helyzet terpeszkedik ránk rettenetes erővel és Jbénitja mrg itt, lehet, hogy hosszú időre, a vérkeringést. Erre gondoltunk, amikor olvastuk, bogy a nemzetgyűlés egy teljes hónapra, poli­tikai műnyelven, bizonytalan időre munkaszüne­tet adott önmagának. Azt mondják, hogy a választójogi bizottság és a főrendiházi reform tárgyalására kiküldölt bizottság munkája esetleg teljes napokat fog igénybe venni, tehát a nemzetgyűlésnek azért is szünetet kell tartania, mert az ülésein való megjelenésben korlátozva lennének e bizottsá­gok tagjai. A nemzet, amelyre mindig hivat­koznak, le van rongyolódva. A nemzet végre gyökeres rendet, teljes társadalmi békességet és gazdasági biztonságot akarna. A nemzetet nem érdekli a főrendiház. Legalább is nagyon nagy többségét nem, A nemzet izé eskörü vá­lasztójogot akar és arcpirulva tiltakozik az ellen a politikai lasszódobás ellen, mintha jelle­mével ellenkezne a titkos szavazás, amely me lett megfélemlítés és következmények nélkül gya­korolhatja egyetlen alkotmányos jogát. A nem­zetnek, egészen biztosak vagyunk benne, meg­van a véleménye erről a szű étről, noha az elnapolást nem olyannak tekin i, mintha a nemze gyűlés, hanem olyannak, mintha egy párt napolta volna el tanácskozásait. Bizonytalan időre... Ellenforradalom Elsö közlemény Irta: Szabó Dezső. Egy nagy egység álmával küldettem erre a földre. Egység, melynek termékeny védelmében a magyarig kitermelné minden sajátos értékét s kiteljesítené ősi arcát az e mberiség kuliurájába. Egység, mely a magyarságnak a legtöbb életet, jövőt, védelmet, az emberiségnek a legtöbb ter­mést jelentene. Ez az álom épitett emberré már a gyermek­kor dús fogamzásaiban. Ez irányította minden gondolatom, minden haicom és minden tűrése­met. Egyszer aztán jött a mindent elborító sze­mét, a legyőzhe et.'en mocsár. Megfutottam. És amikor igyekeztem örökie elfutni a hivatásom­tól, a magyarságomtól: sz idegen szépségek csodái közül hozzá n sírt Vörösmarty t írása : Nincsen remény, nincsen remény 1 Aztán jött az elhatarozó nap, az élet damasz­kuszi izemete. A genuei kikötőben egy magyar parasztot láttam. A ninder féle en berek hem­zsegő lármásában olyan különálló volt. Olyan ősemberséggel volt szép és olyan egyedül volt. Olyan fődből fakadón volt erős és meg nem érteitségében olyan gyámoltalanul gyenge. Ebben az egyellen emberben ugy tenne volt az eg'sz magyarság története, az egész magyar végzet. Ettől a peictől fogva minden lépésem haza hozott: megpróbálni a lehetetlent, foytaini az ős magyar párba t a végzettel. Irtózatos veszélyeket Iátok. És látom, látom az egyetlen kivezető utat. Ha csak ennyit tud­nék elérni: rányitni minden becsületes szándék, minden értékes elme szemeit ennes az útnak a meglátására. Ha a becsületes és lehetséges emberek sajátos vérszöveiségét vatósitha nam meg : hogy menjünk minden mentbe öt, hogy levezessük, felszárítsuk a mocsarakat, hogy elűzzük az egyetemes mocsárlázat s megnyit­suk az ország előtt egy egészséges fejlődés útját. Kérek mindenkit, aki ezeket az Írásokat ol­vassa : próbáljon egy percre szabadulni minden elfogultságtól, mellyel belső megszokottságok és apró külső személyi é.dekek határozzák m^g éle ét. Helyezkedjék az egyetemes magyarság életérdekeinek szempontjára. És ebből a szem­pontból gondola ál és i élje meg minden mon­dásom. Mikor ütök, nem a bántásért, mikor gúnyolok, nem könnyű győzelemért, mikor fel­kiáltom az alvó vért, nem olcsó botrányért teszem. Az egyetlen cél ad minden eszközt kezeimbe. Én mindenkivel összefogok, akit be­csületes szándék és komoly képesség vezet annak a demokrácián k, annak a kunurának megvalósítására, mely a magyarságot végre ez öt megillető történelmi élethez juttatja. 1. EllenforradalomI A háború után felvetődött gazdasági konjunktúrák közt kétségtelenül ez a legállandóbb, a legszilárdabb alapokon nyugvó. Hét év óta az ellenforradalmárság állás és jövedelmi forrás. Ha nem is csurran mindig milliárdokat, de a mindennapi falatot bőven megcseppeni. Az'án: az ellenforradalmár nép­szerűbb mint a siber, üzlete megbízhatóbb mint a börze. Ha csak ezekről volna szó: kár volna a szót vesztegetni. Megmutató logika, közérdek s a közösségért aggódó szeretet gyengék a becstelen zseb étvágy-logikája ellenében. De a szeren­cséilen, örOk Vazul magyar középosztály száz­ezrei tolonganak az ügyesek boltj 4 köré. Ellen­fcnadalmárok vagyunfe, eüenforradalmárok 1 — bégetik lelkesen a zseb hangos kalózai után. És a szegény nyomorultak azt hiszik: hogy megváltóan szeretnek, hogy védőén gyűlölnek, hogy nagyon magyarul magyarok, ha e szó igézete alatt mozognak, kiáltanak és tesznek. Tehát a probléma voltaképen ez: a magyar­ságnak tényleg életérdeke, kenyérhez, földhöz, kultúrához, jövőhöz juttató utja-é az ellen­forradalom ? De e probléma megoldásának leg­elő feltétele: tudn>, mit jelent ez a fogalom: ellenforradalom ? Ezt pedig igazán nem lehel megtudni, mielőtt meg nem állap tjük, mit jelent ez a másik f. galom: forradalom. Mit jeleni tehát ez a szó : forradalom ? Természetes, hogy mikor egy történelmi fogalom jelentését keressük, nem szabad sem a katolikus, sem a protestáns, sem a zsidó legényegyesületekbe mennünk és az ottani, különben igen lelkes beszédekből határozni meg ezt a je entést. Történelmi megvalósulásaiból kelt levonnunk meghatározását. Mármost: am nt a királyság Csszes jellemző sajátságaival, mint típus-királyság a franciáknál, XIV. Lajos alatt valósult meg, talán nem téve­dünk, ha a nagy francia forradalmat látjuk olyan történelmi jelensegnek, mely a forradalom fogalmát minden lényeges jegyécen megtestesíti. Mi Uhát a forradalom? A forradalom az a történelmi folyamat, mely az államot az érdekek egy szükebbkörü rend­szeréből az érdekek szélesebbkörü politikai rend­szerivé alakítja át. Tudo^, h >gy minden definíciót agyon lehet kifogásolni. És egészen bizonyos: nincs az a féltüdejü filológus, hogy ki ne tudna kifogáso­kat ótvarozni ez ellen a meghatározás ellen. De a forradalom lényegében ez. A fáradalomnak kéféle történelmi formájá van. Az egyik a folyton folyó forradalom: az emberi elégülellenségek, nyomorúságok, érdekek folytoncs szervezkedése és harca poliiikai, mű­vészi, gazdasági téren a kevesebb érdek törvé­nyessé szentesűlt rendszere ellen. A másik az eruptív forradalom: mikor az elhanyagolt és elnyomott érdekek érvényesülése elodázhatatlan é ei-halál kérdése lesz az államnak, ez é dekek hordozói magukhoz ragadják a történelem­csinálási s az átszervezés munkáját egyszerre, gyökeresen végzik el. Az ellenforradalom tehát azoknak a p:litikai törekvése, akik az ál'arcot ez uj, szélesebb­körű érdekek rendszeréből vissza akarják állí­tani a régi kevesebb érdek hatalmi szervévé. Mit jelent ez a magyarssgra? Ez-é a ma­gyarság életérdeke? 3. A fogalom levezetésében s a felteit kérdés­ben voltaképen benne van a felelet. Benne van győzelmesen, halálos gúnnyal. De a fogalom­tisztázás es meggyőzés munkájában nem lehe­'ünk elég figyelmesek a középosztály reng-teg szellemi kiskorujával szemben. Tegyük tehát fel a kérdést egész tisztaságában, kevesebb el­vontsággal, húsos reálitásában. Az a kérdés tehát: 1. Az az érdeke-é a ma­gyarságnak, a magyar fajnak, hogy a magyar állam azoknak a kiváltságoknak, azoknak az uralkodó osztályoknak, haalmi tényezőknek és érdekköröknek legyen termelő és védő hatalmi szerve, melyeké a világháború előtt volt? Z Vagy az-é a magyarság, a magyar faj érdeke, hogy ezt az államot gyökeresen átalakítsuk a nemzit élő tes'ét jelentő tömegek egyetemes érdekeinek termő és védő hatalmi rendszerévé? 4. Volna egy eset, amikor azt mondhatnók: ha a fene fenét is eszik ebben az országban az ellenforradalom a magyarság éle érdeke. Mert a régiob édel-rendszer a magyarság tesébe volt építve, a magyar fajnak volt hóditó és védő szervezettsége. Ha pedig az állam az or­szág nagy, dolgozó tömegeinek lesz ha'almi

Next

/
Oldalképek
Tartalom